Először is szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, hogy csak úgy eltüntem. Illetve nem tüntem el, csak szabadidőmben újra elkezdtem rajzolni és festeni, így kevesebb időm maradt a fordításra.
Mostanában elkezdtem a munkahelyemen fordítani ha van egy kis időm, így remélem, hogy gyorsabban fogok haladni a könyvekkel.
Köszönöm mindenkinek aki még itt van és türelmesen várja a folytatást.
Üdv: Brigi
9. fejezet
Miután Lisa összes Mini Rakás sütijét felfalták és mindenki kijelentette, hogy nagyon finomak, Delores megköszörülte a torkát.
- Van valami, amit szeretnék veletek megvitatni lányok. – mondta komolyan.
- Akkor én kimegyek az üzletbe. – mondta Lisa és felállt. – Már majdnem idő van, hogy megterítsük az asztalokat.
Delores felemelte a kezét. – Ne menj el. Ez téged is érint. Csak biztosra akarok menni, hogy mindnyájatok segíteni fog kinyomozni Buddy Neiman gyilkossági ügyét. A lehető leghamarabb meg kell tudnom, hogy ki volt a tettes.
Hannah összezavarodott. – Mégis miért, anya? Azt mondtad nekem tegnap este, hogy még soha nem találkoztatok. Legalábbis addig, amíg rá nem bukkantál a hullájára.
- És ez így is van. De beszéltem a dokival ma reggel a kórházban és azt mondta, hogy a kórház nyakig ül a kulimászban.
Hannah tudta mit jelent a kifejezés. Az anyja egyik Kathryn Kirkwood regency könyvében találkozott vele.
- A Doki pontosan ezt a kifejezést használta? – A kérdésből nyilvánvalóvá vált, hogy Andrea is olvasta a könyvet.
- Igen pontosan ezt mondta. Szereti olvasni a könyveimet. Sőt mi több, a következőbe még ő is besegít.
- A Doki fog neked segíteni megírni a következő regency könyvedet? – Szaladt fel Michelle szemöldöke meglepetésében.
- Nem, de kutatásokat fog végezni a regency korabeli anglia gyógyitási szokásairól. Azt akarja, hogy hiteles legyek, ha az orvostudományról van szó.
- Miért van az egész kórház kulimászban? – kérdezte Hannah visszaterelve mindenkit a témához.
- Mert egy gyilkossági helyszín lett. Ez nem tesz valami jót az üzletnek.
A négy nő csak bámult Delores-re. Senki sem tudta, hogyan reagáljon.
- A Doki csak viccelt. A korházak nem üzleti vállalkozásként üzemelnek. Közösségi szolgáltatásokat nyújtanak. De aztán komolyra váltott és azt mondta, akárki is ölte meg Buddy Neiman-t, igazán választhatott volna valami más gyilkos fegyvert.
- Miért? – kérdezte Andrea.
- A seriff és csapata még mindig ott van, hogy kihallgassanak mindenkit, aki hozzáférhetett a gyilkos ollóhoz. És sajnálatos módón ebbe mindenki beletartozik, aki tegnap este a kórházban tartózkodott.
- De hát hogy férhetett volna hozzá bárki is? – kérdezte őt Andrea. – A sebészollókat nem csak a műtőszobában használják?
- Nem feltétlenül. – magyarázta Delores. – Van egy steril sebészolló minden kezelőszobában, azokat pedig nem zárják.
Hannah odament a fiókhoz, majd kivett belőle egy jegyzetfüzetet és megragadott egy tollat. Delores új információkat osztott meg vele, ami azt jelentette, hogy ideje volt mindent szépen leírni az ő kis noteszába, amit csak gyilkos könyvnek hívtak. Kinyitotta az első oldalon, majd az anyja felé fordult. – Szóval bárki elvihette az ott dolgozók közül, vagy aki éppen arra sétált a folyosón és lehetőséget látott rá.
- Pontosan.
- Vagy egy másik beteg is elvehette. – javasolta Lisa.
- Teljesen igazad van Lisa. Vagy akár egy beteg családtagja is lehetett. Vagy… - Michelle megállt és aggodalmas arckifejezés jelent meg az arcán. – Vagy bárki, aki önkéntesként eljött a kórházba segíteni… mint a Szivárvány Hölgyek vagy mi.
Hannah odafordult az anyjához. – Azt tudod, hogy ott tartanak-e mindenkit a kórházban, amíg ki nem hallgatják őket?
- Nem mindenkit, de feljegyeztek neveket és címeket. És hallottam, amikor Mike azt mondta Dick Laughlin-nek, hogy mindenkinek, aki a banda buszán tartózkodott a Tóparti Pavilonban kell maradnia, amíg ő azt nem mondja, hogy elmehetnek.
- Ez most elég érzéketlen lesz a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, de nem tudod véletlenül hogy játszik-e ma este a banda? – kérdezte Lisa. – Apa és Marge azt tervezték, hogy kimennek oda vacsorázni és meghallgatni őket.
- Hogy tudnának játszani? – válaszolt neki Andrea. – Hacsak nem találnak egy helyettest, senki sem játszana a billentyűkön.
Michelle ezen elgondolkodott. – Igazad van. Kíváncsi vagyok hátha…
Hannah odafordult a testvéréhez amikor az elhallgatott. – Mi hátha?
Michelle megrántotta a vállát. – Csak volt egy ötletem, ez minden. Semmiség, tényleg.
Hannah mozdulatlanul bámulta a húgát. Biztos volt benne, hogy az ötlet nem volt semmiség. Egyértelmű volt, hogy valami nagyon elgondolkodtatta Michellet. Hannah már éppen rá akart kérdezni, amikor Delores felállt.
- Most jobb, ha megyek. Ki akarok szaladni a kórházhoz megmondani a Dokinak, hogy már el is kezdtél dolgozni az ügyön. Így van, ugye?
- Igen, elkezdtük. – válaszolt Andrea megpaskolva az aktatáska nagyságú retiküljét. – Nálam vannak a gyilkossági helyszínen készült fotók.
- Hogy szerezted meg őket ilyen gyorsan? – kérdezte őt Delores.
- Manapság minden digitális. Neten keresztül átküldték Billnek, ő pedig lementette azokat egy dvd-re mielőtt hazajött tegnap este.
- Ő pedig odaadta neked? – Delores látszólag ledöbbent.
- Nem egészen. Mondjuk úgy, hogy sikerült átmásolnom és kinyomtatnom őket, amíg ő aludt.
- Andrea!
Andrea csak megvonta a vállát anyja megrovó tekintete alatt. – Jaj anya. Ez volt az egyetlen mód, ami eszembe jutott. Te pedig azt akarod, hogy dolgozzunk az ügyön nemde bár?
- Hát persze, ahogy mondtam is nektek.
- Hát ami a lényeg, hogy a helyszíni fotók nagyban segíteni fognak. Szeretnéd őket látni? – ajánlotta fel Andrea, kihúzva egy nagyalakú borítékot a táskájából.
- Isten ments! –mondta Delores határozottan, majd megborzongott egy kicsit. – Én ott voltam. Az bőven elég volt nekem! Csak mondjátok, ha tudok valamiben segíteni. Mint azt már tudjátok, elég jó vagyok az álruhás munkákban. Na meg majdnem mindennap a kórházban tartózkodom. – odafordult Lisához. – Egyre visszajövök, hogy meg tudjam nézni az új kiskutyádat. Kicsi Sammy nagyon aranyosan hangzik.
- Jaj ő annyira csodálatos. – Lisa büszkén elmosolyodott, mintha az új kiskutya egy újszülött lenne, akit most hozott haza a szülészetről.
- Ha jövök, hozok egy másolatot a boncolási leletről is. – ígérte Delores. – Van egy kulcsom a Doki szekrényéhez, a kórházban pedig le is tudom másolni.
- Na de anya! – Andrea ugyanazzal a megrovó tekintettel méregette őt, mint ahogy azt az anyja is tette nem is olyan régen. – Az előbb még azt gondoltad, hogy nem volt szép tőlem Bill tudta nélkül lemásolni a képeket, most te meg majdnem ugyanarra készülsz Knight Dokival szemben.
- A Doki nem a férjem. – mutatott rá Delores. – Ez egészen más.
Hannah és a testvérei összenéztek majd mindannyian elkezdtek mosolyogni. Már kiskoruk óta az anyjuk által rossz magatartásnak tartott viselkedés saját magával szemben nem feltétlenül minősült ugyanolyan rossznak.
- Ne felejtsd itt a sütijeidet. – emlékeztette Lisa Delorest.
- Nem fogom. – Delores odasietett a pulthoz és felkapta Hannah egyik sütis dobozát. – A Dokinak és az nővéreknek biztos nagyon fog ízleni. Nagyon köszönöm Lisa.
Hannah megvárta amíg Delores elmegy, majd odafordult Lisa-hoz. – Miféle sütiket adtál neki?
- Egzotikus Csókokat. Gondoltam a csokoládé jót fog tenni nekik. Biztos őrültek háza lehet odaát.
- Valószínű. Anya azt mondta visszajön egyre, hogy megnézze Sammy-t. Ő merre van?
- Herb kivette a reggelt, hogy el tudja őt vinni Bob dokihoz egy alapos átvizsgálásra, vér tesztel meg minden. Mondtam neki, hogy a mentősök szerint rendben van, de ő ragaszkodott hozzá. Azt mondta soha nem lehetünk elég óvatosak egy olyan kis fickóval, mint Sammy.
- Ez nagyon is így van. – mondta Hanna a munkatársára mosolyogva. Úgy hangzott, mintha Herb máris beleszeretett volna Sammy-be.
- Kezdjünk bele. – mondta Lisa. – Nagyon sok munkánk van.
Hannah odapillantott a pékállványokra. Majdnem teljesen tele voltak mindenféle süteménnyel. – De hát már tele van az állvány. Nem csináltad már meg az összes sütést?
- Dehogynem. Sammy bevackolta magát Herb és Dillon mellé az ágyba, így én korán bejöttem dolgozni. Még extra adagokat is sütöttem, mert tudtam, hogy ma zsúfolásig leszünk vásárlókkal.
- Mivel te majd előadod annak történetét, hogy anya hogyan találta meg a hullát? – kérdezte Andrea.
- Pontosan azt fogom tenni. Édesanyád közölte, hogy olyan drámaian adhatom elő, amennyire csak szeretném, ő pedig majd bejön és meghallgatja. – Lisa odafordult Hannah-hoz. – Mindig rengetegk vásárlónk van amikor a gyilkossági történeteket mesélem.
- Tudom. – mondta Hannah. – De a bolt nem nyit ki kilenc előtt, most pedig még csak hét van. Mit kell még megcsinálni mielőtt nyitunk?
- Most rögtön el kell kezdenünk dolgozni a gyilkossági ügyön. Majd miután mindent megszerveztünk, azt akarom, hogy te és Michelle pontosan elmondjátok milyen volt, amikor a busz elejébe mentetek, hogy megnézzétek a halott buszvezető testét. A vásárlóink arról is akarnak majd hallani.
- Két felvonásra készülsz? – kérdezte tőle Michelle.
- Még szép. Most pedig térjünk vissza az üzlethez. Te találkoztál tegnap Buddy-val, ahogy Michelle is. Andreának és nekem tudnunk kell, hogy milyen benyomást tett rátok. Aztán rá kell jönnünk, hogy miért ölte meg őt valaki.
Hannah nagyon megkönnyebbült miután Andrea visszacsúsztatta a helyszínen készült fotókat a borítékba. Egyértelműen indulatból elkövetett emberölés volt. Buddy-t elég sok helyen megszúrták az ollóval és némelyik seb nem is vérzett. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az elkövető még a halál beállta után sem hagyta abba a szúrásokat. De persze nem volt se orvos, se törvényszéki szakember. Meg kellett várnia Delorest a boncolási jelentéssel, hogy megbizonyosodjon az igazáról. Lisa és Michelle előrement a boltba, hogy kinyissák az üzletet, de csak azután hogy átbeszélték milyen irányban folytassák tovább a nyomozást, Hannah és Michelle pedig elmesélték Lisának, hogy hogyan jutottak be a banda felborult buszába, majd találták meg a halott sofőrt.
- Bekeverek még egy kis süti tésztát. – mondta Hannah felemelkedve a rozsdamentes acél pultszigettől.
- De hát nincs még elég? – kérdezte őt Andrea.
- Talán elég Lisa „Delores hullát talál” műsorára, de nem a „Michelle és Hannah felfedezi a halott buszsofőrt” felvonáshoz. A két történet el fog tartani egy jó ideig, főleg ha Lisa még ki is színezi őket egy kicsit.
- És abban biztosak lehetünk.
- Természetesen. De valószínűleg fog egy kis szünetet tartani a kettő között, addig pedig a vendégek még több kávét és sütit fognak rendelni.
- Milyen sütit fogsz csinálni?
- Arra gondoltam kipróbálok egy új receptet. Akkor találtam ki amikor JoAnn Hecht Diós Roppancsait csináltam. Olyan népszerűek voltak, hogy arra gondoltam több sütit is fogok készíteni fűszerekkel. Kardamom Picúroknak fogom őket hívni.
- Aranyos név egy sütinek. Nem hiszem, hogy valaha is próbáltam volna a kardamom fűszert. Milyen íze van?
- Olyasmi, mint a fahéj csak mélyebb és intenzívebb az íze. Európában sokkal elterjedtebb a használata, mint nálunk. Emlékszel Elsa nagyi ragacsos zsemléire?
- Talán. Én még nagyon kicsi voltam mikor ő még élt. Emlékszem, hogy nagyon szerettem kijárni a farmra, mert mindig volt számunkra mindenféle finomsága.
- Ez egy jó kezdet. Gondolj a piros-fehér színű abroszra a konyhaasztalán.
- Arra emlékszem. Kis piros virágok voltak rajta.
- Megy ez neked. Most próbálj meg visszaemlékezni mikor az egyik délután hozott nekünk friss vajat és meleg felcsavart gombócokat. Azok voltak az ő ragacsos zsemléi. Hozzáragadtak az ujjainkhoz te meg leejtetted a tiedet a földre.
- Emlékszem! Még sírtam is.
- Ő pedig azt mondta, hogy ne sírj, mert épp most mosta föl a konyha padlóját. Felvette a gombócodat visszarakta a tányérra majd megette.
- Erre az egészre emlékszem.
- Rendben. Most gondolkodj hátha az íze is eszedbe jut. Karamell és pekándió volt a tetején, belül pedig cukorral és kardamommal volt töltve.
Andrea becsukta a szemét. Miután kinyitotta, már mosolygott. – Már emlékszem. Azok a gombócok nagyon finomak voltak. A kardamom sütiknek is olyan íze lesz?
- Ezt majd meglátjuk. Körülbelül délre már készen is lesznek.
Andrea rápillantott az órára. – Több mint három óráig fog tartan, hogy megcsináld a tésztáját?
- Nem, az hamar megvan. De hűlnie is kell a hűtőben körülbelül 2 órát.
- Segíthetek megcsinálni?
- Persze, ameddig a feltört tojásokat csak a héjuk nélkül teszed a tálba.
Andrea hangosan felsóhajtott. – Soha nem fogod hagyni, hogy elfelejtsem azt a citromos pite esetet, ugye?
- Valószínűleg nem. – mondta Hannah a kamra felé véve az irányt, hogy összeszedje a hozzávalókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése