Ördögi csábítás és gyilkosság - 23. fejezet

23. fejezet

- Tiszta libabőr vagy. – mondta Mike magában jót derülve, míg becsukta a bejárati ajtót. – Bocs az előbbiért. Elfejetettem hogy az ajtó nyitva volt.
- Semmi baj. – mondta Hannah, úgy döntve nem említi meg, hogy ő észre sem vette és hogy valószínűleg nem a hűvös levegő volt a libabőr okozója. Mivel túl könnyű lenne visszalépni Mike karjaiba és ott folytatni ahol az előbb abbahagyták, Hannah hátrébb lépett egy kicsit és rámosolygott. – Ettél már valamit vacsorára?
- Nem. Úgy volt, hogy megállok a Sarki Vendéglőnél és bekapok valamit, de elhúzódtak a dolgok az örsön. Azért kérdezed, mert meg akarsz etetni? Vagy csak kíváncsiság?
- Mikor nem kaptam és a lehetőségen, hogy megetesselek? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Hannah.


- Remek! Éhen halok, mire gondoltál?
Hannah gyorsan átgondolta a lehetőségeit. Volt pár gyors receptje, de végül úgyis az dönt, milyen hozzávalók vannak itthon. – Mit szólsz a Wales-i szelethez?
- Remekül hangzik! – mondta Mike azzal az ördögi mosollyal, amitől Hannah-nak mindig hevesebben kezdett verni a szive. – Mi az?
- Azt mondod remek, de nem is tudod, hogy mi az, igaz?
- Persze, mivel minden amit csinálsz remek. Gyerünk Hannah, áruld el mi az?!
- Olyan, mint egy puffasztott sajtos szendvics, de csak egy szelet kenyéből. És vannak Eperke Sütirudaim desszernek.
- Nahát! Úgy látszik mégis csak a jó ajtón kopogtattam be ma este. Kezdhetek a desszertel?
- Persze. – mondta Hannah és elindult a konyhába. – Felteszek egy friss kávét és hozok neked egy tányérral, hogy rágcsálhass. Utána pedig elkezdem a Wales-i szeletet, olyan tizenöt perc alatt kész lesz.
- Én nem sietek. Addig dobálom az egeret a nagyfiúnak. Szereted, igaz Mosé?
Hannah nézte, ahogy a macskája átalakul egy szégyentelen behízelgővé és odadörgölőzik Mike lábához majd olyan hangosan doromból, hogy azt még a konyha ajtajából is lehet hallani. Mosé odavolt Mike-ért. Ahogy minden más állat is. Hannah már látta őt Herb kutyájával Dillon-nal és Mike pontosan tudta hol kell megvakarni a füle tövénél vagy, hogy melyik a kedvenc játéka. Még Norman macskájával Bujcival is nagyon jóban volt. Mike az a fajta ember votl, akit mindenki háziállata szeretett.
Hannah odatette a kávét és épp a sütőt állította be a megfelelő hőmérsékletre, amikor odapillantott a hütő tetejére. Egy zoknilabda kuksolt a jégkockarató mellett, amit szinte soha nem használt.
- Jaj ne! Csak ezt ne! – mondta egy méjről jövő sóhaj kíséretében. Ez már a negyedik vagy ötödik zoknilabda volt, amit a hűtő tetején talált és már tényleg lehetetlennek tűnt, hogy ennyi zoknit elhagyna a mosógéptől a szobájába vezető úton. Vagy nagyon furcsa dolgokat művel mostanában álmában vagy Mosé talált egy módot, hogy kinyissa a zoknis fiókot.
- Van valami baj? – kérdezte Mike és mikor Hannah odafordult látta, hogy éppen a nyitott konyhaajtóban álldogál. Mosé pedig mellette, mint a ma született bárány.
Hannah egy szót se szólt, csak rámutaott a hűtő tetején gubbasztó zoknilabdára.
- Összegönygyölt zoknik? – kérdezte Mike.
- Pontosan. És szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy nem én raktam oda.
Mike lenézett Mosé-ra aki rögvest elkezdett dorombolni. – Szerinted ő volt az? – kérdzete Mike.
- Igen, de nem tudok rájönni, hogy csinálja. Egy szekrényben tarotom őket a hálószobában és elég nehéz kinyitni.
- Hadd nézzem. – modta Mike.
Hannah mutatta az utat a szobáig, majd rámutatott a hasonló zoknilabdákkal teli fiókra. – Próbáld meg kinyitni és akkor tudni fogod mire céloztam. – mondta a férfinak.
Mike megragadta a fogantyút és meghúzta. A fiók meg se moccant. Most egy kicsit erősebben húzta, de az így sem adta meg magát. – Tényleg eléggé beragad. – mondta.
- Tudom. Ha ide-oda mozgatod, és közben húzod, kinyílik.
Mike azt csinálta amit Hannah tanácsolt és a fiók vonakodva ugyan, de kicsusszant. – Ezt Mosé biztosan nem tudta kinyitni. Elég nezéz. – mondta.
Ez egy antik öltözőszekrény, akkoriban tudták hogyan kell maradandót építeni. Anya azt mondja, mahagóni fából van, ahogy az ágykeretem is.
Mike odafordúlt, hogy megnézze az ágyat majd egy jó mélyet sóhajtott.
- Mi a baj? – kérdezte Hannah.
- Ez az ágyad. Olyan puhának, kényelmesnek és melegnek néz ki… ki kell jutnom innen!
Hannah felnevetett, majd megragadta a karját és kihúzta őt a folyosóra. – Ezt úgy veszem, mostanában nem aludtál valami sokat.
- Nem, nem sokat. Az ékszerlopások, az időseket átverők, a három kocsilopás és most meg a templomi gyilkosság miatt kétszer annyi időt dolgozok.
- Akkor dőlj le egy kicsit a kanapéra, amíg én elkészítem a Wales-i szeletet. – ajánlotta fel Hannah. – Azt mondják tizenöt-húsz perc alvás nagy külömbség is lehet.
- Az biztos, hogy nagy külömbség lesz. – mondta Mike vigyorogva. – Ha most lefekszem, úgy is maradok és reggel majd neked kell kirángatni az ajtón.
- Hiszek neked. – mondta Hannah. – Hozom a kávét, te meg elkezdheted enni a sütiket. A cukor majd feldob egy kicsit.
Miközben Hannah elrendezte a kávét és a sütirudakat a tálcán, azon gondolkodott hogyan tudná Mike tudtára hozni az információkat, amiket gyűjtött a megelelő formában. Megemlítetné Alice vasárnap esti látogatását a plébánián, de hozzátenné, hogy Alice-nak biztos alibije is van. Ha Mike meg akar majd róla bizonyosodni, beszélhet Digger-rel ahogy ők is tették. Ezért az infóért talán kaphat ő is néhányat a hivatalos nyomozásról. És ha mindez működik, talán még azt is megemlíti, hogy… nem azt nem mondhatja el Mike-nak, hogy Lenny Peske milyen kapcsolatban volt Paul-lal. Legalább is addig nem, amíg ők maguk nem kérdezték ki őt elsőnek a Sas-ban. Ha Mike menne oda először, az elvenné a meglepetés erejét, amit még előnyükre is kovácsolhatnának. A sok kanyar után, ami ezalatt a nyomozás alatt történt, minden előnyre szükségük van.
- Húha! – mondta Mike egy sóhaj kíséretében, miután letette a villáját. – Ez fantasztikus volt Hannah. Pont tökéletes mennyiségű csípős öntet volt benne.
- Köszönöm. – mondta Hannah, örülve hogy megduplázta a recept szószadagját ennek a tüzes ízeket kedvelő nyomozónak.
Mike átnyúlt, hogy felvegye a kancsót és öntsön egy újjabb adag kávét Hannah-nak, majd magának, aztán letette azt a tálcára és elmosolyodott. – És, hogy megy a nyomozás? – kérdezte.
- Nyomozás? – Hannah megpróbált ártatlan arckifejezést felvenni. – Tudod, hogy szeretem azt inkább a hivatásosokra hagyni.
- Hát hogyne. Mint ahogy minden alkalommal megállsz minden stoptáblánál és soha nem léped át a sebességhatárt.
- És a te nyomozásod hogy halad? – egyenlített Hannah. Nem volt értelme tagadni, hogy részt vesz Paul halálának nyomozásában. Mike jobban ismerte ennél.
- Elég kemény ügy.
- Azért mert hirtelen Paul és nem Matthew tiszteletes halálának ügyében nyomozol?
- Igen, de ez csak az egyik része. Ott van még a múlt is.
- A tény hogy ide jártak iskolába és lehet, hogy ez összefügg az üggyel?
- Pontosan. – Mike hátradölt és alaposan szemügyre vette Hannah-t.
- Mi az? – kérdezte Hannah. Mike olyan áthatóan bámulta őt, hogy már kezdte azt hinni, hogy egy második orrot növesztett.
- Bárcsak ne süteményekkel foglalkoznál.
Hannah egy kissé felemelkedett. – De azt hittem szereted, amiket sütök.
- Így is van, szeretem! Csak azt kívánom bárcsak te is nyomozó lennél, ráadásul az én csapatomban. Sokkal egyszerübb lenne az élet.
- És mégis hogyan? – kérdezte Hannah, pontosan tudva hogy éppen bókért könyörög. Amit ma este Norman miatt át kellett élnie, pont erre van szüksége.
- Mert jó vagy benne, jobb, mint a csapatomból bárki. És akkor nem kéne folyamatosan óvatosnak lennem, hogy mit mondok a közeledben.
- Miért kéne óvatosnak lenned? – kérdezte Hannah, még mindig érezve azt a melegséget, amit a dicsérett váltott ki belőle.
- Rendőri protokoll. Nem lenne szabad az ügy részleteiről beszélnünk senkivel hivatalos személyeken kívül.
Hannah felsóhajtott egy kicsit, de belül nagyon is örült. Lehet, hogy nem állt szándékában, de Mike épp most nyitotta meg a kaput a gyilkossági ügy további megvitatására. – Akkor gondolom, azt sem mondhatom el, amit ma megtudtam. – mondta. – Mivel én nem vagyok hivatalos közeg, valószínűleg nem is kell komolyan venned.
- Dehogynem vehetlek komolyan. A nyomozók különféle forrásoktól szerzik az információkat.
- És néha adnod is kell információt, hogy kaphass, nem igaz?
Mike szeme összeszűkült. – Te most valamiféle cserét javasolsz?
- Nem javaslok én semmit. Csak azt mondom, hogy neked lehet olyan információd, ami engem érdekelhet, nekem pedig olyan, ami téged érdekelhet.
- Nekem ez úgy hangzik, mint egy csere. – mondta Mike, jót derülve. – Mid van Hannah?
- Először te. Amit én tudok, azt tudom, hogy te még biztosan nem.
- Rendben, mi van a halál időpontjával?
- Azt már tudom. Valami jobbal kell előállnod.
- A gyilkos fegyver?
- Megtaláltátok?
- Nem, de tudjuk mi az.
Hannah felnevetett. – Ahogy én is, egy pisztoly volt.
- Igen, de milyen kaliberű? Milyen típusú. Azt nem tudod, ugye?
- Nem, de fontos az?
- Nem igazán. Legalábbis amíg meg nem találjuk. De csak hogy tudd, egy 22-es félautomata volt. Megtaláltuk a hüvelyt.
- Nagy ügy! – mondta Hannah, megnevettetve Mike-ot. – Nevess, ha akarsz, de az én információm ennél sokkal többet ér.
- Adj egy kis ízelítőt, hogy el tudjam dönteni, megéri-e valami jobbal előhozakodni.
- Hát… legyen. – Hannah elgondolkozott egy kicsit. – Észrevetted a madárketrecet a tett helyszínén, nem igaz?
- Persze hogy láttuk. Rick Murphy emelte fel a takarót és akkor láttuk meg Pete Nunke’s madarát.
- Én takartam le a ketrecet, miután megtaláltam a testet. – mondta neki Hannah.
- Ezt meg miért… - Mike elkezdett mosolyogni. – Már tudom. Nem akartad, hogy a madár lássa a hullát.
- Igen, valami ilyesmi. De Jacob, a madár az egészet végignézte. És a hegyi seregélyek beszélnek.
Mike felnevetett. – És a madár elmondta neked hogy ki volt a gyilkos?
- Nem, de Jacob utánozza az emberi hangokat. És ma délután Knudson nagyinál csak úgy áradt belőle a szó. Azt mondta; Mennem kell, már majdnem fél tizenkettő. Norman és én pedig felismertük a hangot.
- Nem modnod! – mondta Mike sokkal érdeklődöbben mint eddig. – Ki volt az?
- Ne olyan hevesen. Te még nem mondtál semmi érdekeset.
- Oké… mi a helyzet ezzel? Megnéztem Paul börtön aktáját. Fegyveres rablásért vitték be és lelőtt egy biztonságiőrt.
- Egy 22-essel? – találgatott Hannah.
- Jó vagy. Így igaz. A fegyvert soha nem találták meg. Most mond el kire mutogatott a madár, ki volt a templom irodájában?
- Alice Vogel. Középiskolában együtt járt Matthew-val és akkor este is találkozott vele amikor megölték.
- Akkor nem csoda, hogy olyan összetört volt ma délután, mikor Lonnie és én beszéltünk vele.
- Most még rosszabbul van. Michelle és én ma kora este beszéltünk vele és elmondtuk, hogy Paul Matthew-nak adta ki magát és ő volt az, aki meghalt. Szegény Alice fel sem tudta fogni mi történik. Megkérte Diggert, hogy helyettesítse, ő pedig egyenesen hazament, hogy össszeszedje magát.
- Kiváncsi vagyok, vajon Alice rájött-e, hogy az, akivel találkozott nem is Matthew tiszteletes volt. – elmélkedett Mike. – Ha azt gondolta becsapták, az talán felmérgesíthette annyira, hogy…
- Állj! – szólt közbe Hannah. – Nem Alice volt. Neki van alibije. Beszéltünk Digger-rel és ő megerősítette, hogy 23:40-re Alice már visszaért a tekepályához vasárnap este.
- Rendben, de visszamehetett miután bezárt.
- Vissza, de az idő nem egyezik. Alice nem zárt be csak hajnali kettő után. Az Éjjelibagoly Liga miatt volt nyitva, akinek a tagjai a DelRey-nél dolgoznak, és 11 után végeznek.
Mike elgondolkodott. – Megkérdezted, látott-e valakit a templom körül?
- Persze hogy meg. Azt mondta semmi mozgást nem észlelt, amíg a kocsijához nem ért. Sem gyalogost, sem elhaladó autót, senki nem parkolt a paplak vagy teplom előtt sem.
- Rendben. Jobb lesz, ha beszélek vele, csak a papírforma végett, de akkor ez ráér, miután végeztem a többi nyommal.
- Nyomok? – kérdezte Hannah előre hajolva.
Mike is előre hajolt két kezébe véve Hannah arcát. – Nem. – mondta, éppen hogy hozzáérintve ajkát Hannah-éhoz. – Ennyi elég lesz ma estére. Mikor megtudsz megint valamit, szólj és megejtünk egy újjabb cserét.
Mike felállt, felhúzva Hannah-t is majd megölelte őt. – Most mond el, mi után fogsz utánanézni legközelebb. Elég késő van már és ideje indulnom.
Hannah elgondolkodott egy kicsit, még akkor is, ha ez elég nehéz volt Mike meleg karjai között. – Beszélni fogok pár emberrel, akik együtt jártak iskolába Paul-lal a Jordan Gimibe. – mondta amilyen öszintén csak tudta.
- Jól van.
Hannah meglepődött. – Nem bánod?
- Nem. Én nem abból az irányból nyomozok, úgyhogy nem kerülünk egymás útjába.
Más szóval úgy gondolod, úgysem találok semmi fontosat; fordította le Hannah agya a Mike-tól hallottakat, de persze ezt nem mondta ki hangosan.
- Most mennyj az ágyba, én meg bezárom az ajtót magam után. – mondta Mike még egyszer megölelve Hannah-t majd elindult az ajtó felé. – Jobb, ha alszol pár órát, mielőtt újra fel kell kellned.