A reggel túl korán érte Hannah-t. Tegnap este, majd egy órán át üldögéltek a Bertanelli-ben, próbálva kibogozni a szálakat, majd mire hazaért, csak az üzenetrögzítő piros villogása fogadta otthon. Megnyomva a gombot várta, hogy majd a saját hangját hallja viszont, amint egy nagyon hosszú üzenetet hagy Norman-nek, de e helyett magától Norman-től jött az üzenet, miszerint tegnap át akart jönni, de valami közbejött, így majd másnap megpróbálja őt utolérni. Ennyi volt. Semmi szeretlek vagy sajnálom, esetleg hiányzol, semmilyen szívhezszóló üzenet.
Hannah csipásan és zilált hajjal magára tekerte a régi köntösét és macska lakótársa után kezdett kutatni, ám Mosé meg se mozdult. A farkát sem mozdítva a hívásra, egy drága töltött párna közepén pihent, amit Hannah azért vett neki, hogy ne az övét lopja el.
- Lustaság. – mondta Hannah a halkan horkoló macskának, de nem volt szíve hogy felkeltse. Aztán mezitláb végigcsoszogott az előszobaszőnyegen, mivel túl fáradt volt hogy a papucsa után nézzen. Nem tudta hibáztatni Mosé-t amiért ágyban akar maradni. Senkinek sem kéne fenn lennie, amikor odakint még sötét van. Mikor elért a konyháig odanyúlt, hogy felkapcsolja a villanyt, de az már világított.
Michelle ült a konyhaasztalánál, sokkal üdébben és szebben, mint amit bárki is megengedhetne magának a nap ezen órájában. Hannah nem tudta megállni és morgott egyet.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Michelle.
- Féltékenység. Van még kávé?
- Igen, de te nem kapsz belőle. Indulj vissza az ágyba. Lisa nem akarja, hogy tíz előtt betedd a lábad a kávézóba. Azt mondta alvásra van szükséged, hogy az agyad vágjon, mint a borotva.
- De… hogy jutsz el a Süti Édenbe?
- Nálam van anya kocsija, emlékszel?
- Ja, tényleg. – emlékezett vissza Hannah zavarosan arra, amikor anyja közölte Michelle-lel hogy használhatja a kocsiját, de csak ha visszaviszi azt az állruhát a bevásárlóközpontba.
- Menny vissza az ágyba, mielőtt teljesen felébredsz. – mondta Michelle felállva, majd megfordította Hannah-t egy kicsit meglökve a helyes irányba terelte. – Mosé már vár rád.
Hannah visszamászott a puhán szunyokáló macskája mellé, becsukat a szemét és ki sem nyitotta azokat egészen addig, amíg az ablakán beszűrődő napsugarak fel nem kelltették őt negyed tízkor.
Hannah teljesen meg volt róla győződve, hogy az alvás egy csodálatos kábítószer. Még dudorászni is támadt kedve, miközben berakta a sütiket az ipari sütőjébe. Beállította az időzítőt, leült a konyhalaphoz és hálásan kortyolgatni kezdte a kávéját. Lisa volt a legjobb üzlettárs az egész világon.
- Jaj de jó! – mondta Lisa belökve a konyha és a bolt közötti lengőajtót. – Csináltál Ragacsos Roppanóst.
- Meg Mandulás Csókokat, Lisa kirakósát és Vörös Bársony sütiket is. A következők pedig a Kávékrémes Diólabdák lesznek.
- Tökéletes. – Lisa újratöltötte a sütitárolót, amit magával hozott a hűtőrácsól és már fordult is vissza. – Mi lenne még pár adag Szőke Brownie-val? Lenne időd megcsinálni őket?
- Jelenleg csak időm van. Hála neked elég időt tudtam aludni és most… - Hannah abbahagyta a mondatot, amikor megszólalt a telefon. – Majd én veszem.
Lisa kiment, majd Hannah felkapta a fali telefont. – Süti Éden. Hannah beszél. – szólt bele.
- Hannah! Annyira örülök, hogy te vetted fel.
- Knudson nagyi? – kérdezte Hannah, felismerve barátnője hangját a remegés ellenére is. – Valami baj van?
- Igen. Nem tudom, hogy mit tegyek Hannah. Tele vagyok kétségekkel.
Hannah agyában kigyulladt az a bizonyos piros fény. Knudson nagyi álltalában nagyon talpraesett és határozott ember, most pedig elég bizonytalannak hangzik a vonal másik végéről. – A kétségeidnek van valami köze a hitedhez? – kérdezte, titkon remélve, hogy nem ez a helyzet. Fogalma sem volt, hogy hogyan kezeljen valakit, akinek vallási dilemmája van.
- Jaj, dehogyis drágám. A hitem most is olyan erős, mint mindig. Csak hát… ha lehetne, szeretnék veled találkozni Hannah. Valaki olyannal kell beszélnem, akiről tudom, hogy meg fogja érteni.
- Megérteni mit, Knudson nagyi?
- Attól tartok valami mentális összeomlás közepén vagyok. Kezdem megkérdőjelezni a saját elmémet.
Abban a pillanatban, ahogy Hannah belépett a parókia konyhájába már érezte, hogy valami nagyon nincs rendjén. Nem volt kávé és a kávéfőző is jég hideg volt.
- Knudson nagyi? – kiáltotta el magát Hannah magával vive a doboz sütit, amit sietve összecsomagolt. Csokis Mennyország rudak voltak.
- Itt vagyok. A… a nappaliban. – jött a válasz a nagyitól, aki zavarodottnak és törékenynek hanzott.
- Máris ott vagyok – mondta Hannah átsietve az előszobán, azzal se bajlódva, hogy kávét tegyen fel, vagy kicsomagolja a sütiket, amiket hozott. Ha Knudson nagyi esetleg betegnek bizonyul, rögtön hívni fogja Knight dokit.
Mikor Hannah belépett a nappaliba, Knudson nagyit a kedvenc foteljében találta, Bibliával az ölében. – Mi a baj Knudson nagyi?
- Matthew az. De nem hiszem, hogy ő Matthew. Ez a baj. És ha most elmondom, azt fogod hinni, hogy én csak egy szenilis öregasszony vagyok.
- Soha! - vágta rá rögtön Hannah, rámutatva a sütisdobozban lévő rudakra. – Vegyél egyet. Ezek Csokis Mennyország Rudak azzal a sűrített tej potlóval elkészítve, amit átküldtem neked.
Knudson nagyi egy kicsit feljebb emelkedett. – Amelyikbe tejpor és vaj van?
- Nem, az amelyikbe egyálltalán nincs tej. Próbálj ki egyet és mond el, hogy van e olyan jó mint az eredeti.
Knudson nagyi elvett egy rudat és beleharapott. Rágta egy darabig, majd bólintott. – Más, de van ez is olyan jó. És sokkal olcsóbb is. Megkértem Clara-t és Marguerite-t hogy vegyenek nekem pár konzerv édesített, sűrített tejet és majdnem 3 dollár 50 cent volt darabjuk.
- Észre sem vettem, hogy így felment az ára. – mondta Hannah, azon gondolkodva talán emlékeztetnie kéne e Knudson nagyit miért is hívta őt ide. Ez a kis beszélgetés a sütésről és az összetevőkről láthatóan megnyugtatta őt egy kicsit.
- Ülj le Hannah. – mondta Knudson nagyi rámutatva arra a borzalmas rózsaszín kanapéra. – El akarom mondani, miért hívtalak ide. Aztán majd te eldöntöd, hogy megbolondultam e vagy sem.
Hannah szíve egyre nehezebb lett, ahogy leereszkedett a kanapéra. Úgy néz ki, mégsem kell Knudson nagyit emlékeztetni semmire. A Lake Éden-i Szent Megválltó Evangélikus Egyház főasszonyának volt egy fontos mondanivalója és kitartott mellette.
- Emlékszel, amikor azt hittem az ál Matthew nem is az igazi Matthew pár ok miatt?
- Igen emlékszem. – mondta Hannah bólogatva. – És a végén igazad is lett.
- Hát már nem hiszem. Most úgy gondolom, hogy ez a Matthew tiszteletes az ál. Ami azt illeti, szinte teljesen biztos vagyok benne. Ami pedig olyan színben tüntet fel engem, mintha egy összezavarodott öreg hölgy lennék, aki még a lentet sem tudja megkülömböztetni a fenttől.
Hannah nem akarta kimondani, de tényleg elég őrülten hangzott, amit a nagyi az imént mondott. Így hát ahelyett, hogy mondott volna valamit, inkább kérdezett.
– Miből gondolod, hogy ez a tiszteletes nem az igazi Matthew?
- Hát ez az. Most úgy gondolom, hogy az első Matthew tiszteletes lehetett az igazi. Sőt, azt sem hiszem, hogy ez az ember egyálltalán tiszteletes. Csinált valami olyat nemrég, amit egy igazi lelkész sosem tett volna és ez győzőtt meg engem.
- Mit csinált? – kérdezte Hannah már ő is egy kicsit összezavarodva a nevek és tisztségek halmazában. – Úgy értem ez a mostani Matthew tiszteletes.
- Fellépett a Bibliára.
Hannah most már teljesen össze volt zavarodva. – Az olyan, mint kiállni Jézus mellett?
- Nem. Úgy értem a lábával, ráállt a szentírásra. Ezt egy igazi lelkész soha nem tenné, Hannah. Ez tiszteletlenség!
- Ezt értem. – mondta gyorsan Hannah. – Az olyan mintha az Úrvacsora kellékeit használnánk valamelyik vacsora alkalmával.
- A hugom egyszer megtette. – mondta Knudson nagyi bizalmasan. – és mindenki elborzadt. De akkor még nagyon kicsi volt és nem igazán értette a dolgokat. Látta a kis tálakat és azt hitte, hogy baba méretűek. Ez más Hannah. Egy igazi lelkész, aki felnőtt és évekig tanult, majd felszentelték soha nem tenne ilyet a Bibliával.
- Hol volt a … jelenlegi Matthew tiszteletes amikor ez történt?
- A templom irodájában, alig tizenöt percel ezelőtt. Rögtön azután hívtalak, hogy megláttam. Azt modta túl elfoglalt, hogy átjöjjön egy teára, ezért hát én vittem át neki egy tálcán. Egy nagy kupac könyv tetején állva találtam rá, éppen a könyvespolc legtetejét tanulmányozta. Nincs odafönt semmi Hannah, nem tudom mit csinálhatott ott.
- És te úgy gondolod, hogy az egyik könyv, amelyikre ráállt az a Biblia volt?
- Tudom, hogy az volt. Kopogtam a nyitott ajtón és ő azonnal lelépett róla. Aztán odajött hozzám, hogy elvegye a tálcát. Azt mondta kedves volt tőlem, hogy vittem neki teát és hogy nagyra értékeli. Utána azt mondta, hogy kutatást végez a következő vasárnapi mise miatt és akkor láttam meg, hogy a legfelső könyv, amelyiken állt a Biblia volt. Bárcsak tudnám, vajon mit keresett annyira a könyvespolc tetején.
- Nem lehet, hogy tényleg kutatást végzett, és az a könyv, amelyikből idézni szeretett volna pont ott volt?
Knudson nagyi megrázta a fejét. – Lehetetlen. Csak a régi zsoltárkönyvek vannak odafönn, amiket Bob a nyári Biblia táborba szokott elvinni. A gyerekek szeretnek igazi himnuszokat olvasni, de eléggé megrongálják a könyveket, ezért szokta Bob a régieket használni. Semmi sincs azokban, amiket ne lehetne megtaláni az újjakban, azokból meg van vagy egy tucat az alatta levő polcokon. Biztos, hogy keresett valamit Hannah, csak azt nem tudom, hogy mit.
- Még mindig az irodában van? – kérdezte Hannah.
- Nem, most a betegeket látogatja a korházban. Nem hívtalak addig, amíg el nem ment. Féltem, hogy talán meghall.
- Ezt nagyon jól tetted. – Dicsérte meg Hannah a nagyit, amiért ilyen körültekintően viselkedett. – Amíg vissza nem ér, én átmegyek és szétnézek egy kicsit az irodában.
- Akkor te is úgy gondolod, hogy tényleg kereshetett valamit?
- Nem tudom mi másra gondoljak. Hacsak nem volt nála egy tollseprű. De nem volt, nemigaz?
Knudson nagyi most először mosolyodott el. – Nem. Ő nem olyan rendes mint az előző Matthew, az, amelyikről most azt gondolom, hogy az igazi volt. Ez a Matthew otthagyja a ruháit a padlón, pont ahogy Paul régebben… - Knudson nagyi összeráncolta a szemöldökét. – Az nem lehet!
- Vagy mégis. – mondta Hannah. – Norman kinyomtatott pár képet Matthew és Paul iskolás éveiből és nagyon hasonlítottak egymásra.
- Ez igaz. Akkor azt gyanítod, hogy ez az állelkész talán Paul?
- Nem tudom mit gondoljak, de ez is egy lehetőség. Most átmegyek, hogy átkutassam az irodát, szükségem van kulcsra?
- Nem tudom, hogy bezárta-e az ajtót, de vidd el az enyémet. – Knudson nagyi benyúlt a köténye zsebébe és előhúzott egy kulcsot, amihez egy kis harang alakú kulcstartó volt kapcsolva.
- De aranyos. – jegyezte meg Hannah.
- Ezt még a férjemtől kaptam. Minden vasárnapi mise előtt én kongattam neki a templom harangját. Mit csináljak, ha Paul vagy akárki legyen is visszajön időközben?
- Valószínűleg meghallom ha behajt a kocsijával, de ha látod hogy arrafelé tart, hívj fel az irodai telefonon.
- Rendben. Ne hagyd, hogy elkapjon Hannah. Van egy rettenetes megérzésem, hogy ő ölte meg Matthew-t.
- Nekem is ez az érzésem. Ne aggódj nagyi. Olyan gyorsan kutatok majd amilyen gyorsan csak tudok, és már jövök is vissza.
Koszonom
VálaszTörlés