Koffein Gyilkos (Kávés Kehely)
2017. október 23., hétfő
2017. október 22., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 4. fejezet
4. fejezet
Hannah letette a táskáját a lépcsőfordulóba, hogy kinyissa lakása ajtaját. Aztán hátralépett egyet és megbizonyosodott a felől, hogy stabilan áll mindkét lábán, majd kinyitotta az ajtót. Ez az előkészület egy kicsit fura lehetett annak, aki nem ismerte Hannah lakótársának szokásait, de a macska, akivel megosztotta lakását különleges módon szokta őt üdvözölni a nap végén.
- Uff – szaladt ki Hannah-ból egy fél lépést hátratántorodva amint egy 12 kilós fehér és narancs szőrgolyó csapódott belé. Hannah visszanyerte egyensúlyát, majd a macskával a kezében bement, hogy az elfoglalhassa kedvenc helyét a kanapé támláján.
- Örülsz, hogy látsz? – kérdezte.
- Rrrow! – jött a válasz őt vizsgálgatva egy szemmel. A másikra vak volt és a füléből is hiányzott egy kevés a nehéz élet bizonyítékaként, amit az utcán töltött még mielőtt felbukkant volna Hannah küszöbén. Ez volt ez egyik oka annak, hogy Mosé lett a neve, az egyszemű izraeli vezér után, aki több csatában is győzedelmeskedett. Hannah kiszabadult, hogy visszaszerezze azt a sérült táskát amit az anyja úgy utált és abban mesterkedett hogy lecserélje minden egyes karácsonykor, szülinapokon és egyszer még Szent Patrik napján is. Az ajánlat egy csinos kis zöld táskáról szólt amibe éppen hogy belefért volna Hannah kulcsa, egy aszpirin persze doboz nélkül és egy csipke zsebkendő.
- Éhes vagy Mosé? – kérdezte levéve kabátját majd azt az ajtó melletti székre dobva.
- Rrrow!
- Oké. – válaszolta Hannah az asztalon ülő rögzítőre nézve, amin villogott az a bizonyos piros fény – Csak előbb hagy hallgassam meg az üzeneteimet és utána megcsinálom a vacsorádat.
- RRRRROW!
Ezúttal a válsz dühösen hangzott így Hannah megállt menet közben.
– Teljesen igazad van, meg tudom hallgatni az üzeneteimet az után is, hogy megetettelek. Hogy hangzik a csirke? Van egy kicsi, amit felszeletelhetek neked.
- Rrrow.
Mosé hangja halk volt és egyetértő amin Hannah mosolygott és a konyha felé vette az irányt. Bárki is mondta, hogy a macskák nem értik a szavakat még soha nem találkozott Mosé-val.
Hannah letette a táskáját a lépcsőfordulóba, hogy kinyissa lakása ajtaját. Aztán hátralépett egyet és megbizonyosodott a felől, hogy stabilan áll mindkét lábán, majd kinyitotta az ajtót. Ez az előkészület egy kicsit fura lehetett annak, aki nem ismerte Hannah lakótársának szokásait, de a macska, akivel megosztotta lakását különleges módon szokta őt üdvözölni a nap végén.
- Uff – szaladt ki Hannah-ból egy fél lépést hátratántorodva amint egy 12 kilós fehér és narancs szőrgolyó csapódott belé. Hannah visszanyerte egyensúlyát, majd a macskával a kezében bement, hogy az elfoglalhassa kedvenc helyét a kanapé támláján.
- Örülsz, hogy látsz? – kérdezte.
- Rrrow! – jött a válasz őt vizsgálgatva egy szemmel. A másikra vak volt és a füléből is hiányzott egy kevés a nehéz élet bizonyítékaként, amit az utcán töltött még mielőtt felbukkant volna Hannah küszöbén. Ez volt ez egyik oka annak, hogy Mosé lett a neve, az egyszemű izraeli vezér után, aki több csatában is győzedelmeskedett. Hannah kiszabadult, hogy visszaszerezze azt a sérült táskát amit az anyja úgy utált és abban mesterkedett hogy lecserélje minden egyes karácsonykor, szülinapokon és egyszer még Szent Patrik napján is. Az ajánlat egy csinos kis zöld táskáról szólt amibe éppen hogy belefért volna Hannah kulcsa, egy aszpirin persze doboz nélkül és egy csipke zsebkendő.
- Éhes vagy Mosé? – kérdezte levéve kabátját majd azt az ajtó melletti székre dobva.
- Rrrow!
- Oké. – válaszolta Hannah az asztalon ülő rögzítőre nézve, amin villogott az a bizonyos piros fény – Csak előbb hagy hallgassam meg az üzeneteimet és utána megcsinálom a vacsorádat.
- RRRRROW!
Ezúttal a válsz dühösen hangzott így Hannah megállt menet közben.
– Teljesen igazad van, meg tudom hallgatni az üzeneteimet az után is, hogy megetettelek. Hogy hangzik a csirke? Van egy kicsi, amit felszeletelhetek neked.
- Rrrow.
Mosé hangja halk volt és egyetértő amin Hannah mosolygott és a konyha felé vette az irányt. Bárki is mondta, hogy a macskák nem értik a szavakat még soha nem találkozott Mosé-val.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
