- Örülök, hogy nem holmi kolbászdarabkával kell beérnem. – mondta Michelle beleharapva a dupla sajtos-gombás hamburgerébe.
Hannah megvárta, amíg maga is lenyeli az ő dupla gorgonzolás hamburgerét mielőtt válaszolt volna. – Miből gondolod, hogy kolbászdarabkával kéne beérned?
- Átnéztem a menüt a tekepálya büféjében arra az esetre, ha Alice elfogadná a helyettesítési ajánlatomat, hogy meg tudja látogatni Matthew tiszteletest. Az egyetlen dolog, amit ott kapni lehet az a szóda, sör, chips, pattogatott kukorica és a kolbász. Ott vannak abban a nagy befőttesüvegben, amit a pult mögött tart.
- Semmi malac láb?
- Nem, azok túl kényesek. Gondolom a kolbász valamivel esztétikusabb.
A két nővér csak hallgatott, amíg megették az ennivalójukat és időnént belekortyoltak a sörös korsójukba. Addig nem is szólaltak meg, amíg már majdnem a hamburgerek végére nem értek.
- Azon gondolkozom, rendelek elvitelre valamit Norman-nek. – mondta Hannah. – De nagyon el lehet havazva. Azt hittem mostanra elolvassa az üzenetemet és egyenesen idejön.
- Lehet, hogy az a fogászati vészhelyzet elég bonyolult. – Michelle elhalgatott, majd összeráncolta a szemöldökét. – Felejtsd el, egyáltalán nem az.
- Hát te ezt meg honnan tudod?
- Az a fogászati vészhelyzet, ha volt egyáltalán, mostanra bizosan vége. Átlátok a szobaelválasztó tetején lévő művirág levelei között és Norman épp itt van.
- Integess neki. Lehet, hogy nem lát minket itt hátul.
- Remélem, hogy nem is fog. Akármit is csinálsz, ne állj fel Hannah. Komolyan meg kéne lapulnunk.
- Miről beszélsz?
- Norman az egyik kétszemélyes asztalnál ül az ebédlő közepén. Valószínűleg nem sokkal utánunk jöhetett.
- Ránk vár?
- Azt kétlem. Bev dokival van.
Legelőször Hannah csak döbbenetet érzett, majd a kedve drasztikusan esett egy nagyot. – Tehát akkor a fogászati vészhelyzet csak egy kifogás volt arra, hogy elszabaduljon tőlem és elvihesse Bev dokit vacsorázni.
- Ne következtess elhamarkodottan Hannah. Ha megfordulsz, te is láthatod Norman-t a zöldség között.
- Nem akarom látni!
- Hát, szerintem meg igen. Elég egyértelmű, hogy Norman egyáltalán nem akar itt lenni.
- Tényleg?
- Tényleg. Csak fordulj el és nézd meg. Te is látni fogod mire értem.
Hannah megfordult. Pontosan úgy volt, ahogy azt Michelle mondta. Ott volt Norman az ebédlő közepén egy két személyes asztalnál Bev dokival. Ő háttal ült így csak a feje hátulját láthatta és a drága frizuráját, de Norman szemben volt és egyáltalán nem nézett ki boldognak. – Elég… szomorúnak néz ki. – mondta.
- Igen annak. Pontosan úgy mintha tényleg egy fogászati vészhelyzethez hívták volna ki.
- A hamis fogászati vészhelyzethez. – javította őt ki Hannah. – Valószínűleg Ő volt az.
A két nővér figyelt egy kicsit majd Michelle azt mondta. – Nézd! Biztos mondott valamit ami Norman-nek nagyon nem tetszik. Most elég ingerültnek néz ki.
- Délután telefonálás közben is eléggé annak tűnt.
- Vitatkoznak valamin. – mondta Michelle. – Nézd, hogy szorítja a kezét. Abból a kenyérrúdból, amit éppen tart pár másodperc múlva már nem lesz semmi a morzsán kívűl. Most meg Bev doki megpróbálja megfogni a másik kezét, hogy lenyugtassa.
Hannah összeszűkitette a szemét. – Nem fog működni. Visszahúzta a kezét és mogorván néz.
- Lehet, hogy csak a fény, de Norman arca elég vörösnek néz ki.
- Nem a fény az. – mondta neki Hannah. – Norman arca tényleg vörös. Dühös, nagyon dühös.
- Mérges. Láttad már Norman-t valaha is ennyire dühösnek?
- Soha. Norman nem az a tipus, aki könnyen kijön a sodrából. Ő nem oylan.
- Akkor valamivel nagyon felzaklathatta. – jegyezte meg Michelle.
- Kiváncsi vagyok, most mit csinál. Felvett egy szalvétát és az arca elé tartja.
- Krokodilkönnyek. – informálta őt Michelle. – Vagy az, vagy tényleg sír. Van egy lány a dráma csoportomban, aki parancsra tud sírni. Ez nagyon hasznos tud lenni, ha valaki színésznő.
- Hát úgy néz ki a doktornőknek is igen jól jön. Norman kinyúlt, hogy megfogja a kezét.
Michelle felsóhajtott egy kicsit. – Ezért nem hibáztathatod. Vannak olyan férfiak, akik nem tudják elviselni, ha egy nő sír. Gondolom Norman is ilyen.
Hannah megvonta a vállát. – Nem tudom. Mostanában már semmibe sem vagyok biztos. Norman azt mondja, szeret, de ez egyáltalán nem néz ki jól. Aztán Mike is azt mondja, hogy szeret, de gondolom az is meg fog változni, amint megtudja, hogy rajta vagyok a gyilkossági ügyén. Talán egyikőjük se szeret igazán!
Michelle intett a pincérnőjüknek és elővette a pénztálcáját. – Talán pénzel nem tudunk neked szerelmet venni, de csokit azt igen. És az már majdnem ugyanaz. Rendelek mindkettőnknek egy dupla cukorhabos brownie-t elvitelre.
- Elvitelre? De még nem mehetünk el. Ahhoz el kéne mellettük sétálnunk és én nem igazán szeretnék.
Michelle elkezdett vigyorogni. – Félsz, hogy legyilkolod?
- Persze hogy nem! De előfordulhat, hogy elég sok kechup és mustár várna rá a jövőben.
Michelle-nek a vigyorgás már nem volt elég, elkezdett nevetni. – Nem hibáztatnálak érte. Kövess, Hannah. A konyhában meg tudjuk várni, amíg becsomagolják nekünk a rendelést, majd utána a hátsó kijáraton távozunk. Elől meg majd visszaosonunk a kabátjainkért és a csizmákért.
Hannah mérlegelte az ötletet egy kicsit. – De nem gondolod, hogy ez a gyávák megfutamodása lenne?
- Nem, ez a legolcsóbb kiút lenne. A ruhatisztitó egy vagyont kérne el tőled, hogy kiszedjék a ketchup és mustár csíkokat a fehér kasmír pulcsijából.
- Jobb? – kérdezte Michelle miután eltüntették mindketten a dupla cukorhabos brownie-jukat.
- Sokkal jobb. Köszönöm, Michelle. Nagyon elszomorodtam, amikor meghallgattam Norman üzenetét arról, hogy még mindig az úgynevezett fogászati vészhelyzettel van elfoglalva.
- Tudom. – mondta együttérzően Michelle. – Nem felejtetted el kinyomtatni nekem azokat a recepteket? Csinálhatnék pár sütirudat ma este.
- Nem felejtettem el. – mondta Hannah odasétálva az asztalához, majd felvett néhány papírt és átnyújtotta Michelle-nek. – Van három sütirúd receptem és egy bedobós receptem is.
- Remek! Süssünk együtt. Ettől mindkettőnk jobban fogja érezni magát. Hol kezdjük?
- Te csinálhatsz Feketeerdő Brownie-kat, én meg csinálok Eperke Sütirudakat.
Az ezt követő tíz percben Hannah konyhájában csak az ehhez hasonló kérdéseket lehetett hallani; - Ideadnád nekem a cukrot? Vagy, hogy; - Hol tartod a sütésálló alumínium fóliát?
Csak miután mind az alsó és felső sütő is be lett állítva a megfelelő hőmérsékletre és mindkettőbe sütésre készen álló tepsik sorakoztak jött el az alkalom, hogy a két nővér ismét le tudjon ülni. Hannah feltette a kávét majd csatlakozott húgához a konyhaasztalnál. – Ismered Lenny Peske-t, igaz?
- Nem személyesen, ő amolyan egy lábbal a törvény rossz oldalán állok tipus. – mikor Hannah üres tekintettel viszonozta válaszát Michelle folytatta. – Amolyan csaló, de mégsem az.
- Kicselezi a törvényt?
- Pontosan. Lonnie nagybátyja Pat elég jól ismerte őt. Együt jártak a Jordan Gimibe.
- Errefelé lakik az a nagybácsi?
Michelle megrázta a fejét. – Már évek óta Chicagoban él. Legutóbb mikor Lonnie meglátogatta őt, órákig beszélgettek. Pat nagybácsi volt az, aki Lenny-t az „egy lábbal a törvény másik oldalán állok” tipusnak nevezte. Szerintem beszélnünk kéne vele.
- Pat nagybácsival?
- Nem. Lenny-vel. Őt mindig megtaláljuk az Arany Sasban.
Hannah meglepődött. A legtöbb ember tudta Lake Édenben, hogy az Arany Sas egy bárnak és táncos helynek meghírdetett bár elég lezülőtt hely volt. A legutóbb mikor Michelle titkos felderítésen volt ott egy másik nyomozás miatt, majdnem katasztrófába torkollott a helyzet. – Tényleg megint ki akarsz menni az Arany Sasba? – kérdezte.
- Nem, de Lenny ott dolgozik. Nem akarod, hogy megint álcázva nyomozzak ott, ugye?
- Persze hogy nem.
- Rendben, akkor mennyjünk mind.
- Kiket értessz mind alatt?
- Te, Andrea és én. Együtt erősebbek vagyunk, és amúgy se akarok megint egyedül kimenni oda. Mit szólsz a holnap estéhez?
- Nekem jó. Holnap reggel majd leegyeztetem Andreával, hogy jó-e neki. De meg ne említsd ezt anyának, mert akkor ő is jönni akar. És akkor rá is kéne visgyáznunk.
- Tudod milyen mérges lenne anya, ha ezt most hallaná?
- Hát persze hogy tudom. – Hannah hátranézett a sütőre mikor az megszólalt. – A tiéd vagy az enyém?
- A tiéd. A te tésztaalapod csak tizenöt percig sül. Aztán lehűtöd, ami olyan öt perc, utána megtöltöd az epres pitetöltelékkel, majd a díszítés a tetejére és még harminc perc sütés. Olvastam a receptedet.
- Oké, akkor kiszedem ez enyémet. Mond meg mennyi idő kell a te Feketeerdő Brownie-aidnak és én átállítom az órát.
- Nem kell, én szemmel tartom az órát. Mindig együtt sütünk ha hazajövök, úgyhogy holnap beugrom a Vörös bagolyba és veszek egy második konyhai időzítőt is.
- Amíg figyeled az órát, miért nem hívod fel a Sast, és kérdezed meg dolgozik-e holnap este Lenny. Időpocsékolás lenne kiautózni oda csak azért, hogy kiderüljön nincs is műszakban.
Michelle kinyúlt, hogy felvegye a falon lévő telefont. – Jó ötlet. Mindjárt fel is hívom. Az én sütijeimnek úgyis kell még tizenöt perc.
Hannah alapja már ki is húlt az előírt öt perc alatt, majd összerakta rudakat és éppen tette is vissza őket a sütőbe mire Michelle letette a telefont. – Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte.
- Lenny-nek valami privát találkozója volt az irodában, engem meg várakozóra raktak, amíg ki nem jött.
- Lenny-nek privát találkozói vannak a Sasban?
- Leglább is ezt mondta az egyik pincérlány. Azt mondta Selyem a neve.
- Szerinted ez egy igazi név?
- Nem. Általában az ilyen lepukkant helyeken dolgozó felszolgáló lányok nem az igazi nevüket használják. Nem akarják, hogy az oda betévedők bármilyen személyes információt meg tudjanak róluk.
Hannah csak bámult a kistestvérére. – Meg kéne kérdeznem, hogy ezt te honnan tudod?
- Meg kérdezheted, ha akarod. Az egyik szobatársam egy bárban dolgozott a nyár folyamán és ő is kapott egy kitűzőt meg egy álnevet. Egyébként, Selyem azt mondta Lenny azóta zárja az iroda ajtaját, mióta átvette a menedzseri pozíciót, és hogy csak neki van kulcsa hozzá. Azokon az estéken, amikor nem dolgozik, ki se tudják nyitni az ajtót.
- Tényleg. – Hannah agya végigfutott a lehetőségeken, számíásba véve Pat nagybácsi személyes véleméyét is. – Fogadnék rá, hogy valami alantas és illegális dolog van ennek a hátterében.
- Biztosan igazad van. Selyem azt is modta, hogy négy hónappal ezelőttig a felszolgálok is ki-be járhattak használni a telefont, de most már csak Lenny használhatja.
- Ettől kedvet kaptam jó alaposan körülnézni abban az irodában. – mondta neki Hannah.
Még egy óra telt el sütögetéssel, beszélgeéssel és szórakozással. Már hat tepsivel is megcsináltak mire Hanna úgydöntött, hogy ideje lefeküdniük aludni.
- Jobb, ha most lefekszel, Michelle. Elég korán kell felkelned ha be akarsz velem jönni a városba.
- Jól hangzik. – állt fel Michelle, majd megölelte Hannah-t. – Jó éjszakát, Hannah.
- Jó éjszakát, Michelle. – ölelte vissza őt Hannah. – Én is mindjárt lefekszem csak… - Hannah hirtelen elhalgatott amikor megszólalt a csengő.
- Majd én kinyitom útban az ágy felé. – mondta Michelle kinyitva az ajtót. – Valószínüleg Norman az.
- Nem, ez valószínüleg Mike. – mondta Mike belépve. – Nem néztél bele a kukucskálóba?
- Nem sok értelme van. Szia, Mike. Jó látni téged. És viszlát, Mike. Most megyek aludni.
- Jó éjszakát, Michelle. – mondta Mike miközben a lány távozott, majd odafordult Hannah-hoz. – Mi a baj a kukucskálóddal?
- A kinti világítás. – magyarázta Hannah, közben levéve Mike kabátját. – Már egy petíciót is benyújtottam az egyesülethez hogy tegyék át a világítást, hogy a látogatóim arca ne a sötétben legyen folyton. Bele is egyeztek, de az ezermester még nem járt erre.
- Majd én megcsinálom a szabadnapomon. – ígérte meg Mike.
- De neked nem kell…
- De én akarom. Azt akarom, hogy biztonságban legyél Hannah. Már este tizenegy is elmúlt. Tudnod kéne ki az, mielőtt kinyitod az ajtót. Emellett én egy bűnüldőző szerv vagyok, így felelős vagyok a biztonságodért. Érdekemben áll, hogy megtartsalak magam mellett.
- Ó, igazán? – mondta Hannah miközben Mike közelebb lépett. Megpróbált természetesen viselkedni, de tudta mi következik így a hangja kissé megremegett. – És mi lenne az?
- Megmutatom.
Mielőtt Hannah bármit is tudott volna tenni a levegővételen kívül, Mike magához húzta és megcsókolta.
Jól esett olyannak lenni, akit szeretnek, még egy olyan férfi által is, akiről tudta, hogy valószínűleg nem lenne neki megfelelő. Már egy ideje Bev dokival randizgat és még csak meg sem említette ezt neki. De persze az ezelőtti nőket sem elítette meg, mint Shawna Lee Quinn, a testvére Vanessa vagy Ronni Ward. Másfelől viszont Norman, az a férfi, akiről úgy érezte megfelelő lenne neki, sem volt teljesen őszinte azokról a randikról Bev dokival, amik az ő és Mike randiai alatt folytak. Aztán ott volt a ma este is. Ma este Norman elárulta őt és…
Hannah abbahagyta a gondolkodást. Mike csókja túl magávalragadó volt ahhoz, hogy elrontsa azt bármivel, ami nem hozzá kapcsolódott és az érzéshez, hogy milyen jó olyannak lenni, akit szeretnek, mégha az nem is tart örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése