Ördögi csábítás és gyilkosság - 3. fejezet

3. fejezet

Hannah-nak semmi kétsége nem volt afelől, hogy Andrea rögtön le fog csapni anyjuk ajánlatára és nem is kellett csalódnia. Miután Andrea beleegyezett, hogy csatlakozik anyjukhoz és segít az Éden Turiban boldogulni Claire vásárlóival, Delores felállt a székről.
- Sajnálom drágáim – mondta azzal az ajtó felé vette az irányt – Most mennem kell, Carrie már várja, hogy leváltsam az ebédszünetben és már így is öt perces késésben vagyok.
Ez idő alatt elérte az ajtót, de ahelyett hogy a kilincsért nyúlt volna, Hannah-hoz fordult.
- Lehet, hogy el kellett volna tennem neki egyet azokból a rudakból. Tudod mennyire szereti a sütijeidet. Akárhányszor viszek neki valamelyik finomságodból, mindig jókedvre derül. De hát tudod mennyire szeretem a csokoládét. Azok a csoki rudak annyira mennyeiek voltak, nem tudtam megállni.
Hannah értette a célzást és ez egy igen nyilvánvaló volt közülük.
- Mindjárt csomagolok párat neked és Carrienek – mondta és már állt is fel. – Egy fél tucat elég lesz?



- Jaj, hát persze. Carrie nagyon fog örülni, hogy gondoltál rá.
- Hát persze. – mondta Hannah kinyitva egyik hordozható sütisdobozát és kibélelte zsírpapírral. Elrendezett hat dupla csokis sütemény rudat alulra majd egy másik papírral lefedte azokat és lezárta a doboz tetejét.
- Köszönöm drágám – mondta Delores elvéve a dobozt, amit Hannah nyújtott neki. Kinyitotta az ajtót, kilépett majd bezárta maga mögött azt.
- Hát ez elég… szokatlan volt. – jegyezte meg Andrea amint anyjuk elment.
- Mi volt szokatlan?
- Nem számítottam rá, hogy egy szekrénnyi új ruhám lesz a héten, főleg hogy a Gantz eladás nem jött össze.
- Hát az nem jó. – sajnálkozott Hannah, tudva hogy Andrea mindig milyen rosszul érzi magát, ha nem jön össze egy ingatlaneladás. – A vevők meggondolták magukat?
- Nem, ők még mindig akarják, de Margaret és Fred visszamondta az eladást ma reggel.
- De hát miért? Azt hittem alig várják, hogy megszabaduljanak a farmtól és végleg elköltözzenek abba a városi toronyházba.
- Így is volt, de Frednek nem igazán jött be a magaslati élet. Azt mondta mindig túl világos volt, még este is ahogy a fény bevilágított. És hogy a közlekedés zajai még annál is elviselhetetlenebbek volt, mint amikor az a hiúz megijesztette a lovait.
- És mit gondol Margaret? Ő is csalódott volt?
- Nem annyira mint Fred, de ő is inkább visszatérne a földszinti élethez. Nem szereti a lifteket.
- Azért nem hibáztatom, én sem rajongok értük. Mindig azon gondolkodom, vajon mit csinálnék, ha két emelet között ragadnék és ki kéne mennem a… - Hannah megállt mikor megszólalt Andrea mobilja.
- Bill az.  – mondta Andrea rápillantva a kijelzőre. – Jobb lesz, ha felveszem, soha sem hív, csak ha valami fontos történt.
Hannah elsétált a pulthoz, hogy teret adjon Andreának, amíg a férjével beszél. Ez eltarthat egy darabig, neki pedig sütnivalója van.
- Még múlthéten történt és csak most vették a fáradságot, hogy szóljanak neked? – kérdezte Andrea miközben Hannah leszakított egy darabot az acetátba itatott papírból, ami majd a Tejkaramellás Szerencse rudakhoz kell. Amíg Andrea hallgatta férje válaszát, Hannah megolvasztotta a vajat a mikróban és kimérte a barna cukrot egyik kedvenc édességéhez.
- Hát gondolom Winnetka megye a ranglétrájuk legalján helyezkedik el. – jegyezte meg Andrea és Hannah látta, hogy húga milyen bosszús. Andrea mindig rosszul viselte, ha férjét, Billt aki Winnetka megye seriffje volt, semmibe veszik a nagyvárosi bűnüldözők. – És mégis mit vár a Minneapolisi Rendőrség, mégis mit kéne tenned most?
Egy újabb hosszú csend következett, amíg Andrea hallgatott, Hannah ezt kihasználta, hogy bekeverje a barna cukrot. Ez egy egyszerűen elkészíthető recept volt, de annál finomabb.
- Betörtek egy Kenwoodi villába? – Andrea megdöbbentnek hallatszott, így Hannah megfordult, hogy ránézzen. Húga arca kipirult és egy kicsit csóválta is a fejét.
– De hát arrafelé mindenkinek a legkorszerűbb biztonsági rendszere van.
Bill válaszát hallva Andrea csak felnyögött.
- Hát abból semmi jó nem származik, ha elfelejtik bekapcsolni. Hol van pontosan az a hely? – Andrea bólintott Bill válaszára. – Tudom, hogy hol van. Az egy sarki telek, remek kilátással a Tavi szigetek partszakaszára rögtön balra a Málna szigettől. A ház egy Tudor-kori öt hálószobás, négy fürdős családi ház. Folyókövekkel kirakott út visz fel a házig és ez mind egy nyolc láb magas örökzöld sövénnyel van körbevéve. A sövényben lévő kapun keresztül, lehet bemenni.
Bill mondott valamit és Andrea felsóhajtott. – Teljesen igazad van, a sövény miatt nem lehet látni az alsó szintet az utcáról, ami tökéletes egy rablónak. Van egy oldalajtó is, valószínűleg ott juthattak be.
Hannah meglepődött, hogy Andrea mennyit tud a házról. Bár jól tudta, hogy Andrea mindig alapos munkát végez és személyesen tanulmányoz minden eladható Lake Eden környéki ingatlant, de Minneapolis azért elég messzire esett.
Bill is valószínűleg ugyanezt a kérdést tette fel, mert Andrea felnevetett. – Ez csupán csak véletlen drágám. Még akkor néztük meg azt a helyet, amikor főiskolán voltam. Emlékszem hogy megdöbbentem azon, hogy mennyit kérnek érte, főleg mivel elég kevés ház van Lake Edenben aminek az értéke öt számjegy fölé megy. Azt akkoriban 2.3 millióért adták, ami az óta még többet ér.
Hannah füttyentett egyet. 2.3 millió dollár rengeteg pénz volt, valószínűleg több mint amit ő egész élete folyamán  meg tudna keresni. Ez persze szinte minden Lake Eden-i lakosra igaz volt kivéve Bascomb polgármestert, akinek befektetett családi vagyona van és Del Woodley-t, akinek ott van a Del Ray gyár.
- Van listád az ellopott dolgokról? – kérdezte Andrea a férjét miközben papírt és tollat vett elő a táskájából, hogy leírja, amit az mond.
Miközben Andrea folyamatosan írta a látszólag elég hosszú listát, Hannah hozzákeverte a tojásokat és vaníliát a cukor és vaj elegyéhez, majd kivett egy másik tálat a száraz hozzávalóknak. Összekeverte a lisztet a sütőporral és sóval jól megbizonyosodva róla, hogy megfelelően összedolgozza azokat.  Ezt hozzáadta a cukor, vaj és tojás masszájához majd egy fakanállal jól összekeverte. Legvégül hozzáadta az apróra vágott diót és még egyszer jól összekeverve azt a tésztával.
- Jaj, az könnyű. – mondta Andrea nevetve. – Úgy hívják, rózsa metszés mivel úgy néz ki mint egy virág. Régebben elég népszerű volt. És azt mondod majdnem 3 karát?
Hannah háromfelé osztotta a tál tartalmát. Hozzáadta a tejkaramella darabkákat Bertie adagjához és szétoszlatta azt egy 22x32cm-es tepsiben, amit fóliával bélelt ki. Mivel megháromszorozta az adagot, a másik kettőbe ét csoki és fehér csoki darabkákat szórt. Személy szerint ő jobban szerette ezt a sütit simán. A tejkaramella aroma, amit az összetevők alkotnak tökéletesen finom volt magában is, de néhány vendégük élt-halt a fehér csokis változatért. Na és persze ott voltak azok is, akik szinte semmit sem rendeltek ét csoki nélkül. A harmadik adag az ő kedvükért készült.
- Mit is mondtál, hány darab gyémánt vette körbe pontosan? – kérdezte Andrea miközben egyre jobban kikerekedett a szeme.
- Tizenhat! Tele volt pakolva gyémántokkal. Megmondták mennyit ér?
Hannah becsúsztatta a három adag tésztát a sütőbe. Pont időben fordult meg, hogy lássa húgát éppen levegő után kapkodni.
- Hát ez hihetetlen! – mondta Andrea – De ha a gyémántokkal együtt 4 karát, akkor érthető.
Andrea hallgatott egy ideig, majd elnevette magát. – Igazad van szívem, egyáltalán nem érthető. Egy gyűrűnek sem kéne annyit érnie. Hogy szerezték?
Hannah öntött magának egy másik csésze kávét és leült testvérével szemben. Lehet, hogy néhány embernek nehezére esik fejjel lefelé olvasni, de Hannah ebben profi volt. Iskolás korukban Hannah mindig segített testvéreinek az olvasást gyakorolni. A három nővér, Hannah a legidősebb, Andrea a következő és Michelle a legfiatalabb mindig Hannah szobájában gyűltek össze, hogy átbeszéljék a következő napi feladatokat. Hannah akkoriban fedezte fel, hogy a fejjel lefelé olvasás meggyorsítja a tanulást és így több idő jut az alvásra.
Hannah éppen egy ékszerlistát olvasott. Voltak rajta nyakláncok, brossok, tiarák, karkötők és gyűrűk. De az utolsó tétel a listán, amiről Andrea már egy ideje beszél Billel egy antik gyűrű volt, ami több pénzbe került, mint amit Hannah valaha is egyben látni fog.
- Amíg aludtak. – mondta Andrea kicsit reszketve . – Bele se merek gondolni mi történne ha felkelnének.
Mi történt volna ha; gondolta Hannah magában. Andreának mindig gondjai voltak a nyelvtannal ilyen helyzetben, de nem most lenne a legmegfelelőbb alkalom ezt felhozni.
 -Jaj ne! – ijedt meg Andrea a következő információtól, amit Bill mondott neki. – Ha menekülés közben ütötték el azt a szomszédot és ő belehal, az gyilkosságnak fog számítani?
Cserbenhagyásos gázolás; válaszolta magában Hannah. Bármilyen haláleset, amely egy betörés vagy valamilyen más bűntett közben történik az elkövetők által, ugyanúgy emberölésnek számít, még ha az nem is volt betervezve.
- Cserbenhagyásos gázolás – ismételte el Andrea Hannah ki nem mondott szavait.
- Csak azt nem értem, hogy miért volt annyi értékes ékszer szanaszét hagyva az öltöző szobában?
Több ötlet is átfutott Hannah agyán, de amit Andrea mondott az nem volt köztük.
- Egy jótékonysági bál? És nem tudta eldönteni, hogy mit viseljen ezért kivette az összes ékszert a széfből? – Andrea kissé összevonta a szemöldökét. – Gondolom ez érthető, de akkor miért nem rakta el vagy tette vissza a széfbe azokat, amiket nem viselt mielőtt elmentek otthonról? Vagy legalább amikor hazaért?
Hannah kinyúlt, hogy megérintse Andrea kávéscsészéjét és észrevette, hogy teljesen kihűlt. Felvette és kiöntötte azt a csapnál, majd újat öntött bele.
- Szóval azt hitték, hogy a másik már elzárta őket. – Andrea horkantott egyet. – Hát ez egy elég gyenge kifogás, de megeshet. Emlékszel mikor azt hittem te már odatetted a kávét, te meg hogy én már megcsináltam és mikor lementünk egy csepp kávé sem volt? És mivel már úgyis késésben voltunk nem volt időnk csinálni, így kávé nélkül mentünk dolgozni?
Hannah beleborzongott még a gondolatba is. A kávé nélküli reggel az egyik legrosszabb dolog, amit el tudott képzelni. Kizárt dolog, hogy valaha is funkcionálni tudna a reggeli kávé nélkül. Ha nem inná meg azt a minimum egy adagot zuhanyzás előtt, valószínűleg összeesne, és ott fulladna meg.
- Azt akarod, hogy tartsam, nyitva a szemem hátha valaki feltűnik lopott ékszerekkel itt Lake Edenben? – hitetlenkedett Andrea. – Bill… édesem… ez nevetséges! Miért kötnének itt ki? Errefelé egy zálogház sincs, de még ha lenne is, biztos, hogy a rablók nem fognak kiállni a sarokra Hal és Rose boltja elé, hogy egy antik gyémántgyűrűt áruljanak több ezer dollárért. Az itteni embereknek nincs annyi pénzük.
Egy pillanatig csönd volt, amíg Andrea figyelt, azután csak annyit mondott – Rendben drágám én is szeretlek. Akkor este. – Kinyomta a telefont és betette a táskájába. Kortyolt egyet a kávéból majd felvette a listát, amit az imént írt le.
- Bill azt akarja, hogy figyeljünk az ellopott ékszerek ügyében. A gyűrű, amiről az előbb beszélgettünk a legértékesebb darab, de még sok mást is elvittek. Most küldenek neki képeket én meg majd készítek másolatokat neked.
Hannah majdnem megjegyezte, hogy az ő cukrászdájába járók nem igazán szoktak kiöltözni és elég valószínűtlen, hogy valaha is egy olyan drága antik gyűrűt lásson errefelé, de túl kíváncsi volt a képekre.  – Talán anyának és Carrie-nek is kéne másolnod azokból a képekből, főleg mivel az a gyűrű egy antik darab. Szemmel tarthatnák a régiség aukciókon.
- Jó ötlet. – nézett Andrea a konyhai faliórára. – Most jobb, ha megyek, még el kell mennem a lányokért a suliba.
Hannah meglepődött. Az idősebb unokahúga Tracey első osztályba járt, de Andrea és Bill kisebbik lánya Bethany még csak két hónapja ünnepelte a második születésnapját.
- A lányokat? – fordult húga felé. – Bethie nem túl fiatal még az előkészítőhöz?
- Ami azt illeti sokkal. Janice nem vesz be senkit 3 és fél év alatt és már szobatisztának is kell lenniük. De nem Bethie-ről beszéltem. Lucy Dunwright ma tartja az unokatestvére menyasszonyi buliját, így Karen ma nálunk alszik. McCann nagyi elkészíti Karen kedvenc ételét és utána belevetik magukat a Bambi nézésébe.
- Jobb lesz, ha felpakolsz zsebkendőből. – figyelmeztette Hannah a húgát emlékezve az mennyire sírt mikor megölték Bambi anyját.
- Fogok is. Nem akartam, hogy megnézzék. Még csak 6 évesek és az egy nagyon szomorú film, de McCann nagyi azt mondta ez szinte kötelező a fejlődés szempontjából.
- Na de 6 évesen? – Hannah ezt egy kicsit túlzásnak tartotta, de amint tudta, még egy elsős sem lett lelki beteg a Bambi miatt.
- Miért nem csinálsz dupla vetítést? – ajánlotta – Először a Bambit nézzék meg aztán meg a Hamupipőkét. Minden gyerek szereti és még a vége is boldog.
- Ez tökéletes. Így amikor elmennek lefeküdni nem lesznek szomorúak. Köszi Hannah, tényleg komolyan el kellene gondolkodnod a házasságon és a gyerekeken. Nagyszerű anya lenne belőled.
Természetesen Hannah küldött a kicsiknek ropogtatnivalót a filmekhez. A rágcsálnivaló nagyon fontos, ha több filmet néznek, mivel a gyerekek mindig megéheznek közben.
Miután a húga elment mindenféle finomsággal, mint Mézes Ropogós Tracey-nek, Nosztalgia Cukroskorong Bethie-nek és McCann nagyinak, Triplacsokis Szuperkekszek Karennek és Rácsos Citromos Szelet Andreának, Hannah kitakarította a konyhát és kivette a Tejkaramellás Szerencse Rudakat mikor jelzett az időzítő. Ezek után kiöntött egy csésze friss kávét és leült a pulthoz, hogy elgondolkodjon azon, amit húga mondott.
Andrea fején találta a szöget ami Hannah helyzetét illeti.
Mindig is akart gyerekeket, de abban nem igazán volt biztos, hogy házasodni is szeretne. De még ha el is határozná magát, mégis kihez menne? Volt két férjjelöltje is. Az egyik Mike Kingston rendőrnyomozó, aki a Winnetka megyei serifirodában dolgozott, a másik pedig Norman Rhodes, a város fogorvosa. Ahogy a dolgok jelenleg álltak, egyiket sem lehetett megfelelőnek nevezni. Mike nem igazán volt jó férj alapanyag és ő volt az első, aki ezt be is ismerte. Elég élvhajhász volt és Hannah tudta, hogy mindig az járna a fejében, vajon ő-e az egyetlen nő a kapcsolatukban.
Aztán ott volt Norman, aki két hónapja még a tökéletes választás lett volna, de a dolgok megváltoztak és Hannah elkezdett kételkedni, hogy tényleg jó lenne-e belemenni ebbe a kapcsolatba.
Hannah pontosan tudta, hogy lehetne egyedülálló szülő is de nem igazán rajongott az ötletért. Hitt a régimódi családi modellben, és ha lehetséges a gyerekeknek mindenképpen szükségük lenne egy anyára és egy apára is. A nagyobb család még jobb lenne. Hannah szerette volna, ha a gyermeke ismeri a nagyszüleit, unokatestvéreit, nagybácsikat és nagynéniket is.
Múlt évben már elég közel járt a végleges döntéshez. Az hogy ott töltötte az estét Norman házában, a házban, amit együtt terveztek egy versenyre elég nagy döntéshozó tényező volt. Igaz semmi romantikus nem történt mivel annyira fáradt volt aznap este Ronni Ward halálának nyomozása miatt, hogy Norman nem engedte olyan állapotban hazavezetni. Így felajánlotta a hálószobáját és másnap Hannah kedvenc muffin receptje alapján egy isteni reggelit is csinált. Hannah néha azon gondolkodott vajon nem-e az a reggeli volt a fő oka annak, hogy Norman följebb kúszott azon a bizonyos listán. És pont mikor már komolyan azon volt, hogy elfogadja Norman függőben lévő házassági ajánlatát, ő ledobta azt a bizonyos bombát és annak a gyújtószerkezetnek neve is volt. Delores egyik Éden Tavi Fogadóban rendezett összejövetelén bukkant fel először. A neve Doktor Beverly Thorndike, Norman régi menyasszonya tökéletes 3-as méretben tündökölt magas arccsonttal és egy filmcsillag arcával. Norman berobbantotta elméjükbe azzal, hogy új partnereként mutatta be és Hannah-nak abban a pillanatban durrant ki az a bizonyos álombuboréka a boldog és békés családi életről, mint Norman jövendőbelije.
Tracey úgy gondolta Bev doki fantasztikus. Ami Hannah-t illeti, ő még nem hozott döntést Norman új partnerével kapcsolatban bár be kellett ismernie Bev feltűnően kedvesen viselkedett. Talán túl kedvesen is Hannah ízlésének. Ez árulkodhat tökéletes ember-ismeretéről vagy csak arról a bizonyos zöld szemű szörnyről, aki folyamatosan duruzsolt Hannah fülébe arról, hogy milyen sokat mentek el ők ketten együtt enni vagy hogy az a partneri kapcsolat talán többet is takar, mint a páciensek megosztása, az esetek átbeszélése vagy az egymás helyettesítése. Ezek a gondolatok cikáztak Hannah agyában.
Amennyire látható volt, Normannek fogalma sem volt Hannah érzéseiről Beverly-vel kapcsolatban. Már ez is intő jel volt, mivel Norman általában tökéletesen összhangban volt Hannah érzelmi állapotaival. Azzal indokolta az új partner felvételét, hogy több időt szeretne szentelni a festészetnek.
Ebben volt valami hihető. Hannah-nak nagyon tetszettek azok a képek, amiket Norman festett régebben, mielőtt még elkezdett praktizálni és bíztatta is abban, hogy újrakezdje azt. Ha tényleg ez lenne az oka annak, hogy idehívta Bev dokit, Hannah abba beletörődne.  De amint azt észrevette az elmúlt öt-hétben, mióta Beverly megjelent, Norman nem vett ki egy napot sem és nem festett semmi újat.
- Hannah? – nyomta be a konyát és a boltot elválasztó lengőajtót Lisa. – Bertie most hívott, hogy megkérdezze készen vannak-e a Tejkaramellás rudai.
- Adj egy percet, hogy felvágjam és máris kész lesznek. – válaszolta Hannah a lehető legjobban elrejtve szomorúságát, amíg a pult felé ment, hogy felszeletelje Bertie sütijét.
Itt az ideje a csokinak. Lehetetlen volt szomorúnak lenni, ha az ember éppen csokit evett. De a csokiban rengeteg a kalória és ő már így is háromszorosa volt Bev ruhaméretének. Így csak három csoki darabkát vett ki a zacskóból és befejezte.

Négy darabbal később Hannah már sokkal jobban érezte magát. Hála kőkemény akaratának, meg tudta állni, hogy csak egyel többet egyen az eredeti célnál és a csoki már meg is tette a maga mágikus gyógyító hatását.
Kivitte Bertie rendelését Lisa-nak és visszament, hogy bekapcsolja a laptopot, amit Andrea és Bill vett neki karácsonyra.
Normannek volt egy weboldala a Rhodes Fogászati Klinikához és Hannah-nak beugrott egy híres hadvezér, aki egyszer azt mondta a katonáinak, hogy ismerjék meg közelebbről az ellenséget.
Így gyorsan átnézte Norman oldalát, hogy összeszedjen minden információt Doktor Beverly Thorndikeról. Norman csinált egy új modult még januárban, egy héttel mielőtt Beverly doki csatlakozott a klinikához. Az volt a neve, „Ismerd meg Bev dokit”.
Hannah érdeklődve végigolvasta a szöveget, ami tele volt személyes kérdésekkel, olyanokkal, amiket egy vak randin tesz fel az ember az előtte ülőnek.
Bev doki Minneapolisban született, Edina-ba járt középiskolába, Michigan-be főiskolára és Seattle-ben végzett doktori szakon ahol találkozott Normannel. Kedvenc filmje a Titanic, zenéje a klasszikus és szereti a mexikói kaját. A szabadidejében szeret táncolni, filmet nézni és olvasni. Van egy drága bélyeggyűjteménye, teniszezett és a kedvenc színe a bézs.
Hannah hangosan felnevetett. Nem tudta, hogy ez most a csoki utóhatása-e, vagy hogy most ellenőrizte le Bev dokit Norman honlapján. Mindegy volt miért, csak azt tudta, hogy végre megnyugodott. Nincs miért aggódnia Doktor Beverly Thorndike miatt. Nincs az az isten, hogy Norman beleszeressen valakibe, akinek a kedvenc színe a bézs.