- Remélem nincs túl sok kérdésetek. – jött Lee-től a válasz Hannah kopogására. – Tíz perc múlva kezdődik a próba.
- Nem fog több időt igénybe venni. – ígérte Hannah belépve a szobába annak ellenére, hogy nem hívták be, majd jelzett Andreának hogy kövesse. Amíg a zenekar többi tagjai csupán sima hálószobákban szálltak meg egy fürdővel, addig Lee Sally egyik lakosztályát kapta meg. Volt egy erély tökéletes kilátással az Éden Tóra. Kétszárnyú franciaajtók választották el a nappali részt a hálószobától és ha Hannah jól emlékezett volt egy hatalmas kád és egy zuhanyzó is.
A nappali hatalmas volt. Volt egy kanapé a fal mentén és egy alacsony asztal négy székkel. A síkképernyős tévé pont a bőr kanapéval szemben lévő falra volt rakva mellette pedig egy falból lenyitható íróasztal.
- Akkor hát térjünk rá. – mondta Lee.
Senki nem ajánlott nekik fel helyet de Hannah így is leült. Tudta hogyan kell kezelni az olyan embereket, mint Lee. – Említett magának Buddy valamilyen okot, hogy miért is akart elmenni Minneapolis-ból? – kérdezte a férfit.
- Nem. Csak annyit mondott, hogy… - Lee hirtelen abbahagyta a mondandóját amikor Cammy kijött a hálóból.
- Szia Hannah. – villantott rájuk egy mosolyt.
- Szia Cammy. Ő itt a másik testvérem Andrea.
- Örülök a találkozásnak. – mondta Cammy. – Azért jöttetek, hogy meghallgassátok a próbát?
- Nem egészen. – mondta neki Hannah, de még mielőtt folytathatta volna Lee felemelte a kezét.
- Most, hogy megvolt a bemutatkozás, lekophatsz. – mondta a lánynak.
Úgy nézet ki Cammy vette a lapot és engedelmesen bólintott. – Oké. Lemegyek korábban a próbára.
Lee megrázta a fejét. – Nem akarom, hogy ott legyél, és ha találkozol Lynnettel mond meg neki is, hogy őt sem akarom ott látni.
Hannah összevonta a szemöldökét. Lee nagyon csúnyán beszélt. Mikor odafordult Cammy-hez látta, ahogy a lány alsó ajka remeg egy kicsit. Egyértelműen megbántotta az érzéseit, szebben is elküldhette volna.
- Megyek de… miért nem akarod, hogy ott legyek a próbán? – kérdezte Cammy.
- Az az én dolgom. Most menj.
Nem így bánunk egy hölggyel! Jutott eszébe Hannah-nak a kifejezés, de talán csak egy 1968-as film miatt, amit nemrég látott. Természetesen Lee nem egy sorozatgyilkos, de ez mégis csak egy nyomozás. Lee viselkedése a barátnőjével szemben a kegyetlenség határait súrolta és Hannah eldöntötte, hogy miután befejezték az interjút meg fogja keresni Cammy-t és jobb kedvre deríti.
Miután az ajtó bezárult Cammy után Hannah odafordult Lee-hez. – Tudnom kell, hogy mit mondott pontosan Buddy amikor bejelentette, hogy kilép a zenekarból.
- Azt mondta; hogy Ki kell szállnom a bandából és el kell tűnnöm a városból. Megkérdeztem tőle, hogy miért és azt válaszolta, hogy személyes ügy és hogy nem akar róla beszélni. Én kitaláltam, hogy valószínűleg nő lehet az ügyben.
- Ezt mégis honnan gondolod? – kérdezte őt Andrea.
- Általában, ha egy férfi ilyen gyorsan szedi a sátorfáját, akkor ott egy nő áll a dolog mögött. Buddy-nak pedig elég sok rajongója járt velünk a turnék alatt.
- Volt állandó barátnője?
Lee megrázta a fejét. – Mióta ismertem nem. Buddy nem akarta magát elkötelezni, ezt még ő mondta egyszer. Én pedig soha nem láttam ugyanazzal a nővel egy vagy két alkalomnál többször.
- Milyen régóta ismerte? – kérdezte Hannah.
- Majdnem három éve. Akkor kezdtem el összerakni a bandát. Eric volt az első. Ő a kisöcsém és egy igazi tehetség, csak szüksége van valakire, aki irányítja. Először billentyűs meghallgatásokat tartottunk és Buddy volt az első választottam.
- Elégedett voltál Buddy játékával? – kérdezte Hannah.
- Igen… a legtöbb esetben. Nem volt egy zseni, mint Brubeck vagy Garner de jó színpadi jelenléte volt és a hölgyek is szerették. Az egyetlen dolog, ami zavart benne, hogy elég temperamentumos lett, ha ivott. Ez nagyon kevésszer történt meg és soha sem azokon az estéken, amikor fellépésünk volt, úgyhogy nem foglalkoztam vele igazán.
- Jó barátok voltak? – kérdezte Andrea.
Lee megrántotta a vállát. – Persze, barátok voltunk. Kedveltem és ő is kedvelt. Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem volt nézeteltérésünk.
- Mivel kapcsolatban nem értettek egyet? – folytatta Hannah.
- Magának akarta az egész műsort. Emlékeztetnem kellett, hogy a banda a műsor sztárja nem egyedül Buddy Neiman.
- Okozott valaha is bármilyen problémát ez a szokása a zenekar többi tagjánál?
- De még mennyire. De a legtöbbjükkel ugyanez a probléma. Néha napján egyik-másik a fejébe veszi, hogy neki kéne csak a rivaldafényben fürdeni. Amikor ilyen történik, nekem kell rendet tennem. Erről szól az irányítás. Tudni kell, hogy mikor kell elengedni a dolgokat és mikor kinyírni még csírájában.
- Tudni kell, hogy mikor kell kinyírni?! Andrea rémülten nézett miután bezáródott mögöttük a lift ajtaja. – Szerinted ez csak egy véletlen Freudi elszólás volt?
Hannah előhúzta a noteszét és a tollát. – Valószínűleg nem, de azért mindenesetre leírom.
- Menjünk, keressük meg Cammy-t. – javasolta Andrea, ahogy a lift lassan a hallba ért. – Nagyon szomorúnak tűnt, amikor elment Lee lakosztályából és lehet, hogy mérges is eléggé ahhoz, hogy valami mocskos dolgot eláruljon nekünk Lee-ről.
- Én is ugyanígy érzek, de azt gondoltam te azért akarod őt megkeresni, hogy jobb kedvre derítsd.
- Fel is vidíthatjuk. Csak hát most elég törékeny állapotban van, és ezt ki kellene használnunk.
Hannah a testvérére bámult. Még soha nem látta őt jéghideg törtető módban ezelőtt.
- Ne nézz rám így. Csak gyakorolok valamit, amit Bill nyomozó magazinjában olvastam. Emellett ki nem állhatom Lee-t. Ha ő az, aki megölte Buddy-t, minden hasznos információt meg akarok szerezni, hogy aztán személyesen dughassam be egy cellába.
- Megértem, hogy miért nem kedveled Lee-t, de még soha senkire nem reagáltál így ezelőtt.
- Tudom. Csak hát nagyon irritál a pasi. Az ilyen Lee féléktől a falra mászom. Úgy bánik Cammy-vel mintha a szolgája lenne, vagy mintha emberszámba se venné. Csak emlékezz, hogy mi történt odafent a szobájában. Lee-nek eszében sem jutott elgondolkodni azon, hogy mit érezhet Cammy vagy hogy ő mit akar tőle. Csakis Lee Lee Lee és senki más nem számít.
Hannah meg se szólalt, Andreának teljesen igaza volt.
- Ha megtaláljuk Cammy-t majd megkérdezem tőle, de gondolom Lee csak akkor kedves vele, ha akar tőle valamit. És ha kedves, akkor mindent belead, amíg meg nem kapja azt amit annyira akar! Valószínűleg minden alkalommal, amikor érzi hogy a lánynál betelt a pohár és elhagyná, vesz neki egy nagy üveg drága parfümöt. Ő az a fajta elkényeztetett, megromlott típus, aki megpróbál mindenkit megvesztegetni, csak hogy a kedve szerint táncoljanak.
Vesz neki egy nagy üveg drága parfümöt. A kifejezés, amit Andrea használt nagyon ismerősen csengett. – Úgy, mint Benton Woodley? – kérdezte Hannah, Andrea első igazi barátjára utalva.
- Igen! Pontosan, mint Benton! Még egy kicsit úgy is néz ki mint… - Andrea abbahagyta mondandóját és Hannah nézte ahogy az arca lassan rikító rózsaszínre vált. – Talán tényleg túlságosan felhúztam magam a dolgon, nem igaz?
- Egy kicsit.
- Csak hát utálom látni, amikor valakit bántanak és… most amúgy sem rajongok a férfinemért úgy általánosságban.
- Veszekedtetek Bill-el?
- Nem. Bill és én rendben vagyunk. Mi soha nem veszekszünk komolyabb dolgokon. Esetleg butaságokon, amiken végül csak nevetünk. Ő egy nagyon jó férj Hannah, boldog vagyok, hogy hozzá mentem. Egyszerűen csak nagyon utálom azt látni, hogy valaki tisztességtelenül kihasználjon valaki mást és Lee pontosan ezt teszi Cammy-vel.
Ésszerű magyarázat volt de Hannah azt érezte, van e mögött még valami rossz amit Andrea nem árul el neki.
- Nem tudom te hogy vagy vele; - mondta Andrea kissé grimaszolva. – de én nagyon szeretném látni, hogy Cammy kiáll magáért és harcol ellene. Mindenkinek harcolnia kell, ha bántják, nincs igazam?
Hannah ezen elgondolkodott egy kicsit. – Igazad van. – értett vele egyet. – Legalábbis nem jut eszembe egy kivétel sem.
- Örülök, hogy így gondolod. – Már ott jártak Sally kávézó részlegének ajtajánál amikor Andrea megállt. – Menjünk be és igyunk egy csésze kávét mielőtt beszélünk Cammy-vel.
- Rendben. – értett gyorsan egyet vele Hannah. Talán ha leülnek egyet kávézni, Andrea meggondolja magát és kiböki bármi is járjon a fejében.
De a nővéri társalgásnak már azelőtt vége szakadt mielőtt elkezdődhetett volna, abban a pillanatban, ahogy beléptek a kávézóba. Andrea megragadta Hannah karját. - Ott van, Hannah.
- Lynnette is vele van. – mutatott rá Hannah.
- Az nem baj, vagy igen? Azt mondtad barátok és vele is kell majd beszélnünk valószínűleg. Menjünk oda és kérdezzük meg hogy csatlakozhatunk-e.
Pár pillanattal később Hannah és Andrea már egy négy személyes asztalnál ültek Cammy és Lynnette társaságában.
Mindkét fiatal nő visszautasítottan festett.
- Miért nem rendelünk egy kis desszertet a tea mellé? – ajánlotta fel Hannah észrevéve hogy minkét nő gyógyteát ivott. – Meghívlak titeket, ha van valami olyan Sally étlapján, ami belefér a diétátokba.
Lynnette és Cammy hosszú pillantást váltott majd Cammy megszólalt. – Diéta lefújva, legalábbis mára. Megnézhetnénk a desszertes menüt? És kaphatnánk kávét is e helyett a rémes tea helyett?
Hannah lenézett Cammy bögréjének tartalmára. Zöldes folyadékkal volt megtöltve ami Hannah-t a Lake Éden tó kánikula időszakra emlékeztette, amikor az összes alga virágba szokott borulni. – Milyen fajta tea ez? – kérdezte.
- Gyógyfüvekből és fűszerekből készült keverék, aminek nyugtató hatása kéne hogy legyen ránk, ha szomorúak vagyunk. – magyarázta Lynnette. – Cammy egy speciális boltból szokta beszerezni a városban.
- Működik? – kérdezte Andrea.
- Ma nem. – mondta Cammy grimaszolva. – Igazából abban sem vagyok biztos, hogy úgy általában működik-e.
Andrea együtt érzően mosolygott. – Milyen íze van? – kérdezte.
- Mintha valaki füvet nyírt volna és a hulladékot beletömte volna egy régi zokniba majd kiszárította és eladta teafű néven.
- Igaza van! – jelentette ki Cammy átszellemülten aztán elkezdett nevetni. A nevetése olyan fertőző volt, hogy végül mind a négyen nevettek, amíg már levegőt is alig kaptak.
Miután Hannah összeszedte magát egy kicsit, intett a pincérnőnek. Ahelyett hogy az az asztalukhoz jött volna, odaintett valakinek a konyhába és egy pillanat múlva Sally jött ki.
- Nektek nincs desszertes étlap. – mondta rájuk mosolyogva. – Szükségem van mind a négyetekre, hogy rész vegyetek egy íz tesztelésben. Kipróbáltam egy új desszertet ma reggel és tudnom kell, hogy elég jó-e hogy felkerüljön a desszertes kocsira az étkezőben.
- Mit csináltál? – kérdezte őt Andrea.
- Tápióka pitét ét csokival és fehér csokival megszórva.
- Jújj! – Lynnette arckifejezése ragyogott a boldogságtól. – Annyira szeretem a tápiókát!
- Én is. – értett egyet Cammy. – A nagyim régen mindig csinált nekem. Ő csoki darabkákkal szórta meg a tetejét.
- Az én nagyim is ugyanazt csinálta és nagyon jó kombináció volt. Ezért is találtam ki hogy kétféle csokival is megszórom a pitét. – Sally Hannah-hoz fordult. – Kértek kávét lányok? – miután Hannah és Andrea is bólintott, odafordult Lynnette-hez és Cammy-hez. – Veletek mi a helyzet? Még egy kis forró vizet?
- Most inkább nem. – válaszolta neki Cammy. – Ez a tea nincs olyan jó, hogy egy asztalon legyen a pitéddel. Lynnette és én is szeretnénk inkább kávét. Minél erősebb annál jobb!
Köszönöm szépen
VálaszTörlés