Fahéjas tekercs és gyilkosság - 8. fejezet

8. fejezet

Amikor másnap reggel megszólalt az ébresztőóra, Hannah arra ébredt, hogy mindene sajog. Más körülmények között arra gondolt volna, hogy a két szőrgombóc, akikkel megosztja az ágyát az éjszaka leple alatt sokkal nagyobbak lettek. De jelenleg szinte biztos volt benne, hogy a fájdalom és a merevség, amit most érez az a tegnapi kis árokmászásnak volt köszönhető amit Michelle-lel együtt tettek, átmászva a magas hó rengetegen, hogy elérjék a banda buszát.
- Gyerünk lustaságok, ideje felkelni! – mondta Hannah a két macskának, akik keresztbe elnyúltak a matracán, elfoglalva több mint az ágy felét. Meg sem mozdultak. Még a bajszukat se mozdították az irányába. – Mindjárt kel a nap. Ideje felkelni és üldözőbe venni azokat az egereket, akik az este folyamán besurrantak.
Móse kinyitotta azt az egy sárga szemét, hogy ránézzen. A szája ugyan mozdulatlan volt, de Hannah meg mert volna esküdni, hogy hallotta ahogy azt mondja; Jó próbálkozás Hannah, de itt nincsenek egerek. Az egyetlen, amit érzek az a sült hamburger maradványa, amit tegnap Mike-nak csináltál. Hagy már minket aludni végre! Csak mert neked még pirkadat előtt fel kell kelned, az még nem azt jelenti, hogy Bujcinak meg nekem is meg kell rövidítenünk az alvóidőnket.
- Rendben. Hagylak aludni. – mondta Hannah, meghajolva az egyszemű tekintete előtt.  – Megtöltöm az automata etetődet mielőtt elmegyek.



Kávéra volt szüksége. Valószínűleg meghalna nélküle. Hannah bedugta a lábát a mokaszin papucsába, majd belebújt a már megfakult zsenília köntösébe, amit még Lake Éden egyetlen turkálójában, a Segítő Kezekben vett és elkezdett végig csoszogni a folyosón.
A vendégszoba ajtaja még zárva volt. Michelle biztosan még alszik. Nem mintha hibáztatta volna érte! Lonnie és Mike majdnem hajnali kettőkor mentek el.
Ahogy belépett a nappaliba, észrevette, hogy fel van kapcsolva a konyhában a villany. Biztos annyira fáradt volt, hogy elfelejtette lekapcsolni azt mielőtt bebújt az ágyba. Még jó, hogy az anyja nem tudott róla, mert különben elmondta volna a legjobb barátnőjének, Carrie-nek. Norman anyja, eléggé környezettudatosan élt, így borzalmasan aggódna, ha megtudná hány kilowattot pazarolt el Hannah. Carrie többek között aggódott a szennyezés, a felmelegedés, a gazdasági állapotok miatt, na meg mindenki globális lábnyoma végett, kivéve a sajátját. Delores felhívta Hannah-t karácsony reggelén, hogy közölje vele, kapott egy kecskét Carrie-től. Aztán persze gyorsan elmagyarázta, hogy nem egy igazi kecskéről van szó. Ez egy olyan kecske volt, amit egy nemzetközi szervezet szállított egy rászoruló családhoz, egy olyan országba, amiről se Hannah se az anyja még csak nem is hallott, hogy így aztán tejet tudjanak adni a gyermekeiknek.
Carrie egy kedves asszony volt és Hannah nagyon is szerette. Rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezett, de egy kicsit őrült is volt. Csodálatos volt, hogy az új férje Earl Flensburg ezeket a különcgégeit mind igen bájosnak találta.
Kávé. Annyira szüksége volt rá, hogy már érezte is az illatát. Hannah végigtrappolt a nappali szőnyegén és belépett a fehér falú konyhába, majd egy pillanatra a szeme elé tette a kezét. A fénycsövek olyan erősen világítottak, mint a nap egy tiszta égen.
- Jó reggelt. – mondta neki egy angyal. – Szeretnél egy kis kávét?
- Igen. – válaszolta Hannah gyenge hangon, majd elindult félig vakon a Formica asztalához, ami tizenöt év múlva valószínűleg már antik tárgynak fog számítani. Természetesen nem is igazi angyal szólt hozzá. A legfiatalabb húga, Michelle volt az. De Hannah úgy gondolta pontosan úgy viselkedik, ahogy egy angyal tenné, éppen elé rakva egy bögre életmentő nedűt.
Egy korty és Hannah már majdnem embernek érezte magát. Még egy korty és már a nevére is emlékezett. A harmadik után már egyszerű összeadásokat is el tudott végezni a fejében. Öt után még nem tudott másodfokú egyenleteket elvégezni. Na de persze a másodfokú egyenleteket soha nem is tudta megcsinálni, de legalább már emlékezett a borzalmas jegyekre, amit algebrából kapott.
- Még? – kérdezte Michelle okosan, csak egyszavas mondatokat használva. Már többször is volt a nővére lakásán és pontosan ismerte Hannah reggeli rutinját.
- Igen, köszönöm. – válaszolta Hannah. Aztán várt, a fejét ráhajtva a karba tett kezére addig, amíg Michelle elé nem tette a második bögre kávét. Ismét kortyolt egyet és egy mosoly terült szét az arcán. Talán ez a nap mégsem lesz olyan szörnyű!!
Michelle ragaszkodott hozzá hogy elkísérje Hannah-t a Süti Édenbe, hogy segítsen neki és mire odaértek már reggel hat lett. Hannah beállt a helyére, majd bekapcsolta a fűtőrendszert, ami működőképes hőmérsékleten tartotta az olajt meg a sebességváltó folyadékot, majd bevárta Michelle-t és csak azután dugta be a kulcsát.
Hannah elfordította a kulcsot, de nem hallatszott az ismerős kattanás. Az ajtó már nyitva volt. – Állj mögém, Michelle. – figyelmeztette. – Valaki már kinyitotta az ajtót.
- Most mit fogsz csinálni?
- Bemegyek, de te nem. Maradj idekint. Itt van a kulcsom. – adta oda Michelle-nek. – Ha hallod, hogy valami nem stimmel, indulj a furgonhoz és tűnj el innen, amilyen gyorsan csak tudsz.
- Kizárt! – Michelle megragadta Hannah karját, amint az az ajtókilincshez nyúlt. – Nem mész be oda egyedül. Lehet hogy rablás van folyamatban. Vagy ki tudja mi más. Fel kéne hívnod Mike-ot és őt beküldeni először.
Hannah megrázta a fejét. – Valószínűleg csak én vagyok túl óvatos és igazából semmi ok az aggodalomra. Lehet, hogy Lisa jött be túl korán.
- Nincs a parkolóban a kocsija.
- Tudom, de más autó sincs. Keréknyomokat sem láttam a hóban amikor bekanyarodtunk.
- De akkor se hiszem, hogy egyedül kéne bemenned. Hívjuk föl Lonnie-t ha nem akarod zavarni Mike-ot. Ő biztos rögtön idejön és…
Michelle abbahagyta a beszédet, amint meghallották egy autó motorját.
- Jön egy kocsi errefelé. – mutatott rá a tényre Hannah teljesen feleslegesen.
- Hallom. Lehet, hogy egy önkéntes jön kicsit korábban kinyitni a Segítő Kezeket.
- Az lehet. Vagy talán lehet, hogy… Andrea? – Hannah észrevette a testvére Volvóját majd elkezdte bámulni azt. Andrea soha nem kel fel ilyen korán. Mióta Andrea és Bill felvette és beköltöztette McCann nagyit, hogy gondoskodjon Tracey-ről és Berthie-ről, azóta Andrea mindig sokáig alszik.
Andrea leparkolt Hannah sütis furgonja mellé és kiszállt. – Szia Hannah. Szia Michelle.
- Hát te meg mit csinálsz itt ilyen korán? – tette fel a kérdést Hannah mielőtt Michelle akármit is kérdezhetett volna.
- Anya hívott és mondta, hogy itt találkozzunk. Még a hátsó ajtót is kinyitották nekem.
- Ki nyitotta ki? – kérdezte tőle Hannah.
- Lisa. Anyának egy kora reggeli találkozója van vele, hogy meséljen neki arról, hogyan találta meg a hullát. Azt akarja, hogy mindenkinek elmesélje a sztorit, mivel tudja, hogy milyen sok vásárlót vonz be.
Pont abban a pillanatban nyílt ki a hátsó ajtó és Delores dugta ki rajta a fejét. – Mit csináltok idekint? Nagyon hideg van ma reggel és még halálra fagytok nekem. Gyertek be. Van idebent friss kávénk és sütink.
Hannah azt várta, hogy Delores külsőleg is mutassa valamilyen jelét az előző este átélt traumatikus élménynek. De az anyja csak mosolygott. A haja és a sminkje makulátlan volt és az egyik márkás kosztümjében tündökölt.
Andrea levette a kabátját és felakasztotta az ajtó melletti fogasra. Ő is tökéletesen fel volt öltözve egy sötétzöld nadrágkosztümbe, ami jól kiemelte a világosszőke haját.
Hannah lepillantott a farmerjára és a meglehetősen nehéz levendula színű pulcsijára. Aztán ránézett Michelle-re akin egy kordbársony nadrág és egy sötétbarna pulcsi volt, és abban a pillanatban megértette miért is szerette olyan nagyon a legfiatalabb húgát.
- Leülni. Mindkettőtök. – adta az utasítást Delores.
Hannah és Michelle leült a konyha közepén lévő rozsdamentes acélból készült munkapulthoz. Nyilvánvaló volt, hogy Delores itt a főnök még akkor is ha Hannah birodalmában voltak.
- Miért jöttél be ilyen korán? – kérdezte Hannah Lisa-t.
- Édesanyád tegnap este felhívott és megkért, hogy találkozzak vele itt. Megkértem apát, hogy tegyen ki és hamar ideértem, hogy elkezdhessem a sütést. Mindjárt kész lesz egy adag Mini Rakás, ha szeretnétek friss sütit.
- Én biztosan. – vágta rá Michelle.
- Nekem is jól esne egy. – visszhangozta Hannah.
- Ahogy nekem is. – mondta Delores majd rámosolygott Lisa-ra. – Már órák óta fent vagyok, és jól esne egy reggeli.
Volt egy pillanatnyi csend, majd mindhárom nővér egyszerre fordult és bámult elképedve az anyjukra.
- Sütit reggelire?! – Michelle volt az első, aki magához tért annyira, hogy meg tudjon szólalni.
- Soha nem hagytad, hogy sütit együnk reggelire, amikor még gyerekek voltunk. – panaszkodott Andrea.
Hannah kutató arckifejezéssel nézte az anyját. – Csak azt ne mond, hogy végre meggyőztünk arról, hogy a sütik a reggeli ennivalók csoportjába tartoznak!
- Persze hogy nem. Csak némelyik süti sokkal elfogadhatóbb. – Delores egy önelégült mosolyt villantott mindhárom lányára. – Lisa azt mondta, hogy a Mini Rakás sütiknek olyan az íze, mint a palacsintának. A palacsinta pedig tökéletes reggelire.