Fahéjas tekercs és gyilkosság - 28. fejezet

28. fejezet

Másnap reggel, amikor megszólalt az ébresztőóra Hannah szemei csak úgy égtek a kialvatlanságtól. Hajnali öt volt és ő egész éjjel csak forgolódott Buddy Neiman gyilkossági ügyén törve a fejét.
Hajnali egykor szinte biztos volt benne, hogy valami elkerülte a figyelmét, így kivonult a nappaliba és elővette a jegyzeteit, hogy még egyszer átnézze őket. Először is ott volt a Seattle-i kapcsolat. Most már biztos volt benne, annak ellenére, hogy Bev Doki nagyon igyekezett őt meggyőzni arról, hogy soha még csak nem is látta Buddy-t Seattle-ben, a hatszázezer ember lakta városban.
Hajnali kettőkor végre visszamászott az ágyába, de az agya csak nem akart nyugovóra térni. Újra és újra átvette a nyomokat egyesével, próbálva eldönteni, hogy vajon tényleg Bev Doki lehet-e a gyilkos. Felpofozta Buddy-t a Klub 19-nél, és Shelby a pincérlány azt mondta, hogy mikor tizenöt perccel később látta a férfit, még mindig piros volt az arca ott ahol az ütés érte. A pofon bőven fizikai agressziónak számít. Egyértelmű, hogy Bev Doki kicsit sem volt szégyenlős szembesíteni Buddy-t a tényekkel, és amikor nem kapta meg a neki tetsző választ erőszakhoz folyamodott.
A Buddy arcán lévő piros folt pedig arról árulkodott, hogy elég erősen ütötte őt meg. De mi van akkor, ha egy pofon nem volt neki elég. Mi van, ha Bev Doki ennél még erőszakosabb találkát kezdeményezett, egy olyat, ami végén Buddy egy műtéti ollóval a mellkasában végezte?
Ezen gondolatok után talán aludhatott egy darabig, de nem emlékezett rá. Azt viszont biztosan tudta, hogy hajnali négykor már teljesen ébren volt, azon gondolkodva, hogy vajon hová rohant el Bev Doki a menyasszonyi ruhájában miután távozott Claire boltjából. Nem volt se a lakásán se Norman házában. Hannah ezt biztosan tudta, mivel miután felhívta Andreát, hogy elmesélje neki a vallatást, a húga körbejárta a várost autóval, hogy megtalálja Bev Doki kocsiját. De az felszívódott. Bev már nem tartózkodott Lake Édenben és Hannah ezt már önmagában is gyanúsnak tartotta.


Jelenleg hajnali öt múlt öt perccel. Hannah már messziről érezte a kávé illatát és hiába volt időzítőre állítva a gép, úgy gyanította, hogy Michelle már fent volt.
Nagy nehézségek árán ugyan, de Hannah-nak sikerült kikecmeregnie az ágyából. Az is nehezére esett, hogy a karját a köntöse megfelelő ujjába bújtassa. A harmadik próbálkozás után végül diadalmaskodott.
Elég volt egy pillantás vetnie a vendégszobába miközben elhaladt előtte, hogy tudja, igaza volt. Az ágy tökéletesen be volt vetve. Hacsak Michelle nem a nappali kanapéján aludt az este, akkor valószínűleg már felkelt és felöltözve várt arra, hogy Hannah-val kimenjenek a kórházba.
- Erre. – mondta Michelle megfogva Hannah karját amint belépett a konyhába és odavezette az egyik székhez.
- Idd meg a kávédat. Hallottam, amikor felkeltél és öntöttem neked egy bögrével. Nem túl forró, tettem bele kávés jégkockát.
- Köszi. – Hannah kétségbeesett gyorsasággal öntötte le a torkán az italt. Ha maradna egy kis kávé reggelről, abból még több jégkockát gyártana. A maradék kávé mindig a régimódi jégkocka tartóban végezte, ami aztán a mélyhűtőben kötött ki. Egy jégkocka tökéletesen elegendő volt, hogy lehűtsön egy nagyobb bögre kávét, anélkül, hogy felhígítaná azt.
- Most menj, zuhanyozz le és öltözz fel. – rendelte el Michelle, de mosolygott a parancs kiadása közben. – Együtt reggelizünk Mike-kal fél óra múlva a Sarki Vendéglőben.
- Mike idetelefonált?
- Nem, én hívtam őt. Valakinek el kell mondania Norman-nek, hogy Bev Doki hazudott Buddy Neiman-ről és elég kínos lenne, ha neked kéne ezt megtenned. Mint rendőr, és mint Norman legjobb barátja ő a leglogikusabb választás. És mivel Bev Doki tegnap este se Norman-nél, se a saját lakásán nem volt, valószínűleg Diana betegségére hivatkozva visszament a városba. Szerintem Norman-nek tudnia kell, hogy Diana-nak semmi baja és hogy ez is csak egy Bev hazugságai közül.
Hannah bólintott. Az agya elkezdett ismét működni és volt értelme annak, amit Michelle mondott. – Rendben, teljesen igazad van. Innentől Mike-ot is be kell avatnunk a dolgokba. – tolta hátra a székét. – Öntenél nekem még egy bögre kávét? Megyek zuhanyozni majd felöltözni és tíz percen belül itt leszek, hogy bedobjam.
A Sarki Vendéglő tele volt, amikor besétáltak, de Mike már szerzett egy asztalt a hátsó részben. Hannah Mike-kal szemközt foglalt helyet, közvetlenül egy térelválasztó panel előtt, aminek a tetején élénkzöld műanyag borostyánok díszelegtek. Hirtelen eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta, ha valami zöldet tesznek a piros szín mellé, az kevésbé intenzívebbé teszi a pirosat.  A feje mögött elhelyezkedő zöld borostyánokkal Mike talán nem veszi majd észre vörösen viszkető szemeit, ami arról tanúskodott, hogy egy szemhunyásnyit sem aludt az este.
- Szép munka Hannah! – mondta Mike visszaadva a jegyzetfüzetét. – Természetesen mindezt nem kellett volna egyedül intézned. De ezt te is tudod, nem igaz?
- Igen, tudom. – mondta Hannah a legmeggyőzőbb bűnbánó arckifejezésével, amit elég nehéz volt magára erőltetnie, mivel inkább mosolyogni akart Mike dicséretén.
- Ne vedd fel vele a kapcsolatot megint. Rendben?
- Rendben. – egyezett bele gyorsan Hannah. – De te fel fogod keresni, hogy folytasd a kihallgatást?
- Arra mérget vehetsz! Elég világos, hogy ismeri Buddy Neiman igazi nevét, nekem pedig arra nagy szükségem lenne.
- De el fogja neked mondani? – kérdezte Michelle. – Nem volt valami, hogy úgy mondjam együttműködő. Hannah-nak be kellett csapnia, hogy kiszedje belőle, tényleg ott volt-e azon az estén a Klub 19-ben.
- Nekem el fogja mondani.
Hannah látta azt a bizonyos kemény csillogást Mike szemében, ami arra utalt, hogy tényleg meg fogja szerezni azt az információt Bev Dokitól, amire szüksége van. – Szerinted ő ölte meg Buddy-t? Elég valószínű, hogy volt valami viszony kettejük között.
- Egyetértek. Jelenleg ő az első számú gyanúsítottam és be fogom idéztetni kihallgatásra.
- De mi van, ha már elhagyta a várost? – kérdezte Michelle. – Annyira feldúltan távozott Claire boltjából miután Hannah kikérdezte, hogy még a kabátját is otthagyta.
Hannah lenyűgözve nézte milyen ártatlanul fest Michelle, annak ellenére, hogy Andrea már körbevezette a várost Bev Doki kocsiját keresve és leadta nekik az infót.
- Ne aggódj, meg fogom találni. Miután pedig meg lesz, elbeszélgetek Norman-nel. Valószínűleg folyamatosan hazugságokkal etette így le kell vele tisztáznom őket és minden mást is. Norman egy ésszerű srác, hallgatni fog rám.
- Köszönöm Mike. – mondta Hannah. Pontosan erre számított. Habár Mike járt Bev Dokival még a Norman-nel való eljegyzése előtt, ő mégiscsak egy rendőr volt. Kizárt dolog, hogy bármilyen érzés, amit esetleg még táplálhat iránta befolyásolná abban, hogy tisztességes nyomozás alá vonja Bev Dokit.
- Ezek csodálatosak Michelle! – sugárzott Delores a legkisebb lánya felé. Éppen Knight Doki irodájában ültek és Michelle az imént adott oda neki egy dobozzal azokból a korpás sütikből, amiket készített.
- Szerinted a Dokinak is ízleni fognak?
- Biztos vagyok benne. Ő sokkal jobban szereti a korpát, mint én. Minden reggel megeszik egy hatalmas tál korpás pelyhet. Biztos, hogy ebben van korpa?
- Persze hogy van. Én magam mértem ki.
- Hát csak annyit tudok rájuk mondani, hogy nagyon jól sikerültek. Nem is szerettem még ennyire a korpát legalábbis azóta, mióta Ingrid nagyi elkékítette azokat a… - Delores megállt és Hannah nézte, ahogy hirtelen megvilágosodik. – De hát ezek Ingrid nagyi Korpás muffinjai!
- Eltaláltad! – mondta Hannah felmutatva neki a hüvelykujját. – Megvolt nekem a recept, de nem is tudtam róla. Michelle megtalálta és átalakította őket kekszformára.
- Rögtön adok is egyet a Dokinak amint visszaér. – mondta Delores visszatéve a fedelet a sütis dobozra. – Majd ez felvidítja.
- Mi történt a Dokival? – kérdezte Hannah.
- Csak ez az egész gyakornokos dolog. Újra interjúkat kell csinálnia a jelöltekkel és az elég időigényes. Sokkal inkább a betegeivel töltené azt az időt. Aztán pedig be is kell tanítania azt a gyakornokot, akit kiválaszt. Természetesen Marlene majd segít, hál’ Istennek ő marad. Csak hát olyan hirtelen történt. Amikor a klinika felhívta Bent, azt mondták neki, hogy már a jövő héten kezdenie kell. Kár hogy ilyen rövid határidőt adtak neki, ami miatt pedig neki is ugyanezt kellett tennie a Dokival.
Rövid határidő. A szavak többször is megismétlődtek Hannah agyában. A rövid határidő volt Lee problémája is, amikor Buddy beadta a felmondását miután vitatkozott azzal a sötét hajú nővel, akiről most már tudják, hogy Bev Doki volt. Ha Buddy hallgatott volna a megérzésére és rögtön elment volna, ahelyett hogy időt ad Lee-nek, hogy találjon valakit a helyére, valószínűleg még most is élne. De Bennel kapcsoltban nem ez volt a helyzet. Neki azért kell elmennie Lake Édenből, mert kapott egy másik munkát.
- Mi a baj drágám? – kérdezte Delores.
- Nem tudom. Valami az eszembe jutott. Mondtál valamit arról, hogy a klinika milyen kevés időt adott Bennek, ami miatt neki is ugyanezt kellett tennie a Dokival. A Doki beszélt a klinikával, hogy megtudja mire fel ez a nagy rohanás?
- Nem, drágám. Ben beszélt velük, őt hívták fel személyesen.
- Tudták, hogy itt dolgozik?
- Hát persze. Ben mondta a Dokinak, hogy szükségük van ajánlásra, így ő megírta és odaadta neki. Ben ezután átfaxolta azt a klinikának.
- Szóval a Doki soha nem beszélt az ottani orvosokkal, igaz?
- Igen. – Delores összevonta a szemöldökét. – Már látom, hogy mire akarsz kilyukadni. Tényleg elég furcsa, hogy az ottani orvosok nem beszéltek közvetlenül a Dokival. Az udvariasság megkívánná. Szerintem fel kéne hívnunk azt a klinikát.
- Te akarod csinálni vagy én telefonáljak? – kérdezte Hannah.
- Majd én. Azt fogom mondani, hogy a Doki titkárnője vagyok. Mi is volt a neve annak a klinikának?
- Rolling Hills Vista Klinika. – válaszolta Mihcelle azonnal. – Csak azért jegyeztem meg, mert olyan hihetetlenül hangzott.
Öt perccel később már meg is kapták a választ a kérdéseikre. Hannah agytekervényei csak úgy forogtak, és tudta, hogy Michelle és az anyja is ugyanígy érez. Létezett olyan, hogy Rolling Hills Vista Klinika és tényleg az élen járt az arcrekonstrukció terén. Tényleg volt pár gyakornokuk a klinikán, de egyikük sem ment el mostanában. Nem volt üresedés egy gyakornok számára és még soha sem hallották Doktor Ben Matson nevét.
- Akkor ez most mit jelent? – kérdezte Delores. – Azon kívül, hogy Ben hazudott nekünk.
- Azt, hogy valamiért fel akar szívódni Dodge-ból. – spekulált Hannah.
Michelle zavartan nézett. – Fel akar szívódni Dodge-ból?
- Kansas állam Dodge városa. Ez a mondás a régi vadnyugatról származik. Amikor Dodge város törvényköteles lett Marshall Dillon seriff irányítása alatt, az összes bűnözőnek fel kellett szívódnia Dodge-ból.
- Ezt meg honnan szedted?
- Lisától. Herb szereti nézni a Puskapor című sorozat ismétléseit miközben ő a vacsorát készíti. Abban hallotta. Dillon is nagyon szereti a Puskaport. Mindig vakkant egyet, amikor meghallja a nevét.
- Ez aranyos. – mondta Delores. – A Doki és én a M*A*S*H-t szoktuk nézni. Azt mondja, hogy ellazítja őt. De most térjünk vissza a dolgunkhoz. Miért akarna Ben elmenni Lake Édenből?
Hannah vállat vont. – Nem tudom, de mihamarabb ki kéne derítenünk. Talán van valami nyom a múltjában. Meg tudod szerezni a személyi dossziéját?
- Mi sem egyszerűbb. – fordult meg Delores a székkel és bekapcsolta a számítógépet. – Az összes alkalmazott nyilvántartása elérhető a Doki gépéről. Mindjárt meg is nyitom.
Hannah és Michelle várt, amíg Delores megkereste és megnyitotta a fájlt. – Hát ez érdekes. – mondta.
- Mi olyan érdekes? – kérdezte Hannah.
- Ben Seattle-ből származik.
Már megint Seattle?! Hannah csak némán ült. Már túl sok ember jött Seattle-ből. Olyan volt az egész, mint Washington állam inváziója csak a saját kis városukban! – Hát akkor ez el is dőlt! – mondta.
- Mi dőlt el? – kérdezte Michelle.
Hannah nem tudta elmagyarázni. Túl gyorsan száguldottak a gondolatok az agyában. Rengeteg lehetőség és véletlen egybeesés ötlött fel benne, amik lehet, hogy nem is véletlenek, na meg azok a dolgok, amiket még ki kell deríteniük. A kulcs Buddy Neiman meggyilkolásához még mindig hiányzott, de lehet, hogy van egy hely, ahol megtalálhatnák.
- Mi dőlt el, drágám? – kérdezte Delores megismételve Michelle kérdését.
- Eldőlt, hogy mit is fogunk csinálni most. Ben ma egész nap dolgozik, ugye?
- Azt hiszem igen. Legalábbis tegnap még az volt a beosztásban. Hadd nézzem meg, hogy van-e valami változás.
Hannah türelmetlenül várta, amíg anyja megnyitott egy újabb fájlt. Egy örökkévalóságnak tűnt mire Delores végre bólintott.
- Ben be van osztva egy 12 órás műszakra ma reggel nyolctól este nyolcig. Őt pedig Marlene fogja váltani, aki reggel nyolcig lesz bent.
- Remek. Tudod, hogy hol lakik Ben?
Delores összezavarodott. – Persze, hogy tudom. Ben itt él a gyakornokok szállásán. Van két egy hálószobás lakás, amik a középső folyosóról nyílnak. Ben a jobb oldaliban lakik, ami a tóra néz, Marlene pedig a bal oldaliban, ami a fenyő liget felé. Nagyon szép kis lakások, Marlene megmutatta nekem az övét.
- Rendben, akkor ezzel meg is volnánk. – Hannah felállt a székéből. – Gyerünk Michelle.
- Leülni! – mondta Delores rámutatva a székre. – Addig nem mész sehová, amíg el nem mondod, hogy pontosan hová is mész!
Hannah visszaült a székébe. Pontosan ismerte a hajthatatlan szót. – Megyünk, betörünk Ben lakásába. Aztán elkezdünk kutatni nyomok után.
- Miért?
- Mert nem tudom, mi mást tehetnénk és reménykedek benne, hogy találunk valamit, ami segíteni fog összerakni a kirakós darabjait.
Delores benyúlt a Doki asztalának középső fiókjába és kihúzott onnan egy kulcsot. – Nem kell betörnötök. Én is megyek veletek és van mesterkulcsom is.