Fahéjas tekercs és gyilkosság - 15. fejezet

15. fejezet


- Kész vagy?
Amikor Michelle kinyitotta az ajtót, Hannah felkészült a narancs és fehér szőrgombóc bóling golyó szerű becsapódására. De nem történt semmi.
- Hol van? – kérdezte Hannah, majd beviharzott, hogy megnézze Móse miért nem köszöntötte őt a már jól megszokott módon, hátrahagyva Michelle-t, hogy kövesse őt.
- Móse? – szólt Hannah de semmilyen nyávogás nem hallatszott válaszként. – Merre vagy?
- Bujkál. – mondta Michelle a nappaliba lépve miután megnézte a konyhát a macska után kutatva.
- Bujkál? De miért?
- Lehet, hogy nem akarod tudni. Mondjuk úgy, szükséged lesz egy új liszt tárolóra és új lisztre is bele.
Hannah megfordult és elindult a konyhába, hogy a saját szemével is lássa mi történt, de Michelle megállította.
- Itt van. – mondta majd felmutatta a mobilját. – Egy kép többet ér ezer szónál. Már így is elég húzós napod volt és úgy gondoltam előbb felkészítelek, mielőtt a saját szemeddel is meglátod a katasztrófát.


Hannah Michelle telefonjának kis képernyőjét bámulta, majd hangosan felnyögött. Tényleg katasztrofálisan nézett ki még a kis képernyőn keresztül is és Hannah ismét felnyögött. Egyértelmű volt, hogy az egyik fogócska helyszíne a konyha volt. A műanyag liszttartó doboza oldalára fordulva feküdt a földön. A teteje nem messze tőle, a konyha többi része pedig lisztel volt borítva. Csak hogy a káosz még nagyobb legyen, az egyik macska valószínűleg felborította a vizes tálkát és most a mosogató előtt kisebb vizes-lisztes maszattócsák éktelenkedtek. Móse etetője is az oldalán feküdt és a benne lévő vörös és barna macska nasik szétterültek a káosz egész területén.
- Legalább színes. – jegyezte meg Michelle majd kivette Hannah kezéből a telefonját és kikapcsolta.
- Az már igaz, de semmi szükségem nem volt absztrakt padló művészetre. Menjünk és takarítsuk fel mielőtt még maradandó szobrokká változnak.
Harminc perccel később Hannah konyhájának padlója ismét tiszta volt. Mivel mindketten részt vettek a takarításban, az első pillantásra lehetetlennek tűnő küldetés még sem volt annyira nehéz. A macskák előbújtak a rejtekhelyükről és Hannah látta Mosé bűntudattal teli ábrázatát, amitől ő is rosszul érezte magát. Végtére is csak játszottak, így megölelgette Móse-t és elmondta neki, hogy nem is olyan mérges rá. Megtöltötte az etetőt friss macska rágcsákkal és vizet öntött az ivós tálkákba. Minden ismét az eredeti formájában állt, kivéve a törött tárolót és az abból hiányzó lisztet.
Hannah felszedegette a tároló darabkáit és a szemetesbe dobta őket. Legközelebb, amit venni fog, majd valamilyen törhetetlen anyagból lesz, aminek a fedelét erősen le lehet majd zárni. Tudta, hogy Móse nagyon jól szórakozott itt Bujcival, de ha így folytatják az összes törhető dolog a lakásban pótlásra fog szorulni.
- Szerinted Bujci nincs rossz hatással Móse-ra? – kérdezte Michelle összekötve a kukazsák tetejét.
- Nincs. Csak hát Norman háza egy fiatal és igazán aktív macskának lett berendezve. Hatalmas, vastag szőnyegekkel és elég kevés bútorral ahhoz, hogy ne kerüljön Bujci útjába ha esetleg fogócskázik. Móse és Bujci soha nem tört el semmit Norman házában mivel bőven volt elég helyük a játékhoz. Az én lakásom sokkal kisebb és tele van pakolva mindenféle dologgal.
- Hát elég rossz, hogy az összes liszted kiömlött. Van még valahol?
- Nem hiszem, legalábbis nem itthon. Legutóbb, amikor elfogyott itthon a liszt, csak elvittem a tartót és feltöltöttem a Süti Édenben. Elég buta dolog lenne itthonra is lisztet vennem mikor odabenn vannak a 25 kilós zsákok.
- Hát kár, hogy nincs belőle itthon. Akartam Mike-nak sütni pár sütit.
- Mike-nak? Miért akartál neki sütni?
- Mert ha minden igaz egy órán belül kopogtatnia fog az ajtódon.
Hannah meglepetten bámult a húgára. – Miért nem mondtad, hogy Mike hívott?
- Mert nem hívott.
- Akkor miért gondolod, hogy átjön?
- Mert egy gyilkosság történt és akárhányszor ilyen van, mindig beugrik hozzád, hogy megtudja mit derítettünk ki.
Hannah ezen elgondolkodott egy pillanatig. – Igazad van. – mondta. – Most már azt kívánom bárcsak ne dobtam volna ki azt a kis megmaradt lisztet a tartó aljából. Nem tudunk sütit sütni liszt nélkül, nekünk pedig nincs itthon belőle, ha csak…
Hannah abbahagyta a beszédet Michelle pedig várta, hogy folytassa a mondandóját. – Ha csak mi? – unszolta végül.
- Nézd meg a hűtőt. Lehet, hogy a fagyasztóban van egy kis maradék liszt. Szerintem hoztam haza belőle, amikor a Karácsonyi süteményeket csináltam. Úgy rémlik, hogy ahelyett, hogy visszavittem volna a maradékot a Süti Édenbe inkább lefagyasztottam.
- Van értelme. – mondta Michelle majd kinyitotta Hannah hűtőjét. – Én is ezt szoktam otthon csinálni, hogy megakadályozzam a gabonazsizsik kikelését. Elég gusztustalan, ha belegondolsz.
- Nem szükségszerűen. Kapsz egy kis extra fehérjét.
- Fúj! – grimaszolt Michelle.
- Ha ennyire zavar, akkor szitáld le a lisztet mielőtt a tartóba teszed.
- És így megszabadulok a zsizsikektől?
- A nagyjától.
- Akkor mégis miért bajlódnék vele annyit, ha csak a nagyjától szabadulnék meg?
- Azért mert ez egy rögeszme és lehet, jobban éreznéd tőle magad.
- Azért annyira nem vagyok rögeszmés! – jelentette ki határozottan Michelle, majd elkezdte keresni a maradék lisztet, kivéve mindent Hannah fagyasztójából majd visszapakolva őket. – Itt is van. – mondta, diadalmasan feltartva a zacskót.
- Pont ott volt ahol legutoljára néztem.
- Mindig így van, ez egy íratlan szabály. Mennyi liszt van benne?
Michelle úgy tartotta a zacskót, hogy Hannah is láthassa. – Négy vagy ötbögrényi. Talán egy kicsivel több. Elég nehéz megmondani mérés nélkül.
- Ha szerinted van 1 és félbögrényi, akkor megcsinálhatnánk Eleanor Olson zab sütijeit. Az Mike egyik kedvence, főleg ha még mazsolát is teszek bele.
- Annyi szerintem biztosan van. Mi van a zabpehellyel? Van itthon?
- Van és azt is tudom, hogy cukor és tojás is van. Hadd vegyem elő a receptet és elkezdhetjük csinálni a tésztát.
Hannah elvette a három gyűrűs receptgyűjtőjét a turmix mellől és elkezdte lapozgatni. – Itt is van. Emlékszem minden csütörtökön kaptam egy ilyet, amikor még Mrs. Olson volt a Jordan Gimi főszakácsa. Az általános iskolások 11-től délig mehettek a büfébe, déltől egyig pedig a középiskolások. Nem emlékszek senkire, aki ne szerette volna a zab sütijeit.
- Mrs. Olson már nem volt ott, amikor én kezdtem az iskolát. – mondta Michelle elhúzva a száját. – Nálunk a főszakács Edna Ferguson volt és mi nem kaptunk sütiket keddenként, mint te.
Michelle egy kicsit irigynek hangzott, de nem hibáztathatta érte. Remek volt olyan iskolai szakács, aki különleges apróságokkal lepte meg őket. – Amit a legjobban szerettem azokban a sütikben, hogy Mrs. Olson néha meglepetéseket is tett a sütikbe.
- Mint például?
- Kis édességeket rakott bele, mint egy kocka Hershey csoki, egy falat ananász vagy alma. Egyik héten még M&M’s is volt benne. Na, azokat imádtam!
Michelle nem szólt egy szót sem csak odasétált a táskájához és kinyitotta. Miközben Hannah nézte, ő kihúzott pár zacskó M&M’s cukorkát.
- Azokat meg hol szerezted? – kérdezte Hannah.
- A kórház automatájából tegnap este. Hoztam cukorkákat mindenkinek és ezek maradtak. Fel akarod használni őket a sütibe?
- Hármat találhatsz, de az első kettő nem számít. – mondta Hannah kikapva Michelle kezéből a zacskókat.