Fahéjas tekercs és gyilkosság - 24. fejezet

24. fejezet

Pontosan negyven perccel később Hannah egy serpenyőnyi Sajtos zöldcsilis pogácsát vett ki a sütőből.
- Remek illatuk van! – mondta Norman hátulról átkarolva a derekát. – Csak át szeretnék hajolni rajtad és megszagolni őket.
- Én most fogok távozni. Még túl fiatal vagyok, hogy ilyeneket halljak. – mondta Michelle minden érzelmet nélkülöző arckifejezéssel.
Hannah és Norman erre elkezdett nevetni. Annyira nevettek, hogy Michelle-nek is be kellett csatlakoznia. Amikor egy kicsit lenyugodtak, Michelle azt mondta. – Tényleg nagyon jó az illatuk Hannah. És ez csak egy kísérlet?
- Igen. Felvágunk egyet és megkóstoljuk mielőtt Mike és Lonnie ideérnek?
- Ez a legjobb ötlet, amit ma este hallottam. – mondta Norman, nézve ahogy Hannah háromfelé vág egy pogácsát és megvajazza őket.
Michelle volt az első, aki megkóstolta a sajátját. – Mmmm. – mondta. – Szerintem megégettem a szám, de teljesen megérte.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 23. fejezet

23. fejezet

- Egy valami biztos. – mondta Norman Hannah-ra vigyorogva. – Ezek a legjobb barackos sütik, amiket valaha ettem.
- Ezek az egyetlen barackos sütik, amiket valaha ettem, de egyetértek, tényleg nagyszerűek. Michelle nagyon tehetséges a receptek kitalálásában. Ezek annyira jók, hogy szerintem el kell kezdenem árulni őket a Süti Édenben.
- Hát ezeket biztos nem! – rántotta el a tányért Norman. – Ezek az én sütijeim! Szerezd meg Michelle-től a receptet, és süsd meg a sajátjaidat.
Egy üzenet villant fel Norman számítógépén, mire ő felsóhajtott. Az otthoni irodájában voltak, egy hatalmas szobában kanapéval, székekkel, gyönyörű kilátással az erdőre, egy kandallóval és két egész falat betöltő könyvespolcal. – Sajnálom Hannah. Egyik keresőm se talált semmit Bernard Alan Neiman nevére.
- Nincs semmi baj. Ez csak egy kicsit elnyújtja a hamis névről alkotott elméletem bebizonyítását.
- De talán soha sem fogjuk megtudni, ki is volt valójában Buddy.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 22. fejezet

22. Fejezet

Hannah alig hitt a szemének, amikor meglátta a hatalmas válzotást Devin Murphy-n. Mindössze két nappal ezelőtt, amikor először találkozott a Fahéjas Hatok billentyűsével, olyan megszeppent és lelkes volt, mint egy kiskutya, aki lesi a gazdája minden óhaját. Most pedig, miközben elfoglalta a helyét a színpadon a banda többi tagjával együtt, szinte teljesen magabiztosnak tűnt. – Szerintem Devin felnőtt. – suttogta oda Hannah Michelle-nek.
- Tudom. – suttogta vissza Michelle. – Lonnie azt mondja csak akkor szokott magabiztos lenni, amikor zenél.
A fellépés pár klasszikus jazz számmal kezdődött, miközben Hannah nagy érdeklődéssel figyelte Devin-t. Jó volt, nagyon jó és büszke volt arra, hogy Kirby Welles, a Jordan Gimi zenei részlegéről hozzájárult egy ilyen tehetséges előadóművész képzéséhez.
Hannah kíváncsian figyelte, ahogy Sally feláll az első sorban és odasétál a mikrofonhoz.  A helyett viszont, hogy pár szót szólt volna a fellépő bandáról, ahogy azt mindenki várta, ő csak rámosolygott a férjére és azt mondta;  – A legtöbben ezt nem tudjátok, de én régebben énekeltem egy Minneapolis-i klubban. Egyik este éppen Billy Barnes Something Cool című számát énekeltem, amikor Dick besétált és azóta is ez a mi közös számunk.
Ez volt a Fahéjas Hatok jele, amire elkezdtek játszani és Hannah ámultan hallgatta, ahogy Sally elkezdi énekelni azt a számot, amit June Christy tett híressé. Soha nem találta volna ki, hogy Sally ilyen jól tud énekelni. Az egész közönség némán hallgatta, elmerülve a dalban és Sally dallamos hangjában.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 21. fejezet

21. fejezet

Már majdnem befejezték az előételeiket, amikor Andrea a Dokihoz fordult. – A minták, amiket szereztem a kocsimban vannak.
- Minták? – vetett rá egy kérdő pillantást a Doki.
- Nem voltam benne biztos, hogy melyik kell majd, így hoztam mintát Diana hajából, nyálából és véréből is. Bev Doki hajából is szereztem mintát. Elég lesz?
- Jól van Andrea. Inkább túl sok legyen, mint túl kevés. – a Doki Delores-hez fordult. – Igazam van Lori?
Ekkor valami olyan történt, ami megrázta mindhárom Swensen nővért. Az anyjuk kuncogott. Hannah úgy bámúlt Delores-re, mintha szárnyat és farkat növesztett volna és tudta, hogy Andrea és Michelle is pont ugyanígy tesz. Soha senki sem kuncogtatta meg még úgy az anyjukat, mintha egy középiskolás lány lenne!
- Természetesen erre a hihetetlen lazacra utaltam. – magyarázta a Doki, bedobva az utolsó falatot a szájába.
- Gondoltam. – mondta Delores. És akkor Michelle, Andrea és Hannah meglepetésére ismét kuncogni kezdett.
Ez már egy kicsit sok volt Hannah-nak.  Nem bánta, ha Knight Doki és Delores egy bensőséges viccet oszt meg egymás között, de egy kicsit kezdett kínos lenni ilyen szétszórtnak látni az anyjukat, főleg mivel csak vizet ittak az este folymán.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 20. fejezet

20. fejezet

- Szóval, most hogyan tovább? – kérdezte Andrea miközben elhajtottak a Klub 19-től. – Nem tudtunk meg semmi fontosat a tulajtól, sem az asszisztensétől.
- Tudom. Mindössze ugyanazt ismételték meg ők is, hogy Buddy tehetséges billentyűs volt és a hölgyek nagyon szerették.
- Akkor? Mit csinálunk most?
- Gondolom, hazamegyünk. – mondta Hannah a fejét a kezére támasztva. Úgy érezte magát, mint aki egy viharos tengeren hánykolódik csónak vagy bármilyen más támogatás nélkül. – De előbb ne álljun meg egy kis csokiért?
- Már azt hittem soha sem kérdezed meg. – mondta Andrea egy éles kanyart véve, hogy lehajtson az autópályáról egyenesen az első fagyizó felé. – Szerezzünk egy hatalmas adag sárlavinát. Még mindig ég a szám a Mexikói Paprikás sajttól.
- Mi az a sárlavina?
- Egy fagylaltkehely kávés fagyigombócokkal amit karamell öntettel öntenek le és a tetejére aprított pekándiót szórnak.
- Nekem jól hangzik. – mondta Hannah kikapcsolva a biztonsági övét, amint behajtottak az Álmodozó Tejcsarnok üzletlánc üzletének egyik parkoló helyére.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 19. fejezet

19. fejezet

A Klub 19 enteriőrje Hannah-t a Tóparti Pavilonra emlékeztette, kivéve hogy ez a hely legalább háromszor akkora volt. Kívülről sima szürke vakolat borította a helyet, de belülről mindent fa fedett. Fa padlótól kezdve, amit fényesre csiszoltak, a fa falakon át ahová keretezett posztereket aggattak az összes itt fellépő jazz bandáról vagy hírességről. Kis négyszemélyes kocka asztalok voltak bent, de Hannah észrevette, hogy néhányon volt négy kihajtható rész, amiből ha az ellentétes oldalakat kihajtották, ovális formát adnak az asztaloknak, így hat ember is elférhetett mellette. Vagy ha mind a négy oldalt kihajtották, az asztal kerek lett, így pedig akár nyolc férőhelyesre is növelhették azt. Ez egy nagyon okos tervezés volt és Hannah azon tűnődött, hogy miért nem használja őket több vendéglő is.
- Hello, én Shelby vagyok. – mondta a pincérnő odacsattogva az asztalukhoz. – Hozzak valamit inni?
Gondolom, hozhatsz, egyébként nem dolgoznál itt. Mondta Hannah vaskalapos agya, és mindent megtett, hogy ezt most kikapcsolja. Természetesen a helyes kérdés így hangzana; Hozhatnék esetleg valamit inni?; de nem lenne okos dolog már az elején elidegeníteni a pincérnőt azzal, hogy most leáll őt kijavítani.
- Én egy jeges teát kérek. – mondta Andrea. – Még vezetnem kell.
Hannah ugyanazt akarta kérni, de meggondolta magát. Elég hideg nap volt és most inkább valami melegre vágyott. – Van valamilyen alkoholmentes koffein tartalmú italuk? – kérdezte.
- Igen. Van málnás, karamellás vagy csokis-barackos latténk. Mindegyik ízesített szirupból és tejből készül, amit az eszpresszó gépünk habosít.
- Én is kérhetnék inkább egy málnás lattét? – kérdezte Andrea, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében Shelby-től.
- Persze drágám. Semmi probléma. És önnek asszonyom?
Hannah azon gondolkodott, hogy vajon mikor emelkedett ő asszonyommá a drágámról. Vagy ez a státusza megemelkedését jelezte? Esetleg inkább a leromlását, mivel idősebbnek nézett ki, mint Andrea, inkább mint egy gardedám, semmint kisasszony. Lehet, hogy fel kellett volna vennie a parókát és feltenni egy kis sminket és…
- Asszonyom?
- Jaj! Elnézést. Én egy csokis-barackos lattét szeretnék. Amikor telefonon helyet foglaltunk, azt mondták, hogy a tulaj lehet, hogy itt lesz, és hogy tudnánk vele beszélni. A Fahéjas Hatokról lenne szó.

Fahéjas tekercs és gyilkosság - 18. fejezet

18. fejezet

A ház ahová beléptek tiszta és takaros volt. Az a fajta ház, ami hívogatja a téli hidegből érkezőket. A dekoráció ugyan nem volt stílusos, de kényelmes és nyugalmas érzetet keltett. Judy bevezette őket a konyhába, ahol egy Hannah asztalához és párnázott krómszékeihez hasonló kombináció várta őket a reggeliző sarokban.
- Nagyon tetszik a konyha berendezése. – mondta Hannah miközben kihúzott egy széket és leült. – Nekem is van egy majdnem ugyanilyenem otthon. Az enyém sárga, de mindig is ilyen pirosat szerettem volna.
- Az én házamat kellene megvenned. Valószínűleg az összes bútoromat itt kell majd hagynom. – fordult felé Judy. – Fel fogom majd tenni eladásra, de csak egy pár hónap múlva. Meg akarom várni, hogy működni fog-e a dolog.
- Úgy érted… a házasság? – kérdezte Andrea, levonva az egyértelmű következtetést.
- Igen. – Judy odavitt az asztalhoz bár bögre kávét, majd visszafordult tejszínért és cukorért. – Van pár Málnás Csepp sütim, amit Diana és én sütöttünk tegnap este. Szeretnék megkóstolni?
- Én nagyon szívesen. – mondta Hannah. – Soha sem találkoztam olyan sütivel ami ne ízlett volna.
- Ez egy nagyon jó recept. – mondta Judy, magával hozva a tálca sütit. – A málna Diana egyik kedvenc gyümölcse.