Hannah alig hitt a szemének, amikor meglátta a hatalmas válzotást Devin Murphy-n. Mindössze két nappal ezelőtt, amikor először találkozott a Fahéjas Hatok billentyűsével, olyan megszeppent és lelkes volt, mint egy kiskutya, aki lesi a gazdája minden óhaját. Most pedig, miközben elfoglalta a helyét a színpadon a banda többi tagjával együtt, szinte teljesen magabiztosnak tűnt. – Szerintem Devin felnőtt. – suttogta oda Hannah Michelle-nek.
- Tudom. – suttogta vissza Michelle. – Lonnie azt mondja csak akkor szokott magabiztos lenni, amikor zenél.
A fellépés pár klasszikus jazz számmal kezdődött, miközben Hannah nagy érdeklődéssel figyelte Devin-t. Jó volt, nagyon jó és büszke volt arra, hogy Kirby Welles, a Jordan Gimi zenei részlegéről hozzájárult egy ilyen tehetséges előadóművész képzéséhez.
Hannah kíváncsian figyelte, ahogy Sally feláll az első sorban és odasétál a mikrofonhoz. A helyett viszont, hogy pár szót szólt volna a fellépő bandáról, ahogy azt mindenki várta, ő csak rámosolygott a férjére és azt mondta; – A legtöbben ezt nem tudjátok, de én régebben énekeltem egy Minneapolis-i klubban. Egyik este éppen Billy Barnes Something Cool című számát énekeltem, amikor Dick besétált és azóta is ez a mi közös számunk.
Ez volt a Fahéjas Hatok jele, amire elkezdtek játszani és Hannah ámultan hallgatta, ahogy Sally elkezdi énekelni azt a számot, amit June Christy tett híressé. Soha nem találta volna ki, hogy Sally ilyen jól tud énekelni. Az egész közönség némán hallgatta, elmerülve a dalban és Sally dallamos hangjában.
- Ez fantasztikus volt! – kiáltott fel Michelle, miután az utolsó hang is elenyészett.
- Igen, tényleg az volt. – válaszolta Hannah, azon tanakodva, hogy vajon miért adta fel Sally a valószínűleg sikeresnek ígérkező énekesi karrierjét azért, hogy séf legyen. Barátok voltak és ez egy olyan dolog volt, amit Hannah majd egy megfelelő pillanatban kérdez majd meg tőle.
Miután a tapsvihar elhalt és Sally ismét helyet foglalt Dick mellett, a banda újra elkezdett egy számot játszani.
- Öt perc szünet. – súgta oda Michelle, és Hannah tudta, hogy a húga nem egy kis pihenő időre utalt. Ez egy jazz darab címe volt, aminek Paul Desmond volt a zeneszerzője és a Dave Brubeck kvartett tett híressé a hatvanas években. A szám külön koncentrált az alt szaxofon és a billentyűsök játékára, így Hannah gyorsan keresztbe tette az újjait szerencséthozó gesztusként. Ez volt Devin esélye, hogy bemutassa mennyire tehetséges.
Hannah észrevette, hogy visszatartja a lélegzetét, miközben Devin felvette a szokatlan ritmust és tökéletesen játszotta az ellentétekkel teli számot. Ahelyett, hogy egyszerűen csak követte volna azt, ahogy Brubeck játszotta a számot, Devin saját csavart tett bele.
Elmosolyodott, amikor az alt szaxofonon játszó Tommy Asch is becsatlakozott. Tökéletesen játszott, de Devin volt a darab sztárja.
Hannah elveszett a zenében, ritmusban és a különféle hangszerek közreműködésével alkotott kavalkádban. Ez a fényesen csillogó hangok világa volt, a bonyolúlt és váratlan harmóniák egy őszinte és tiszta dallamos örömtáncában. Amikor felcsendült az utoló hang, visszahúzva őt a valóságba, hirtelen taps áradat töltötte be a termet.
- Húha! – artikulálta Norman felé.
- Húha de még mennyire! – mondta közel a nő füléhez. – Nem is gondoltam volna, hogy Devin ilyen jó!
- Én sem. Ha belegondolok, hogy mindössze csak egy lehetőségre volt szüksége… - Hannah abbahagyta a beszédet és hirtelen rájött, hogy Devin alibijét még csak nem is ellenőrizte.
- Ugye nem arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? – kérdezte Norman.
- De, valószínűleg igen. Természetesen egy pillanatig sem hiszem el hogy ő volt, de le kell ellenőriznem.
- Rendben van. – mondta Michelle, közelebb hajolva Hannah-hoz. – Lonnie már leellenőrizte.
- Lenyomozta a saját unokatestvérét?
- Igen. Devin kérte meg, hogy ellenőrizze le az alibijét. Tudta, hogy hogy nézhet ki a dolog tekintve, hogy ott lógott Buddy körül a kórházban, miután pedig meghalt ő kapta meg a helyét a bandában.
- Hol volt Devin, amikor Buddy-t megölték? – kérdezte Norman miközben követték a tömeget kifelé a teremből.
- Felicia Bergerrel. Ő az egyik nővérsegéd idén a kórházban. Ő volt az, aki bejött, hogy elmondja Buddy-nak az orvos nemsokára sínbe teszi a kezét. Felicia ismerte Devint még a középiskolából, és megkérte őt, hogy segítsen neki összecsukni azokat a székeket a váróból, amire már nem volt szükségük, és bevinni őket a raktárba.
- Buddy-t pedig ott hagyta egyedül a szobában? – kérdezte Hannah.
- Így van. Buddy mondta neki, hogy nyugodtan menjen segíteni, mivel ő úgyis egyenesen a Pavilonba megy miután sínbe tették a csuklóját.
- Milyen sokáig volt Devin Feliciával?
- Még akkor is a székeket pakoltak a polcokra, amikor meghallották, hogy Buddy meghalt. Devin tisztázva van Hannah. Lehúzhatod őt a gyanúsítottak listájáról.
- Ezer örömmel.
- Biztosan nem bánod, ha nálad sütünk? – kérdezte Michelle Norman-t miközben beléptek az előtérbe.
- Egyáltalán nem bánom. Senki nem sütött abban a remek kis dupla sütőben mióta… - Norman megállt és köhögött egyet. - … mióta Hannah legutóbb nálam járt.
- Bev Doki egyáltalán nem süt? – kérdezte Michelle és Hannah legszívesebben egy Oscar díjat adott volna neki, azért, ahogy eljátszotta a meglepettet, annak ellenére, hogy Hannah már mondta neki, hogy Bev Doki nem az a sütős fajta.
- Nem. Főzni se igazán szokott. Általában eljárunk valahova enni.
- Az egy idő után biztos unalmas lehet.
- Néha tényleg az.
Hannah arra gyanakodott, Michelle azért kérdez ilyeneket Norman-től, hogy rávezesse milyen üres az élete azóta, hogy Bev Doki nála lakik. Értékelte az erőfeszítést, de nem tehetett róla, hogy sajnálta Norman-t. Látszólag kényelmetlenül érezte magát, miközben Michelle kérdéseire válaszolgatott, de nem állt szándékában közbeavatkozni abba, amit Michelle eltervezett.
Miközben figyelte őket, Michelle kinyúlt és megpaskolta Norman vállát. – Hát, mi majd sütünk neked pár sütit ma este.
- Azt hittem Knight Dokinak kell sütnötök korpás sütiket.
- Így van, de neked is sütünk majd valamit. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
Norman elgondolkodott ezen, amíg átsétáltak az előtéren, egyenesen a bejárathoz.
- Barack. – mondta megállva a fogasoknál, hogy leakassza a kabátját. – Már nagyon rég nem ettem semmit, amiben barack lett volna.
- Akkor sütünk neked barackos sütit. Mit szólsz hozzá?
- Remekül hangzik.
Norman gyors válaszából Hannah arra következtetett, hogy már nagyon várja az estét. De abban még mindig nem volt biztos, hogy mit is akar ezzel pontosan elérni Michelle.
Miután felvették a kabátjaikat és felhúzták a csizmákat, kiléptek a csípős éjszakába és megindultak a közeli parkoló felé. Hidegebb és havas időben, Dick felfogadott egy embert, hogy szállítsa a vendégeket a vendéglő és a parkoló között, de ma jóval 5 fok felett volt a hőmérséklet és Norman megrázta a fejét amikor a főiskolás gyerek felajánlotta, hogy elviszi őket. – Sétálunk. – mondta és odafordult Michelle-hez és Hannah-hoz. – Rendben van ez így nektek?
- Nekem jó. – válaszolta gyorsan Hannah.
- Nekem is. – válaszolta Michelle, felvéve a lépést Norman-nel, miközben a parkolóhoz vezető kivilágított úton sétáltak. Michelle és Norman udvarias beszélgetésbe elegyedett, de Hannah egy szót sem szólt. Sokkal jobban érdekelte az, hogy mit fog tenni és mondani a húga legközelebb, de semmi említésreméltő nem történt addig, amíg elértek a parkolóig.
- Mi lenne, ha elvinnéd magadhoz Hannah-t? – mondta Michelle amikor elérték Hannah sütis furgonját.
- Így én el tudok ugrani a sütéshez való cuccokért és nem veszítünk időt. Te pedig elkezdheted megvizsgálni a képet, amit Andrea küld majd át. – mondta Norman-nek. – Hannah pedig elkezdheti kipakolni az összes edényt és a kisebb gépeket amire szükségünk lesz a konyhában.
- Ez remek ötlet! – mondta Norman karon fogva Hannah-t.
- Akarod, hogy először felvegyem a hozzávalókat és csak aztán menjek a lakáshoz a macskákért? – kérdezte a férfit Michelle. – Biztos ott akarnak majd lenni, amíg mi sütünk.
- Nem hozhatod őket. – mondta Hannah gyorsan. – Bev Doki allergiás rájuk.
- De ő most a városban van. –jegyezte meg Michelle. – Mit mondasz Norman?
Norman gondolkodóba esett egy-kép másodpercig, majd azt mondta. – Azt mondom, legyen. Már túl régen nem láttam Bujcit és Mósét.
- De… mi lesz az allergiájával? – kérdezte tőle Hannah.
- Meglátjuk, hogy tényleg allergiás-e. Ha majd Bev vasárnap este hazajön, és nem reagál rá semmit, tudni fogom, hogy igazából nem is allergiás.
Nincs otthon a macska, cincognak az egerek! gondolta Hannah egy rejtett vigyor kíséretében. Vagy a mi esetünkben, Nincs otthon a menyasszony, játszhatnak a macskáink! Büszke volt Norman-re hogy mutat némi gerincességet, ahelyett, hogy mindent elhinne, amit Bev Doki mond neki. – El tudod őket hozni egymagad? – kérdezte Michelle-t.
- Persze. Majd Bujcit-t berakom a macskaszállítóba, Móséra meg ráadom a hámját és a pórázát. Mikor majd odaérek Norman házához, dudálok, hogy ki tudjatok jönni, segíteni nekem bevinni őket.
- Mindketten segítünk majd. – ajánlotta fel gyorsan Norman. – Gyerünk Hannah, menjünk! Ki akarom venni az összes macskajátékot a garázsból, és kirakni újra a kaparófát. – aztán Michelle felé fordult. – Köszönöm, hogy gondoltál rá Michelle. Ez a legjobb ötlet, amit mostanában bárkitől is hallottam.
- Így ni! Készen is vagyunk. – mondta Norman beállítva a kaparófát az ablak mellé. – Szerinted szeretnének tüzet a kandallóban?
- Nem tudom, hogy ők szeretnének-e, de én biztosan. – mondta Hannah nevetve. Felbátorodott attól a tudattól, hogy Norman megtartotta az összes macska játékot. Abban reménykedett, hogy ez azt jelenti, talán tényleg kételyei vannak avval kapcsolatban, hogy feladja a macskáját, akit annyira szeretett.
- Ezt el kell innen vinni. – mondta Norman felemelve az üvegtetejű asztalt, majd berakva azt a szekrénybe.
- Bev asztala. A múlt héten költöztette ide. Ha Bujci elkezd fogócskázni Móse-val, véletlenül összetörhetik és megsebesíthetik magukat.
Hannah elmosolyodott. Észrevette, hogy Norman azt mondta, hogy Összetörhetik és meggebesíthetik magukat, és nem azt hogy Összetörhetik Bev asztalát. Most legalább rendben volt a fontossági sorrendje.
- Szükséged van még valamire a konyhában, amit előkeressek? – kérdezte Norman.
- Nem hiszem. Van mixerünk, konyhai robotgépünk, keverőtálunk, mérőpoharaink és mérőkanalaink is. És az összes kanalad, spatulád és habverőd a konyhában lévő fiókban vannak. A sütő papírok pedig a sütők alatti lapos fiókban, igaz?
- Nem változott semmi, legalábbis eddig még nem. És szerintem… nem is fog. Mivel Bev úgyse fog sütni a konyhában, nem fogom hagyni, hogy átalakítsa azt. Teljesen felesleges lenne, nem igaz?
- Nekem úgy tűnik.
- Akkor ebben egyetértünk. Elkezdem ellenőrizni a dolgokat Buddy Neiman-nel kapcsolatban, ha itt már nincs rám szükséged.
- Rendben. Az első név a jogosítványán a Bernard volt, úgyhogy szerintem neked is azzal kéne kezdened. Bernard Alan Neiman.
- Oké, az irodámban leszek.
- Viszek majd neked egy friss csésze kávét, ha kész lesz. – Hannah odasétált az eszpresszó géphez, ami a pulton volt, beleöntött egy kis palackozott vizet és bekapcsolta.
- Az remek lenne! És… - Norman megállt és fülelt. – Egy autó dudája volt az, amit az előbb hallottam?
- Szerintem igen, ami azt jelenti, hogy Michelle ideért. Menjünk, segítsünk neki behozni a macskákat!
Hannah a nagy doboznyi hozzávalóval szemezett, amit Michelle hozott be Norman konyhájába. – Honnan szerezted mindezt?
- A Vörös Bagolyból.
- Nyitva voltak este nyolc után is?
- Arra mentem hátha szerencsém lesz, hogy Florence még ott van, és pont hátul volt, éppen dobozokat csomagolt ki. Mikor azt mondtam, hogy sok mindenre lenne szükségem, boldogan megengedte, hogy vásároljak.
- Na nézzük mik vannak itt! – Hannah elkezdte kipakolni a hozzávalókat a dobozból. – Krémsajt, őszibarack lekvár, barack pite töltelék, fehér cukor, liszt, szódabikarbóna, 1 kiló sózott vaj, őrölt fahéj, egy egész szerecsendió és diódaráló is?
- Ez csak az első réteg. Hoztam még pekándiót, tojásokat és konzerves szeletelt őszibarackot is. Abban a másik dobozban pedig, – mutatott Michelle egy másik dobozra. – Van korpapehely, zabliszt, mazsola, barna cukor és vanília. Gondoltam Norman-nek van sója, így azt nem vettem.
- Ez egy kész vagyonba kerülhetett!
- Igen, körülbelül. De nem gond, megengedhetem magamnak.
- Hogyhogy? Nem keresel annyit a részmunkaidős munkáddal a főiskolán.
Michelle felnevetett. – Megengedhetem magamnak, mivel anya számlájára ment.
- De… de…
- Olyan vagy, mint egy motorcsónak. – szakította őt félbe Michelle azzal a hecceléssel, amit még kiskorukban használtak. – Nincs semmi baj Hannah. Anya mondta, hogy nyugodtan irassak az ő számlájára minden költséget. Azt akarja, hogy szétszakítsuk Norman-t és Bev Dokit, és azt is, hogy megoldjuk Buddy gyilkosságát. Azt mondta, ez amolyan hozzájárulás az ő részéről, és boldogan kifizet mindent.
Hannah kicsit úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, aki az anyja pénztálcájából lop, valami amiről még csak nem is álmodozott felcseperedve. Eléggé kényelmetlenül érezte magát emiatt. – Talán vissza kéne fizetnem anyának.
- Egyáltalán nem, csak mérges lenne miatta. Anya nekem adta a hitelkártyáját és azt mondta, hogy nyugodtan használjam. Emellett anya megengedheti magának, ami rád és rám nem igaz.
- Ebben van valami. – Hannah megvonta a vállát. – Rendben, ezt elfogadom. Milyen sütit sütünk Norman-nek?
- Barackkrém sütiket. Vásárlás közben találtam ki. Nagyon puhák, krémesek és finomak lesznek. Csak várj, és majd meglátod.
- Te vagy most a főnök. Nem hiszem, hogy én valaha is készítettem volna ilyen sütiket.
- Mindig van egy első alkalom. – mondta Michelle odadobva Hannah-nak a konzerves őszibarackot. – Kinyitnád ezt nekem és leöntenéd róla a lét? Elkezdem puhítani a sós vajat és a krémsajtot.
Harminc perccel később, Norman boldogabbnak nézett ki, mint ahogy Hannah az elmúlt hónapokban látta őt. Ott ült a konyha asztalnál Bujcival az ölében, és azt figyelte, ahogy bekeverik a tésztát. Hannah még a mixer zúgásán keresztül is hallotta, ahogy a macska dorombol. Móse is becsatlakozott, és habár lehet, hogy Hannah csak képzelte, de mintha a saját macskája azért dorombolt volna, mert örült, hogy boldog a barátja. Ahogy Hannah figyelte, azt látta, hogy Bujci leugik Norman öléből, odasétál Móse-hoz és összedörgölik az orrukat. Aztán megfordult, meglendítette a farkát és a hátsóját rázva elindult.
- Azt akarja, hogy Móse kövesse őt. – magyarázta Norman a macskája viselkedését. Majd Hannah meglepetésére Móse felugrott és utána ballagott.
- Hova mennek? – kérdezte Michelle.
- Mennek megnézni, megváltozott-e valami a házban. És most, hogy beraktam azt a buta asztalt a szekrénybe, mindent ugyanolyannak fognak találni. Bújci vezeti a menetet, mivel még mindig a saját házának tekinti a helyet.
Hirtelen hangos dübörgést lehetett hallani a macskakuckó felöl, amit egy döbbent nyávogás követett. Egy pillanattal később futó tappancsok hamgja jött a lépcsősor felöl, amit Norman még Móse-nak épített, mielőtt örökbe fogadta Bujcit.
- A hajsza elkezdődött. – mondta Norman. Még egy puffanás hallatszott, majd ismét tappancsok dobogása, ahogy a csigalépcsősoron lefelé rohannak.
- A fogócska felgyorsult. – jegyezte meg Hannah. – Mostmár bármelyik pillanatban… lábakat fel mindenki! Itt jönnek!
Hannah és Michelle felpattant a konyhapultra, Norman pedig felrakta a lábát a mellette lévő székre. Pont időben mozdultak, mivel a két macska pont abban a pillanatban fordult be a konyhába és csúszott végig a csempéken.
- Óvatosan srácok! – figyelmeztette őket Norman, de természetesen meg sem hallották. Norman nem beszélt macskául, a macskák pedig nem beszéltek az óvatosság nyelvén. Elsuhantak a hűtő előtt, majd három mancson megkerülték a középen elhelyezkedő szigetet és egyenesen a mosogató alatti szekrénybe rohantak.
- Rrrow! – hangzott kissé kábán Móse.
- Miaúúúú! – nyögött föl Bujci, csatlakozva a panaszkodáshoz.
- Megsérültek? – kérdezte Michelle felkészülve, hogy azonnal felpattanjon a pultról.
- Nem hiszem. – mondta Norman kuncogva, miközben a két macska a fejét rázta. Nem sokkal később újra négy lábon állva máris folytatták ott, ahol az előbb megszakadt a játék. – A te lakásodban is szokták ezt csinálni? – kérdezte Hannah-t.
- Ó, hát persze. Minden este.
- De a te lakásod sokkal kisebb! Hogy oldják meg?
- Repülnek. – válaszolta Hannah, ennyiben hagyva a dolgot.
Szuper! Megérte várni 😊 főleg, hogy egyszerre két részt kaptunk!
VálaszTörlésKöszönöm nagyon
VálaszTörlés