Fahéjas tekercs és gyilkosság - 32. fejezet (VÉGE)

32. fejezet

Péntek reggel volt és úgy tűnt, hogy a tavasz is megérkezett. Balzsamos 10 fok volt odakint így Hannah azon gondolkodott, kinyissa-e a hátsó ajtót és beengedjen-e egy kis friss levegőt, de 6 tepsinyi Angyal Csók hűlt éppen a rácsokon és fontos volt, hogy a habcsók állagú sütiket formában tartsa, amíg azok teljesen ki nem hűlnek.
Sok minden történt a kórházi üldözéses élménye óta. Ben Matson börtönben volt éppen a tárgyalására várva, de a védőügyvédje elég bizakodónak tűnt. Ahogy az Hannah is sejtette, az ügyvéd is átmeneti őrületre fog hivatkozni. A rendőrségi labor megvizsgálta azt a fecskendőt, amit Hannah ellen akart használni, és megállapították, hogy nagyon erős nyugtatót tartalmazott, ami legalább három vagy négy órára kiütötte volna őt, de arra nem lett volna elég, hogy megölje. Ben mindössze időt akart magának szerezni, hogy el tudjon menekülni.
A gomb, amit Hannah megnyomott a boncoló asztal oldalán, tényleg bekapcsolta a mikrofont és a videó kamerát. Ben beismerő vallomása arról, hogy ő ölte meg a most már Chaz Peyton néven ismert férfit hanggal és színes videó felvétellel a rendőrség kezében volt. Az egyetlen megválaszolatlan kérdés már csak az volt, hogy tényleg Doktor Bev Thorndike volt-e az a fogorvos, akivel Gene és Chaz is járt.
- Édesanyád és a Doki idejönnek. – mondta Lisa miközben bejött a lengőajtón keresztül a konyhába.
- Megvan a DNS teszt eredménye.

- Ilyen gyorsan?
- Édesanyád azt mondta, hogy a Doki barátja személyesen felügyelte az egészet. Azt is mondta, hogy az apasági DNS tesztek nem vesznek igénybe olyan sok időt.
- Rendben.
- Elmondod majd, ugye?
Lisa hangja egy kicsit aggodalmasan csengett, így Hannah elmosolyodott, hogy megnyugtassa. – Hát persze hogy elmondom!
- Remek. Remélem, hogy Norman tisztázódik.
Hát még én, gondolta Hannah magában, de nem kellett kimondania. Lisa pontosan tudta, hogy érez.
Hannah éppen kitöltötte a kávét és tett ki egy tányérral a legújabb alkotásából, a Karamelliós Csoki Rudakból, amikor kopogtak a hátsó ajtón. Delores és a Doki megérkeztek.
- Kávét? – kérdezte Hannah bevezetve őket.
- Mint mindig. – válaszolta Delores Hannah-ra mosolyogva.
A Doki is bólintott. – Köszönöm Hannah, most jól jönne egy csészével.
- Az jó, mert már ki is töltöttem őket.  – mutatott a rozsdamentes acél munkapultra, rajta a kávéval és a tányér sütivel. – Húzzatok ki egy széket és… mondjatok nekem valami jó hírt.
- Nyugodj meg drágám. – mondta Delores, de Hannah biztos volt benne, hogy amíg nem mondanak el neki mindent, addig úgy sem lesz nyugta.
- Ez egy kicsit bonyolult. – mondta neki a Doki. – De Rye elmagyarázott nekem mindent.
- Rye a barátod a laborból?
- Igen. Tom Ryan, ő volt a szobatársam az orvosin.
- Akkor ő is egy Doktor?
- Igen, de nem praktizál. Rájött, hogy nem igazán szeret betegeket kezelni, így inkább elkezdett a kutatással foglalkozni. Rye lefuttattatott egy egyszerű apasági tesztet, azokat a mintákat használva, amit mi adtunk neki. Vannak bonyolultabb tesztek is, de én mondtam neki, hogy gyors válaszra van szükségünk.
- A Doki azt mondta, hogy ez egy feleség vagy halál kérdése. – monda Delores a Dokira mosolyogva.
- Tényleg ezt mondtam. Rye mindig is szerette a vicceket.
- Ez okos – mondta Hannah, habár inkább szerette volna, ha a Doki végre a lényegre térne.
- Amikor bevittük a mintákat Rye nagyon elégedett volt. Azt mondta bőven elegendőek lesznek, hogy dolgozni tudjanak velük.
- Andreát illeti meg a dicséret. – mondta Hannah, visszaemlékezve milyen dolgokat adtak oda a Dokinak.
- Hát, nagyon jó munkát végzett. Felhasználták az anya, a kislány és a lehetséges apa mintáját is.
Delores bólintott. – Rye azt mondta, hogy amikor az apasági teszteket végzik általában két csoportba osztják az apajelöltek mintáit; lehetséges vagy kizárt.
- Így van. – vette át a szót a Doki. – Az első teszt nem igazolja jogilag, hogy a jelölt tényleg az apa-e, de azt be tudja bizonyítani, hogy a jelölt nem lehet az apa.
Hannah mindkét kezén keresztbe tette az ujjait hogy szerencsét hozzon. – Mi lett Norman tesztjének eredménye?
- Norman nem lehet az apa.
- Tehát Norman a kizárt kategóriába tartozik? – kérdezte Hannah. Teljesen biztosra akart menni, hogy tökéletesen érti-e.
- Pontosan. – erősítette meg a Doki. – Norman nem Diana apja.
Egy hatalmas kő esett le Hannah válláról és eloszlott, mint megkönnyebbülés szellője. Bev Doki mindenről hazudott, beleértve Diana valódi apjának kilétét is!
- Mond el neki a hibát is. – mondta Delores, noszogatva a Dokit.
- Emlékszel arra a DNS mintára, amit attól az embertől vettem, akit Buddy Neiman-ként ismertünk? – A Doki megvárta amíg Hannah bólintott, majd folytatta. – Az egyik laboráns azt hitte, hogy Buddy mintájával is apasági tesztet kell végeznie, így miután lefuttatta azt is, kiderült, hogy Buddy a lehetséges kategóriába tartozik.
- Hadd mondjam el neki én! – mondta Delores, majdhogynem fel-le ugrálva a székén.
- Mond csak Lori! – mondta a Doki elnézően.
- Jaj Hannah! Pont úgy van, ahogy a Doki mondta! A laboráns tényleg megcsinálta az apasági tesztet Buddy mintáján és kiderült, hogy 99.9%-ra biztos, hogy ő volt Diana igazi apja!

Hannah már lassan felszántotta a konyha padlóját. A hátsó ajtótól kezdte, elsétálva az ipari sütőig, majd Sammy ládájához ment, ahol a kiskutya a bársony kutyaágyában feküdt. Egy sípoló maci formájú játék egyik fülét rágcsálta így Hannah lenyúlt, hogy megnyomja neki. Ezután végrehajtott egy gyors katonai stílusú fordulatot a sarkán és visszasétált a hátsó ajtóig. Biztos volt benne, hogy legalább már egy mérföldet legyalogolt mióta felhívta Norman-t és megkérte, hogy találkozzon vele a Süti Éden konyhájában.
Amikor megfordult és ismét Sammy ládája felé vette az irányt, rápillantott az órára. Már eltelt tizenöt perc, így Norman bármelyik percben megjöhet. Azon gondolkodott, bárcsak tudná, hogy mit is mondjon neki pontosan, de ötlete sem volt. Az időből pedig elég gyorsan kezdett kifutni.
Mindent ráhagytak. Carrie, Earl, Andrea, Michelle, Delores, a Doki, Lisa, Herb és még Mike is úgy döntött, hogy nem szólnak semmit azokról a mintákról, amiket a DNS teszthez gyűjtöttek. Mindannyian egyetértettek abban, hogy Hannah-nak kéne elmondania mindazt, ami szerinte helyénvaló. A labda a kapu felé tartott, a nyíl ki volt feszítve és a kockát pedig elvetették. Már minden csak Hannah-án múlt és még ő sem tudta, hogy pontosan mennyit is áruljon el Norman-nek.
Sammy vakkantott egyet és Hannah lehajolt, hogy megsimogassa. A láda ajtaja nyitva volt, de semmi jele nem volt annak, hogy ki szeretne jönni onnan. Talán azt gondolta, hogy Hannah átesne rajta a nagy konyhai menetelése közben.
Hirtelen egy halk kopogás hallatszott a hátsó ajtón, így Hannah odasietett, hogy kinyissa azt. Norman állt az ajtóban nagyon komoly arckifejezéssel.
- Gyere csak be Norman. – mondta Hannah – Van friss kávém.
- Remek. – Norman felakasztotta a kabátját az ajtó melletti fogasra, majd fogott egy széket és helyet foglalt a munkaszigetnél. – Örülök, hogy hívtál Hannah. Én is pont azon voltam, hogy felhívjalak.
- Komolyan? – Hannah odavitte neki a kávét és helyet foglalt vele szemben. Norman olyan komolynak tűn, hogy Hannah-nak egy kicsit megremegett a térde.
- Ez most nagyon komoly Hannah. – mondta.
Azt én is látom, gondolta Hannah de a szája olyan száraz volt, hogy mindössze csak bólintott egyet.
- Nem én vagyok Diana apja.
Ajjaj! Riasztott Hannah agya. Norman már rá is jött az apasági tesztekre, amiket lefuttattattak? Vajon azt fogja most mondani, hogy soha nem fogja megbocsátani neki hogy beleavatkozott az életébe?
- Hallottad, amit mondtam Hannah?
- Igen, persze. – mondta kissé remegő hangon. – Hogy jöttél rá?
- Csináltattam egy apasági tesztet és tegnap jött meg levélben az eredménye. A DNS mintám szerint nem lehetek Diana apja.
- Te… - Hannah megállt és nyelt egy nagyot, majd vett egy mély levegőt és folytatta. – Te beküldtél egy mintát és ők elvégeztek egy apasági tesztet?
- Persze hogy beküldtem. Ugye nem hitted, hogy csak úgy elhinném Bev minden szavát?
- Én… én ezt nem tudtam.
- Hát tudnod kellett volna. Higgy bennem egy kicsit jobban Hannah, én sem tegnap másztam le a falvédőről. Eléggé furcsálltam, hogy ilyen sok ideig várt, hogy beszéljen nekem Diana-ról, így inkább biztosra akartam menni, mint hogy utána pofára essek. És ahogy a dolgok alakultak, elég nagy esés lett volna. – Norman megállt, majd kinyúlt, hogy megfogja Hannah kezét. – Jól vagy?
- Igen. Igen, minden rendben. – Hannah vett még egy mély lélegzetet. – Neki már elmondtad ezt?
- Elmentem Minneapolisba tegnap és elmondtam neki. Természetesen előbb meg kellett őt találnom. Nem volt az anyja házában, Diana pedig nem is volt beteg. Arról is hazudott nekem.
- Elmondta neked, hogy ki volt Diana igazi apja?
- Nem és nem is kérdeztem. Egyáltalán nem számít.
Hannah hirtelen elhatározásra jutott. Nem volt semmi oka hogy elmondja Norman-nek ki volt Diana igazi apja. – Egyáltalán nem is érdekel?
- Nem. Az egyetlen, ami számít az az, hogy Bev hazudott nekem és megpróbált átverni, csak hogy elvegyem.
- Akkor… nem is fogsz megházasodni holnap? –kérdezte Hannah, csak hogy biztosra menjen.
- Így van, nem lesz esküvő holnap. Még nem mondtam el senki másnak Hannah. Neked akartam először elmondani. – Norman megfogta Hannah másik kezét is. – Szeretlek Hannah. Mindig is szeretni foglak. Olyan jók voltunk együtt mielőtt ez az egész történt. Szerinted idővel talán… ismét ugyanazok lehetünk?
Hannah nem tudta, hogy meg tud-e szólalni a gombóctól a torkában, de azt tudta, hogy meg kell próbálnia. – Mi soha nem szűntünk meg mi lenni. – mondta neki. – Én azalatt is, amíg vele voltál, végig hittem bennünk.
Így ültek együtt egy darabig, összekulcsolt kezekkel, csöndben, ugyanazt a levegőt beszívva, majd Norman sóhajtott egy nagyot.
- Most jobb, ha indulok a Nagyi Padlásához. – mondta. – Meg kell kérnem anyát és Delores-t, hogy indítsák el a pletyka forródrótot.
- Miért?
- Azt akarom, hogy mindenkinek elmondják, hogy az esküvőt lefújtuk. Nincs meg az a címlista, amit Bev használt, amikor kiküldte a meghívókat, és tudom, hogy lehetetlenség lenne mindenkit utolérni. Így holnap majd elmegyek a közösségi házba és magam mondom el mindenkinek, aki mégis eljön, hogy nem lesz esküvő.
- De nem lenne egyszerűbb csak kirakni egy közleményt az ajtóra?
- Nem. Ott kell lennem, így helyes Hannah. Azok akik mégis eljönnek tudni akarják majd, hogy mi történt.
- Te pedig elmondod nekik?
- Nem mindent, nem kell tudniuk a részletekről. Csak annyit mondok majd, hogy úgy döntöttünk mégsem házasodunk össze, és hogy Bev elment Lake Édenből és soha többé nem jön vissza.
Hannah nem tudta, hogy erre mit mondjon. Amennyire ő látta, Norman volt az egyik legbátrabb férfi azok közül, akiket ismert. A legtöbb ember egy hasonló szituációban csak kitenne egy papírt az ajtóra, és otthon bujkálna behúzott függönyök mögött. – Ugye nem egyedül fogsz oda menni? – kérdezte.
- De igen. Én fújtam le az esküvőt, így ez az én felelősségem.
Hannah ezen elgondolkodott egy pillanatig. Van értelme annak, amit Norman mond, de egyedül üdvözölni az embereket a saját elmaradt esküvődőn a megaláztatás legmagasabb foka lenne. – Biztos, hogy nem mész oda egyedül. – mondta ismét egy hírtelen döntéstől vezérelve. – Én is veled megyek.
- De neked nem kell. Igazán Hannah. Örülnék, ha velem jönnél, de egyedül is megoldom a dolgot.
- Nem, nem fogod.
- Miért nem?
Hannah elmosolyodott. A dolgok kezdtek ismét a helyükre kerülni. – Nem ismered ki magad eléggé a közösségi ház konyhájában. Valakinek meg ugyebár mégis csak fel kell tennie főni azt a kávét.