- Készen állsz? – mondta Andrea miközben Hannah behajtott a Sas parkolójába és leparkolt a hátsó sorban egy kék platós teherautó és egy fekete behorpadt ajtajú Ford közé.
- Kész vagyok. – Hannah kiszállt és ott találta húgát, ahogy egyhelyben ácsorogva felfelé néz a Sas vöröslő, szabálytalanul villogó, zümmögő neonfeliratára, amiből hiányzott pár betű.
- Szerinted megjavítják ezt valaha? – tűnődött Andrea.
- Kétlem. Az összes törzsvendég tudja a hely nevét, úgyhogy nincs szükségük a reklámra. Nem hiszem, hogy ez a hely turisztikai látványosságnak számítana.
Andrea felnevetett, ami egy kis fehér gombócot formált a levegőben. Hideg volt, de nem annyira, mint az előző este.
- Mennyünk. – mondta Hannah felkapva a sütis zacskót, amit Lenny-nek csomagolt, majd bezárta anyja Szedánját, mielőtt átvágtak volna a havas parkolón, egészen a bejáratig. – Be akarok érni mielőtt még anya és Michelle ideérnek.
- Nehogy az emberek gyanút fogjanak, hogy együt vagyunk?
- Nem, csak nem akarom megint látni anya ruháját.
- Mi a baj anya ruhájával? – kérdezte Andrea.
- Majd meglátod. – válaszolta Hannah nevetve. Andreát csak az után vette fel, hogy kirakta Delores-t és Michelle-t Bud Hauge házánál, így fogalma sem volt mit visel az anyjuk.
Mikor Hannah kinyitotta az ajtót majd megtartotta a hugának, egy meleghullám, counrty zene és nevetés fogadta őket. A szag ugyanaz volt, mint előző látogatásuk alkalmával, egy rész kiömlött sör, egy rész olyan emberek szaga akik higéniája megkérdőjelezhető és három rész valami amit Hannah meg sem próbált beazonosítani.
- Már megint grilleznek. – mutatott Andrea a hátsó ajtó közelében elhelyezett hordozható faszén grillezőkre, amit a hamburger és sajtburger ellátmány előállítására használtak. – Ez nem illegális?
- De, szerintem az. Majd kérdezd meg Bill-t ha hazaértél de most egy szót se. Nem akarjuk, hogy besúgónak nézzenek és kirakjanak innen minket.
- Ne aggódj, egy szót sem szólók. Van ott hátul két bárszék üresen.
Andrea mutatta az utat, majd leültek, ami nem volt olyan egyszerű, mivel a Hannah melletti bárszéken a széknél jóval szélesebb nő foglalt helyet. Andrea olyan közel tolta a székét a falhoz amennyire lehetett, így Hannah be tudott péselődni mellé.
- Mit iszol? – kérdezte Andrea.
- Fehér bort, de nem fogom meginni. Majd itt-ott kilöttyintek belőle egy kicsit a földre.
- De nem fogják észrevenni?
- Nézz a földre.
Andrea lenézett majd grimaszolt egyet. – Jó meglátás. Szeritnem én is ugyanazt kérem. Lenny biztosan szüneten van, csak egy nőt látok a pult mögött.
- Üdv, hölgyek! – jött oda hozzájuk a pincérnő. – Mit hozhatok ma este?
- Milyen borokat lehet itt kapni? – kérdezte Andrea.
- Fehér, vörös, rózsás. Melyik mérget hozhatom?
- Mindkettőnknek egy pohár fehér bort kérünk. – mondta Hannah, mielőtt Andrea megkérdezhette volna a márkákat, vagy kijavíthatta volna a lány kiejtését.
A pincérnő szinte azonnal vissza is jött két pohárral, amiben Hannah reményei szerint tényleg fehér bor volt. De mivel nem volt szándékában leellenőrizni, így csak úgy csinált, mintha belekostolt volna.
- Köszönjük. – mondta Hannah. – Ez így mennyi is lesz? Szeretném már most kifizetni.
- Darabja 6.50. – válaszolta a nő és megvárta míg Hannah átadta neki a 20 dolláros bankót. – Szeretné a visszajárót?
- Csak az ötöst kérem. – mondta Hannah, próbálva megtartani a kellemes hanghordozását. Nincs az az isten, hogy 7 dollár borravalót adjon ennek a nőnek két pohár borért, amit valószínűleg valami dobozból szedett ki.
Andrea belekostólt a borába és elfintorodott. – Olyan az íze, mint a terpentínnek, és most hogy mondom, még a szaga is hasonló.
- Elhiszem, ha te mondod. – mondta Hannah játszva a pohár szélével. – Remélem Lenny hamarosan visszajön a szünetéről. Fel akarom tenni a kérdéseimet, hogy minél hamarabb elmehessünk innen.
- Látom Michelle-t. – mondta Andrea odabiccentve a táncparkett körüli asztalok felé. – A fiúk már észre is vették, ott táncol valakivel.
Hannah odanézett és látta a húgát egy magas kockás inget viselő fiú karjaiban. Egész normálisan nézett ki, ami egy kicsit megnyugtató volt. De akkor észrevette Delores-t. – Ajaj! Nézd anyát!
- Hol? Őt nem látom.
- Egy hatalmas emberrel táncol. Simán van két méteres is. Piros felsőben van és szakállas.
Andrea hallgatott egy darabig. – Oké, őt látom, de az lenne… anya?
- Az bizony anya.
- De hát… mi van rajta?
- Csak egy kis apróság, amit a plázában szedett össze. – mondta Hannah vigyorogva.
Delores túlt ment a rossz ízlés minden határán. Egy fényes fekete bőrnadrágot viselt, aminek mindkét oldalán rojtok futottak végig. Ehhez egy tapadós, szintén fekete bőr felsőt vett, aminek az elejét néhány hatalmas strasszos pillangó díszítette. Kiegészínőnek pedig rikító piros rúzst, hosszú piros körmöket, egy szőke parókát és magassarkú csizmát vett fel.
- Ezt nem hiszem el! – kapkodta a levegőt Andrea, amitől elég betegen festett. – Tévedsz Hannah. Kizárt dolog, hogy anya egy ilyen öltözéket a plázából szerzett be.
- Dehogyisnem! Michelle mondta, hogy egy ruhakölcsönzőből szerezte.
- De ki venne föl ilyen jelmezt? És miért?
Hannah vállat vont. – Halloween? – találgatta. – Vagy az éves dominátrix nap? Tényleg nem tudom. Amit viszont tudok az az, hogy bárcsak valami mást választott volna.
- Egyetértek. Arról már hallottam, hogy a szülő kitagad egy gyereket, de ez vajon fordítva is működik?
Hannah elnevette magát. – Ezt te sem gondoltad komolyan. Anya eléggé boldognak látszik ebben az új szerepben. Talán segítenünk kéne Michelle-nek hogy szemmel tudja tartani őt.
- Úgy-úgy. Nem tetszik annak a pasinak az arca, akivel táncol, bár eddig egész jól viselkedik. Gyorstárcsázóra raktam Bill számát, a biztonság kedvéért, ha valami gubanc lenne. Bárcsak Lenny… - Andrea abbahagyta a beszédet és oldalba bökte Hannah-t. – Lenny visszajött. Most nyílt ki az iroda ajtaja és épp ő jön ki rajta. Van nála valami.
Hannah hátrafordult és látta amint Lenny éppen a bár másik vége felé tart. Egy elég átlagosan kinéző pasi, akit még helyesnek is lehetne titulálni, ha leadna 10 kilót, elhagyná a zilált barkót és rendesen levágatná a haját. – Valami dobozfélének néz ki. Hosszú és le vannak kerekítve a végei kék bársonnyal burkolva.
- Az egy ékszerdoboz. Olyanokba szokták rakni az értékes nyakláncokat. – mondta neki Andrea. – Mikor tavaly karácsonyra Bill gyöngysort vett nekem, az is egy hasonló bársonydobozban volt.
Ahogy nézték, Lenny odaért egy férfihoz a bár másik végében, aki kinyitotta és megnézte a doboz tartalmát majd bólintott egyet. A pasi átadott egy gönygyöleg pénzt, amit Lenny átszámolt majd kezet ráztak. A foltozott mellényt viselő pasi ezután betette a dobozt a belsőzsebébe majd kisétált az ajtón.
- Hát ez meg mi volt? – kérdezte Andrea.
- Nem tudom, de a fekete cowboy felsőt viselő pasi valami jegyet meg egy köteg pénzt adott oda Lenny-nek. Most meg Lenny visszamegy az irodába.
Ez alkalommal Lenny nem maradt sokáig és mikor kijött egy kis kék bársonnyal burkolt gyűrűsdoboz volt nála.
- Itt van. – mondta, odaadva a férfinak a dobozt. – Pont visszakaptad a születésnapjára.
A jegy, a pénz meg a „Visszakaptad” kifejezés hirtelen összeállt Hannah agyában. – Gondolod, hogy Lenny valamiféle zálogházat üzemeltet az irodából? – kérdezte Andreát.
- Én is pontosan ezt gondolom. Ezért is zárja mindig az iroda ajtaját.
- Kiváncsi vagyok, miféle dolgok vannak odabent. Eddig csak ékszereket meg… - Hannah hirtelen megállt, amikor Andrea megfogta a karját. – Mi az?
- Mi van, ha ez nem csak egy zálogbiznisz? Mi van ha Lenny lopott dolgokkal is kereskedik? És mi van, ha azokat az ékszereket pont a vároban történt lopásokból szerezte?
Hannah megrázta a fejét. – Ez nem passzol. Ez Lenny-nek túl nagy falat lenne. Túl rizikós lenne olyan nagy értékű dolgokat ellopnia.
- Jól van. Mondjuk, hogy nem ő lopta el, hanem csak tárolja őket a rablóknak, akik fizetnek neki, amíg tovább nem tudják adni a cuccokat. Ez már jobban hangzik?
- Jobban, de még mindig nem hiszem, hogy Lenny képes lenne…
- Sssh! – csitította őt Andrea. – Lenny erre jön. Körül kéne nézned abban az irodában Hannah. Lehet, hogy néhány ékszer még odabent van és akkor Bill-nek járna a dicsőség, ha visszaszolgáltatná őket.
- Rendben. Megteszek minden tőlem telhetőt. – ígérte Hannah majd felvette a már jól ismert mosolyt.
- Hölgyeim! – tett le Lenny két szalvétát majd ráhelyezte az italaikat. – Látom Selyem elfelejtett nektek szalvétákat adni. Hozhatok egy másik italt kárpótlásul?
- Csak akkor, ha ezeket kiöntöd és hozol helyette gyömbérsört. – mondta Hannah rámosolyogva. – Sajnálom, hogy nem találkoztunk a kávézóban, hátul voltam és sütöttem.
Lenny egy kicsit zavartnak látszott, de végül visszamosolygott. – Hannah! Nem gondoltam, hogy itt foglak téged viszont látni. Nem ízlik a jó minőségű fehérborunk?
Hannah megrázta a fejét majd előrehajolt, hogy senki más ne hallja őt a bárban. – Borzalmas. Egyébként milyen fajta?
- Nem tudom. Egy kék csíkos fehér dobozban jön, és az van ráírva hogy Jó Minőségű Fehérbor. – Lenny elnevette magát a saját viccén amihez Hannah is becsatlakozott. – Egyébként mi szél hozott erre? – kérdezte.
- Ez. – válaszolta majd letette a zacskó sütit, amit hozott a pultra. – Elmentél, mielőtt még odaadhattam volna ezeket. Ez egy új recept, amit a barátomtól Edwina Gadsby-től kaptam és most minden vevőmmel megkostoltatom. Csokibevonatos Mazsolacsodának hívják.
Lenny felemelte a fejét. – Edwina Gadsby, ismerős ez a név.
- Nem csoda. Az ő szüleié volt a mozi, mielőtt még leégett, abban az évben, amikor elkezdtem a középiskolát.
- Tényleg! A Nagy Gadsby-nak hívták és minden szombaton rajzfilmeket vetítettek féláron. – gondolkodott el Lenny. – Ezek a csokibevonatos mazsolák olyanok, mint amit régen a cukorka pultnál vettünk?
- Nem csak olyanok, pontosan azok. Florence rendelt nekem a Vörös Bagolyba belőlük, és azokat használtam fel a recepthez.
- Akkor biztos nagyon fognak ízleni. Köszönöm Hannah. Jobb, ha el is dugom őket, mielőtt a pincérnőim eltüntetik őket. Szerintem el is zárom őket az irodában.
- Erről jut eszembe. - mondta Hannah gyorsan. – Van az irodában telefon, amit tudnék esetleg használni? Elfelejtettem feltölteni az enyémet és el kéne intézzek egy hívást.
- Persze. Mindjárt kinyitom.
- Remek! Gond lenne, ha bezárnám az ajtót, csak hogy jobban halljak? Elég zajos idekint.
- Felőlem, de ha azt hiszed ez a zajos, hallanod kéne a szombat estéket. – Lenny intett neki. – Gyere utánam.
Hannah felállt a székről és közelebb ment Andreához. – Vond el a figyelmét, amint visszajön. – mondta. – Kérdezgesd az arany dollárról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése