Hannah felpillantott a konyhai faliórára. Másnap reggel háromnegyed tíz volt és Andrea már vagy negyvenöt perce ült a telefonon. Hiába hegyezte a fülét, semmi hasznosat nem tudott meg a telefonbeszélgetés ezen oldaláról. Még mindig nem tudta, hogy Matthew tiszteletes tényleg az volt-e, akinek mondja magát. A csokoládé allergiának ugyan utánanézett és megtudta, megeshet hogy valaki „kinője azt. A lényeg az volt, hogy ha valaki nagyon sokáig mellőzi allergiája tárgyát és évekkel később megpróbálkozik újra enni azt, a teste lehet hogy máshogy fog reagálni rá. Tehát ez megtörténhetett Matthew tiszteletessel, ahogy azt ő is állítja.
Kanálcsilingelés, halk beszélgetések és néha egy elejtett nevetés zaja szűrődött át a boltba vezető ajtó felől. A Süti Éden igen mozgalmas volt ezen a reggelen. Hannah egy kicsit bűnösnek is érezte magát hogy majd egy órát elpazarolt az elfoglalt munkanapjából, de Lisa egyetértett, hogy Knudson nagyi nyugalma most sokkal fontosabb volt.
- Neked is Corrine! – mondta Andrea – Hatalmas segítség voltál és most már van elég háttér információm. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és akkor ez Corrine kér r-el és Addams két d-vel ugye?
Hannah hirtelen hegyezni kezdte a fülét. Úgy hangzott mintha a beszélgetés Matthew titkárnőjével éppen a végéhez közeledne.
- Hát akkor köszönöm még egyszer. Öröm volt beszélgetni veled.
Hannah felkelt, hogy kicsrélje Andrea kihűlt kávéját egy frissen főzöttre. Mire visszaért a munkapulthoz Andrea éppen visszadobta a telefonját a táskájába.
- Szóval? – kérdezte, letéve nővére elé a kávésbögrét.
- Matthew titkárnője nagyon segítőkész volt.
- Csak mert félrevezetted.
- Egyáltalán nem, csupán csak szeret beszélni. Biztos unatkozik mivel a főnöke nincs ott.
- De azért a St. Louis-i Hímondó riporterének kellet kiadnod magad.
- Na jó, talán volt egy aprócska kegyes hazugság, de csak a jó ügy érdekében. Azt mondtad Knudson nagyi nagyon aggódik.
- Aggódik is. Bár a sok igen és nem válaszodból nem tudtam rájönni, hogy tényleg kell e neki vagy sem. Tehát?
Andrea megrázta a fejét. – Matthew Walters egy felszentelt Missouri Synod evangélikus lelkész. Ő a létesítmény egyik rangidős tagja és a múlt héten ment el egy négy hónapos szabadságra. Mielőtt elment, megemlítette Corrine-nek hogy megáll egy kis Minnesota-i városban, Lake Eden-ben hogy meglátogassa Robert Knudson tiszteletest, és hogy felelevenítse ismeretségét Knudson nagyival.
- Szóval ez a rész kipipálva.
- Igen és még van más is. Mikor megkérdeztem mivel is foglalkozik Matthew tiszteletes az iskolában azt mondta, hogy a zene szakon tanít, írt pár himnuszt is, amik éppen most várnak elfogadásra, hogy bekerüljenek a tananyagba. Ja és ő a tenorszóló a szemináriumi kórusban.
- Hát ez egy az egyben megcáfolja Knudson nagyi teóriáját a botfülű evangélikus lelkészekről.
- Úgy néz ki. – Pillantott le Andrea a jegyzeteire, amit egy szalvétára firkantott le menet közben. – Még a kanapéról is megtudtam ezt-azt.
Hannah elámult. Végig figyelte Andrea beszélgetését, de nem hallotta őt megemlíteni a kanapét egyszer sem. – Ezt meg hogy csináltad?
- Corrine hozzájárult némi információval, ami tisztázza a dolgokat. Megemlítette, hogy Matthewnak… - ekkor lenézett a jegyzeteire – protanópiája van.
- Az nem a színvakság egyik fajtája?
- De, honnan tudtad?
Hannah vállat vont. – Biztos olvastam valahol. Mit mondott még róla?
- Azt mondta Matthew tiszteletes a piros színt a zöld egyik árnyalataként látja. Majd egy évnyi munka után vette csak észre rajta amikor a karácsonyi bulira rikító piros felsőben és zöld nyakkendőben állított be. Megemlítette neki, hogy milyen szép hogy így ég benne van a karácsonyi szellem, de ő nem értette mire céloz. Ő úgy látta, hogy a felső zöld így gondolta a nyakkendő tökéletesen passzol hozzá.
- Már értem. – fűzte hozzá Hannah, összerakva az eseményeket. – Knudson nagyi piros kanapéját ő zöldnek látta akkor.
- Pontosan.
- Hát… akkor más nem maradt. Knudson nagyi minden gyanús teóriáját meg lehet magyarázni így vagy úgy. Annyira meg lesz könnyebbülve mikor elmondom neki.
- Biztosan. Szerintem most azonnal fel kéne mennünk és elmondani neki.
Hannah észrevette, hogy nővére többes számot használt. – Velem akarsz jönni? – kérdezte.
- De még mennyire! Remélem maradt tegnapról abból az Ördögi Csábítás nevezetű tortából, amiről azt állítottad milyen remek. Amint átadjuk a remek híreket, biztos annyira boldog lesz, hogy meghív minket egy kis kávéra és sütire.
Hannah mosolygott miközben átkapcsolta az álló mixerét a legalacsonyabb fokozatra majd sót, sütőport és szódabikarbónát adott a tálban lévő cukorhoz. Éppen az Ördögi Csábítás torta receptjét próbálta ki, ahogy azt ígérte. A víz, vaj, csoki, barna cukor és kávépor keveréke már a lábasban hűlt. A tortaformákat már korábban előkészítette, ott álltak kizsírozva, lisztezve és papírral az alján. Knudson nagyi nagyon örült a híreknek, miszerint Matthew tiszteletes tényleg az a fiú, aki régen náluk lakott egy ideig. Andrea pedig fejen ütötte azt a bizonyos szöget, ahogy anyjuk szokta volt írni azokban a romantikus könyveiben, ami annyit jelentett tökéletesen igaza volt. Knudson nagyi meghívta őket kávéra és sütire, majd felkérte Hannah-t hogy ő csinálja a süteményt Claire és Bob búcsú bulijára, amit most vasárnap a mise után fognak tartani. Hannah Knudson nagyi felkérésén gondolkodott, miközben több cukrot öntött a tálba. Egy trópusi süti tökéletes lenne mivel Claire és Bob Hawaii-ra mennek. Hannah-nak volt pár olyan sütije ami illett volna, de most valami ujjat akart felszolgálni. Végig ezen gondolkodott,miközben hozzáadta a kakaóport és az utolsó adag cukrot a tál tartalmához. Azután hozzáadott még két tojást, egyesével majd a vanília kivonatot. A csokoládé illata fenséges volt így kitalálta, hogy Claire és Bob sütijébe is kell csoki és kókusz is, ami általában mindenkinél nyerő kombináció szokott lenni. A lábasban lévő keverék már eléggé lehűlt ahhoz hogy a tojás ne főjön meg benne így Hannah hozzáadta annak felét és a liszt felét is a keverőtál tartalmához. Miután azokat jól összekeverte jöhetett a csokoládé mix másik fele és a liszt másik fele is. Mikor már minden összeállni látszott, kikapcsolta a mixert, kivette a keverőkanalakat és még utoljára kézzel is összekeverte azt.
Kókuszos süti egy kis csoki darabkával tökéletes lenne. Hannah elgondolkodott hogyan tehetné trópusiabbá a sütit és közben megtöltötte a tortaformákat, majd becsúsztatta azokat a sütőbe. Éppen mikor az időzítőt állította húsz percre támadt egy remek ötlete. A sütemény tetejére kellene tenni valami trópusit díszítés gyanánt. Már csak azt kellet kitalálnia milyen trópusi dolog illene a legjobban egy csokis-kókuszos süteményhez.
Hannah éppen pár gyümölcsdarabot távolított el mivel elég ragadósak voltak, amikor is anyja besétált a hátsó ajtón.
- Ven egy perced Hannah? – kérdezte Delores.
- Persze, csak beteszem a tortákat a sütőbe és úgyis ideje van egy kis szünetnek. Kávét?
- Már kávé túladagolásom van drágám. Van egy kis üdítőd?
- Narancs, grépfrút vagy barack.
- A narancs jó lesz, ha tudod hiányolni. Csak azért ugrottam be hogy beszéljünk a könyvbemutatómról.
- Hát persze. – mondta Hannah, elkezdve pánikolni. Még semmit sem talált ki anyja második könyvbemutató partijára, pedig vasárnaphoz egy hétre lesz.
- Kelly-Anne, az egyik barátnőm Angliából küldött egy csodálatos receptet, ami tökéletes lenne frissítő gyanánt.
Hannah fellélegzett, hogy anyja nem vette észre a szorongást az arcán miközben a narancsléért ment. Az angol recepteket mindig át kellet váltani és általában valami furcsaság jött ki a végére, mint fél bögre harmada meg kilenc és kétharmad uncia. Természetesen mindig lekerekített, de nem érezte magabiztosnak magát velük. Mikor elindult vissza az üdítővel, Hannah megpróbálta letörölni a pánikot az arcáról de a szeme valószínűleg elárulta mivel Delores elkezdett nevetni.
- Nyugalom, drágám. – mondta – Tudom mennyire utálod átváltani a recepteket, úgyhogy megkértem Kelly-Anne-t hogy csinálja meg neked. Mindent átváltott amerikai mértékegységekre még a Britt sütők kiírását is.
Hannah megkönnyebbülten sóhajtott miközben leült a pulthoz anyjával szemben. Egy gond kipipálva. Amíg a receptben nincsenek olyan hozzávalók amit Florence a Vörös Bagolyban nem tud beszerezni mint, melasz, anyja nyugodtan kötelezheti őt hogy csináljon bármit. – Milyen receptről lenne szó? – kérdezte összekulcsolva két ujját hátha szerencséje lesz.
- Egy aprósütemény recept. Úgy hívják Narancs Puffancs, de csinálhatsz belőle Citrom Puffancsot is ha szeretnéd. Úgy gondoltam mindkettőből szolgálhatnánk fel a rendezvényen.
- Jól hangszik. – mosolygott Hannah megkönnyebbülten – Elhoztad a receptet?
- Persze hogy elhoztam, drágám. – Delores kivette a papírt a táskájából és átadta a lányának.
Hannah gyorsan átfutotta. Kelly-Anne még kis jegyzeteket is írt néhány hozzávaló mellé, elmagyarázva a különböző cukorfajtákat.
- Mit gondolsz, drágám? – kérdezte Delores miután Hannah lerakta a receptet a rozsdamentes acél munkalapra.
- Ezek tekert sütemények. Általában nem szoktunk ilyeneket csinálni, mivel elég sok munka van vele, de majd megoldjuk valahogy. Egyébként nagyon finomnak hangzik.
- Akkor megcsinálod mindkét fajtát a partira?
- Természetesen. Nagyon jól fog illeni a pezsgőhöz. Majd csinálok egy próbasütést, hogy meg tudd kóstolni.
- Csodálatos! – mondta Delores elégedetten. – Eddig harmincheten jeleztek vissza, hogy jönnek és a héten még várok párat. Szerintem olyan száz körülire számíts. Ha valami majd megmarad, a Süti Édenben eladhatod.
- Nem hiszem, hogy olyan sok fog maradni. Ha olyan remek lesz az ízük, mint gondolom, még az is lehet hogy dupla adagot kéne csinálnom.
Delores felemelkedett a székéről – Jobb ha most visszamegyek…
- Csak még egy perc anya. – Vágott a szavába Hannah mielőtt még teljesen felállhatott volna. – Szükségem lenne a segítségedre.
- Rendben. – ült vissza Delores – Mi lenne az?
- Bob és Claire búcsú bulijáról lenne szó amit vasárnap a mise után fognak tartani. Knudson nagyi arra kért, hogy csináljak valami trópusi sütit mivel hogy Hawaiira mennek és én egy csokis-kókuszos aprósüteményre gondoltam.
- A csokoládé nem igazán trópusi drágám.
- Tudom, de a csoki jól megy a kókuszhoz.
- Ez igaz. – gondolkodott el ezen egy kicsit Delores. – Miért nem csinálod a kókuszos sütid felét csokival a másik felét pedig kandírozott papayával. Feldarabolhatnád és összekeverhetnéd a tésztával, mint mikor kifogytál a mazsolából és mazsolás zabpehely-csemegét akartál csinálni.
- Ez remek ötlet anya! Teljesen elfeledkeztem arról a sütiről.
- Hát pedig nagyon finom volt, épp itt az ideje, hogy újra csinálj belőle.
- Majd fogok. Valami egyéb ötlet a búcsú bulira?
- Igen. Szerintem rakhatnál makadám diót minden egyes darab tetejére. Az olyan Hawaii-i és mondjuk feltálalhatnád apád régi szörfdeszkáján, az egyik fele szinte teljesen sima.
- Apának volt szörfdeszkája? – ámult el Hannah. Valahogy nem tudta elképzelni az ő emlékeiben élő szerinte nagyon is anti-fitt édesapját, ahogy szeli a habokat.
- Csak dísz, drágám, amiket az ilyen turistaboltokban lehet kapni a repülőtereken. Ha jól emlékszem pálmafák és hullámok vannak ráfestve. Apád a falra akasztotta ki pár évig az első házzaságunk után.
- És még mindig megvan?
- Igen. Valahol fenn a padláson ahová még apád tette miután levette a falról. Felmehetsz és megkeresheted, ha gondolod.
Hannah nem gondolkodott sokat az ajánlaton. – Akarom. Tökéletes tálaló lesz a sütiknek és majd befedem valami fóliával, hogy ártalmatlan legyen. És mi van veled anya? Te nem hoztál haza semmi szuvenírt Hawaii-ról?
- De csak nem tartottak sokáig. Régen árultak a repülőtéren makadám diót és vagy hat dobozzal haza is hoztam mivel itthon még nem lehetett kapni. Annyira szerettem azokat a csoki bevonatosakat. Erről jut eszembe. Miért nem hívod fel Florence-t és kérdezed meg tud-e rendelni belőle? Fel tudnád használni a sima makadám diót a papayás verzióhoz a csoki bevonatosakat pedig a másikhoz.
- Ez tökéletes! Ahhoz képest, hogy sosem sütsz sütit, remek ötleteid vannak.
- Köszönöm drágám, örülök, hogy tudtam segíteni. – Delores felállt és ez alkalommal Hannah nem akadályozta benne. – Akkor találkozunk szombaton, drágám. Ha gondolod maradhatsz vacsorára és én csinálok Hawaii rostélyost vagy lasagne tésztát.
Hannah hasa hirtelen bukfencet vetett már a gondolatra is. Nem arról volt szó, hogy annyira rossz lett volna anyja főztje, csak hát mindig ezt a két ételt készítette. Minden héten mikor anya-lánya vacsorát rendeztek vagy az egyik vagy a másik volt terítéken. Kizárt dolognak tartotta, hogy ezen a héten bármelyikkel is szembe akarna találkozni.
- Hannah?
Anyja érdeklődve várta a választ így ő elővette legsajnálkozóbb arckifejezését – Sajnálom anya, de szombatra már van programom.
- Ó, hát… akkor majd máskor. Úgyis van mit csinálnom. A legközelebbi szerelmes regényem vázlatának leadási határideje két hét múlva esedékes.
- Tudod már a címét?
- Még nem vagyok benne biztos, de alliterálónak kell lennie. Van valami ötleted?
Hannah elgondolkodott ezen. Anyja első könyvének Melissa Mátkája volt a neve a mostani könyvbemutatón megjelenőnek pedig Samantha Szerelmese volt a címe. – Mit szólsz a Bettina Barátjához?
- Jaj, az túl modern, drágám. A Regency korban nem használták a barát vagy pasija megnevezéseket.
- A Holly Hitvese hogy hangzik?
Delores átgondolta ezt egy pillanatra majd elmosolyodott. – Ez tetszik. Holly lehetne egy egyszerű közember és a férfi, akihez hozzámegy a könyv végén egy igazi gróf. Tudod régebben néhányuk házasodott rangon alul is és emiatt a nő kaphatott címeket.
- Ha hozzámész egy herceghez, hercegnő lesz belőled?
- Pontosan.
- És mi van akkor, ha a női tag házasodik rangon alul? Az ő jövendőbeli férje is kap címet?
- Nem, drágám. A másik irányba ez nem működött. Mi több ha a herceg meghalt a hercegnő nem birtokolhatta sem a címet sem a birtokot. Az ő fia örökölte a hercegi címet és az ő új felesége lett az új hercegnő. Ő az özvegy hercegnő titulust kapta meg.
- Az meg milyen cím?
- Egy elég alantas cím, drágám. Az özvegy hercegnőnek, egy kis házban kellett laknia, amit az özvegy háznak neveztek, ami elég messze feküdt a hercegi kastélytól. Le kellett mondania az összes ékszeréről és pénzéről, mivel azok a birtokhoz tartoztak. Minden, ami azelőtt az övé volt automatikusan az új hercegre szállt. Ezek után csak a fia kegyességében reménykedhetett.
- De hát ez nem igazságos!
- Persze hogy nem, de hát akkoriban már csak így volt.
- Lehet, hogy jobban járt volna ha meg sem házasodik. – elmélkedett Hannah.
- Egyáltalán nem, drágám. Az egyedülálló asszonyokat még jobban megvetették, mint a páriákat. Ezért volt az, hogy az összes valamire való fiatal hölgyet szebbnél szebb ruhákba ötöztették a Londoni báli szezonokra.
- Báli szezon?
- Igen, akkoriban így hívták azokat az összejöveteleket, amiket a férfiak vadászati szezonja és a parlamenti összeülések között tartottak. Először bemutatták a fiatal lányokat a királynőnek majd felvonultak a bálokon. Ezekre azért volt szükség hogy a még meg nem házasodott úriemberek ki tudják választani belőlük a leendő feleségüket. Egy hölgynek legalább egy házassági ajánlatot kellett kapnia egy ilyen összejövetel alkalmával.
- Mi történt azokkal, akik nem kaptak egy ajánlatot sem?
- Hát, ez a szomorú része drágám. Ha egy hölgy az egész báli szezon alatt egyetlen ajánlatot sem kapott, azt azonnal nevetség tárgyává tették és gonosz neveket aggattak rájuk, mint Majom-vezér.
- Ez szörnyű!
- Igen, az. De a dolgok mostanában már sokkal jobbak, csak vegyünk téged drágám. Már harmincon is túl vagy de még nem házasodtál meg. Már rég aggszűznek nyilvánítottak volna a régi Angliában. Hogy még rosszabb legyen a helyzet még a kereskedelemben is dolgozol. Akkoriban ez csak úgy volt lehetséges, ha a nők a férjeik üzleteibe segítettek be.
- Szóval teljesen alkalmatlannak nyilvánítottak volna.
- Ó hát persze! – Delores felnézett a faliórára – Jaj, már késésben is vagyok, sietnem kell drágám.
Amint anyja elment Hannah leült, hogy megvárja, amíg a tortái teljesen megsülnek. A régi Anglia nem tűnt valami kellemes helynek, ha valaki független nőként akart érvényesülni. Mindig mikor arra gondolt, hogy a jelenlegi politikai helyzet milyen elviselhetetlen, csak megköszönte a szerencse csillagának hogy nem a Regency-kori Angliába született.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése