Lynnette fültől fülig mosolyogva rakta le a villáját. – Ez a tápióka pite volt a legjobb, amit valaha ettem. Én arra szavazok, hogy dobjuk a diétát és kezdjünk el újra desszerteket enni.
- Én veled vagyok. – mondta Cammy. – Csak arra kell figyelnem, hogy ne szedjek magamra semmi felesleget.
- Mert Lee vékonyan szeret? – kérdezte Andrea.
- Az is igaz, de nem csak ez az oka. Jelenleg nem nagyon izgat, mit gondol Lee.
- Miért is? – kérdezte Andrea előrehajolva, úgy várta Cammy válaszát.
- Mert belefáradtam, hogy úgy kezel, mintha valami piszok lennék a körme alatt, ezt semelyik drága cucc sem éri meg. Ma ti is ott voltatok, így Lee visszafogta magát egy kicsit. Sokkal rosszabb, ha egyedül vagyunk.
Hannah kinyúlt és megpaskolta a kezét.
- Ugye tudod, hogy ez erőszaknak számít.
- De hát ő csak… inzultált.
- Attól az még erőszak. – mondta neki Andrea. – Hannah-nak és nekem van egy barátunk, akit folyamatosan balesetek értek. Mikor kék monoklival jelent meg, azt mondta, hogy nekiment egy ajtónak. Amikor pedig el volt törve a karja azzal magyarázta, hogy elesett a jégen. De végül csak bevallotta Hannah-nak, hogy a férje bántalmazta őt.
Hannah tudta, hogy Andrea Danielle Watson-ról beszélt és átvette a történet mesélését. – Azt mondta, hogy csak fokozatosan kezdődött. A férje először csak mérges lett rá és inzultálta őt. Utólag aztán sajnálkozott és kedvesen viselkedett vele egy ideig. Még virágot és ajándékokat is vett neki.
- Lee is ezt csinálja! – mondta Cammy aggodalmasan. – Akárhányszor rosszul bánik velem, utána mindig bocsánatot kér és vesz valami szép ajándékot.
- Az ő házasságuk is jól működött egy ideig, de utána minden újra kezdődött. Mindig talált valami hibát benne minden ok nélkül és megverte. Amikor aztán lenyugodott, bocsánatot kért és vett neki egy szép ruhát vagy ékszert, amiről azt gondolta, hogy tetszene neki. Szerette, így megbocsátott neki. Csak az volt a baj hogy minden alkalommal, amikor elvesztette a kontrollt a bántalmazás egyre súlyosabb lett.
- Ez borzalmas! – remegett bele egy kicsit Cammy. – A barátod elhagyta végül a férjét?
- Nem hagyta el, de a férfi holtan végezte.
Lynnette szemei kikerekedtek. – Megölte őt?
- Nem. – válaszolta Hannah. – Valaki más tette, teljesen más okból kifolyólag. De mindenki, aki tudott a bántalmazásról, azt gondolta, hogy ő tette. Ő volt az elsőszámú gyanúsított a gyilkossági nyomozásban is.
Cammy kortyolt egyet a kávéjából. – Hát, én nem hiszem, hogy meg fogom várni amíg Lee esetleg elkezd majd fizikailag bántalmazni. Már úgyis gondolkodtam rajta, hogy elhagyom. Azt hittem izgalmas lesz majd a bandával utazgatni, de egyáltalán nem az.
- Én is pont ezt gondoltam. – mondta Lynnette. – Aztán volt az a dolog Buddy és köztem egy ideig. Azt találtam ki, ha folyamatosan jelen leszek, majd újra összejövünk, de nem így történt.
- Én mondtam neked, hogy úgyse jön össze. Buddy nem akart elköteleződni senki mellett. Erre már korán rá kellett jönnöm.
- Milyen korán? – kérdezte Hannah bekapcsolódva a beszélgetésbe. Aztán mikor Cammy döbbenten ránézett gyorsan hozzátette. – Úgy értem, mikor találkoztál először Buddy-val?
- Még akkor találkoztam vele, amikor a bandába jelentkezett.
- Igazából mindketten. – tette hozzá Lynnette. – Mindketten Eric miatt voltunk ott.
- Egy iskolába jártunk vele. – mondta nekik Cammy.
- Egyszer bejött az orvosi irodába ahol dolgoztam. – magyarázta Lynnette. – Azonnal felismert és elkezdtünk beszélgetni, amíg várt az orvosra. Akkor említette, hogy a szüleit meggyilkolták és a testvére egy jazz bandát fog alapítani miatta.
Cammy ekkor hozzátette. – Lynnette izgatottan hívott, hogy Eric meghívta őt, üljön be a billentyűs meghallgatásokra. Aztán monda hogy Eric azt üzeni én is nyugodtan mehetek. Így is tettem és akkor találkoztunk Buddy-val.
- Akkoriban randizgattál vele? – kérdezte Andrea Lynnettet.
- Nem akkor még nem. Először Cammy-vel járt.
- Ami összesen három éjszakán át tartott. – mondta Cammy nevetve. – Aztán továbblépett Lynnette-re.
- Te meg Lee-re. – emlékeztette őt Lynnette, aztán visszafordult Hannah és Andrea felé. – Cammy azóta van Lee-vel amióta a Fahéjas Hatok megalakult.
Hannah jól megfigyelte Cammy-t, miközben feltette a következő kérdést. – Azt mondtad Lee vett neked ajándékokat. Tudod honnan szerzett rá pénzt?
- Persze. – mondta Cammy. – A szülei életbiztosítást kötöttek. Miután meghaltak a gyerekek örököltek. De Eric csak tizenkettő volt akkoriban, Lee pedig huszonegy, így Lee-t tették meg gyámnak, és hogy kezelje a pénzt, amíg Eric nagykorú nem lesz.
- Tehát úgy gondolod, hogy Lee Eric részét használja az örökségből, hogy magának vegyen dolgokat?
- Ezt nem tudom biztosan. Lee soha nem árulta el mennyi is pontosan az a pénz. Szerintem van belőle bőven. Látnod kéne a házimozi rendszert, amit Lee szereltetett be a lakásukba. A Harriet tavon van és egy igazi felvágós hely. Lee vett maguknak motorcsónakot egy Harley-t meg egy Jaguárt. Eric nem költ sokat, de Lee olyan gyorsan szórja a pénzt, hogy még a szemed is belesajdul.
- Eric tud erről?
- Igen. Azt mondja addig nincs vele gondja, amíg vele lakhat a lakásban. Nagyon benne van ebben a bátyus dologban. És… hát nem tudom… talán azért mert Eric mindig is felnézett Lee-re, azt gondolja, hogy Lee is viszont szereti.
- De szerinted Lee nem? – Hannah rögtön rátért a fontosabb kérdésre.
- Talán tényleg szereti, és azt gondolja, hogy az ő érdekében teszi, amit tesz. De lehet hogy nem és csak kihasználja Eric-et, mivel még mindig van két éve, hogy csak ő kezelje a pénzt. Tök mindegy.
- Eszedbe jutna valamilyen ok, ami miatt Lee esetleg megölhette volna Buddy-t?
- Hát biztosra nem tudnám mondani.
- De én igen. – szólalt meg Lynnette. – Cammy túl hűséges ahhoz, hogy ezt elmondja, de Lee féltékeny volt a tényre, hogy Cammy randizott Buddy-val előtte. Minden alkalommal, amikor egy kicsit többet ivott a kelleténél, elkezdte megvádolni Cammy-t, hogy flörtölget Buddy-val.
- De én nem flörtöltem vele! – mondta Cammy határozottan. – Buddy csak egy barát volt… vagy olyasmi. Lee sokáig szokott aludni, így Buddy és én sokszor reggeliztünk együtt. Mindig elmondta a problémáit én meg az enyémet. Majdnem olyanok voltunk, mint a testvérek. És mielőtt még rákérdeznél Lynnette; - fordult a barátja felé. – sosem beszéltünk rólad. Buddy soha nem hozta föl és én sem emlegettem.
- De minden reggel beszélgettetek egy kávé mellett?
- Én tea mellett, Buddy pedig kávé mellett, de igen, minden reggel beszélgettünk.
- Említette valaha is Buddy, hogy aggódna valami miatt? – Hannah visszafogta a lélegzetét a válaszra várva.
Cammy gondolkodott egy kicsit. – Igen. Buddy említette, hogy valami aggasztja, ami még Seattle-ben történt vele. És azt mondta, ha valaki rájönne, azonnal el kéne tűnnie.
- Elmondta neked, hogy ki akar lépni a bandából?
- Igen, elmondta.
- Van valami ötleted, hogy mégis miért ment el?
- Van egy, de nem vagyok biztos benne.
- Mond csak el. – mondta Hannah, közelebb hajolva.
- Szerintem köze lehet ahhoz a nőhöz, aki egyszer megjelent az egyik fellépésükön a Club 19-ben. Láttam őt és Buddy-t a színpad mögött és nagyon ingerült volt. Én csak felkaptam a táskámat, amiért visszamentem és már el is tűntem, mielőtt Buddy meglátott volna. Nem akartam, hogy azt higgye, kémkedem utána, tudod? Aztán másnap reggel, még a déli próba előtt Buddy közölte Lee-vel, hogy kiszáll a zenekarból.
- Megkérdezted Lee-t, hogy miért megy el Buddy?
- Igen, de azt mondta, hogy nem tudja, Buddy nem akarta neki elmondani.
- És mi a helyzet Buddy-val? Tőle megkérdezted?
- Persze hogy meg. Gondoltam, mivel barátok voltunk, nekem majd elmondja. De mindössze annyit mondott, hogy személyes ügy.
- Megkérdezted, hogy annak a nőnek köze van-e a dologhoz?
- Nem. Gondoltam már így is elég kíváncsiskodó voltam. Úgy véltem, várok pár napot és majd csak úgy elejtem a kérdést.
- Megtetted? - kérdezte Andrea várakozóan előrehajolva.
- Nem volt rá lehetőségem. Buddy nem találkozott velem többet reggelinél. És hát ő… nem tudom máshogy mondani de… elkerült engem. Olyan volt, mintha már nem akarna velem lenni négyszemközt.
- Beszéljünk a nőről. – mondta neki Hannah. – Leírnád nekem?
- Megpróbálhatom, de meg kell értened, hogy a színpad mögött nem igazán erős a világítás. Ráadásul jóval messzebb is álltak.
- De azt mondtad láttad, hogy Buddy elég zaklatottnak tűnt, ahhoz pedig valamennyire látnod kellett az arckifejezését.
- Igazából… nem. Az arca pont az árnyékban volt. A kezét láttam, amint az öklét összeszorította. Innen gondoltam, hogy valami baj van.
- A nő milyen volt?
Cammy megrázta a fejét. – Háttal állt nekem. Csak annyit tudok mondani róla, hogy sötét haja volt és alacsonyabb volt Buddy-nál. Ennyit tudok mondani Hannah. Ha tudnék bármi mást, azt szívesen elmondanám.
Hannah beleharapott a fűszerekkel megszórt sertésszeletébe és élvezettel felsóhajtott. Puha, zamatos és tökéletesen fűszerezett volt, pont, ahogy azt várni lehetett Sally ételeitől.
- Milyen drágám? – érdeklődött Delores miközben a villájára vette a saját vad lazacát.
- Hihetetlen, fantasztikus és tökéletesen élvezhető.
- Szerintem te az én fogásomat írtad le, nem a sajátodat. – mondta Andrea mosolyogva. Már majdnem befejezte a lassú tűzön sütött csirkéjét tejszínes sherry mártással és most éppen Sally tökéletesre párolt zöldségköretéből falatozott. – Az enyém a legjobb.
- Nem is, az enyém a legjobb. – állította Michelle. – Annyira imádom Sally ropogós kacsáját. Na meg ezeket az elképesztő Tömnivaló Muffinokat amiket felszolgált.
Delores felemelte Michelle kenyeres kosarán lévő szalvéta egyik végét. – Nem is mondtad, hogy Sally négyet hozott neked!
Michelle tökéletesen ártatlan arckifejezéssel ült. – Jaj, hát nem mondtam? Te jó isten! Gyorsan adjuk őket körbe.
Mindannyian elkezdtek nevetni, Michelle-t is beleértve.
- Olyan vagy, mint egy kismalac Michelle. – vádolta meg Delores a legfiatalabb lányát, miközben kiemelt egy muffint a kosárból.
- Én is pont ezt akartam mondani! – jegyezte meg Andrea, kivéve a sajátját és átnyújtva Hannah-nak a kosarat.
- Jaj, hát nem mondtam? – ismételte meg Hannah még mindig mosolyogva és kivette az utolsó muffint. – Nem tudom, hogy mostanában mit tanítanak neked azon a színház szakon Macalester-ben, de egyáltalán nem csaptál be minket.
- Egy pillanatra sem. – mondta Andrea kettétörve a muffinját és megvajazva azt. – A Te jó isten! elég hamisan hangzott. Szerintem fel kéne venned még egy színészet órát a következő tanévben.
Pár percig mindenki csendben volt, az ételre koncentrálva. Andrea végzett legelőször és letette a villáját, aztán Hannah és Michelle is követte őt. Ez után várták, hogy az anyjuk is befejezze.
Végül Delores is letette az étkészletét és elmosolyodott. – Hát ez tökéletes volt, mint mindig. – fordult oda Michelle-hez. – Az a muffin pedig egészen mennyei volt.
- Igen, tényleg az volt. – értett egyet Michelle. – Mit gondolsz, miért akartam az összeset megtartani?
Andrea Hannah-hoz fordult. – El kell kérdnek a receptet Sally-től. Tökéletesek lennének Hálaadásra. Még az is lehet, hogy egyszerű a receptje és én is meg tudnám csinálni.
- Lehet. – mondta Hannah megpróbálva a kételkedés semmi jelét se mutatva.
- Tudom, úgy gondolod, hogy nem tudok sütni, de ízlettek azok a Dupla Puffancsok is amiket anya süti csereberéjére készítettem, nem igaz?
- De, nagyon is ízlettek. Nagyon jó sütik voltak.
- Szerintem is. – tette hozzá gyorsan Michelle.
- Egyszerűen csodálatosak voltak, drágám. – nyúlt ki Delores, hogy megpaskolja a lánya kézfejét. – Azok voltak a délután kedvencei. Mindenki imádta őket. Tudod, hogy cserélgetjük a sütiket a rendezvény után, nem igaz? – megvárta, amíg a lánya bólintott egyet majd folytatta. – Mielőtt elhagytuk volna a közösségi házat, öt különböző hölgy jött oda hozzám, hogy cseréljem el velük a te Dupla Puffancs sütijeidet bármire, ami nekik volt.
- Tényleg? – kérdezte Andrea elégedetten.
- Tényleg. Én persze mindet visszautasítottam. Aztán hazamentem és mindet megettem egymagam.
Hannah nézte, ahogy Andrea arca rózsaszínre vált örömében. Igazi ragyogó mosolya volt, ami Hannah-t is mosolygásra késztette. Delores nagyon ritkán szokta dicsérni a lányait. Mikor egyszer Hannah ezt szóba hozta, csak annyit válaszolt, hogy ő mindig elvárja, hogy a lányai talpraesett fiatal nőként éljenek és mindent jól csináljanak. Na meg ha semmi kritikát nem hallanak tőle, az már felér egy dicsérettel. Most hirtelen pedig minden megváltozott. Hannah-nak tetszett az anya lágyabb oldala. Nem tudta pontosan hogy mi is okozta ezt, de remélte, hogy nem változnak vissza a dolgok.
- Majd elkérem Sally-től a receptet. – ígérte Hannah. – És ha esetleg úgy érzed, hogy nem tudod megcsinálni egyedül, és szívesen segítek neked.
- Milyen receptet szeretnél Hannah? – kérdezte Sally odalépve az asztalukhoz a kávékkal pont időben, hogy még meghalja a megjegyzést.
- A Tömnivaló Muffinokét. Andrea meg szeretné őket sütni Hálaadásra.
- Semmi probléma. Csinálok majd egy másolatot és odaadom. Olyan könnyű, hogy még… - Sally hirtelen megállt amikor Hannah egy figyelmeztető pillantást küldött felé. – Ezt nem kellene mondanom. Nem mintha a szakácssegédjeim buták lennének, de csak az egyik tudja, hogy kell sütni.
Hannah elmosolyodott. Pontosan tudta, hogy Sally azt akarta eredetileg mondani, hogy olyan könnyű, hogy még Andrea is el tudja készíteni. Hála Sally gyors észjárásának, még időben meg tudott állni a mondat közepén és arra utalni, hogy a segédszakácsai nem tudnak sütni.
- Ha már sütésről beszélünk, az egyik séfem kipróbált egy új tortát ma délután. – Sally Hannah-hoz fordult. – Ami azt illeti, te is ott voltál.
Hannah hirtelen egy kicsit összezavarodott, de aztán eszébe jutott Sally feltartott hüvelyujj pillanata. – Az volt a Citromos Csücsöríts Torta?
- Pontosan. Én már belekóstoltam egy pár perce és ízlett, de szeretném a Swensen család véleményét is.
- Rendelek egy szeletet desszert gyanánt. – ajánlotta fel Delores. – A citrom a második kedvenc ízem… a csoki után természetesen.
- Nem kell rendelned. Küldök egy kóstoló szeletet ide.
- Mi meg mindannyian meg is fogjuk kóstolni. – ígérte Hannah anélkül, hogy egyeztetett volna az anyjával és a húgaival. Tudta, hogy abban mindannyian egyetértenek, bármilyen édes élvezet kerül is ki Sally konyhájából, az minden bizonnyal fantasztikus lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése