Fahéjas tekercs és gyilkosság - 27. fejezet

27. fejezet

- Szóval, most mit fogunk csinálni? – kérdezte Michelle, miközben leparkoltak a Süti Éden mögötti parkolóban.
- Nem tudom biztosan, de van… – Hannah az órájára pillantott. – pontosan nyolc percünk kitalálni. Az első dolgunk az, hogy elmondjuk Claire-nek, mi is történik.
- Igazad van. Aztán legalább három vagy négy ruhát be kell vinned az öltözőbe felpróbálni.
- De nekem nincs szükségem új ruhára.
- Tudom, de ha te lennél Bev Doki és meglátnád Hannah Swensen-t és a húgát Michelle-t, amint rád várnak Claire butikjában, te bemennél?
- Valószínűleg nem. Megvárnám, amíg elmennének.
- Pontosan! Mi mindketten az öltözőben leszünk amikor Bev Doki besétál.
- Így nem fogja tudni, hogy ott vagyunk. – Hannah felvette az ötlet fonalát és folytatta. – Megvárjuk, amíg felpróbálja a ruháját és én akkor kimegyek.
- Nem én?
- Nem. Te az öltözőben maradsz majd és jegyzetelsz nekem. Odaadom a jegyzetfüzetemet. Pontosan le kell írnod mindent amit mond.
- Ezt meg tudom csinálni. Még valami?
- Igen. Meg fogom kérni Claire-t, hogy tartsa őt az öltözőknek háttal, hogy te majd ki tudj kukucskálni és jelezni, hogy mikor végzett a ruhával. Ekkor fogok majd én kilépni és szembesíteni őt a dolgokkal.
- Szembesíteni?
- Bocs, úgy értettem, hogy üdvözölni. Majd kilépek és üdvözlöm. Aztán elkezdem őt kikérdezni Seattle-ről és Buddy Neiman-ről. Lehet, hogy még a kép másolatát is megmutatom neki, amit Norman nyomtatott ki. Sally nagyon biztosan állította, hogy ő van a képen.
- Gondolod, hogy be fogja vallani, hogy ott járt a Klub 19-nél azon az estén?
- Valószínűleg nem. Megpróbálja majd elhitetni velem, hogy nem ő van a képen, és hogy még soha életében nem járt a Klub 19-ben. Már alig várom azt a részt. – villantotta fel Hannah ismét a ragadozó mosolyát. -  Nagyon ideges lesz, mire végzek vele.
- Csak annyit kell tenned, hogy ugyanígy mosolyogsz rá. Már én is kezdek izzadni, pedig én nem is csináltam semmi rosszat!
- Ezt úgy hívják megfélemlítés. Még Mike tanította ezt a mosolyt.
- Hát remekül működik. Gyerünk Hannah! – szállt ki Michelle a sütis furgonból. – Már csak pár percünk maradt, hogy elmondjuk Claire-nek mit tervezünk. Siessünk be nehogy Bev Doki előbb érkezzen.


Természetesen Bev Doki nem érkezett előbb. Késett öt percet. Ez pedig időt adott Hannah-nak és Michelle-nek, hogy elmagyarázzák Claire-nek a tervüket.
- Tessék. – mondta Claire Hannah kezébe tuszkolva négy ruhát. – Tartsd zárva az öltöző ajtaját, így egyszerűbb lesz jelt adnom neked. Menj be ezek közül az egyikbe és maradj ott, amíg meg nem kérdezem, hogy hogy tetszenek a ruhák, amiket választottam neked és akkor majd kijöhetsz.
Hannah leült az öltözőben lévő padra, míg Michelle törökülésben a padlóra telepedett. – Jobb lenne, ha legalább az egyik ruhát felvennéd. – mondta Michelle.
- Gondolom. – mondta Hannah felakasztva a kabátját a fogasra, majd elkezdte lehámozni magáról azokat a ruhákat, amiket a villásreggelire vett fel és belebújt az egyik Claire által választottba.
- Szép színe van. – jegyezte meg Michelle szemezve az élénk türkiz színnel. – Tetszik, hogy nadrágkosztüm, így elegánsabb lapos talpú cipővel is fel tudod venni.
- Nekem nincsenek elegáns lapos talpú cipőim.
- Majd szerzünk párat. – Michelle felkelt, hogy segítsen felhúzni a tunikaszerű felsőrész zipzárját. – Nagyon jól áll rajtad Hannah.
- Hát persze hogy jól, Claire választotta nekem. Ha valaha is gazdag leszek, Claire-t fogom felvenni divattanácsadómnak.
- Kíváncsi vagyok, hogy a Dokinak ízleni fognak-e a sütik, amiket csináltam. – mondta Michelle. – Akartam neki adni kóstolót, de egy kicsit fura lett volna elvinni őket a villásreggelire.
- Majd reggel kiviszünk neki párat. Anya azt mondta, hogy már korán ott lesznek, így tudnak enni belőle reggelire.
- Úgy ahogy mi is ma reggel, mielőtt még megtudtuk, hogy hivatalosak vagyunk egy villásreggelire.
- Pontosan.
Claire halkan koppantott egyet az öltöző ajtaján. – Itt jön. Most szál ki az autójából. Alig várom már, hogy lássam az arcát, amikor rájön, hogy te is itt vagy. Nagyon mókás lesz!
- Te is úgy érzed, hogy Claire sem igazán szereti őt? – kérdezte Michelle, miután Claire elment.
- Biztosan állíthatom, hogy Claire egyáltalán nem szereti őt. Elmondta nekem, hogy már az elejétől fogva úgy gondolta, hogy Bev Doki egy szélhámos. Azt mondta tudja, hogy ez elég szívtelenül és nem túl keresztényen hangzik, de soha nem kedvelte Bev Dokit és soha nem is tudná megkedvelni. Meg hogy már majdnem azon gondolkodott, hogy ő maga vet véget az esküvőnek.
- Hogyan?
- Azt mondta, hogy amikor Bob tiszteletes a „Ha bárkinek, a jelenlévők közül ellenvetése van, az szóljon most, vagy hallgasson örökre.” részhez ér ő majd feláll és megmondja Norman-nek, hogy nem kéne elvennie Bev Dokit.
- Claire soha nem tenné ezt meg igazából, vagy mégis?
- Nem tudom. Valószínűleg nem, de azért jó tudni, hogy ő is ugyanúgy érez iránta, mint mi mind.
A két nővér elhallgatott amint beszédre lettek figyelmesek. Claire éppen üdvözölte Bev Dokit, aki mint mindig most is eljátszotta a kedves, aranyos és hamis önmagát. Legalábbis Hannah jelenleg így gondolt rá. Nappal úrinő, este kéjnő, gondolta magában Hannah és ha nem téved, akkor Norman még nem csapott fel futtatónak. Már alig várta, hogy lássa mit fog felhozni Bev Doki a saját védelmében.
- Izgatott vagy az esküvő miatt? – kérdezte Claire, mire Hannah megpróbálta nem csikorgatni a fogát.
- Jaj, hát persze! Olyan jó lesz ott látni az összes barátunkat. Remélem, hogy édesanyám is el tud majd jönni, de Diana sajnos influenzás lett. Ez az oka annak is, hogy elmentem a hétvégére Minneapolis-ba. A szegény kincsemnek még akkor is láza volt, amikor reggel eljöttem.
Ezt meg mégis honnan tudná, ha arra sem veszi a fáradságot, hogy elmenjen őt meglátogatni? Gondolta Hannah pillantást váltva Michelle-lel. Bev Doki igazán rutinos hazudozónak tűnt, talán mivel már túlságosan is hozzászokott, hogy mindenkinek hazudozik Lake Édenben.
- Sajnálom, hogy a lányod megbetegedett. – mondta Claire, majd Hannah hallotta, ahogy valaki lehúzza egy ruha zipzárját. – Hadd bújtassalak bele a ruhába, hogy lássuk minden átalakítás tökéletesen sikerült-e.
- Ó, én biztos vagyok benne, hogy minden tökéletes, ha te csináltad Claire. – mondta Bev Doki édesen. – Csak remélni tudom, hogy Norman-nek tetszeni fog ez a ruha. Tudom, hogy nem szerencsés, ha a vőlegény meglátja a menyasszonyi ruhát az esküvő előtt, de én sokkal magabiztosabb lennék, ha ő is itt lett volna, amikor kiválasztottam ezt.
- Gyönyörű színe van. – mondta Claire. – A jégkék bájosan fest rajtad.
- Köszönöm, a kék a kedvenc színem.
Hamis. Gondolta Hannah majd mély ráncok jelentek meg a homlokán. Bézs a kedvenc színed. Azt írtad a Rhodes Fogászati Klinika honlapján. Ha már mindenről hazudni akarsz, legalább tartsd számon őket!
Még egy zipzár hangja hallatszott. Claire valószínűleg most húzta fel Bev Doki ruhájának hátulját.
Hannah felállt készen, hogy kimenjen. A hazug bekerült a hálóba és most a türkiz ruhás detektíven volt a sor hogy kifaggassa őt.
- Csak lépj ki ide, hogy meg tudjuk nézni a tükörben is. – mondta Claire, és Hannah tudta, hogy a háromszárnyú tükör elé fogja vezetni Bev Dokit, ami a bolt hátuljában helyezkedett el.
- Indulhat a műsor! – artikulálta Hannah.
- Majdnem. – tátogta vissza Michelle miközben egy üres oldalra lapozott Hannah jegyzetfüzetében és kezébe vett egy tollat.
- Minden rendben van odabent drágám? – kiáltott Claire. – Tetszenek a ruhák, amiket neked választottam?
- Nagyon jók. – mondta Hannah kimasírozva a fülkéből egyenesen a jégkék tükörkép felé haladva.
- Nahát, helló Bev Doki. Mennyire örülök, hogy itt látlak.
Ha egy nő valaha is nézett-e már úgy ki, mint aki tehenet nyelt, akkor az jelenleg Bev Doki volt. Úgy tátogott Hannah felé, mint aki nem hisz a szemének. – Hát te meg mit csinálsz itt? – kérdezte határozottan nem édes hanghordozással.
- Hát hogy találjak egy ruhát magamnak az esküvődre. Már ha még mindig áll a dolog.
- Persze hogy áll! Ezt meg mégis hogy érted?
Ha már sikerült megzavarnod a gyanúsítottat, úgy is kell tartanod őt. Ismételte Hannah agya a Mike által adott tanácsot arról, hogy hogyan kell kihallgatást lefolytatni. – Csak azt gondoltam, talán túl elfoglalt leszel az esküvőhöz, most hogy a lányod beteg. Vagy lehet, hogy egyáltalán nem is beteg és igazából azért vagy olyan elfoglalt, mert az időd nagy részét a Klub 19-ben töltöd?
- Mégis miről beszélsz? Te teljesen megőrültél Hannah. Nem ismerek egy helyet sem, amit Klub 19-nek hívnak. Még csak hallani sem hallottam róla.
- Ahogy a szűk piros pulóverről és a magas sarkú csizmákról sem, amit akkor viseltél, amikor február második szombatján ott jártál? – Hannah kihúzta a fényképet a mappájából, majd átnyújtotta azt Bev Dokinak. – Itt vagy te Buddy Neiman társaságában, de nem is ez volt az igazi neve. Amit persze te már tudtál, nem igaz? Továbbá azt is tudtad, hogy Seattle-ből jött, mivel régebben mind a ketten ott éltetek!
Bev Doki lepillantott a képre és az arca egy árnyalattal sápadtabb lett. Nyelt egy nagyon majd újra Hannah-ra nézett. – Ez nem én vagyok és nem is ismerek senkit erről a képről. Az a feltételezés pedig, hogy én ismertem Buddy Neiman-t vagy akármi is volt a neve még nevetségesebb.
- Igazán? Amikor elmentem melletted Buddy-val az oldalamon a kórházban, nagyon gyorsan Norman mögé álltál, nehogy Buddy felismerjen.
- Csak beképzelsz dolgokat.
- Én is így gondoltam egy ideig, de most már biztosan tudom, hogy volt valamilyen kapcsolat kettőtök között. Bele tudnál nézni egyenesen a szemembe és meg tudnál esküdni, hogy nem ismerted Buddy-t még Seattle-ből!
- Hát persze! – Bev Doki egyenesen Hannah-ra nézett. – Nem ismertem Buddy-t Seattle-ben. Talán elsétálhattam mellette az utcán, de még ez is kétséges. Több mint hatszázezer ember él Seattle-ben. Bármely intelligens ember tudja, milyen képtelenség lenne azt feltételezni, hogy én mindenkit ismerjek onnan.
- De engem nem mindenki érdekel, csak egyetlen egy. Mi volt akkoriban a neve? Te pontosan tudod.
- Ez a beszélgetés egész egyszerűen abszurd. Most elmegyek!
- Abban a ruhában biztosan nem! – figyelmeztette őt Hannah, majd Claire-hez fordult. – Kifizette már?
- Még nem.
Bev Doki Hannah-ra villantott egy szúrós pillantást, majd visszafordult Claire-hez. – Csak írd a számlámhoz kérlek.
Hannah észrevette, hogy Bev Doki kezei kissé remegtek. Most jött el a megfelelő pillanat, hogy igazán védelmi állásba kényszerítse. Amint az alany megtörik, csak annyi a dolgod hogy folyamatosan szélesítsd azt a törésvonalat, vízhangzottak Mike szavai a fejében. – Csak mond meg Buddy igazi nevét és elmehetsz!
- Azt meg mégis honnan tudnám?
- Tudod, mivel egyszer már említetted. – jelentette ki Hannah. – Február második szombatján, amikor a Klub 19 parkolójában veszekedtél vele, azt mondtad; Felismernélek bárhol.
- Ezt meg honnan tudod?
- Valaki meghallott téged. Miután te kijelentetted, hogy Felismernélek bárhol, Buddy azt válaszolta, hogy; Biztos összetéveszt valakivel hölgyem. Hagyjon békén! Én nem az a férfi vagyok, akinek hisz! Amire te azt kiabáltad, hogy De igen! Ismerlek! ,majd felpofoztad és elsétáltál.
- Ez…ez…képtelenség! Az egészet csak azért találtad ki, mert féltékeny vagy, hogy én megyek hozzá Norman-hez!
- Nem, nem én találtam ki. A Klub 19 egyik pincérnője mesélte el, aki éppen szüneten volt, amikor meglátott téged Buddy-val veszekedni.
- Már mondtam neked, hogy nem szeretem a jazz zenét és soha nem jártam a Klub 19-ben. Ahogy nincsen semmilyen piros pulcsim, fekete bőrszoknyám vagy magas sarkú csizmám sem. És még soha senkit sem pofoztam fel életemben!
- Fekete bőrszoknya? Érdekes hogy pont ezt mondtad, mivel én egy szóval sem említettem fekete bőrszoknyát. Az, hogy ennyire pontosan tudod a dolgokat, csak azt bizonyítja, hogy tényleg ott voltál.
Bev Doki felkapta a táskáját, kihúzott belőle egy hitelkártyát, majd rádobta azt egy székre. – Itt van! Így már kifizettem a ruhát és most távozom!
Michelle pont akkor jött ki az öltözőből, amikor a bejárati ajtó bevágódott Bev Doki után. – Hú-ha! – mondta rápillantva az ajtó melletti fogasra. – Bev Doki olyan gyorsan viharzott ki innen, hogy még a kabátját is elfelejtette.
- Nem számít. – mondta neki Hannah. – Annyira ég a képe hogy anélkül se lesz semmi baja.
- Hát még ilyet! – Claire odasétált, hogy felvegye a hitelkártyát. – Jól elintézted őt Hannah. Ráadásul pont előttem. Annyira hálás vagyok!
- Miért vagy hálás?
- Ez volt a legszórakoztatóbb számlakiegyenlítés, amiben valaha is részem volt.