- Húha! Micsoda lakoma! – állapította meg Mike, elvéve a felé nyújtott kávét és folyamatosan szemezve a Lake Éden-i Közösségi Könyvtár távolabbi fala mentén felállított büféasztalok süteményeivel. – Hány féle édesség van itt?
- Körübelül egy tucat, beleértve Knudson nagyi három Ördögi Csábítás tortáit.
- Miért van ilyen sok? – kérdezte Mike megpaskolva Hannah karját. – Nem mintha panaszkodnék.
Hannah megvonta a vállát. – Anyánk folyamatosan meggondolta magát, ezért Lisa és én mindenből csináltunk egy kicsit amit csak megemlített.
- Hát, úgy néz ki az emberek máris megtámadták őket. Jobb lesz ha sietek mielőtt még minden eltűnik.
- Ne aggódj, - mondta neki Hannah felemelve a mellettük lévő asztalt letakaró abroszt, így felfedve a sütisdobozokat. – Bőven van elég ételünk, hogy Lake Éden összes férfiját, asszonyát és gyerekét jóllakkassuk.
- Nem számoltad bele a kutyákat és macskákat? – cukkolta őt Mike.
- Hát biztos vagyok benne, hogy nekik is elég lenne. Macskákhoz visszatérve… mondtam már, hogy Michelle rájött hogy Mosé hogy kaparintotta meg a zokni labdáimat?
- Nem, de gondolom csak nem ő húzgálta ki azt a nehéz fiókot, vagy igen?
Hannah megrázta a fejét. – Nem, a felette lévő fiókot húzta ki. Ott tartom a pulóvereket. Michelle akkor jött rá, amikor egyik este ragasztószalaggal kellett leszednem róluk a macskaszőrt.
- Értem. Tehát Mosé kihúzta a pulcsis fiókodat és bele mászott, de a zoknikat hogy szerezte meg?
- Onnan kezdte kihalászni a zoknikat, amik az az alatti fiókban voltak.
- Úgy érted a karmával horgászta ki őket?
- Pontosan úgy értem. Pont annyi hely volt ott hogy ki tudja szedni a zokni labdákat, aztán a szekrényből kiugorva elrohanjon a konyháig, majd felrakja azokat a hűtő tetejére.
Mike elkezdtett nevetni. – Hatalmas karakter a nagyfiú!
- Mondhatjuk.
- Mit fogsz most csinálni? Másik fiókba rakod a zoknikat?
- Nem. Hagyom, hagy csinállja. Michelle azt mondta, amikor rajtakapta őt, azt is észrevette mennyire élvezi ezt csinálni. Amúgy is kell mindennap egy zoki, így majd a zoknis fiók helyett a hütő tetejéről fogom elvenni.
- Várj egy percet. – kezdett Mike töprengeni. – Mi van a pulcsis fiókkal? Nem gyanakodtál arra, hogy valami történik ott, amikor láttad hogy ki volt húzva?
- Nem, mert nem láttam. Mosé bezárta miután elhelyezte a zoknit a hűtő tetején.
- Kizárt. – rázta a fejét Mike. – Kizártnak tartom, hogy bármelyik macska olyan okos legyen, hogy így eltüntesse maga után a nyomokat.
- Hát, a zokni labdák még mindig a hűtő tetején vannak és a pulcsis fiók is zárva van amikor hazaérek. Más magyarázatot nem találok.
Mike elgondolkodott ezen egy kicsit. – Hát én sem. – vallotta be. – Mosé sokkal okosabb, mint a legtöbb bűnöző akiket elkapok. Erről jut eszembe… Paul nyelve jobban megeredt, mint Pete Nunke madarának, miután bevittük az őrsre.
- Feladta a társát? – kérdezte Hannah.
- Azt is és még többet. Elárulta másik három rablás részleteit is. Na és, meg fogod büntetni?
- Paul-t? – kérdezte Hannah gyanakodva.
- Nem, Mosé-t. Folyamatosan lopja a zokniaidat. Ez legalább egy szabálysértésnek felel meg.
- Ez nem olyan nagy dolog, legfeljebb egy ejnye-bejnye. Az igazat meggvallva, a fiók visszatolása olyan okos húzás volt, hogy csináltam neki egy Jó Cica Tortát elismerésképpen.
- Egy mit?
- Egy Jó Cica Tortát, vagyis inkább Okos Cica Tortának kéne elnevezni.
- Azt meg hogy csinálod?
- Olyan mint egy három rétegű torta. Egy réteg csirekehús, pulykahús és lazacfasírtok, majd mindezt leöntjük sajtkrémmel és jutalomfalatokkal díszitjük. Én a hal formájú lazac ízesítésüeket használtam, amit Mosé úgy szeret.
- Ez gazdagon hangzik.
- Az is. Egyszerre csak egy kis adagot adok neki belőle de nagyon szereti. Elég nagy adag egy macskának, úgyhogy lehet hogy adok majd Norman macskájának, Bujcinak is.
Hiretelen csilingelő hangra lettek figyelmesek, majd mindketten odanézve látták, ahogy Knight doki éppen a pezsgős poharát ütögeti egy kanállal, figyelmet kérve. Mikor midnenki elhallgatott, megköszörülte a torkát.
- Örömömre szolgál bemutatni Lake Éden legjobb íróját, Delores Swensen-t, más néven a híres Kathryn Kirkwood-ot. Ha mondanál pár szót, Lori.
Na már megint. Knight doki Lori-nak hívja az anyját. Mielőtt még Hannah azon kezdhetett volna gondolkodni mit is jelenthet ez, az anyja elkezdtett beszélni.
- Köszönöm, Doki. Annyira örülök, hogy itt lehetek ezen a jeles napon, körbevéve a barátaimmal. Kaptam pár csodás hírt a kiadómtól, amit szeretnék veletek megosztani. Az első romantikus regency történetem, Melissa Mátkája olyan népszerű lett, hogy a Kensington kiadó megjelenteti e-book formában is. Hát nem fantasztikus?
Mindenki elkezdett tapsolni, Hannah-t is beleértve. Az elektronikus könyvek egyre népszerübbek és már nem csak a fiatalok körében. Knudson nagyinak is volt egy e-book olvasója. Hannah látta azt egyszer a nappali asztalán. – Továbbá a legújabb könyvem, Samantha Szerelmese is meg fog jelenni e-book formában. Csak egyetlen probéma van velük, az elektronikus könyveket nem tudom dedikálni. Viszont könyv formában már ma is megvásárolhatjátok őket Marge-nál, és én szivesen aláírom mindegyiket. – mutatott Delores a könyvtáros Marge Beeseman felé, aki éppen a drasztikusan csökkenő könyvtornyokat árulta az ajtó mellett.
- Szép marketingfogás. – jegyezte meg Mike az orra alatt, rávigyorogva Hannah-ra miközben megpaskolta a kabátzsebét. – Az enyém már itt is van. Láttad már az ajánlást?
Hannah megrázta a fejét. – Túl elfoglalt voltam a frissítők felszolgálásával. Mi áll benne?
- Azt írja… - kezdte Mike kihúzva a könyvet, majd odalapozva az ajánlás oldalhoz. – Ezt a könyvet Knight Dokinak ajánlom rengeteg ok miatt, amit még felsorolni sem tudok.
- Nem mondod! Vajon ez meg mit jelenthet?
- Én is kiváncsi vagyok. Ezért is szóltam róla. Andreát és Michelle-t már megkérdeztem, de nem tudták. Talán meg kéne kérdezned erről édesanyádat.
- Talán meg is fogom.
- Mi is ezen gondolkodtunk. – szólalt meg egy hang a hátuk mögül. Hannah hátrafordulva egy kissé duci rövid szőke hajú, aranykeretes szemüveget viselő nővel találta magát szemben, aki olyan szélesen mosolygott, mint a kétszárnyú ajtó. Ő egy karcsú, de erős felépítésű vöröses barna hajú férfi mellett állt, aki simán elmehetett volna távfutónak is.
- Hello Aldrich doki. – üdvözölte a szőke hajú nőt Mike, majd odafordúlt a férfihez. – Matson doki, jó újra látni.
- El akartunk jönni, mivel ismerjük Delorest. – mondta a szőke.
Bólintott a férfi. – Pontosan. Szinte mindennap látjuk őt a korházban.
- Ő itt Hannah Swensen, Delores lánya. – mondta Mike, majd odafordúlt Hannah-hoz. – Ez itt Doktor Marlene Aldrich és Doktor Ben Matson. Ők itt Knight doki új gyakornokai.
- Örülök a találkozásnak. – mondta nekik Hannah, majd Ben-hez fordúlt. – Tehát te sem tudod, mit jelenthet ez az ajánlás?
Ben megrázta a fejét. – Nem, hacsak nem a Szivárvány Hölgyekről van szó.
- Valószínűleg arról lehet szó. – értett egyet Marlene. – Nagyon jó munkát végeznek a betegekkel és tudom, hogy Delores napi szinten dogozik együtt Knight dokival, a beosztások és a betegek listájával kapcsolatban.
Hannah egy kicsit kényelmetlenül kezdte érezni magát. A munkával kapcsolatos napi szintű találkozásokkal semmi baj nem volt, de talán valami más is folyik itt? Tudta, hogy Knight doki és az anyja már évek óta barátok, de vajon kialakult valami új is közöttük, amiről ő nem tud?
Miközben kávét öntött Marlene-nek és üditőt Ben-nek, nem tudott nem aggódni egy kicsit. Miután a két gyakornok elment, odafordúlt Mike-hoz. – Szerinted lehet, hogy anya beteg?
Mike megvonta egy kicsit a vállát. – Nem tudom. Egyáltalán nem néz ki betegnek, de néha előfordul az ilyen. Nézd Hannah. Nagyon sajnálom, hogy felhoztam ezt az egész ajánlás dogot. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire aggasztani fog nem mondtam volna.
- Minden rendben. Amúgy is elolvastam volna ma este. És így lesz pár percem a buli után, hogy elbeszélgessek anyámmal és magyarázatot kérjek tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése