- Mit mondott Mike, amikor meglátta anya borítékját a kórházból? – kérdezte Andrea ráfordulva a Tóparti Pavilonba vezető útra.
- Ez meg mi?
- A bevezető út a Pavilonba. Hát nem figyeltél?
- De igen, de nem az útról beszéltem. Azt ismételtem el, amit Mike mondott. Amikor meglátta a borítékot a boncolási jelentéssel azt kérdezte: Ez meg mi?
- Hazudnod kellett?
- Nekem nem. Anya válaszolt a kérdésére és neki is sikerült kikerülni a hazugságot. Azt mondta az csak valami, amit a Doki írt és ő magával hozta, hogy majd később elolvashassa.
- Okos.
- Tényleg az volt. Anya igazi mestere az igazság elferdítésének.
- Ez igaz, de Mike egy nyomozó, akit kiképezték a gyanakvásra.
- Tudom. Gondolom csak kitalálta mi lehetett a borítékban.
- De akkor miért nem kérdezősködött tovább?
- Mert nem akarta biztosan tudni. Ha megtudta volna, akkor el kellett volna vennie. Már régen elmondta nekem, hogy csak felhatalmazott emberek férhetnek hozzá a boncolási jelentésekhez.
Andrea hallatott egy hangos sóhajt. – Ez azt jelenti, hogy Mike tudja, hogy nyomozunk. Újra felolvassa majd nekek a nyomozás hátráltatásáról szóló kiskönyvet.
- Nem fogja. Mostanra már tudja, hogy semmit nem ér el vele.
Andrea kuncogott. – Hát ebben igaza van. Azt mondani neked, hogy ne nyomozz, az olyan lenne, mintha a szélnek azt mondanák, hogy ne fújjon.
Már olyan közel jártak a Pavilonhoz, hogy Hannah látta azt a fák között. Hannah azt várta, hogy Andrea majd továbbhajt, hogy aztán parkolóhoz vezető útra forduljon, de ő megkerülte az épületet és a Volvóját a szállítóknak kijelölt helyre parkolta le.
- Ide nem parkolhatsz. – mondta Hannah. – Ezt csak a szállítók használhatják.
- Én meg téged szállítalak. Vagy talán sétálni akarsz egészen a parkolótól idáig azokban a vacak takarókban?
- Nem, nem valami melegek. Itt kiraksz engem, te meg elmész a parkolóig egymagadban?
Andrea egy szót sem szólt. Egyszerűen csak leállította a motort és az ajtónyitó felé nyúlt.
- Sally mérges lesz, ha szállítmányt kap és foglalt lesz a hely.
- Nem, nem lesz. Amíg te a kabátodat hajkurásztad én felhívtam Sally-t és megkérdeztem, hogy parkolhatok-e ide. Most igyekezz és rázd le magadról azokat a szörnyű takarókat. Kizárt dolog hogy én egy hajléktalannak kinéző egyénnel sétáljak be a fogadóba!
Hannah sóhajtott egy nagyot és ledobta magáról a takarókat, amiket a sütis furgonja hátuljából hozott el. – Csak hát még mindig nem értem mi történhetett a kabátommal. – mondta miközben Andrea kinyitotta a hátsó ajtót, amin beléptek a melegbe. – Mindenhol megnéztem, de sehol sincs.
- Biztos vagy benne, hogy rajtad volt?
- Persze hogy rajtam volt. Elég hideg volt reggel.
- Akkor lehet, hogy valaki elvitte.
- Kicsoda?
Andrea vállat vont. – Lehet, hogy egy tolvaj kinyitotta a hátsó ajtót, amíg te a mixert használtad. Amikor meglátta, hogy háttal állsz, megragadta és elrohant vele?
- De miért az enyémet, amikor sokkal jobb kabátok is lógtak ott? Az enyém már elég régi volt. Az a szakadás az ujján meg már akkor is ott volt, amikor elhoztam a túrkálóból. Még mindig azt mondom, hogy ott kell lennie valahol és kész.
- Majd megnézzük később. – ígérte Andrea átvágva az előcsarnokon egészen a ruhatárig, hogy fel tudja akasztani a kabátját.
- Jól nézel ki. – mondta Hannah miután Andrea kabátja lekerült. – Jól áll ez a szín.
- Köszi. – Andrea körbefordult, hogy Hannah jobban megnézhesse a rózsákkal kihímzett kabátját, amit egy bor színű nadrágkosztümjéhez vett fel. – Kivel akarsz először beszélni?
- Elsőnek Sallyvel fogok beszélni, hogy megtudjam, neki milyen benyomása van a bandáról.
- Jó ötlet. Nézzük meg hogy az irodájában van-e.
Mikor odaértek Sally irodájához, ami pont a konyha mellet volt, ő pont a telefonon beszélt. Hannah és Andrea leültek az asztallal szemben lévő székekre és megvárták, amíg befejezi a beszélgetést.
- Épp most sétáltak be. Várj egy percet és megkérdezem. – fordult Sally Hannah felé. – Megtaláltad végül a parkádat?
- Nem.
- Nem, nem találta. – mondta Sally a telefonba. Hallgatott egy kicsit, majd elmosolyodott. – Biztosan nagyra értékelné. Gyere nyugodtan.
Hannah hallgatott, amíg Sally letette a telefont, majd megszólalt. – Lisa volt az, aki megtalálta a parkámat és most éppen idefelé tart, hogy elhozza azt nekem?
- Nem, nem és igen. Édesanyád volt az. Nem találta meg a kabátod, de vett neked egy újat és most idefelé tart, hogy elhozza neked, mert fél, hogy még megfázol.
- A hidegtől nem fázol meg. – mondta Andrea. – Ezt tegnap hallottam a tévében. Valamilyen vírusnak kell, hogy kitéve legyél.
Sally bólintott. – Ezt én is hallottam. A helyi rádió orvosi szegmensében beszéltek róla. – fordult oda Hannah-hoz. – Andrea mondta, hogy a tegnap este történt kórházi gyilkosság ügyében nyomoztok. Gondolom, azért vagytok itt, hogy a banda tagjaival beszéljetek, igazam van?
- Igazad.
- Kivel akartok először beszélni?
- Veled. – mondta Hannah kihúzva a jegyzetfüzetét és egy új oldalra lapozott. – Mond el a benyomásaidat a bandáról.
- Együtt, mint egy csapat, vagy külön-külön?
- Külön-külön mindenkiről.
- A legújabb bandatagot is vonjam bele?
- Van egy új bandatag?
- Igen. Tartottak egy meghallgatást és találtak egy új billentyűst. Ma este már velük játszik. Találkoztam az előtérben Eric-kel a meghallgatás után és ő mondta, hogy az új billentyűs még jobb is mint Buddy.
- Valaki helybéli? – kérdezte Andrea.
- De még mennyire!
Sally megvillantott egy mosolyt ami Hannah-t az anyja egyik Regency korabeli könyveiben használt mondásra emlékeztette, ami úgy szól: úgy néz ki, mint a macska aki beleesett a tejszínes kancsóba. – Kit vettek föl? – kérdezte Hannah, megtörve a feszültség alatt.
- Devin Murphy-t. Bridget nemrég hívott és asztalt foglalt tízre. Az egész Murphy klán eljön ma este, hogy meghallgassa.
- De hát ez csodálatos! – fordult Hannah Andreához. – Jobb lesz, ha elújságolod a hírt Michelle-nek. Nagyon izgatott lesz. Megkéred majd őt, hogy szóljon Lisának, hogy a banda fog játszani ma este? Az apukája és Marge el akarnak jönni vacsorázni és meghallgatni őket.
- Persze. – vette elő Andrea a mobilját, majd felállt a székből. – Inkább az előtérből telefonálok. Odakint jobb a térerő.
- Mindenesetre a zenekar elég gyorsan továbblépett. – jegyezte meg Hannah.
- Mondhatjuk. De ez nem meglepő. Lee elmondta, hogy már ezelőtt is keresgéltek új billentyűst.
- Buddy Neiman ki akart szállni a bandából?
- Így van. Egy nappal az után szólt, hogy Dick és én hallottuk őket Minneapolis-ban. Annyira jók voltak, hogy felkértük őket, hogy játszanak, mint fő fellépők a Jazz Fesztiválunkon.
- Buddy mondta, hogy miért akart kiszállni?
- Nem igazán. Azt mondta Lee-nek, hogy személyes okok miatt el akar menni Minneapolis-ból, de nem akart róla beszélni. Már azonnal el akart menni, de Lee rábeszélte, hogy adjon nekik két hónapot, hogy tudjanak találni a helyére egy billentyűst.
- Milyen régen hallottad őket játszani Minneapolis-ban?
- Adj egy percet és pontosan meg tudom neked mondani. – Sally elkezdte lapozgatni a naptárát aztán felnézett. – Itt is van. Február másodig szombatján voltunk a Klub Tizenkilencben.
Hannah gyorsan számolt. – Tehát akkor Buddy az után lépett volna ki a bandából, hivatalosan is miután itt játszottak?
- Addig szólt a felmondási idő amit Lee-vel megbeszéltek, tehát igen. Hacsak Buddy meg nem gondolta magát, de még nem szólt róla Lee-nek. Az után kellett volna elmennie, hogy nálunk befejezték a fellépést.
Hannah lefirkált pár jegyzetet aztán átlapozott egy üres oldalra. Itt volt az ideje, hogy rátérjenek a lényegre. – Tudom, hogy alig egy napja vannak csak itt, de el tudnád mondani a benyomásodat a banda tagjairól?
- Hát persze. – egyezett bele Sally gyorsan. – Ha számít valamit, akkor azt mondanám Tommy nekem a legszimpatikusabb.
- Tommy Asch. – mondta Hannah majd megvárta amíg Sally bólint. – Miért őt kedveled a legjobban?
- Ő tűnik a legőszintébbnek, és legalább nincs túlméretezett egója mint Karl-nak.
- Karl túl öntelt? – használta Hannah a Lake Édenben oly gyakran emlegetett kifejezést.
- Mondjuk. A fiatalember úgy hiszi ő Art Blakey és Max Roach egybegyúrva, anélkül hogy akár egy tized tehetsége lenne, mint az említetteknek volt.
Hannah megértette. Tudott ezt-azt a legendás jazz dobosokról. – Mit gondolsz Tommy feleségéről?
- Annie nagyon kedves. Elmondta, hogy ő segített a buszsofőrnek megmenteni a kiskutyát. – Sally megállt és egy kissé aggodalmas arcot vágott. – Azt is elmondta, hogy te vetted magadhoz. Hogy működik a dolog?
- Nem is lehetne jobb. Lisa befogadta őt.
- Tökéletes! Legutóbb mikor itt voltak Herb-bel, említette, hogy Dillon-nak kéne egy társ.
Hannah lepillantott a lapjára. – Mi a helyzet Conrad Bergen-nel?
- Connie-val nincs semmi baj, nagyon népszerű lesz nálunk. Igazán jóképű, fogadni mernék hogy jó pár Lake Édeni lány megpróbálja majd felszedni. Tudom, hogy pár az én fiatalabb pincérlányaim közül is megpróbálta már tegnap este, de nem működött a dolog. Lynnette kiengedte a karmait és elkergette őket.
- Beszéljünk Lynnette-ről.
- Az a lány nagy bajt jelent. Tegnap este végig Connie-ra volt akaszkodva, de ma reggelre már az összes figyelmét csak Karl-nak szentelte. Ott voltam a próbán és elég erős feszültség volt Karl és Connie között. Úgy nézett ki minta Lynnette élvezné egymásnak uszítani őket. Egyszerűen egy bajkeverő.
Sally abbahagyta a beszédet és úgy tűnt mintha egy pontra fokuszálna Hannah feje fölött. Bólintott egyet, majd felmutatta a hüvelykujját.
Hannah értetlenül bámult rá. – Ez meg mit jelent?
- Azt jelenti, hogy jóváhagyva.
- Azt hagyod jóvá, hogy Lynnette egy bajkeverő?
- Dehogy! – Sally elnevette magát. – Elfelejtetted, hogy az ajtón lévő ablak, ami pont a fejed fölé esik a konyhára néz?
- Az az ablak teljesen kiment a fejemből. Mutatott neked valaki valamit?
- Igen. Egy Csücsöríts Torta volt és fantasztikusan nézett ki. Mindent meg kell mutatniuk nekem mielőtt a desszertes kocsira kerülne.
Hannah lejegyezte, hogy legközelebb, ha a Pavilonban vacsoráznak mindenképpen meg kell kóstolnia azt a tortát. Aztán visszatért az ügyhöz. – Térjünk rá Eric-re. Mit gondolsz róla?
- Nincs semmilyen erős benyomásom róla. Nem néz ki olyan bűn jól, mint Connie de ő sem néz ki rosszul, és a pincérlányaim is kedvelik. Pár közülük elmondta, hogy nagyon vicces. Azt tudom, hogy szokott vicceket mondani a fellépéseik során, de nem hiszem, hogy elpróbálná őket előtte. Nagyon jól improvizál.
- Mi van Drake-kel? – kérdezte Hannah, mivel Sally őt még nem említette.
- Nem vagyok benne biztos. Kedves fiúnak tűnik és ő a legfiatalabb a bandában. Tehetséges és komolyan veszi a zenéjét. Jóképű fiú lenne, ha egy kicsit lefogyna, de nem hiszem hogy nagyon foglalkozna azzal, hogy felkeltse a lányok figyelmét. Nem tudom, hogy csak azért mert bizonytalan, vagy csak egyedül a zenére koncentrál.
- Lee a következő. Mondj nekem róla valamit.
Sally szeme összeszűkült és elkezdte ráncolni a homlokát. – Nem kedvelem. – mondta.
- Ez elég határozottnak hangzott ahhoz képest, hogy első benyomás.
- Nem első benyomás. Már akkor is találkoztunk, amikor Dick és én felfogadtuk a bandát. Nagyon rideg üzletemberszerű és abban is biztos vagyok, hogy nincs híján pénznek.
- A zenekar menedzseléséből?
- Talán de nem hiszem, hogy már olyan híresek lennének. Úgy hiszem, Lee-nek van egy másik jövedelem forrása is.
- Illegális forrás?
- Azt sem zárnám ki vele kapcsolatban. Nem hiszem, hogy Cammy ennyire lesné minden kívánságát, ha a pénz nem szerepelne a terveiben. Tudod, nem valami kedves vele.
- Ezt nem tudtam. Mondj nekem egy példát, hogy mire gondolsz.
- Cammy tegnap mondott valamit a sofőrről és hogy milyen rosszul érzi magát amiatt, hogy meghalt, meg hogy olyan volt neki, mint egy apafigura. Éppen italokat kevertem a bárban és az egészet hallottam. Világos volt, hogy gyászol, de Lee azt mondta neki, hogy fogja be a száját és ne nyávogjon róla.
- Ez tényleg fagyos.
- Az biztos. A legmeglepőbb az volt, hogy pontosan azt tette, amit Lee mondott neki. Felvett egy mosolyt és az este további részében meg sem említette a buszsofőrt. Lee valamivel az irányítása alatt tartja, csak azt nem tudom, hogy mi lehet az.
Hannah feljegyzett még pár dolgot, majd felállt. – Köszönöm Sally, igazán nagy segítség voltál. Kaphatok egy listát a bandatagok szobaszámával?
- Hát persze. Felhívom Ruth Ann-t a recepción és megkérem, hogy nyomtasson neked ki egyet. Csak ne menj el anélkül, hogy bedugtad volna az orrod a konyhába. Van valamim, amit szeretnék megkóstoltatni veled.
Mire Hannah befejezte Lynnette, Cammy és a zenekar tagjainak kikérdezését, újra elkezdett havazni. Csak egyetlen új információt tudott meg az interjúkból. Azt, hogy Buddy azt mondta Lynnette-nek, ha kedves lesz vele, majd érte küldet miután berendezkedett az új helyén. Lynnette nem dőlt be a szokásos dumának. Elmondta Hannah-nak, hogy ezt a mondatot már jó párszor hallotta más férfiaktól, de amint kitették a lábukat a városból, rögtön el is feledkeztek róla.
- Most megyünk és beszélünk Lee-vel. – mondta Hannah Andreának miközben Lee szobája felé tartottak a folyosón. – Több mindent meg kell tudnom arról a napról amikor Buddy beadta a felmondását Lee-nek. Úgy tűnt mindenki a bandából úgy látta Buddy szeretett velük játszani és nem értették miért akart volna kiszállni.
- Haza megyünk miután beszéltünk Lee-vel?
- Nem. Visszamegyünk és megkeressük Sally-t. Azt mondta szeretné ha megkóstolnánk valamit mielőtt elmegyünk.
- Jaj de jó! Akárhányszor hív minket valami kóstolásra, annak mindig fantasztikus az íze.
A két nővér végigsétált a folyosón egészen Lee szobájáig. – Miért tartott ilyen sokáig felhívni Lisát? – kérdezte tőle Hannah.
- Haza telefonáltam, hogy ellenőrizzem a gyerekeket.
Hannah várta a folytatást, de Andrea nem szólt semmit. – És? – kérdezte.
- A gyerekek jól vannak. Mondtam McCain nagyinak, hogy itt vagyok veled, de ha valami baj van utol tud érni a mobilon. Ezután felhívtam Bill-t hogy megkérdezzem hazaér-e vacsorára de azt mondta hogy nem. Rendelnek pizzát és stratégiai megbeszélést tartanak Clayton Wallace ügyében.
- Megjött Knight doki második vértesztjének eredménye? – találgatott Hannah.
- Így van. Ugyanaz lett az eredmény, mint az elsőnél. Beszélt Clayton orvosával is hogy megtudja mekkora volt az eredeti adag, amit felírt neki.
- Kétszer akkorát vett be, mint a normális adag?
- Nem. Háromszorosát a normálisnak. Két másik gyógyszert is szedett meg egy pirulát a szívére. Ez három pirula minden este. Ezekhez adj még 2 szív gyógyszer pirulát így Clayton valószínűleg öt pirulát vett be. Gondolj bele Hannah. Te nem vennéd észre, amikor kirázod a pirulákat a kezedbe, hogy három helyett öt van benne?
- Normális esetben… igen, észrevenném. De mi van, ha sötét van te meg éppen vezeted a buszt? Lehet, hogy csak kiráznád a kezedbe és bevennéd. Ha rossz volt az útviszony, akkor te is inkább az úton tartottad volna a szemedet.
- Igazad van. Lehet, hogy így történt. Viszont ha Clayton volt az, aki megtöltötte a gyógyszeres dobozát és három helyett ötöt tett bele akkor véletlen halálesetről beszélünk, nem gyilkosságról.
- Ez igaz. De másrészről lehet, hogy valaki más direkt töltötte be rosszul a szívgyógyszereket.
- Értem. A gyilkos háromszor annyi pirulával töltötte meg a dobozt és reménykedett benne, hogy Clayton nem veszi majd észre.
- Így van. Az pedig gyilkosság.
- Rendben. De mi van ha… - Andrea megállt és frusztráltan felsóhajtott. – Kezdek összezavarodni.
- Nem vagy egyedül. Őszintén szólva, ezt az egész hogyan halt meg Clayton dolgot hagynunk kéne a szakemberekre.
- Úgy érted nem érdekel? – kérdezte Andrea döbbenten.
- Egyáltalán nem erről van szó. Csak hát nekünk nincsenek meg az ehhez szükséges forrásaink, mint a seriff irodának. Szerintem nekünk most inkább Buddy gyilkosságával kéne foglalkoznunk.
- Mert arról tudjuk, hogy gyilkosság?
- Ez is egy része. Te is tudod, hogy mind két ügyet szeretném megoldani. De anya Buddy holtestét találtra meg. Buddy-t pedig Michelle és én is ismertem. Ráadásul mindannyian ott is voltunk a kórházban, amikor az eset történt. Ez nekünk sokkal személyesebb indítékot ad, hogy megtaláljuk a gyilkosát.
Andrea átgondolta a hallottakat. – Igazad van. Oldjuk meg előbb Buddy ügyét. Ha ezzel végeztünk és még lesz időnk, ők pedig még nem oldották meg majd foglalkozunk azzal, hogy mi is történt Claytonnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése