Meglátta őt. Onnan tudta, hogy hallotta a háta mögül jövő futó léptek zaját. Hannah olyan gyorsan futott végig az előtéren, amilyen gyorsan csak tudott. Kinyitotta az ajtót, ami a kórház egyik folyosójára vezetett, átment, majd egy éles kanyarral balra fordult megköszönve szerencse csillagának, hogy pont az edzőcipője volt rajta.
Ezen a folyosón még soha nem járt ezelőtt. A Lake Éden Kórházat éppen bővítették, így ez a rész még építés alatt állt. Hannah abban reménykedett, Ben majd arra számít, hogy ő egyenes úton fog menekülni nem pedig az építési terült felé.
Ezen a részen éppen hogy csak volt valami világítás. A mennyezetre szerelendő fénycsöveket még nem rakták föl, így egy-egy helyen csak egy csupasz izzólámpa világított. Ez a hely még ismeretlen terület volt a számára és imádkozott, hogy Ben-nek is az legyen.
Hannah befordult az egyik sarkon és meglátott egy ajtót. Rikító sárga színnel volt lefestve, ami már önmagában jó jelnek számított, nem igaz? Megállt egy pillanatra, azon gondolkodva, vajon éljen-e a lehetőséggel és bemenjen.
A rohanó léptek a háta mögül meghozták helyette a döntést. Hannah kirántotta az ajtót és átesett egy másik folyosóra. Úgy tűnt ez lefelé vezet és csempékkel volt kirakva a padló. A falak kórházi zöld színűek voltak és nemsokára elhaladt egy újabb ajtó mellett, amire ráfújták a Gépház feliratot, így most már tudta, hogy merre jár.
A kórház alagsorában volt. Emlékezett, hogy régebben részt vett egy körbevezetésen, még amikor épült a kórház és az ezt a részt is magába foglalta. Az alagsor az egész kórház alatt futott végig és itt voltak elhelyezve az erőművek, a pót generátor, a kazánház és a légkondicionáló is. Ha jól emlékezett, akkor volt pár raktárszoba is az orvosi és gondnoki felszerelések tárolására. Régebben volt egy büfé is, de azt már évekkel ezelőtt bezárták. Az új büfét a betegek és dolgozok részére pedig épp a kórház földszintjén építették, a bővítés részeként.
Ben kezdett egyre közelebb érni hozzá és Hannah nem tudta, mit csináljon. Több mint tíz évvel ezelőtt vett részt azon a túrán így fogalma sem volt, hogy hogy menjen fel a földszintre.
Még ha sikerülne is megtalálni a lépcsőt, Ben addigra biztosan utolérné őt. Talán okosabb dolog lenne, ha elbújna idelent és a telefonján értesítené Mike-kot hol is van.
Miután befordult egy újabb sarkon, ismét meglátott egy ajtót. Hirtelen, kicsit megcsúszva megállt, kinyitotta az ajtót és belépett egy nagy terembe. Ez után állt egy darabig a hátát a zárt ajtónak támasztva, hogy újra visszanyerje egyenletes légzését, és reménykedve, hogy a férfi nem vette észre. Nem menekülhet így az örökkévalóságig. A kitartásának is volt egy határa.
Valaki elszaladt az ajtó előtt. Csak Ben lehetett az. Hallotta, ahogy elhalnak a léptei a távolban, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Biztonságban volt, legalábbis egy rövid időre. De még mindig nem tudta pontosan, hogy hol is van.
Elég sötét volt a hatalmas teremben és kellett egy kis idő, mire a szeme hozzászokott a homályos fényhez. A mennyezeti lámpatestben égett néhány alacsony teljesítményű izzó, így Hannah ki tudott venni néhány acélszekrényt kihúzható rekeszekkel a hátsó fal előtt. Talán ez valami raktárhelyiség lehetett?
Volt egy acél polcos szekrény a fal mellett tőle balra. Összehajtogatott orvosi ruhák és műanyag kötények voltak rajta. A felső polcon maszkok és lábvédők voltak, amilyeneket az orvosok szoktak használni műtétek közben. A szemben lévő falon pedig volt egy hatalmas mosdó kagyló, amiket a műtők elé szoktak kitenni. A szoba közepén volt elhelyezve egy acél műtőasztal, ami mellett volt egy gurulós kocsi, mérleggel a tetején. A másik kocsin tálak, bögrék és üvegedények voltak. A csempézett padló egyvonalban egy csatorna lefolyóba szűkült össze, amilyet általában az öltözőkben vagy zuhanyzókban lehetett látni. Egyértelmű volt, hogy ezt a termet úgy alakították ki, hogy egyszerű legyen takarítani. Az egyetlen dolguk csak az volt, hogy leslagozzák, így bármilyen törmelék simán lefolyt a csatornába.
Hannah észrevett egy a műtőasztal fölötti mennyezetről lógó mikrofont. Volt még egy videó felvevőnek kinéző dolog is nem messze. Mégis miféle beteg adna engedélyt arra, hogy az orvosa felvegye a műtétjét? És mégis miféle műtőszoba van így felszerelve?
Odasétált, hogy közelebbről is szemügyre vegye, miközben ez a két kérdés járt a fejében. Egy pillanatra megtorpant, de ezután megkapta a választ a kérdésére. Egy halott beteg biztos nem ellenkezne, ha valaki fel akarná venni a műtétjét, a kihúzató tálcák pedig azokat a halottakat tárolták, akik boncolásra vártak. Hannah még soha nem látta ezt a termet, mivel a körbevezetésben ez nem szerepelt.
Éppen Lake Éden Kórház hullaházában bújkált!
Megmondom őszintén, nem nagyon lepődtem meg, hogy megint életveszélybe került és egyedül néz szembe a gyilkossal a főhősnő. Sajnos minden könyv végén ez a "váratlan" fordulat és egy idő után kiszámíthatóvá és unalmassá válik. Meg kellene néznie a Sikoly című horrort a családnak, abban minden ilyen klisét kifiguráznak. Ebben a helyzetben a minimum az, hogy nem marad egyedül az ember.
VálaszTörlésEgyetértek és már csak 2 fejezet van hátra, illetve egyet kell már csak lefordítanom. Kicsit olyan érzésem lett, hogy a végét gyorsan be akarta fejezni az írónő. A héten tervezem feltenni a maradék 2 fejezetet és akkor majd meglátod. Gyorsan meg lesznek oldva a dolgok. Furán jött ki de 15 könyv után nem csodálkozom hogy egyszerűen rá lehet jönni a dolgokra. Főleg ha valaki amúgy is sok krimit olvas már rég óta.
TörlésAzért köszönöm hogy még így is végigolvasod.
Köszönöm a munkádat. Semmiképpen sem hagynám abba, ha már elkezdtem. Azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan zárja le Norman doki szerelmi szálát az írónő.
Törlés