Fahéjas tekercs és gyilkosság - 31. fejezet

31. fejezet

Hannah hirtelen megpördült, amikor kivágódott az ajtó és a feje felett lévő lámpák felkapcsolódtak, majdnem megvakítva őt. Pislogott párat, majd amikor meglátta, hogy ki áll ott, félelmében levegő után kapott. Megtalálta őt! Ben megtalálta őt!
- Tényleg azt hitted, hogy el tudsz előlem bújni? – kérdezte.
- Én… igen. Igen, azt hittem! – Volt egy gomb a boncasztal oldalán és Hannah észrevétlenül kinyúlt, hogy megnyomja. Abban reménykedett, hogy ez a gomb majd bekapcsolja a mikrofont és a videó kamerát. Ha esetleg Ben megölné, Mike legalább tudná, hogy ki tette.
- Láttam, amikor bejöttél ide. Bejöttem volna rögtön, de hozni akartam neked valami különlegeset. – Ben felemelte a kezét, hogy jól látható legyen a fecskendő, ami nála volt. – Most rögtön el kell hagynom Lake Éden-t, te pedig ezt meg akarod akadályozni.
- Nem! Dehogy, én nem. Gyerünk, menj csak!
Ben felnevetett, de nem volt benne semmi jóindulat. – Még van egy kis befejezetlen ügyem, és az az ügy te lennél. Tudom, hogy láttad a képet, és már rájöttél mindenre. A Doki említette, hogy nagyon jó detektív vagy.
- Mire is jöttem rá? – kérdezte Hannah megpróbálva időt nyerni, annak ellenre ugyan, hogy még nem volt lehetősége értesíteni Mike-ot a hollétéről.
- Azt, hogy én öltem meg Chaz-t. Összeraktad a dolgokat, miután láttad a képet Chaz-ről és Gene-ről, nem igaz?
Ben tett egy lépést előre, mire Hannah hátrálni kezdett. – Jaj, gyerünk már. Van egy szép kis injekcióm a számodra. Kicsit se fog fájni, megígérem.
- Ne! – kiáltotta Hannah olyan hangosan, ahogy csak tudta.


- Semmire sem mész a kiabálással. Freddy már járt itt, hogy összeszedje a felszereléseket és egy darab boncolás sincs mára bejegyezve.
Beszéltesd, tanácsolata Hannah agya, így megkérdezte; - Biztos vagy benne, hogy Buddy ölte meg a mostohabátyádat?
- Biztos. Ott voltam a Jazzmen-ben és pont akkor sétáltam be, amikor veszekedtek.
- Miről?
- Nem mondtak előttem semmit, de szerintem a fogorvosról.
- Milyen fogorvos?
- Arról, akit mind a ketten ismertek. Gene az ingyenes klinikán találkozott vele. Minden héten egy délután ott önkénteskedett, ahogy a nő is. Azt mondta neki, hogy szereti a jazz zenét, így Gene elvitte őt a Jazzmen-be. A Tulsa-i Vándorok játszottak akkor, így bemutatta őt Chaz-nek. Pár héttel később pedig dobta őt és elkezdett Chaz-zel járni.
Egy szörnyű gyanú villant át Hannah agyán. – Mi volt a nő neve? – kérdezte.
- Nem tudom. Soha nem beszéltek róla előttem én pedig még csak nem is találkoztam vele.
- Akkor te nem is töltötted az időd a Jazzmen-ben Gene-nel?
Ben megrázta a fejét. – Nem, én akkor orvosira jártam, így nem volt sok szabadidőm. Na meg soha nem is voltam valami nagy jazzrajongó, mint Gene. Csak azon az este ugrottam be, hogy megigyak valamit vele, aztán el is mentem, mert tanulnom kellett a kémia tesztre. Bárcsak ottmaradtam volna. Akkor talán még ma is életben lenne mindenki.
Hannah csendben volt, ahogy Ben is. Mindketten úgy álltak ott, mint a szobrok, mozdulatlanul és alig lélegezve. Hannah félt még több kérdést feltenni. Nem akarta megtörni a varázst, de Ben szólat meg helyette.
- Bárcsak ne öltem volna meg. Tudod, eredetileg nem volt betervezve. Csak azt akartam, hogy elmondja mi történt aznap. De aztán mondott valami olyat Gene-ről, amitől elborult az agyam. Utána már csak arra eszméltem, hogy halott.
- Ezt átmeneti őrületnek hívják, amit esetleg a védelmedre is fel lehet majd hozni. Tedd le azt a fecskendőt és hadd hívjam fel a város legjobb ügyvédet neked.
- Nem mehetek börtönbe. Az megölne. Nem bírom a bezártságot! Az én ötletem jobb. Elmegyek innen és soha senki sem fog megtalálni.
- Hallgass rám. – mondta Hannah, de már tudta, hogy ez nem fog működni. Ben szemei ismét keményen és hidegen csillogtak és tett még egy lépést előre.
- Neeeee! – kiáltotta Hannah. Próbált tovább hátrálni, de már nem volt hová. Nekiment a boncoló asztalnak így Ben sarokba szorította. – Valaki! Segítség!
- Mit csinál Ben Doktor?
Hannah és Ben is egyszerre fordultak az ajtó irányába. Freddy Sawyer volt ott, éppen egy hordágyat tolt be a szobába.
- Menj el innen Freddy! – parancsolta Ben.
- Ne, Freddy! Ne menj el! – mondott ellent neki Hannah. – Ben Doki bántani próbál.
Freddy zavartan nézett Ben-re. – Te nem bánthatsz embereket, Ben Doki. Az orvosoknak segíteniük kéne az embereknek.
- Én is éppen segítek neki Freddy. Beteg és én csak gyógyszert akarok beadni neki.
- Nem vagyok beteg. – állította Hannah.
- Hát nem butaság Freddy? Hannah fél egy kis injekciótól. Én egy orvos vagyok. Mindössze csak segíteni akarok neki.
- Hazudik neked Freddy. Bántani akar. Ben Doki ugyanolyan, mint az unokatestvéred Jed.
- Jed?! – Freddy összehúzta a szemöldökét. – Emlékszem Jed-re. Ő rossz volt!
- Tűnj el innen Freddy! Én vagyok az orvos, neked pedig szót kell fogadnod az orvosoknak. Most menj innen vagy kiugattatlak a Dokival!
- Nem megyek el! Akkor nem, ha bántani fogod Hannah-t. Azt mondta olyan vagy, mint Jed és Hannah nem szokott hazudni.
Ben még egy lépést tett Hannah felé és ez volt az a pillanat, amikor Freddy akcióba lendült. Olyan erősen tolta meg a hordágyat, hogy az nekiment Ben-nek, amitől ő elesett és beverte a fejét a kemény csempézett padlóba. Ezalatt a fecskendő elrepült, Hannah pedig lehajolt, így az pont Ben eszméletlen teste mellett landolt.
Egy pillanatig Hannah annyira sokkos állapotba került, hogy nem tudott reagálni, de gyorsan összeszedte magát.  – Segíts nekem feltenni őt a hordágyra Freddy. Le kell őt szíjaznunk, mielőtt felébred.
- Azt menni fog. – mondta Freddy, felemelve Ben-t mint egy zsák krumplit és rádobva őt az ágyra.
- Marlene Doki tanította meg, hogy hogyan kell. Azt mondta én vagyok a legjobb hordágyszíjazó, akit valaha is látott.
Hannah elbűvölve nézte, ahogy Freddy rögzítette a pántok labirintusát Ben kezei és lábai körül. – Ezt azért kell megtenni, hogy ne tudják bántani saját magukat. – magyarázta.
- Pontosan. – mondta Hannah, majd megölelte őt. – Így most már engem sem tud bántani Ben Doki. Marlene-nek igaza volt, tényleg te vagy a legjobb hordágyszíjazó, akit valaha is láttam.