Ördögi csábítás és gyilkosság - 26. fejezet

26. fejezet

Az iroda teljesen átlagosan nézett ki. Íróasztal egy székkel mögötte és kettővel vele szemben és egy irattároló szekrény. Az ajtóval szembeni falon egy tükör függött, pont jó helyen ahhoz, hogy ha háttal is áll valaki, tökéletesen lássa, ha kinyílik az ajtó. Valahogy Hannah azt érezte, hogy a tükör elhelyezkedése nem csupán szerencsének volt köszönhető.
Hannah bezárta maga mögött az ajtót, majd felhívta a saját számát, ami rögzítőre kapcsolt. Egy kicsit furcsa volt a saját hangját hallgani a vonal másik végéről, és azt kívánta, bárcsak egy kicsit üzletiesebb lenne a hangja. Másrészről viszont szinte soha nem hívták az otthoni számát munka miatt, így végülis az átlagos hangvétel tökéletesen megfelelt. Ha Lenny esetleg felvenné a bár mögötti telefont és belehallgatna, akkor csak azt hallaná, hogy ő beszél, majd leteszi. Legalábbis ebben reménykedett.
- Ott vagy Norman? – kérdezte miután meghallgatta a saját hangja utáni sípszót. – Én vagyok az. Ha ott vagy, vedd fel a telefont.



Természetesen Norman nem vette fel a telefont. Nem várta, hogy ott legyen a lakásán azok után, hogy egész nap nem hallott felőle.
- Remélem megkapod ezt az üzenetet, mert fontos lenne valamiről beszélnünk. – mondta kihúzva az asztal legfelső fiókját. Semmi nem volt benne csak tollak, egy vonalzó és egy telefonkönyv. Miközben elmondta Norman-nek hogy az anyja születésnapi ajándékáról kéne beszélniük átlapozta a telefonkönyvet, hátha talál valami jelzést az egyik névnél vagy valamiféle rejtélyes jegyzetet, de nem járt sikerrel.
- Akármit is teszel, ne mond el neki, hogy együtt készülünk valamire. – mondta a telefonba. Miután bezárta a középső fiókot, kihőzta a jobb felsőt is.
A fiók szinte teljesen üres volt, egy műbőr határidőnaplón kívül. – Én valami parfümre gondoltam, de nem tudom, hogy melyik illatot kedveli. – mondta miközben kinyitotta a naplót. Tele volt nevekkel és számokkal, nyilvánvalóan a pincérnők beosztásával. Hannah becsukta, majd visszatette azt a fiókba és kinyitotta ez egyel lejjebb lévő fiókot.
- Mintha úgy rémlene, hogy Chanel-t viselt a legutóbb. – mondta az első parfüm nevet ami eszébejutott. – De nem hiszem, hogy az ötös volt. Láttam belőle egy üveget a vendégszoba fürdőjében, de mintha más szám lett volna rajta.
Befőttes gumik, jegyzettömb, kapcsok és két féle ragasztószalag. – Nem akarnék neki olyan márkát venni, amit úgysem viselne. Tudod, hogy mindenkinek megvan a kedvence. Talán jobb lenne, ha egy selyemsálnál maradnánk.
Hannah visszatolta a fiókot. Irodai holmikon kívül nem volt benne semmi. Végül kinyitotta a legalsót, amit eredetileg az iratok tárolására szoktak használni. Nem volt benne semmilyen irat, csak egy bőr táska. – Vagy talán egy szép felsőt is vehetnénk, ahhoz viszont be kéne kukkantanod a szekrényébe, hogy tudjuk a méretét. Én meg tudom kérdezni anyát, de nem biztos, hogy tudni fogja.
Hannah kivette a táskát. Sokkal nehezebb volt, mint amire számított. Miután kinyitotta, annyira meglepődött, hogy majdnem kiborította a tartalmát.
- Egy fegyver. – szaladt ki a száján, majd amikor rájött, hogy még mindig a telefonba beszél megköszörülte a torkát és azt mondta. – Tehát, biztosra kell menni a mérettel kapcsolatban. Nem akarok találgatni egy ilyen fontos dologról.
Hannah lenézett a fegyverre és összeráncolta a homlokát. Egy harmincnyolcas revolver volt, tehát nem lehetett a gyilkos fegyver. Mike azt mondta neki, hogy a fegyver, amivel Paul-t megölték egy huszonkettes félautomata volt.
Egy lábbal a törvény másik oldalán, gondolta Hannah magában, amíg visszarakta a fegyvert pont oda, ahol találta. Ezek voltak a szavak, amit Lonnie bácsikája Pat használt, mikor jellemezte Lenny-t. A fegyver valószínűleg illegális volt, de most nem azért votl itt, hogy lebuktassa őt lőfegyver illegális birtoklása miatt. Azért volt itt, hogy kiderítse nála vannak-e a lopott ékszerek.
- Minél tovább gondolkodok rajta, annál jobban arra hajlok, hogy inkább valami hasznosabbat kéne neki venni. – mondta Hannah. – Talán egy új órát. Mindig azt mondod, hogy elhagyja az óráit.
Következett az iratszekrény átkutatása, amihez Hannah kijjebb húzta a telefon zsinorját, majd folyamatosan különféle márkákról beszélt és átlapozta a háromfiókos szekrényt. Csak papírokat talát és még több papírt, de nem bajlódott azzal, hogy átolvassa őket. Bezárta a fiókokat majd visszament az asztalhoz.
Már csak egy hely volt, amit nem nézett még meg, az pedig a könyvespolc volt a falon. Voltak ott videókazetták számokkal az oldalukon. A legtöbb szám hasonló volt, de egyfajta ábécé sorrendett követett.
- Vagy választhatnánk másféle ékszert is. – javasolta, miközben odasétált a könyvespolchoz. Nem látott semmilyen listát filmekről. Hannah véletlenszerűen kihúzott egy kazettát, amire C 43 volt írva, de a tartóban nem volt semmilyen kazetta. Viszont talált egy gyöngysort papírzsebkendőbe bugyolálva.
- Gyöngyök! – hördült fel, majd gyorsan összeszedte magát. – Eszembe jutott, hogy édesanyád szereti a gyöngyöket. Azt kéne vennünk a szülinapjára. Vagy talán… - Hannah kinyitotta a 27-es kazettát. – egy szép koktélgyűrűt.
Miközben átkutatta az összes kazettatokot, Hannah folyamatosan megpróbált Carrie szülinapi ajándákáról beszélni saját rögzítőjére.
- Egyszerűbb lenne ezt kitalálnunk személyesen. – mondta. – El fogom használni az összes helyet az üzenetrögzítömön ha még tovább beszélek. Találkozunk, ha hazaértem, oké?
Miután Hannah újra a bárszékén ült és Lenny is visszazárta az iroda ajtaját, közelebb hajolt a testvéréhez. – Semmi. – mondta. – Bill elkaphatja olyan dolgok miatt, mint engedély nélküli zálogház üzemeltetése, de nem hozható kapcsolatba a városban történt rablásokkal.
- Ó a csodába! Pedig reménykedtem.
- Tudom. Nem tudom, hogy most csalódott legyek vagy megkönnyebbült. Kedvelem Lenny-t de.. Ajaj!
Andrea arra nézett amerre Hannah éppen mutogatott és ledöbbent, amikor meglátta a piros inges férfit egy másik szintén nagydarab pasassal vitatkozni.
- Én hozom anyát, te hozd Michelle-t. – mondta Hannah lecsúszva a bárszékről és elindulva a veszekedés felé, amilyen gyorsan csak tudott.
- Itt vagyok mögötted. – mondta Andrea, sietve, hogy lépést tudjon tartani a nővérével.
- Merre mentek? – kérdezte mikor odaértek a táncparkett széléhez.
- Nem tudom. Egy pillanattal ezelőtt még itt voltak… várj! Ott van anya!
Andreának kikerekedett a szeme miközben nézték, ahogy anyjuk könyökkel tör előre vadul ingadozva egyik oldalról a másikra. Olyan furcsa látvány volt, hogy mindenki,  aki éppen az útjában volt kitért előle.
- Michelle pár lépéssel anya előtt van. – mondta Hannah, amint észrevette Michelle felsőjét.
- Ő is ugyanazt csinálja a könyökével és mindenki hátrébb húzódik.
- Nem is tudtam, hogy anya ilyen gyorsan tud mozogni. – mondta Andrea egy kicsit sokkos állapotban.
- Minden a megfélemlítésről szól. – mondta neki Hannah . – Mozogj gyorsan, ezzel megfélemlítve a tömeg többi részét vagy különben beragadsz.
- Erre emlékeznem kell a Macy közetkező kiárusításakor. – jegyezte meg Andrea. – Gyere Hannah! Találkozzunk velük kint.
Hannah és Andrea az ajtó felé siettek, de még mielőtt odaértek volna, már hallották is a törött sörösüvegek hangját és az öklök csattanását amint célba érnek. Andrea hátrafordult, miközben kimentek és füttyentett egyet.
- Mi az? – kérdezte Hannah miután kijöttek és bezárult az ajtó felfogva a benti zajokat.
- Ez egy igazi tömegverekedés. Éppen láttam amint a piros fölsős férfi két másik pasas fejét összeüti. Azt hittem ilyen csak a filmekben van.
Bud Hauge kocsija mellett találták meg anyjukat és legfiatalabb testvérüket. Hannah odavágtatott és megkérdezte a legfontosabb kérdést. – Mi történt?
- Később. – mondta neki Delores. – Vissza kell vinnem ezt a teherautót Bud-nak. Kövessetek odáig, aztán majd felvesztek bennünket. Utána meg mind beugrunk a Bertanellibe egy kis vallatásra.
Vallatás?  Hannah megismételte a hallottakat kérdés formájában, de csak magában. Jól esne egy kis pizza és várni is tud ha muszáj. – Csak mond el hogy megtudtál-e valamit.
- Ó, hát persze! – válaszolta Delores. – És te?
- Én is. – válaszolta Hannah majd odafordult Andreához. – És te megtudtál még valamit?
- Természetesen igen. Tudom, hogy kell információt kiszedni az emberekből.
- Először Bud házához aztán a Bartonellibe. – mondta Delores beindítva Bud kulcslyuk nélküli indítóval rendelkező puccos teherautóját. – Meg kell szereznem a kabátomat. Ez a bőr nem annyira meleg, mint ahogy azt én gondoltam.
Negyvenöt percel később Hannah, Andrea, Michelle és Delores már körül is ülte a Bertonelli Pizzázója egyik kis kör asztalát. Delores leadta a kocsit Bud-nál, aztán leparkoltak egy darabig Delores háza előtt, míg ő átöltözött. A fekete bőrcucc mostanra már egy zacskó alján csücsült a Szedán csomagtartójában, arra várva, hogy visszavigyék a ruhakölcsönzőbe.
- Most már elmondod nekünk, hogy miért tört ki az a verekedés? – kérdezte Hannah, miután a pincérnőjük felírta az összes rendelést és elment.
- Először te. – válaszolta Delores Andreára mutatva. – Mit fedeztél fel kedvesem?
- Megtudtam, honnan szerezte Lenny azt a Sacagawea arany dollárt. Selyem, a pincérnő, aki kihozta nekünk azokat a borzalmas borokat kapta borravalóként még szombat este. Lenny beváltotta neki és adott helyette két dollárt.
- Szombat este? – ismételte meg Michelle amit Andrea mondott.
Andrea bólintott. – Így igaz, szombat este. Leellenőriztem Selyemnél és ő is pont ugyanazt mondta.
- Ha szombaton kapta, nem lehetett benne a vasárnapi adományban.
- Ez igaz. – mondta Hannah. – Akkor pontosan úgy van, ahogy Jon Walker mondta, véletlen egybeesés.
- Akkor Lenny tisztázva van? – kérdezte Delores.
Hannah megrázta a fejét. – Nem teljesen. Még meg kell tudnunk volt-e alibije.
- Volt neki. – mondta Michelle. – A srác, akivel táncoltam mondta, hogy ő ment el Lennyvel inni egyet vasárnap este és egészen hajnali háromig ott voltak. Mivel a Doki azt mondta Paul éjfél és kettő között halt meg, ezt azt jelenti, hogy Lenny tiszta.
- Ez igaz. – értett egyet Hannah. – Köszi Michelle. Mi van veled, anya?
- Először te, drágám. – mondta Delores belekortyolva a kávéjába. – Ha nem bánod én inkább a legvégén szeretném elmondani.
Nem esett nehezére az anyja kedvére tenni ez alkalommal és Hannah egyáltalán nem is bánta. – Rájöttem, hogy Lenny egy illegális zálogházat üzemeltet a Sas irodájából.  – Aztán elmesélte hogyan kutatta át az összes kazettatokot és találta meg a benne lévő ékszereket amíg egy igencsak hosszú üzenetet hagyott a saját üzenetrögzítőjén, amit Norman valószínűleg soha nem is fog meghallgatni.
- Kiváncsi vagyok, vajon Bill le fogja-e tartóztatni. – mondta Michelle.
- Nem tudom. – mondta Hannah egy vállrándítással. – Egy részről remélem hogy nem. Nem úgy nézett ki, mintha Lenny nagyon sokért adta volna azokat az ékszereket, és gondolom az emberek is inkább hozzá járnak, mint valami zálogkölcsönzőbe. – odafordult Delores-hez. – Gyerünk anya, mond el nekünk miért tört ki az a verekedés.
- Miattam. – vallotta be Delores. – Spike akart volna Trixie-vel táncolni viszont Hub sehogy sem akart ebbe beleegyezni.
- Ki az a Trixie? – kérdezte Andrea.
- Trixie lennék én. Ezt a nevet használtam a Sasban. Nem akartam elmondani az igazi nevemet és Michelle szerint tökéletesen passzolt az öltözékhez.
- Akkor ez a Hub volt a piros felsős pasi? – kérdezte Hannah.
- A Hubbard rövidítése. – mondta nekik Michelle. – Én a fiával táncoltam.
- Hub Hubbard. – Andrea megborzongott egy kicsit. – Bill említette őt egyszer. Azt mondta az összes Hubbard amolyan bajkeverőfajta.
Michelle bólogatott. – Billnek igaza van. Hub fia megemlítette, hogy az apja nemrég jött ki a megyei fogházból.
- Miért volt bent? – kérdezte Andrea.
- Nem tudom, de három hónapot töltött ott. Azért voltak most is ott a Sas-ban, hogy megünnepeljék Hub első estéjét otthon.
- Tényleg tudod, hogy hogy fogd ki őket anyám! – Hannah nem tudta megállni, hogy ne jegyezze meg.
- Nem én választottam. Ő választotta Trixie-t. Még örülnöd is kéne, hogy így történt!
Mind a három testvér döbbenten meredt az anyjukra. – Miért? – kérdezte meg Andrea.
- Mivel megtudtam, hogy ki volt az aki telefonbetyákodott Bill-el és kitalálta azt a kamu munkát Floridában.
- Tényleg?! – ámudozott Andrea.
- Bizonyám. Hub önként mondta el az információt, amikor megemlítettem neki, hogy a múlt héten erőszakoskodott velem a seriff.
- Anya! – Andrea egyértelműen ledöbbent. – Bill senkivel sem szokott erőszakoskodni! Tudod, hogy ez nem igaz!
- Persze hogy tudom, de éppen Trixie-t alakítottam. És előfordulhat , hogy Trixie-t lehet, hogy bántották. Örülhetnél is hogy ezt mondtam, mivel Hub nagyon együttérző volt és még vígasztalni is próbálta Trixie-t.
Hannah annak ellenére, hogy nem akarta tudni, mégis feltette a kérdést. – És ezt mégis hogyan tette, anya?
- Kérdezte, hogy Trixie tud-e arról a kis tükkről, ami pár hónapja a seriffel történt egy hamis Florida-i munkával kapcsolatban.
- Mit mondtál?
- Trixie azt mondta, hogy hallott róla és hogy igazán viccesnek találta. Aztán még azt is hozzátette, hogy igazán szeretne találkozni azzal, aki tette.
Andrea csupa fül volt. – És ő mit mondott neked?
- Azt mondta Trixie-nek, - javította őt ki Delores. – Hub bevallotta, hogy ő maga találta ki ezt a mocskos kis trükköt és a fia volt az, aki a hívást végrehajtotta.
- Jó munka, anya! – dicsérte meg őt Hannah. – Vagy talán inkább jó munka, Trixie?
- Az anya tökéletesen megfelel, drágám.
- Jobb, ha most rögtön elmondom ezt Billnek. – mondta Andrea, már nyúlva is a telefonjáért.
Delores megrázta a fejét. – Jaj ne, ne te. Majd én felhívom Bill-t. Én voltam az, akinek fel kellett vennie azt a borzalmas ruhát és úgy tenni mintha jól érezné benne magát.
Delores várt, amíg Andrea visszetette a mobilját a táskájába, majd Michelle-hez fordult.
- Erről jut eszembe. – mondta Michelle-nek. – Meg szeretném tudni, hol és milyen körülmények között sajátítottad el azt a könyökkel kaszálós mozdulatot.