Fahéjas tekercs és gyilkosság - 28. fejezet

28. fejezet

Másnap reggel, amikor megszólalt az ébresztőóra Hannah szemei csak úgy égtek a kialvatlanságtól. Hajnali öt volt és ő egész éjjel csak forgolódott Buddy Neiman gyilkossági ügyén törve a fejét.
Hajnali egykor szinte biztos volt benne, hogy valami elkerülte a figyelmét, így kivonult a nappaliba és elővette a jegyzeteit, hogy még egyszer átnézze őket. Először is ott volt a Seattle-i kapcsolat. Most már biztos volt benne, annak ellenére, hogy Bev Doki nagyon igyekezett őt meggyőzni arról, hogy soha még csak nem is látta Buddy-t Seattle-ben, a hatszázezer ember lakta városban.
Hajnali kettőkor végre visszamászott az ágyába, de az agya csak nem akart nyugovóra térni. Újra és újra átvette a nyomokat egyesével, próbálva eldönteni, hogy vajon tényleg Bev Doki lehet-e a gyilkos. Felpofozta Buddy-t a Klub 19-nél, és Shelby a pincérlány azt mondta, hogy mikor tizenöt perccel később látta a férfit, még mindig piros volt az arca ott ahol az ütés érte. A pofon bőven fizikai agressziónak számít. Egyértelmű, hogy Bev Doki kicsit sem volt szégyenlős szembesíteni Buddy-t a tényekkel, és amikor nem kapta meg a neki tetsző választ erőszakhoz folyamodott.
A Buddy arcán lévő piros folt pedig arról árulkodott, hogy elég erősen ütötte őt meg. De mi van akkor, ha egy pofon nem volt neki elég. Mi van, ha Bev Doki ennél még erőszakosabb találkát kezdeményezett, egy olyat, ami végén Buddy egy műtéti ollóval a mellkasában végezte?
Ezen gondolatok után talán aludhatott egy darabig, de nem emlékezett rá. Azt viszont biztosan tudta, hogy hajnali négykor már teljesen ébren volt, azon gondolkodva, hogy vajon hová rohant el Bev Doki a menyasszonyi ruhájában miután távozott Claire boltjából. Nem volt se a lakásán se Norman házában. Hannah ezt biztosan tudta, mivel miután felhívta Andreát, hogy elmesélje neki a vallatást, a húga körbejárta a várost autóval, hogy megtalálja Bev Doki kocsiját. De az felszívódott. Bev már nem tartózkodott Lake Édenben és Hannah ezt már önmagában is gyanúsnak tartotta.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 27. fejezet

27. fejezet

- Szóval, most mit fogunk csinálni? – kérdezte Michelle, miközben leparkoltak a Süti Éden mögötti parkolóban.
- Nem tudom biztosan, de van… – Hannah az órájára pillantott. – pontosan nyolc percünk kitalálni. Az első dolgunk az, hogy elmondjuk Claire-nek, mi is történik.
- Igazad van. Aztán legalább három vagy négy ruhát be kell vinned az öltözőbe felpróbálni.
- De nekem nincs szükségem új ruhára.
- Tudom, de ha te lennél Bev Doki és meglátnád Hannah Swensen-t és a húgát Michelle-t, amint rád várnak Claire butikjában, te bemennél?
- Valószínűleg nem. Megvárnám, amíg elmennének.
- Pontosan! Mi mindketten az öltözőben leszünk amikor Bev Doki besétál.
- Így nem fogja tudni, hogy ott vagyunk. – Hannah felvette az ötlet fonalát és folytatta. – Megvárjuk, amíg felpróbálja a ruháját és én akkor kimegyek.
- Nem én?
- Nem. Te az öltözőben maradsz majd és jegyzetelsz nekem. Odaadom a jegyzetfüzetemet. Pontosan le kell írnod mindent amit mond.
- Ezt meg tudom csinálni. Még valami?
- Igen. Meg fogom kérni Claire-t, hogy tartsa őt az öltözőknek háttal, hogy te majd ki tudj kukucskálni és jelezni, hogy mikor végzett a ruhával. Ekkor fogok majd én kilépni és szembesíteni őt a dolgokkal.
- Szembesíteni?
- Bocs, úgy értettem, hogy üdvözölni. Majd kilépek és üdvözlöm. Aztán elkezdem őt kikérdezni Seattle-ről és Buddy Neiman-ről. Lehet, hogy még a kép másolatát is megmutatom neki, amit Norman nyomtatott ki. Sally nagyon biztosan állította, hogy ő van a képen.
- Gondolod, hogy be fogja vallani, hogy ott járt a Klub 19-nél azon az estén?
- Valószínűleg nem. Megpróbálja majd elhitetni velem, hogy nem ő van a képen, és hogy még soha életében nem járt a Klub 19-ben. Már alig várom azt a részt. – villantotta fel Hannah ismét a ragadozó mosolyát. -  Nagyon ideges lesz, mire végzek vele.
- Csak annyit kell tenned, hogy ugyanígy mosolyogsz rá. Már én is kezdek izzadni, pedig én nem is csináltam semmi rosszat!
- Ezt úgy hívják megfélemlítés. Még Mike tanította ezt a mosolyt.
- Hát remekül működik. Gyerünk Hannah! – szállt ki Michelle a sütis furgonból. – Már csak pár percünk maradt, hogy elmondjuk Claire-nek mit tervezünk. Siessünk be nehogy Bev Doki előbb érkezzen.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 26. fejezet

26. fejezet

- Utálom a harisnyanadrágot!
Michelle Hannah-ra pillantott majd elnevette magát. – Szükséges gonosznak számítanak, és tényleg melegen tartják a lábadat télen.
- Ahogy a hosszú gyapjú zoknik is. – morgott Hannah, de amint kiszállt a sütis furgonjából a Tóparti Pavilon előtt már mosoly ült az arcán. Meghívták őket Sally villásreggelijére, ami már magában okot ad az öltözzünk-ki-és-vegyünk-magunkra-harisnyát-is cécó elviseléséhez.
- Mit szólnának egy fuvarhoz a hölgyek? – kérdezte Sally férje Dick, miközben odaállt a sütis furgon mögé.
- Köszönjük Dick, elfogadjuk. – mondta Hannah lepillantva Michelle lapos talpú cipőjére. – Elfelejtettem őt kirakni a bejáratnál és ezekben biztos nem jutna fel a hegyen.
- De te biztosan feljutnál. – mondta Michelle, szemezve Hannah hosszú szárú fűzős csizmájával. – Beugorhatnánk délután a bevásárlóközpontba és vehetnénk neked egy pár elegánsabb cipőt.
- Kizárt! Soha nem hordok olyat, amiben nem tudok futni, azokban pedig biztos, hogy nem tudnék. Hacsak nem vagyok otthon, csak a csizmák, sportcipők vagy a mokaszinok jöhetnek nálam szóba.
Dick elnevette magát. – Ismerve téged még a saját esküvődön és képes lennél csizmában vagy sportcipőben megjelenni.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 25. fejezet

25. fejezet

A templom megtelt öltönyös férfiakkal, legjobb ruháikba öltözött nőkkel és gyerekekkel, akiknek el lett mondva, hogy ne mocorogjanak, rágózzanak, nehogy ezzel magukra vonják a figyelmet. A nők által viselt parfümök illata egy nagy édes felhőbe olvadt össze, amitől Hannah-nak tüsszentenie kellett.
De nem tehette. Senki sem tudhatta meg, hogy fent ül a kórus helyén, nézve az elé terülő látványt. Senki nem tudhatta, hogy még egyszer látni akarja, mielőtt házas és családos ember lesz. Leginkább, pedig azt nem, hogy milyen kétségbeesetten várja, hogy történjen valami, ami félbeszakítja majd a ceremóniát mielőtt még kimondanák az igent.
Ott is volt, a templom előtt, hihetetlenül jóképűen a vőlegény szmokingjában. A rendőrként szolgáló legjobb barátja pedig mellette állt, mint a násznagya. Rázendített az orgona, majd megszólalt Mendelssohn nászindulója. Ekkor lépett be a templomba a menyasszony, végigvonulva a padsorok közötti fehérrel borított folyosón, hogy találkozzon a vőlegényével. Egy hatalmas csokor orgonát vitt magával, aminek az illatát még odafent is lehetett érezni. Igazságtalan volt, mivel ezek az ő kedvenc virágai voltak. A sötét hajú nő, aki alatta állt nem lehetett a menyasszony. Egy mély kivágású piros pulóvert viselt, egy sötét rövid szoknyát magas sarkú csizmával. Valami nagyon nem stimmelt. Neki kellett volna lennie a menyasszonynak, nem annak a nőnek, aki most Norman felé sétált. Tennie kellett valamit, hogy megállítsa az esküvőt!
Kiabált párszor, hogy felkeltse Norman figyelmét, de úgy tűnt ő nem hallotta meg. Kétségbeesésében elkezdte ütögetni az öklével azt az ólom üvegablakot, ami hírtelen jelent meg előtte és elválasztotta a kórusnak fenntartott helyet a templom többi részétől. A templomban lévő emberek soronként fordultak hátra, hogy megnézzék, ahogy ő az üvegablakkal küzd. Rémültnek figyeltek, de ezzel ő most nem foglalkozhatott, meg kellett állítania az esküvőt. A hamis menyasszony el fogja venni tőle a vőlegényt.
Ekkor a rendőr felfutott a lépcsőn, hogy leteperje és bilincset tett rá, majd elvezette őt a többiektől. Annyi ideig viszont vissza tudta még tartani magát, hogy lássa, ahogy a menyasszony arra a szóra nyitja a száját, ami örökre meg fogja pecsételni a férfi sorsát.