Már majdnem délután egy óra volt és Hannah teljesen kimerült. Beszélt Andreával, aki beleegyezett, hogy majd benéz az ebédszünete alatt, hogy átbeszéljék a tervezett utukat a Sasba. Közben pedig bele-bele hallgatott Lisa összes új történetétébe míg Marge és Michelle bejött a konyhába, hogy folyamatosan újratöltse a sütitároló üvegeket. Hannah szerint ez a mai történet még a tegnapinál is jobbra siekrült és a szóbeszéd hamar terjedt. Már reggel tíz óta szinte csak állóhely volt az üzletben, annyira ember jött folyamatosan.
Miközben Hannah kivette az újabb süti adagot a sütőből és rácsúsztatta őket a rácsra hűlni, valaki kopogni kezdett a konyha ajtaján. Megduplázta a tempót és gyorsan odasietett, hogy kinyissa azt.
- Szia Hannah! – nyomakodott be Andrea az ajtón, felakasztva kabátját a fogasra. – Nem hiszem, hogy anya meglátta, hogy bejövök. Meghívott vacsorára, de azt mondtam neki, hogy más elintéznivalóm van.
- Ugye nem mondtad el neki, hogy a Sasba megyünk?
- Persze, hogy nem! Nem vagyok én ostoba! Akkor ő is jönni akarna és akkor figyelnünk kéne a… - Andrea megállt látva Hannah szenvedő arckifejezését. – Mi a baj?
- Köszönj szépen anyánknak… - próbálta elviccelni a dolgot, reménytelenül – Gondolom most kibújt a szög a zsákból.
- Ne gyere nekem közmondásokkal. – mondta Delores odavonulva a munkalaphoz, majd helyet foglalt. – Akkor mi is van azzal, hogy arra a szörnyű helyre akartok menni?
Hannah sóhajtott egy nagyot, majd fejest ugrott a jéghideg vízbe. – Tényleg nem akartuk, hogy megtudd anya. Tudtuk, hogy úgyis csak elkezdenél aggódni és semmi ok az aggoda…
- Hannah! – vágott közbe Delores. – Csak pazarlod a drága időnket, hogy olyan kifogásokat találsz ki, amik amúgy se működnének. Tudom, hogy ma este el akartok menni a Sasba Andreával és valószínűleg Michelle-el. Miért?
- Hogy beszéljünk Lenny Peske-vel. Régebben Paul-lal lógott a gimiben és bajba is együtt kerültek.
- Semmi komolyabb baj, - tette hozzá gyorsan Andrea. – Csak amolyan betörés az iskolaszekrényekbe meg kisebb-nagyobb csínyek a nem kedvelt tanáraik ellen.
- Értem. Ti pedig azt gondoljátok, hogy valami, ami még akkoriban történt velük köze lehet Paul meggyilkolásához?
- Lehetséges. – mondta neki Hannah. – Ez egy másik irány, amit ki lehet nyomozni.
- Igen, gondolom ez igaz. Lenny nem gyanúsított, vagy igen?
Hannah megrázta a fejét. – Abból, amit eddig megtudtunk, semmi indítéka nem volt.
- Akkor rendben van. Nem fogok aggódni amiatt, hogy elmentek és beszéltek vele, amíg ő dolgozik a bárban. De ha mond valami terhelhetőt, ígérjétek meg, hogy azonnal hazajöttök és a rendőrségre hagyjátok a dolgokat.
- Rendben. – egyezett bele gyorsan Hannah. – Ha valami ilyesmi történik, megígérem, hogy rögtön hazajövünk.
- Hát akkor, ezzel meg is volnánk. Mit szóltok egy kis kávéhoz?
- Hát persze anya. Andrea? Te is kérsz kávét, nem?
Andrea megrázta a fejét. – Semmi kávé. Még mindig egy kicsit ideges vagyok e miatt a Bonnie Surma ügy miatt. Csak egy nyugtató sütire és egy pohár tejre van szükségem.
Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy kitalálja, mit takar az a „nyugtató süti” amíg kitöltötte az italokat. Végül úgy döntött, a tányér egyik felét tele rakja Régimódi Cukros sütikkel az édes-vajas-omlós ízük miatt, a másik felét pedig Cukirúd sütivel az endorfinnal dúsított csokoládéért. – Mi történt Bonnie Surma-val? – kérdezte, miközben feltálalta a finomságokat.
- Valamivel dél előtt jött be a boltba – kezdte Delores, mutatva Andreának, hogy kezdje el a sütiket. – Fel akarta próbálni az a kis fekete ruhát, amit Andrea rakott ki a kirakatba ma reggel.
Hannah üresen nézett. – Én ugyan még nem láttam, de mi a baj vele?
- Először is van egy fodorréteg a csípő részénél, - mondta neki Andrea. – és hát Bonnie-nak is megvan a maga rétege azon a tájon.
Hannah elmosolyodott. – Már értem. A fodor kiemelte volna mégjobban Bonnie nem annyira előnyos domborulatait.
- Pontosan! – kiáltotta Delores. – Én is pont ezt mondtam neki, de valamiért nagyon a szívére vette a dolgot.
- Én mondtam neked anya, hogy senki nem akarja, hogy a tökéletlenségeire emlékeztessék. Vannak más, jobb módok arra, hogy a tudtára add, az ablakban lévő kis fekete ruha nem neki való. – fordult Andrea Hannah-hoz. – Több mint húsz percembe tellett, mire meggyőztem Bonnie-t ne menjen el és még húsz percembe, hogy rábeszéljem, próbálja meg azt a gyönyörű vörös ruhát, amit nemrég csomagoltam ki az új szállítmányból. Anya vasalta ki, amíg Bonnie és én arról beszélgettünk melyik anyag emelné ki az ő pezsgő személyiségét, és hogy azt az ékszer árnyalatú ruhát pont azért készítették, hogy csakis ő viselje.
- Csak azért küldött el kivasalni azt a ruhát, amire nem is lett volna semmi szükség, hogy ne legyek a szobában. – panaszkodott Delores, majd rámosolygott Andreára. – De úgy néz ki igaza lett. Az a személyiség meg szín kombinációs beszélgetés tényleg működött. Bonnie végül vett három ruhát és mind pompásan állt neki.
Abbahagyták a beszélgetést, amikor meghallották a tapsvihart az ajtó másik oldaláról. Lisa befejezte Hannah Hullataláló történetét majd pár percel később bejött a konyhába. Kipirultan csillogott a szeme és önfeledten mosolygott.
- Szerintem ez volt ma a legjobb történetem. – mondta és lehuppant a székre. – Még borravalót is kaptam, pedig errefelé az emberek sosem adnak borravalót.
Hannah rámosolygott a társára. – Ez remek! Mennyit kaptál?
- Nem tudom pontosan. – Lisa benyúlt a köténye zsebébe és kihúzott egy aranyérmét. – Azt mondta, hogy egy dollárt ér, de Herb szerint többet is.
- Mi az? – kérdezte őt Andrea, megbámulva a Lisa kezében lévő érmét.
- Egy Sacagawea arany dollár. A boltban is mindenki meg akarta nézni.
- Ki adta neked? – kérdezte őt Hannah.
- Lenny Peske.
A lengőajtó kinyílt és Michelle lépett be rajta. – Vissza akarnak hívi téged egy vastapsra Lisa. – mondta. – Egyébként ez tényeg nagyon jól sikerült.
- Köszi. – sietett vissza Lisa az eladótérbe, de Michelle ott maradt. – Jon Walker látni szeretne téged. – mondta Hannah-nak. – Ő is megnézte azt az aranyérmét és azt mondja, van számodra némi információja.
Michelle kiment, majd egy perc múlva visszatért Jon Walker-rel az oldalán. A gyógyszertári zöld ruhája volt rajta és rögtön elfogadta Hannah invitálását, hogy csatlakozzon hozzájuk egy kis kávéra és sütire.
- Arról az aranyérméről van szó Hannah. – mondta Jon elvéve egy süteményt. – Mikor Lisa megmutatta nekem én megfordítottam, hogy a másik oldalát is megnézzem. Az első nyomásból való érme. Tudom, mivel a sasnak nincsenek nyílai dísz gyanánt, mint ahogy az újabb nyomásoknál.
- Ettől még értékesebb? – kérdezte Delores.
- Nem igazán, de érdekes hogy Lenny-nek pont van belőle, miután én öt darabot tettem be a templom gyűjtődobozába most vasárnap.
Hannah és Michelle összenéztek. Tudták, hogy az adomány azon részét ellopták és hogy valószínűleg Paul gyilkosa lehetett az a személy.
- Ritkák ezek az első nyomásos Sacagawea érmék? – kérdezte őt Hannah.
Jon vállat vont. – Nem hiszem, hogy annyira ritkák lennének. Néha kapok párat a gyógyszertárban, de azokat mindig félrerakom a templomi adományhoz. Bob tiszteletes átalában beváltja őket rendes dollárra vagy elrakja és a gyerekek azt nyerik a nyári Biblia Táborban.
- És ebben az évben hány darab Sacagawea érmét kaptál a gyógyszertárban? – folytatta Hannah.
- Nem vagyok benne biztos, de olyan tíz-tizenkettőt.
- És ebből mennyi volt első nyomásos?
- Talán a fele.
- Akkor az sem lenne olyan szokatlan, ha Lenny-nek is lenne egy valahonnan, nem? – tette fel Hannah az utolsó kérdést.
- Nem lenne olyan szokatlan, főleg hogy a legtöbb ember félrerakja az ilyen dolgokat, hogy később majd borravalónak használja fel. Csak azt mondom, hogy ez egy igazán véletlen egybeesés. Biztosan akkor kaphatta mikor a Sas-ban dolgozott.
Miután Jon kiment, az ajtó pedig bezáródott, Delores egy eltökélt pillantást lövellt mindhárom lánya felé. – Benne vagyok. – mondta.
- Miben vagy benne anya? – kérdezte Michelle. Egyértelműen össze volt zavarodva, hiszen ő nem volt jelen az eredeti beszélgetés közben.
- Benne vagyok és az én kocsimmal megyünk a Sasba. Azután amit Jon mondott nekünk, Lenny akár gyanúsított is lehet. Nincs az a pénz, hogy én a három lányomat elengedjem oda teljesen egyedül!
Hannah betekerte a jobb kézét ragasztószalaggal, a tapadós oldalával felfelé majd elkezdte megtisztítani a fekete pulóverét. Pont a fiókban tartott többi pulóver tetejére rakta, amit most teljesen ellepett a millió darabnak tűnő narancssárga és fehér macskaszőr. Már majdnem végzett amikor Michelle sétált be.
- Macskaszőr a pulcsidon? – kérdezte Michelle, nézve, ahogy nővére módszeresen tapogatja a ragasztószalaggal a pulóverét.
- Ez hihetetlen! Nem tudom hogyan szedhetett össze ennyi macskaszőrt, mikor végig a fiókban volt, biztosan Mosé valahogy… - Hannah meglátta a hugát és megakadt a mondat közepén. – Ebben jössz?
- Igen. Szeretem a vöröset és a flitterek mégjobban kiemeleik ezt a színt.
- Te ezt komolyan megvetted? – hitetlenkedett Hannah, azon kezdve aggódni nincs-e valami szemproblémája kisebbik testvérének.
- Igen és még olcsó is volt. Ma délután pont elmentem egy turkáló előtt és ezt az egy dolláros kupacban találtam.
- De ez legalább három számmal kisebb, mint te vagy!
- Négy, de ki számolja? Ebben a pulcsiban valami élénk rúzzsal és tapadós nacival pont bele fogok illeni a Sasba járó lányok közé.
- Nem értem. Nem álcázás céljából mész. Csak azért megyünk, hogy beszéljünk Lenny-vel.
- Te meg Andrea mentek azért, hogy beszéljetek vele. Anya meg én beolvadni megyünk, hátha ki tudunk deríteni valami információt Lenny-ről. Ma délután terveltünk ki mindent.
- De… hogy fog mindez működni, ha mindannyian anya autójával megyünk oda?
- Már nem, változott a terv. Anya eljön ide, felvesz minket, de te fogsz vezetni és kettőnket kiraksz majd Bud Hauge-nál. Anya és én kölcsönvesszük az új teherautóját.
Hannah nem tudta félretenni gyanakvó természetét. – Anya rángatott ebbe bele, nem igaz?
- Igen, de nem kellett nagyon győzködnie. Szeritnem muris lesz. Még soha nem voltam álruhás akción anyával.
Hannah sóhajtott. Ilyen későn már nem tudott mit tenni, Delores kevesebb, mint tíz perc múlva ideér. – Legyen. Mennyetek. De meg kell ígérned nekem valamit.
- Mi lenne az?
- Emlékszel arra a karaoke versenyre, amibe anya és Carrie nevezett be egyszer?
- Persze, hogy emlékszem. A Viszlát szerelmem-et énekelték és szörnyűek voltak.
- Pontosan. Ígérd meg, hogy nem hagyod anyát énekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése