A ház ahová beléptek tiszta és takaros volt. Az a fajta ház, ami hívogatja a téli hidegből érkezőket. A dekoráció ugyan nem volt stílusos, de kényelmes és nyugalmas érzetet keltett. Judy bevezette őket a konyhába, ahol egy Hannah asztalához és párnázott krómszékeihez hasonló kombináció várta őket a reggeliző sarokban.
- Nagyon tetszik a konyha berendezése. – mondta Hannah miközben kihúzott egy széket és leült. – Nekem is van egy majdnem ugyanilyenem otthon. Az enyém sárga, de mindig is ilyen pirosat szerettem volna.
- Az én házamat kellene megvenned. Valószínűleg az összes bútoromat itt kell majd hagynom. – fordult felé Judy. – Fel fogom majd tenni eladásra, de csak egy pár hónap múlva. Meg akarom várni, hogy működni fog-e a dolog.
- Úgy érted… a házasság? – kérdezte Andrea, levonva az egyértelmű következtetést.
- Igen. – Judy odavitt az asztalhoz bár bögre kávét, majd visszafordult tejszínért és cukorért. – Van pár Málnás Csepp sütim, amit Diana és én sütöttünk tegnap este. Szeretnék megkóstolni?
- Én nagyon szívesen. – mondta Hannah. – Soha sem találkoztam olyan sütivel ami ne ízlett volna.
- Ez egy nagyon jó recept. – mondta Judy, magával hozva a tálca sütit. – A málna Diana egyik kedvenc gyümölcse.
Hannah beleharapott a sütibe. Mennyei volt. A málna ízét erőteljesen lehetett érezni, az állaga pedig puha volt és nagyon finom. Volt egy kis töltelék is a közepén. Fanyar málna íze volt, ami tökéletesen illet a süti egyébként édes ízéhez. – Ezek nagyszerű sütemények Judy. Megkaphatnám a recept egy másolatát?
- Természetesen. – Bev Doki anyja kinyitotta a három gyűrűs iratgyűjtőjét és kivett egy papírlapot. – Itt is van. – mondta odanyújtva azt Hannah-nak.
Amint Hannah átvette a kinyomtatott receptet, egy kicsit rosszul kezdte érezni magát amiatt, hogy így átverik Judy-t, de Norman boldogsága volt a tét. Bármit is megtudnak Bev Dokiról és Diana-ról az még előnyükre válhat.
- Mikor Diana még kisbaba volt, begépeltem az összes receptemet a gépbe. Akárhányszor elszundított, legalább egyet mindig fel tudtam vinni. Négy évembe tellett, de nagyon kényelmes hogy midig ki tudok nyomtatni egy tiszta példányt ha csak kedvem támad sütni vagy főzni.
- Ezt nekem is jó lenne megcsinálnom. – mondta neki Hannah. – Már van pár a számítógépemen, de még nagyon sok vár rám hogy begépeljem őket.
- Azt mondtad várni akarsz, hogy meglásd, hogy alakul a lányod házassága. – mondta Andrea visszaterelve őket a témára. – Talán a miatt a férfi miatt aggódsz, akihez a lányod hozzá akar menni?
- Egyáltalán nem. – közölte Judy határozottan. – Találkoztam vele a múlt hétvégén és csodálatos. Ő nagylelkű, kedves és… jó embernek tűnik. Én… - megállt és ivott még egy kortyot a kávéjából. – Inkább a lányom miatt aggódom. Nem igazán a házasságra született.
- Igazán? – kérdezte Hannah. Küldött Andrea felé egy pillantást, ami csendre intette, aztán mindketten várták, hogy Judy elmagyarázza mit értett azon, hogy „nem házasságra született”.
Hannah folyamatosan számolta a múló másodperceket. A legnehezebb dolog a világon az volt, amikor arra várt az ember, hogy valaki beszélni kezdjen. De elengedhetetlen volt, hogy Judy megbízzon bennük annyira, hogy elmondjon valamit, bármit, amit felhasználhatnak arra, hogy megakadályozzák a házasságkötést Bev Doki és Norman között. A csend egyre jobban elnyúlt, míg az óra második mutatója megtett egy teljes kört, majd Judy hangosan felsóhajtott.
- Nagyon nehéz egy anyának ilyet mondania. – kezdte Judy, majd ismét elhallgatott. Egy pár pillanat múlva vett egy mély levegőt és vallomást tett. – Nem hinném, hogy egy kicsit is szereti azt férfit. Szerintem csak pénzügyi okokból megy hozzá. Természetesen ezt nem mondaná el nekem. Ő azt mondja, csak Diana-nak akar egy rendes családot, egy anyával és egy apával.
- De te nem hiszel neki? – kérdezte Andrea.
- Nem. Azt akarja, hogy azt higgyem megváltozott és most már törődik Diana-val. De ha tényleg törődne vele, több időt töltene vele ahelyett, hogy a barátaihoz menne.
Ez elég durván hangzott, és Hannah látta, hogy mennyire bántotta Judy-t, hogy ezt ki kellett mondania. Egy része mondani akart valamit, amitől Judy jobban érezné magát, de a másik része még több rossz dolgot akart hallani Bev Dokiról.
- Az igazat megvallva szerintem a lányom Diana-t se szereti igazán. Mindig jobban érdekelte az, hogy eljárjon a barátaival és bulizzon, mint hogy jó anyja legyen a lányának. Egyértelmű, hogy Diana csak teher a számára, amit rám és a leendő férjére akar átruházni.
- És te nem gondolod, hogy ez az ember jó apja lenne Diana-nak? – kérdezte Hannah visszatartva a lélegzetét, amíg a válaszra várt.
- Jaj, ő remek apja lenne! Csak nem hiszem, hogy igazságos lenne vele szemben. Egyértelmű számomra, hogy nem szereti a lányomat és az is világos, hogy ő sem szereti viszont. Csak a gyerek miatti házasságok soha sem működnek.
- Még akkor sem ha ez a férfi Diana vérszerinti apja?
- Úgy egy kicsit más lenne a helyzet. Akkor valószínűleg érezne egy bizonyos felelősséget iránta és megpróbálná elfogadni a lányomat Diana kedvéért. De nem ő az igazi apa.
- Nem ő Diana vérszerinti apja? – kérdezte Hannah.
Judy mélyen felsóhajtott. – Ezt nem kellett volna mondanom. Nem tudhatom, hogy ő-e az vagy sem, de rá nem igazán illenek azok a dolgok, amiket a lányom Diana apjáról mondott még régebben. Amikor hazajött terhesen csak annyit mondott, hogy nagy hibát követett el. Diana apja nem akarta elvenni és már túl késő volt, hogy bármit is lehessen ellene tenni. Ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint ez a férfi. Ő ehhez túl… becsületes. Ha ő lett volna Diana apja és Bev megkérte volna, hogy vegye el, ő rögtön megtette volna.
Igaza van, gondolta Hannah. Norman elvette volna. Bev Doki nem kérte őt meg, legalábbis akkor még nem. Ahogy Hannah látta, három lehetőség volt. Az első, hogy Bev megkérte Diana apját, hogy vegye őt el, de az visszautasította és ez az illető nem Norman volt. A második, hogy Bev hazudott az anyjának arról, hogy megkérte az apát, hogy vegye őt el. A harmadik pedig, hogy Bev megkérte Norman-t, hogy vegye őt el, de Norman hazudott az esetről. Hannah rögtön visszautasított a harmadik lehetőséget. Norman nem szokott hazudni.
- Ez az egész eset szörnyen megterhelő lehet a számodra. – mondta Andrea együtt érzően.
- Igen, az. – fordult Judy Hannah-hoz. – Tehát akkor te inkább kisebb házba költöznél?
- Így van. – válaszolt Hannah gyorsan. Egyértelmű volt, hogy Judy témát akart váltani, és Hannah nem bánta. Már így is sokkal több információt kaptak tőle, mint amennyit eredetileg reméltek. Érdekes volt, hogy Bev Doki saját anyja sem gondolja, hogy Norman Diana igazi apja, de ez még nem bizonyított semmit. Az egyetlen biztos bizonyíték a DNS teszt lenne, de Andrea még nem szerzett mintát. Valahogy rá kéne vezetniük Judy-t, hogy vezesse őket körbe a házban… és a nagyszerű lehetőség pont az arcába bámult!
- Sokkal szívesebben laknék egy olyan házban, mint a tied. – mondta Hannah Judy-ra mosolyogva. – Olyan kényelmes és barátságos. És mivel én egy otthon maradó anyuka vagyok, ezt még én egymagam is rendben tudnám tartani, és nem kéne egy idegent felvennem, hogy takarítson az otthonomban. Egy olyan ház, mint a tiéd pont megfelelő lenne a számunkra. – Hannah megállt és elgondolkodóan nézett. – És mintha az imént mondtad volna, hogy talán pár hónap múlva el is akarod adni?
Judy mélyen felsóhajtott. – Szerintem muszáj lesz eladnom a házam, ha ez a házasság tényleg bekövetkezik. A lányom azt tervezi, hogy folytatja a munkát, én pedig nem akarom, hogy egy idegen viselje gondját Diana-nak. Valamilyen szinten én vagyok az egyetlen anya, akit valaha ismert. Én gondoskodtam róla már az elejétől fogva, mivel a lányom nem sok időt töltött itt. Vegyük például a mai estét. Munka után eljön a városba az egyik barátja születésnapi bulijára, de hogy ide is benézzen, arra már nem lesz ideje. Azt mondta a buli el fog húzódni, mivel valami klubba mennek, és nem akar minket felkelteni, így a barátjánál tölti az estét és onnan megy haza vasárnap.
Andrea elkezdett grimaszolni. – Tehát a városban lesz, de nem fog meglátogatni se téged, se a lányát?
- Pontosan. Azt mondja, majd úgyis találkozunk jövő héten, de valószínűleg épphogy csak beugrunk, mivel el lesz foglalva az esküvő szervezésével.
Hannah elég ingerülten kezdte magát érezni, de valahogy sikerült a semleges arckifejezést megtartania az arcán. Bev Doki egyáltalán nem tűnt valami jó anyának! Ideje volt témát váltani, mielőtt valami olyat mondana, amit nem kéne. – Ha úgy gondolod, hogy a ház az elkövetkező hat hónapban esetleg eladóvá válik, szeretnék majd körbenézni, ha lehet. Tényleg úgy hiszem, hogy a családom nem érezné valami jól magát a szomszéd házban.
- Mit szólnál, ha most körbenéznénk? – Judy kiitta a kávésbögréjét és felállt. – Körbevezetlek mindkettőtöket a házban. Ha tényleg érdekel a dolog, hagyj itt egy telefonszámot és én majd felhívlak, amint készen állok az eladására.
Judy mutatta az utat az előtérből nyíló lépcsőn felfelé és Hannah már indulni is akart utána, amikor Andrea visszahúzta.
- Szép munka! – mondta Andrea halkan, közel Hannah füléhez.
- Köszi.
Judy háza nagyobb volt, mint ahogy azt Hannah elsőre gondolta. Négy hálószoba volt az emeleten, minden bizonnyal bőven elég az ő kitalált családjának. – Ha a lányok megosztoznak egy szobán még egy külön irodát is be tudok rendezni. – mondta.
- Van egy tökéletes helység odalent egy irodának. – mondta neki Judy. – A zongora szoba.
- Zongora szoba? – kérdezte Andrea érdeklődően.
- Legalábbis régebben így hívták, amikor a férjem és én megvettük a házat. Pont a nappali mellett van és egy kétszárnyú francia ajtóval el lehet választani amíg a gyereked gyakorol, vagy zongora leckéket vesz. Amikor pedig a vendégek számára játszik, ki lehet őket nyitni. Mi most Diana játszószobájaként használjuk, de mikor hat éves lett, akartam bérelni neki egy zongorát. Egyszer a lányom azt mondta, hogy Diana apja igazán muzikális egyén volt.
- Nahát! – Hannah összenézett Andreával. Norman nagyon hasonlított ebben rá. Egy tiszta hang nem jött ki a torkán és soha sem említette, hogy játszott volna valamilyen hangszeren régebben. Már így is eléggé gyanakodtak Norman apai szerepével kapcsolatban, de ez az új információ Judy-tól még jobban megerősítette a gyanújukat.
A fő hálószoba nem volt olyan nagy, mint a szomszédban levő lakosztály, és nem is volt borhűtő vagy beépített fagyasztó, de volt egy gardrób szoba és egy hozzá tartozó fürdőszoba.
- Én nem használom ezeket a szobákat most, hogy a lányom kiköltözött. – mondta Judy, majd kinyitotta az ajtót és egy meglehetősen nagy hálószoba tárult eléjük virágos tapétával és fodros függönyökkel az ablakok előtt. – Ez volt az ő szobája gyerekkorában és akkor is ezt használta, amikor visszajött, hogy velünk éljen.
- Szép szoba. – mondta Hannah követve Judy-t a következő szobáig a előszobában. Észrevette, hogy Andrea lemaradozik. Nem volt biztos benne miért, mindenesetre nem állt szándékában ezt megjegyezni Judy-nak.
- Ez a vendégszoba. – mondta Judy kinyitva az ajtót, hogy Hannah benézhessen. – Van egy közös fürdőszoba a két háló között.
- Ez igazán praktikus. – jegyezte meg Andrea olyan gyorsan csatlakozva hozzájuk, hogy Hannah abban sem volt biztos, Judy észrevette-e a hiányát. – Hol van az unokád szobája?
- Pont itt, az én hálószobám mellett. Eredetileg ez egy bölcső szoba volt így van egy ajtó a két szoba között.
- Az biztos nagyon jól jött, amikor még kisbaba volt. – jegyezte meg Andrea.
- De még mennyire. Az első pár évben mindig nyitva hagytam, hogy halljam, ha felkel az éjszaka közepén. De most, hogy már nagylány lett általában zárva tartjuk… kivéve persze ha vihar van. Olyankor nyitva van.
- Látszik, hogy milyen csodálatos nagymama vagy. – mondta Hannah.
- Hát remélem. Diana az én életem. Nagyon kedves kislány és én nagyon szeretem. Látnotok kellett volna az első napon, amikor elvittem őt az iskolába és ott kellett hagynom. Hazajöttem és itt sírtam magamban.
- Én is pont ugyanígy tettem, amikor a lányom elkezdetett előkészítőbe járni. – ismerte be Andrea. – Mindnyájan azt akarjuk, hogy mindent megkapva nőjenek fel, de egy részünk mindig kisbabaként akarja őket megtartani.
- Pontosan!
Hannah nézte, ahogy Judy és Andrea összemosolyogtak. Egy kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy ő csak megjátssza, hogy ugyanígy érez, habár még csak hasonló eset sem történt vele eddig, így inkább odasétált a redőnyökhöz Diana szobájában. – Ó, nahát! – kiáltott fel összetolva a függőleges darabokat, amik egy hatalmas Hamupipőke képet alkottak, aki éppen beszállt a tökhintóba egy gyönyörű ruhát viselve, amit valószínűleg a bálra vett fel. – Hol találták ezeket a csodálatos redőnyöket?
- Van egy otthoni dekorációkat árusító bolt a bevásárlóközpontban, ők árulták ezeket. Ezen az ablakon Hamupipőke található a másikon pedig a Kis Hableány. Ők Diana kedvenc Disney szereplői és ezek voltak a szülinapi ajándékai, amikor három éves lett.
Hannah körbenézett a szobában. A tapétán színes hőlégballonok voltak minden lehetséges méretben, amik egy puha felhőkkel pettyezett kék égen repültek. Az ágy gyerek méretű volt és egy pihe-puha rózsaszín takaró fedte fehér fodrokkal a szélein. Volt még két fehér könyvespolc tele gyerekkönyvekkel, amik közül Hannah felismert egyet még a saját gyerekkorából, a Charlie és a csoki gyárat. Ott feküdt az ágy melletti szekrényen egy felnőtt méretű hintaszék mellett.
- Azt olvasod esti meseként? – kérdezte Judy-t.
- Igen, már harmadjára. Diana imádja. Jövő héten kezdjük el a Harry Potter sorozatot. Lehet, hogy az egy kicsit idősebbeknek való, de majd meglátjuk. Legfeljebb elrakjuk későbbre. – Judy intett Hannah-nak. – Gyere velem a földszintre és megmutatom a zongora szobát. Elég nagy, úgyhogy pont jó lenne irodának.
- Én is mindjárt csatlakozom hozzátok. – mondta Andrea követve őket ki az előszobába. – Ha nem bánod, most használnám a fürdőszobát.
- Csak nyugodtan. – mutatott rá Judy a fürdőre az előszoba végében. – Akarod, hogy megvárjunk?
Andrea megrázta a fejét. – Menjetek csak, ne aggódjatok, majd odatalálok.
Amikor Judy kinyitotta a francia ajtókat, Hannah-t azonnal lenyűgözte a látvány. A szoba hosszú volt és keskeny, pont olyan amilyennek Judy leírta és még rengeteg fény is beáradt a dupla ablakokon keresztül, amik szinte teljesen befedték az egész oldalsó falat. Voltak rajtuk redőnyök, amiket be lehetett húzni, hogy megvédjenek a nyári naptól, vagy egy olyan téli napon, mint amilyen a mai is volt, jól esően átengedték a nap sugarait, amik mintákat vetve a padlóra sütöttek.
- Igazad volt, ez tényleg tökéletes lenne egy irodának. – mondta neki Hannah. – De játszószobának is nagyon jó.
- Diana nagyon szereti. Szombatonként átjön egy egyik barátja az előkészítő iskolából. Egyik héten itt vannak a másikon meg a másik lány házában. Szerintem mindketten jobban szeretnek itt lenni. Itt több hely van nekik játszani, délutánonként pedig mindig sütünk valami sütit is. – Judy hirtelen elszomorodott.
- Ez az egyik oka annak, hogy utálnék elköltözni. Ez az egyetlen otthon, amit Diana valaha is ismert. Nem lesz neki egyszerű megszokni az új házat, iskolát és új barátokat szerezni. Nem is beszélve az anyjáról, aki minden este hazajön majd és az új apáról, aki csak úgy a semmiből tűnt fel.
- Szóval, megszerezted? – kérdezte Hannah abban a pillanatban, amikor Andrea eltávolodott a járdaszegélytől.
- Persze hogy meg. Minden megvan, amire szükségem volt és még több is annál.
- Több?
- Igen. – Andrea a gyorsítósávból felhajtott az autópályára, majd beolvadt a többi kocsi közé. – Sokkal tovább maradtunk, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Már majdnem idő van és mehetünk a Klub 19-be.
- Redben, de mit értettél az alatt, hogy sokkal többet hoztál, mint amire szükséged lett volna?
- Volt egy fésű az öltözködő asztalon a szobában amit Bev használt. Bezsákoltam és betettem a táskámba.
- Miért?
- Volt benne pár hajszál, és gondoltam szükségünk lehet rá a DNS miatt. Nem fog hiányozni senkinek… vagy igen?
- Nem hiszem. Nem tudom, hogy kell e majd, de előfordulhat. Találtál valamit, amit felhasználhatunk Diana DNS mintájaként?
- Pár dolgot.
Hannah összeráncolta a homlokát. – Miket?
- Ezt meg azt. Vettem mintát Diana fésűjéből, meg elhoztam egy kanalat, ami egy gyerek köptetőszer mellett feküdt. Gondoltam ennyi csak elég lesz, de akkor megláttam egy véres sebtapaszt a szemetesében, így azt is elhoztam.
- Tehát most van hajad, nyálad és véred is tőle.
- Igen és Bill nyomozói könyveiben azt írták, hogy mindhárom használható a DNS vizsgálathoz. Majd Knight Dokira hagyjuk, had válassza ki azt amelyiket ő szeretné. Te hoztál el valamit?
- Igen.
- Mit?
- Bűntudatot. Nagyon szimpatikus volt Judy és most rettenetesen érzem magam, hogy így becsaptuk.
- Ezt most felejtsd el. Mi vagyunk az ő legjobb esélyei arra, hogy újra boldog lehessen.
Hannah zavarodottan nézett a testvérére. – Ezt meg hogy érted?
- Úgy értem, hogy Judy nem igazán akar elköltözni. Szereti azt a házat. Mikor körbevezetett bennünket, nagyon büszkének tűnt mindarra, amit saját maga változtatott rajta, főleg a játszós szobára és Diana szobájára volt büszke. Nagyon jó anyja Diana-nak, legalábbis sokkal jobb, mint Bev Doki. Emlékszel, amikor azt mondta, hogy Bev sokkal jobban szeret a barátaival eljárni, mint a lányával tölteni az idejét?
- Emlékszem.
- Pont akkor mentem vissza, amikor arról beszélt, hogy minden este szokott neki felolvasni. A szülők pontosan ezt csinálják. Átvette az anyja szerepét, mivel Bev Dokit nem igazán izgatja a dolog.
Ez egy kemény kijelentés volt, de Hannah-nak egyet kellett értenie vele. – Valószínűleg igazad van. – mondta. – Amíg te fent voltál Judy elmesélte, hogy szokott sütit sütni Diana-val és az egyik barátjával, és hogy mennyire aggódik amiatt, hogy Diana hozzá tud-e majd szokni az új házhoz, iskolához és barátokhoz, egy anyához, aki minden este hazajár és az új apjához.
- Tudtam, hogy igazam volt! – Andrea jelzett, majd lehajtott az autópályáról. – Judy nem akarja feladni a házát és elköltözni. Ott akar maradni ahol most van, és jó anya lenni Diana számára. Ezért mondtam, hogy mi vagyunk a legjobb esélyei. Ha sikerül szétszakítanunk Norman-t és Bev Dokit, Judy élete Diana-val ugyanúgy fog folytatódni, mint ahogy eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése