A Kardamom Aranyoskák nemrég jöttek ki a sütőből, Hannah pedig máris az egyiket majszolta egy kávé táraságában, amikor Michelle jött be a boltot a konyhától elválasztó lengőajtón. – Norman itt van. – jelentette be.
Hannah vett egy mély lélegzetet. Nem volt benne teljesen biztos, hogy hogyan is reagáljon most, hogy Norman és Bev Doki jegyben jártak. Az eddigi egyszerű és gondoskodó kapcsolat, ami kettőjük között volt, most hírtelen elég nagy fordulatot vett, ami miatt úgy érezte, mintha folyamatosan tojáshéjakon járkálna. Emiatt pedig mindent kétszer át kellett gondolnia, mielőtt bármi is elhagyta volna a száját. Eddig ilyet sohasem tapasztalt, ha Norman-ről volt szó.
- Látni akar. – folytatta Michelle, kissé vállat vonva. – Azt mondtam megnézem itt vagy-e még.
Michelle adott neki egy menekülési útvonalat, amiért nagyon is hálás volt. De pont, ahogy a legfiatalabb húga rámutatott tegnap este, Lake Éden elég kicsi volt, így elkerülhetetlen lett volna, hogy egymásba ne fussanak valahol. Egy pillanatra becsukat a szemét, vett még egy mély lélegzetet, hogy megnyugtassa kissé zakatoló szívét és azt mondta. – Küld őt hátra.
- Biztos vagy benne? Nem úgy nézel ki, mint aki tényleg látni akarja.
- Akarom is meg nem is. – ismerte be Hannah. – De még nem akarok egyetlen ajtót sem bezárni Norman és köztem. Menj és küld őt hátra Michelle. Megbirkózom vele.
Michelle egy kicsit aggodalmasnak tűnt. – Rendben, ha tényleg ezt akarod. Megyek és beküldöm.
Miután Michelle kiment Hannah töltött egy csésze kávét Norman-nek. Egy kicsit remegett a keze, így pár csepp a pulton landolt de ez nem volt meglepő. Ideges volt a találkozás miatt. Mit akar tőle? Csak tökéletesen barátságos lesz és érdeklődni fog Bújci után, akit annyira szeret? Vagy közölni fogja vele, hogy már nem bír tovább távol maradni tőle, és annak ellenére, hogy már van egy közös gyereke Bev Dokival, másodszorra is fel akarja bontani a jegyességet vele, majd elküldeni az ex- ex-menyasszonyát Minnesota egyetlen még működő nyitott gödrös vasércbányájába?
Hannah kuncogott egy kicsit amíg átvitte Norman kávéját a munkaszigethez. Hagyta egy kicsit elkalandozni a gondolatait. Felkapott két Kardamom Aranyoskát hogy rátegye azokat egy szalvétára, hogy a kávé mellé helyezze őket. Aztán leült a vele szemben lévő székbe és nagy levegőt vett. Ideges volt. Kár is lett volna tagadni. De kényszerítenie kellett magát, hogy megnyugodjon és meg tudja tartani a lélekjelenlétét bármi is jöjjön ezután.
A bolt és a konyha közötti ajtó kinyílt és Norman lépett be rajta komor kifejezéssel az arcán. – Szia Hannah. – mondta pontosan olyan komolyan, mint azon a napon, amikor közölte vele, hogy van egy közös gyereke Bev Dokival. – Jó látni. Hogy van Bújci?
- Jól van. – nyugtatta meg őt Hannah. – Játszik, eszik és kezd már egész jól hozzászokni a dolgokhoz. Mike is látta tegnap este amint fogócskát játszott Móse-val. Ha megkérdezed, biztos ő is ugyanezt fogja mondani.
- Jó. Ez nagyon jó.
Hannah megállt és azt kezdte vitatni mit mondjon legközelebb. Mondja el Norman-nek hogy Bújcinak nagyon hiányzik? Vagy ha ezt megemlítené, az csak felzaklatná és még jobban elszomorítaná?
Csak egy pillanatba tellett Hannah-nak döntenie. Norman-nek tudnia kellett. – Bújci még mindig kinézeget a nappali ablakán, mintha arra várna, hogy mikor jössz és viszed őt el.
Norman pislogott egy jó párat. – Valószínűleg igazad van. – mondta. – Régebben így is volt.
- Talán ha rendszeresen eljönnél meglátogatni, tudná, hogy mire számítson, hozzászokna az új menetrendhez és sokkal jobban elfogadná a helyzetet.
- Ezt nem tehetem Hannah. Féltem tőle, hogy Bújcinak nagyon fog hiányozni az otthon, de… hát… most már nem vihetem haza. Bev allergiás. Legutóbb mikor a Bújcival való találkozás után elmentem hozzá, egy hatalmas allergia rohama volt. Azt mondta a macska hámpikkelyeitől volt a ruhámon. Most pedig mindig mérges lesz, akárhányszor szóba hozom a látogatás ötletét.
Akkor talán nem kéne megemlítened neki, gondolta Hannah, de nem mondta ki. Lehetséges, hogy Bev tényleg allergiás a macskákra. – Nem tud az orvosa felírni neki valamilyen gyógyszert? Már nagyon sok új allergia gyógyszert lehet kapni.
- Tudom, de úgy néz ki semmi sem használ. Minden allergia gyógyszer, amit csak kipróbált szédülést vált ki nála, alig tud még a szobán is átsétálni. Nem arról van szó, hogy nem akarja, hogy lássam Bújcit. Tudja, hogy mennyire hiányzik nekem és emiatt nagyon is rosszul érzi magát.
Hannah egy pillanatig sem hitte ezt el. Tudta, hogy az ő ruhája is általában tele lehet macska hámpikkelyekkel, tekintve hogy Móse vedlési időszaka nagyjából 11 és fél hónapra is elnyúlhat. Ennek ellenére, amikor legutóbb beszélt Bev Dokival még februárban a szülinapi buliján, Norman menyasszonya még csak nem is szipogott. Talán Hannah-nak nem volt joga megítélni, mivel nem szakosodott allergiákra, de majdnem teljesen biztos volt benne, hogy Bev Doki allergiája nem is létezik, ahogy abban, hogy Bev csak elhitette Norman-nel, hogy az igazi.
- Akárhogy is… - mondta Hannah úgy döntve, hogy vidámabb hangvételre vált. – Nem kell aggódnod Bújci miatt. Jól érzi magát Móse társaságában és tudod, hogy milyen jól kijönnek.
- Ó, hát persze. Legjobb barátok. Tudod… Móse is hiányzik ám. Szerettem, amikor áthoztad őt hozzám. Emlékszel, hogy üldögéltek a cicalépcsőkön, amiket építettem nekik és nézték kint a madarakat?
- Emlékszem.
Az egyetlen hang a konyhában a hűtőkamra motorjának zümmögése volt. Hannah látta, hogy Norman elveszett a gondolataiban, ő pedig a sajátjaiban. Arra a házra gondolt, amit együtt terveztek. Valahogy most azt is bánta, hogy valaha is hallott a Minneapolisi újság Álom Ház versenyéről. A tény, hogy Norman meg is építené át se futott akkoriban az agyán. A ház tökéletesen sikerült. Szerette oda elvinni Mósét és eltölteni az időt Norman társaságában. De most, hogy Norman újra eljegyezte Bev Dokit, minden megváltozott. Ha előre látta volna a jövőt akkoriban, valószínűleg sosem nevezett volna be Norman-nel arra a versenyre. Megszámlálhatatlan óra és rengeteg kemény munkába kerülte megtervezni és megszerkeszteni a tervrajzokat. Ez az egész annyira igazságtalan volt, hogy pont Bev Doki házasodik össze Norman-nel, hogy aztán Hannah álomházában éljen.
Miután a csönd már nagyon hosszúra nyúlt, Norman végül megszólalt. – Azok voltak a szép napok, nem igaz Hannah?
Hannah bólintott. Látta, hogy Norman eléggé levert, így témát váltott. – Szóval, miért is vagy itt Norman? – kérdezte tőle.
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam tegnap Bev feladta az esküvői meghívókat. Ma kell megjönnie a tiédnek. Tudom, hogy ez elég kínos, de remélem, hogy el tudsz majd jönni. Bev nem akar templomi esküvőt, úgyhogy a Közösségi Ház emeletén fogjuk tartani az ünnepséget. A ceremónia a földszinten lévő bankett teremben lesz.
Hannah megpróbált nem túldöbbent arckifejezést felvenni. Abban reménykedett, hogy valami történik majd, akármi, ami majd szétválasztja Normant és Bev Dokit, de ennek az esélye napról napra kisebb lett. – Mikor lesz az esküvő? – sikerült kikényszerítenie a szavakat a torkában lévő gombócon keresztül.
- Két hét múlva szombaton. Mindenesetre csak azt akartam mondani, hogy én még mindig itt vagyok neked Hannah. Mindig is itt leszek. És ha van valami, amiben tudok segíteni a Buddy Neiman nyomozással kapcsolatban, nyugodtan szólj.
- Köszönöm, majd szólok. – mondta Hannah annak ellenére, hogy tudta csak a legvégső esetben hívná őt. Nem volt semmi értelme. Na meg, ha esetleg szüksége is lenne rá, nagy az esélye annak, hogy Bev Doki el sem engedné, hogy segítsen neki.
- Itt a boncolási jelentés. – csapta le a borítékot Delores a konyha pultra. – Akkor hol is van Lisa új kiskutyája?
- Sammy-nek itt kell lennie bármelyik percben. Herb felhívta Lisát amikor kijött Bob doki irodájából, ahol kiderült, hogy Sammy makk egészséges. A vérvétel eredményét csak holnap kapják majd meg, de Bob doki azt mondta semmi jele hogy bármi komolyabb baja lenne.
- Ez remek. Vettem neki pár dogot a plázában idefele jövet.
- Ez nagyon kedves tőled. – mondta Hannah és ránézett az anyjára. Delores egy hatalmas zacskót egyensúlyozott a kisállat kereskedés logójával az oldalán. – Ez több mint pár dolognak néz ki. Miket hoztál?
Delores kinyitotta a zacskót és kihúzott belőle egy tűzoltó piros steppelt kutyaágyat kivehető párnával a közepén.
- Vannak rajta zipzárak. – mondta rájuk mutatva. – Annyi az egész hogy kiveszed a tömőanyagot, ami egyben van, majd a steppelt huzatot berakod a mosógépbe.
- Ez egy nagyon szép ajándék, anya.
- Én is így gondoltam. Azért választottam pirosat, mert tudom, hogy az a kedvenc színed.
Hannah össze volt egy kicsit zavarodva. – De anya… Sammy Lisa kutyája nem az enyém.
- Ezt én is tudom. De Lisa azt mondta a kis Sammy majd sok időt fog eltölteni a Süti Édenben. Akkor pedig már lehet egy olyan színű ágya, ami a te kedvenc színed, nem igaz?
- Hát… miért is ne? – Hannah kuncogott egyet. – Köszönet Sammy, Lisa és az én nevemben is.
- Ó, ez nem minden! Vettem pár játékot is. – Delores belenyúlt a zacskóba és kihúzott egy plüss kacsát. – Ha Sammy ráharap a hasára, hápogni fog.
- Ez aranyos. – mondta Hannah, majd elvette és megnyomta a kacsát középen. Egy sorozat hápogást hallatott, ami olyan élethűre sikerült, hogy Lisa berohant a lengőajtón. – Mi a… ó! Egy játék. Hadd nézzem meg.
Hannah odadobta a kacsát, ami közben hápogó hangokat adott ki. Lisa pont a közepén megfogva kapta el, ami egy újabb hápogást-sorozatot indított el.
- Ezeket is nézd meg. – mondta Delores kihúzva még jó pár játékot. – Ez egy töltött kakas. Itt meg van egy ló, ami nyihog. Aztán van még egy malacom is ami röfög, egy tehenem ami bőg és egy bárányom is ami… azt csinálja amit a bárányok szoktak akármi legyen is az. – Delores odafordult a legidősebb lányához. – Hogy is hívják Hannah?
- Bégetésnek hívják, anyám.
- Tényleg? Szerintem még sohasem halottam a nevét annak a hangnak, amit a bárányok adnak ki.
- Ők nem az egyetlen állatok, amik bégetnek. A kecske és a borjú is hasonló hangokat ad ki.
Lisa kinyúlt, hogy felvegye a bárányt, ami elkezdett bégetni. Nehogy lemaradjon, Hannah felkapta a malacot és a kacsát és megnyomta őket. Aztán Delores is becsatlakozott a szórakozásba a kakassal és a lóval.
Michelle, aki még mindig a kávézóban tartózkodott, hallotta a lármát, ami a konyhából jött, így ő is bejött, hogy megnézze mi történik. Mikor meglátta, hogy mit csinálnak gyorsan berohant és felvette a plüss macskát és kutyát majd azokat is megnyomta. A négy nő annyira jól szórakozott a plüss játékok nyomkodásával, hogy észre sem vették, amikor a hátsó ajtó kinyílt. Tudomást sem vettek arról, hogy Herb ott áll őket figyelve egészen addig, amíg meg nem szólalt. – Itt meg mi történik? Csak nem gazdajelölteket látok?
Lisa kuncogott, Hannah összerezzent, Michelle elpirult, Delores pedig megpróbált úgy tűnni, mintha ő csak egy megfigyelő lett volna, amíg a három másik nő bolondot csinál magából.
- Csak kipróbálták a játékokat, amiket Sammy-nek vettem. – magyarázta Delores.
- Hát hogyne. – Herb rápillantott a plüss kakasra és lóra, amik még mindig Delores kezében voltak, majd elvigyorodott. Egyértelműen nem vette be az ártatlan megfigyelő történetét.
Ezután Delores gyorsan elterelte a témát. – Hol van a kis fickó? – kérdezte nem hagyva időt, hogy Herb kommentálja a látottakat.
Herb elmosolyodott. – Éppen itt. – mondta, majd kinyitotta a kabátját, ami látni engedte a kis Sammyt, aki egy baba hordózóban volt a fülei kikandikálva, mint két antenna, a kis fekete szemei pedig egyik arcról a másikra jártak.
- Jaj de aranyos. – mondta Delores előre lépve, hogy megsimogassa Sammy fejét. – Hogy milyen drága.
- Az bizony. – sugárzott Lisa, mint egy anya, aki az újszülött kisbabájára érkezett dicséreteket fogadja.
- Majd én megfogom, amíg te kimész a kocsimhoz. – mondta Delores leülve a munkapulthoz, majd kinyújtotta a karjait. – A kulcsok ott vannak a pulton, a láda meg a kocsi hátsó ülésén.
- Láda? – kérdezte Lisa meglepetten.
- Két fiú a kisállat kereskedésből berakta nekem, de annyira nehéz hogy én nem tudom behozni. Abba a sarokba pont jó lesz. – mutatott rá a hozzá legközelebb eső sarokra. – Ráadásul fából van, így asztalnak is lehet majd használni.
- Okos ötlet. – mondta Hannah.
Lisa elmosolyodott. – Igen, tényleg az. Jól fog jönni még egy síkfelület a sütis dobozok tárolására.
Ekkor kinyílt a lengőajtó, amin Mike lépett be. – Mit csinál mindenki itt hátul? Tele van vendégekkel a kávézó. Marge és Jack alig győzik tartani a frontot.
- Az én hibám. – mondta Michelle. – Csak egy percre jöttem volna hátra, de olyan jól szórakoztunk, hogy elvesztettem az időérzékemet.
- Én is. – ismerte be Lisa. Odasietett Sammy-hez hogy egy puszit nyomjon a fejére, majd odafordult Herb-höz. – Szerinted be tudod hozni egyedül a ládát? Tényleg előre kéne mennem. Itt az ideje a következő felvonásnak.
- Valószínűleg menni fog. De ha túl nagy lesz nekem, akkor majd befogom Mike-ot.
- Rendben, szívesen segítek. Hol van az a láda?
- Anya kocsijában. – válaszolta Hannah.
- A kulcsaim ott vannak a pulton. – tette hozzá Delores. – Nem fért be a csomagtartóba, így a hátsó ülésre rakták.
- Mi van a ládában? – kérdezte Mike.
- Üres. – mondta neki Delores. – Sammy-nek vettem.
- Sammy-nek?
- Ő itt Sammy. – Delores felemelte a takaró egyik csücskét, hogy láthatóvá váljon a kiskutya a kezében.
- Sammy Lisa új kiskutyája és itt lesz velünk napközben.
- Ezt vehetem úgy, hogy Sammy egy kiképzés alatt álló rendőrkutya? – kérdezte Mike Hannah-ra kacsintva. Ő volt az, aki azt mondta Hannah-nak hogy Dillon nyugodtan a konyhában tartózkodhat, ha leendő rendőrkutya kiképzés alatt áll.
- Pontosan az. – mondta Hannah. – Vagy az, vagy kiképzés alatt álló segítőkutya. Csak még várnunk kell, hogy egy kicsit megnőjön, mielőtt eldöntjük a dolgot.
- Foxterrier? – kérdezte Mike.
- Legalábbis Bob doki szerint. – mondta Herb. – Hoznád a kulcsokat Mike? Amint behoztuk azt a ládát, Delores-nek nem kell tovább tartania Sammy-t.
- Jaj, én egyáltalán nem bánom. – mondta Delores. – Ő egy angyal. Épp most nyalta meg a kezemet.
Hannah meglepetten nézett az anyjára. Úgy tűnt Delores-ben elkezdett kialakulni egy érzékeny pont az állatok irányt. Most hogy ez szóba került az emberek problémái iránt is mintha sokkal együtt érzőbben viselkedne mostanában, és még a barátaival is sokkal nagylelkűbb. Valami megváltoztatta az anyja életszemléletét és Hannah-nak nagyon is tetszett ez a változás.
Mike megfordult, hogy felkapja a kulcsokat. – Ez meg mi? – kérdezte, észrevéve a borítékot, amiben a boncolási eredmények voltak. – Ez a Lake Édeni Kórházból van.
- Ó ez csak valami amit Knight Doki írt. – mondta neki Delores. – Nem volt időm ott helyben elolvasni, úgyhogy magammal hoztam, hogy majd később bepótolom.
Szép mentés, gondolta Hannah. Minden, amit mondtál tökéletesen igaz volt és rettenetesen félrevezető is egyben. Ez egy igazi művészeti forma, bárcsak én is ilyen jól művelném.
Nem tartott sokáig a férfiaknak behozni a ládát. Még kevesebb ideig tartott Hannah-nak becsúsztatni a borítékot az egyik fiókba.
Mikor a férfiak visszajöttek a ládával Hannah a sarokba rakatta velük azt, majd belecsúsztatta Sammy új ágyát. Ezután Herb pedig belehelyezte a kiskutyát.
- Hagyhatod a láda ajtaját nyitva. – mondta Hannah Herb-nek. – Már végeztem az összes sütéssel, így rajta tudom tartani a szememet.
- Nem hiszem, hogy ő most bárhová is menne. – jelentette Delores. – Abban a pillanatban amint bevackolta magát, becsukta a szemét, sóhajtott egy nagyot és már el is aludt.
Hannah rápillantott a ládában fekvő kiskutyára. Az anyjának igaza volt. Sammy már rég mélyen aludt. Meleg és kényelmes helynek látszott, ahogy a kutya befúrta magát az új ágyába és Hannah épp azon gondolkodott bárcsak ő is kisebb lenne, hogy beférjen mellé.
- Hol a parka kabátod? – kérdezte Delores Hannah-t kihúzva őt az álomvilágból.
- A fogason az ajtó mellett.
- Nem, nincs ott és sehol sem látom a konyhában.
Hannah odapillantott a hátsó ajtó melletti fogasra. Delores-nek igaza volt. Csak Hannah steppelt kabátja és Michelle nehéz gyapjú kabátja lógott ott. – Ne aggódj anya. Itt kell lennie valahol.
- Ezt mintha már hallottam volna. – mondta Delores majd felnevetett. – Mikor még kicsi voltál szinte minden télen legalább egy dolgot elhagytál. Levetted a kabátod, a sálad vagy a kesztyűidet, aztán szinte rögtön el is felejtetted hová raktad őket.
- De mindig előkerültek. – védte meg magát Hannah, habár Delores-t inkább szórakoztatta az emlék. – Ne aggódj anya. Nem hagytam el a kabátom. Az egyetlen dolog, amit mostanában hiányolok az az alvás!
Juhu! Megjött a folytatás!
VálaszTörlésKöszi, hogy hogy gondolsz ránk!
További jó munkát.
Üdv: Zsu