Hannah letette a táskáját a lépcsőfordulóba, hogy kinyissa lakása ajtaját. Aztán hátralépett egyet és megbizonyosodott a felől, hogy stabilan áll mindkét lábán, majd kinyitotta az ajtót. Ez az előkészület egy kicsit fura lehetett annak, aki nem ismerte Hannah lakótársának szokásait, de a macska, akivel megosztotta lakását különleges módon szokta őt üdvözölni a nap végén.
- Uff – szaladt ki Hannah-ból egy fél lépést hátratántorodva amint egy 12 kilós fehér és narancs szőrgolyó csapódott belé. Hannah visszanyerte egyensúlyát, majd a macskával a kezében bement, hogy az elfoglalhassa kedvenc helyét a kanapé támláján.
- Örülsz, hogy látsz? – kérdezte.
- Rrrow! – jött a válasz őt vizsgálgatva egy szemmel. A másikra vak volt és a füléből is hiányzott egy kevés a nehéz élet bizonyítékaként, amit az utcán töltött még mielőtt felbukkant volna Hannah küszöbén. Ez volt ez egyik oka annak, hogy Mosé lett a neve, az egyszemű izraeli vezér után, aki több csatában is győzedelmeskedett. Hannah kiszabadult, hogy visszaszerezze azt a sérült táskát amit az anyja úgy utált és abban mesterkedett hogy lecserélje minden egyes karácsonykor, szülinapokon és egyszer még Szent Patrik napján is. Az ajánlat egy csinos kis zöld táskáról szólt amibe éppen hogy belefért volna Hannah kulcsa, egy aszpirin persze doboz nélkül és egy csipke zsebkendő.
- Éhes vagy Mosé? – kérdezte levéve kabátját majd azt az ajtó melletti székre dobva.
- Rrrow!
- Oké. – válaszolta Hannah az asztalon ülő rögzítőre nézve, amin villogott az a bizonyos piros fény – Csak előbb hagy hallgassam meg az üzeneteimet és utána megcsinálom a vacsorádat.
- RRRRROW!
Ezúttal a válsz dühösen hangzott így Hannah megállt menet közben.
– Teljesen igazad van, meg tudom hallgatni az üzeneteimet az után is, hogy megetettelek. Hogy hangzik a csirke? Van egy kicsi, amit felszeletelhetek neked.
- Rrrow.
Mosé hangja halk volt és egyetértő amin Hannah mosolygott és a konyha felé vette az irányt. Bárki is mondta, hogy a macskák nem értik a szavakat még soha nem találkozott Mosé-val.
A konyha sötét volt így Hannah felkapcsolta a fluoreszkáló fenti világítást. A hófehér falak és a visszatükröződő készülékek miatt Hannah konyhája akár egy filmbe is beleillet volna. Talán el kellene gondolkoznia azon, hogy egy kicsit sötétebbre fesse a falat vagy egy kisseb erősségű körtét használjon, de nagyon is szüksége volt a fényre, hogy mindent pontosan lásson, amikor otthon próbálgatja a recepteket.
Mosé csirkemell filéje a hűtő legfelső polcán várakozott. Hannah kivette a vágódeszkát és felszeletelte a csirkét macskára igazított darabokra. Majd visszament, hogy kivegye a maradék morzsolt szalonnáját, amit valószínűleg még akkor hagyhatott ott, amikor francia gyümölcslepényt készített az egyik heti anya-lánya vacsorára. Amikor Hannah bezárta a hűtő ajtaját észrevett valami furcsát annak tetején. Kerek volt, fehér és Hannah biztos volt, hogy nem volt ott aznap reggel, amikor narancslevett vett ki. Kinyúlt, hogy elvegye, de menet közben már grimaszolt mikor rájött, hogy az az ő fehér zoknija összegöngyölve. A zoknijának a zoknis fiókban lenne a helye a hálószobában. Hogy került akkor ez a zokni labda a hűtője tetejére? Ezen gondolkodott miközben beleöntötte a maradék szalonnát Mosé edényébe. Emlékezett rá hogy még vasárnap délután elrakta a mosott ruhákat. Kétadagnyi tiszta ruha volt felstócolva a szennyes kosárba készen a következő hétre. Szinte biztos volt, hogy az összes zokniját visszatette a fiókba, de talán menetközben kihullott egy pár a kosárból, amit persze biztosan észrevett volna amikor frissítőért ment a konyhába. Habár nem emlékezett rá, de lehet hogy tényleg ő vette föl és rakta a hűtő tetejére amíg limonádét öntött magának. Teljesen elfelejtkezett róla és valószínűleg ezért lepődött meg, amikor meglátta azt. Ilyen rengetegszer megesik az emberekkel. Valami elvonja a figyelmüket, és furcsa helyekre raknak dolgokat, majd elfelejtik még azt is hogy valaha náluk volt. A saját apja egyszer bevallotta, hogy az olvasó szemüvegét a hűtőben találta meg de nem emlékezett hogy oda tette volna.
A rejtély megoldva. Biztosan ez történt. Hannah-nak más magyarázat nem jutott az eszébe. Letette Mosé tálkáját és nézte, ahogy az mohón beletemeti magát annak tartalmába, majd fogta a zokniját és visszavitte a helyére.
Pontosan egy óra és harminc perccel később Hannah már a Tóparti Pavilon egyik bokszában vacsorázott méghozzá Sally Laugh-lin tökéletes sárgabarackos jércéjét sertéskolbász, vadrizs, gomba és párolt borsóágyon tálalva. Mike, aki a vacsorapartnere volt lelkesen falatozta a bárányát tökéletesen főzött tavaszi zöldségekkel. Miután az utolsó falatot is lenyelték Sally odajött hozzájuk. Az egyik különleges fehér séfkötényét viselte, ami tele volt hóemberekkel, fenyőfákkal, régimódi szánokkal és havas tetejű házikókkal. Volt rajta még egy vörös téglalap is, amire fehérrel ráhímezték a TÓPARTI PAVILON nevet. Sally nemrégiben vett fel egy új séfet, aki az üvegablak mögött dolgozott, ami elválasztotta a konyhát az ebédlőtől és egy hasonló kötényt viselt. A többiek visszafogott zöldben voltak ami illett a kötényen lévő fenyőfához. Ez a szín kavalkád pedig a vacsorázás élményét átalakította szórakozássá.
- Milyen volt a jérce? – kérdezte Sally Hannah-t.
- Annyira káprázatos volt, hogy örülök, mindenevő vagyok.
Sally nevetett majd Mike-hoz fordult – És neked hogy ízlett a bárány?
- Finom volt. – mutatott Mike az üres tányérjára. – A szósz remek volt és mivel nem akartam itt hagyni semmit felitattam azt pár tekercseddel.
- Jól tetted! Szerintem a szósz a legjobb része. És igazad van, a tányérod olyan tiszta hogy akár most rögön visszarakhatnám a polcra és újra használhatnám. – Sally észrevette Mike reakcióját és gyorsan megveregette a vállát. – Természetesen nem tenném, csak vicceltem.
- Jobb, ha odafigyelsz kinek mondasz ilyeneket. Most kaptuk a hírt, hogy az egészségügyisek felvettek egy új nyomozót és erre tartanak. Azoknak a fickóknak semmi humorérzékük.
- Igaz. Talán jobb lesz, ha visszamegyek a konyhába mielőtt…
- Csak egy pillanat! – állította meg őt Mike – Van még egy perced? Mutatnék pár fotót.
Sally beült Hannah mellé a bokszba. – Gondolom azok a képek nem az unoka öcsik és unokahúgokról készültek?!
- Nem, rendőrségi ügy. – Mike kinyitotta a mellette lévő aktatáskáját és kihúzott belőle egy dossziét. Kihúzott pár képet és odaadta Sallynek. – Ezeket a Minneapolis-i rendőrség küldte. Jól nézd meg őket és ha észreveszel bárkit, aki ezek közül valamelyik ékszert viseli, rögtön hívj.
- Lopottak? – kérdezte Sally miközben átnézte a képeket.
- Igen, és valaki meghalt közben. Ami azt illeti, szeretném, ha nagyon óvatos lennél ha feltűnik valami gyanús. Ne kérdezősködj, és nehogy észrevegyenek. Csak hívj engem és mi már kint is leszünk.
- Vettem. – állt fel Sally még mindig a kezében tartva a képeket. – Nem bánnád, ha ezeket megmutatnám a pincérnőknek? Ők többet vannak kint mint én.
- Reménykedtem benne, hogy megteszed amíg Hannah és én megesszük a desszertünket.
Miután Sally elment, Hannah odafordult Mike-hoz. – Tényleg azt hiszed, hogy az ékszerek itt fognak felbukkanni?
- Nem igazán, de bármi lehetséges. A rablóknak is van pénzük. Az öltöző asztal fiókjában volt bőven elég arra, hogy meghúzzák magukat itt kint, amíg meg nem szervezik, hogyan csináljanak pénzt az ékszerekből. Nem hiszem, hogy egy ilyen kis helyre jönnének, de mindent be kell biztosítanom.
- Akkor jobb lenne, ha megmutatnád azokat a képeket az ékszeresnek a plázában. Antik ékszereket szokott venni majd továbbadja őket.
- Arra gondoltam megállhatnánk ott vacsora után, ha nem bánod.
- Nem bánom. – mondta Hannah. Amúgy is ritkán szokott a plázába járni és Andrea említette, hogy egy új sajt üzlet nyílt ott a múlt héten. Teljesen odáig volt attól a mozzarellától amit ott kóstolt.
Nem sokkal később feltűnt a pincérnő két desszertes tállal a tetejükön tejszínhabbal és csoki reszelékkel. – Ez Sally legutóbbi kreációja. – magyarázta - És a ház állja.
- Mi ez? – kérdezte Mike, de a választ meg sem várva már be is kapott egy nagy kanállal hogy megkóstolja.
- Kávés Kehely. Sally az egyik barátnőjétől, Linda Sifuentes-től kapta a receptet. Van egy panziója és az ő eredeti receptje.
- Mmmm… - mondta Hannah, nem pazarolva felesleges szavakat, hogy csakis az evésre tudjon koncentrálni. Az erős kávé aromája tökéletesen kiegészíttette az ét csoki ízét. Az állaga puha volt és a ropogós pekándió passzolt a félédes csoki reszelékhez és a tejszínhabhoz a tetején.
- Sally azt mondja, Linda csak úgy hívja a Koffein Gyilkos, mivel nem lehet abbahagyni. Csak 15 percbe kerül elkészíteni, ha megveszed a torta alapot, de természetesen Sally maga készíti a piskótát.
A pincérnő benyúlt a kötényébe és előhúzott egy kinyomtatott receptet. – Tessék – mondta majd Hannah-nak nyújtotta azt. – Sally azt mondta biztosan szeretnéd.
- Sally-nek tökéletesen igaza volt. – Hannah átolvasta a receptet, míg a pincérnő kitöltötte nekik a kávét, majd letette eléjük, hogy nyugodtan befejezhessék a desszertjüket.
Mike elvette a receptet, majd gyorsan átfutotta. – Gondoltam. – mondta.
- Mit gondoltál?
- Ehhez kávé és csoki likőrt kell használni, remélem Sally kiskorúaknak nem szolgálja fel.
- Persze hogy nem! – húzta össze szemöldökét Hannah. – Sally és Dick nagyon óvatos az ilyen dolgokkal.
Mike egy kissé kínosan feszengett. – Tudom. Gondolom ez amolyan, aki egyszer rendőr, az mindig rendőr marad. Néha kicsit túl komolyan veszem a munkámat.
Kimondta! Mondta volna Hannah legszívesebben, de inkább megtartotta magának. Mike tisztában volt a hibáival és nem volt szükség Hannah-ra hogy ezt az orra alá dörgölje.
– Tettek valaha alkohollal kapcsolatos panaszt a Tóparti Pavilon ellen? – kérdezte inkább.
- Soha. És majdnem biztos vagyok benne hogy senkit úton innen sem állítottak meg ittas hajtás miatt.
Mike megbökte a receptet. – Meg tudod csinálni?
- Biztosan. Nem tűnik túl bonyolultnak, tekintve hogy csak rétegellni kell az egészet egy pohárba.
- El tudnád készíteni nekem jövő vasárnapra?
Hannah vállat vont. – Nem látom akadályát. Lisa és én elég elfoglaltak vagyunk a közelgő Valentin nap miatt, de csak 15 percet venne igénybe. Milyen alkalomra lenne?
- Szülinapi bulira.
Hannah nagyot nyelt. Amikor legutóbb készített valamit Mike-nak amit egy szülinapra vitt, az ünnepelt holtan került elő. De azóta rengeteg szülinapi desszertet készített már és senki sem ünnepelte nem várt utolsó szülinapját. Az egész csak butaság, bajkeresés vagy csak paranoiás gondolkodás vagy mind három egyszerre.
- Na, mit szólsz? Megcsinálod?
- Persze, megcsinálom. – egyezett bele Hannah magát is győzködve hogy semmi baj nem fog származni belőle. – Alkohollal vagy a nélkül?
- Nélküle is meg tudod csinálni?
- Persze, csak a megfelelő mennyiségű aromát kell hozzáadni, hogy olyan édes és tömény legyen mint a likőr.
- Da az íze is ugyanolyan lesz?
- Nem, de hasonlóan finom lenne. Szóval likőrrel, vagy a nélkül?
- Likőrrel. Úgysincs benne olyan sok és nem lesznek gyerekek se. Majd veszek valamit a városban és holnap bedobom hozzád.
- Rendben. – mondta Hannah és remélte, hogy a Lake Édeni Italbolt tart valami rendes likőrt. Majd végre feltette azt a kérdést, ami folyton ott motoszkált az agyában mióta Mike megkérte készítse el a desszertet valaki szülinapjára.
– És, kinek is a szülinapjára lesz?
- Bev-ére. Ismered Bev Dokit, nem?
- Igen. – Hagyta ennyiben a dolgot Hannah. Persze hogy ismerte Beverly Thorndike-ot. Még akkor találkozott vele, amikor Norman bemutatta őt a Swensen családnak. Azóta csak futólag látta párszor. Hannah nem ismerte személyesen mivel nem látogatta meg Norman-t a klinikán mióta Bev Doki elkezdett nála dolgozni. Egyáltalán nem is akarta megismerni azt a nőt aki miatt Noman-nel való kapcsolata megváltozott.
- Norman megkért, hogy szervezzek neki valamit, mivel nem megy haza az édesanyjához csak a szülinapja után. – folytatta Mike a magyarázkodást. – Arra gondoltunk talán egyedül érezné magát itt Lake Édenben a szülinapján valami összejövetel nélkül.
Hannah örült, hogy Mike nem említette már az elején, hogy kinek lenne a kehely, mert még visszautasította volna a kérést. Az agya ördögi része azt suttogta Hannah-nak hogy ez lenne a tökéletes alkalom, hogy végérvényesen megszabaduljon Norman új partnerétől. Ekkor lépett közbe a praktikus oldala agyának és meggyőzte, hogy nem csak hogy illegális lenne mérget csepegtetni egy születésnapi kehelybe, de teljesen egyértelmű lenne ki tette azt bele. Az ördögi rész éppen akkor ajánlotta fel a nem annyira halálos verziót, amikor Mike mosolyogva áthajolt az asztal felett.
- Van egy remek ötletem. – mondta megvillantva azt a bizonyos mosolyát, amitől fél Lake Éden női lakósságának szíve gyorsabb ritmusra váltott. – Norman engem bízott meg a vendéglista összeállításával, de még senkit sem sikerült meghívni néhány kollégámon kívül.
Hannah visszatartotta a lélegzetét és várta azt a bizonyos követ, hogy leessen. Majdnem biztos volt, hogy tudja mi fog következni és teljesen igaza volt.
- Mi van veled, Hannah? Te szeretnél jönni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése