Fahéjas tekercs és gyilkosság - 21. fejezet

21. fejezet

Már majdnem befejezték az előételeiket, amikor Andrea a Dokihoz fordult. – A minták, amiket szereztem a kocsimban vannak.
- Minták? – vetett rá egy kérdő pillantást a Doki.
- Nem voltam benne biztos, hogy melyik kell majd, így hoztam mintát Diana hajából, nyálából és véréből is. Bev Doki hajából is szereztem mintát. Elég lesz?
- Jól van Andrea. Inkább túl sok legyen, mint túl kevés. – a Doki Delores-hez fordult. – Igazam van Lori?
Ekkor valami olyan történt, ami megrázta mindhárom Swensen nővért. Az anyjuk kuncogott. Hannah úgy bámúlt Delores-re, mintha szárnyat és farkat növesztett volna és tudta, hogy Andrea és Michelle is pont ugyanígy tesz. Soha senki sem kuncogtatta meg még úgy az anyjukat, mintha egy középiskolás lány lenne!
- Természetesen erre a hihetetlen lazacra utaltam. – magyarázta a Doki, bedobva az utolsó falatot a szájába.
- Gondoltam. – mondta Delores. És akkor Michelle, Andrea és Hannah meglepetésére ismét kuncogni kezdett.
Ez már egy kicsit sok volt Hannah-nak.  Nem bánta, ha Knight Doki és Delores egy bensőséges viccet oszt meg egymás között, de egy kicsit kezdett kínos lenni ilyen szétszórtnak látni az anyjukat, főleg mivel csak vizet ittak az este folymán.


- Egyszerre fogod beküldeni a mintát, amit Buddy-tól vettél… - Hannah megállt, gondolatban átfogalmazva mondandóját. – Egyszerre fogod beadni a mintákat a laborba, azzal, amit attól a férfitól vettél akit Buddy-ként ismertünk?
- Igen. – váltott a Doki hirtelen üzleti hangvételre. – Hacsak nem volt a katonaságban az elmúlt pár évben, a DNS-e nem lesz az aktákban. De szerintem megéri megpróbálni. Néhány kormányhivatalunk DNS bankokat kezdett kiépíteni, és talán ő is része volt valamelyiknek. Meg kell, hogy mondjam őszintén, nagyon kíváncsi vagyok. Tudni akarom miért használt hamis nevet, és mit csinált itt Minnesotában. De ez nem csak egyszerű kíváncsiság. Talán van családja, aki keresi vagy valaki, aki tudni szeretné mi lett vele.
- Mi áll a jogosítványán? – kérdezte Michelle.
- Egy Minnesotai jogosítvány volt Bernard Alan Neiman névre kiállítva. Buddy képe volt benne és a fizikai leírás is megegyezett avval, akit mi Buddy-ként ismertünk.
- Kivéve a vércsoportját. – mutatott rá Hannah.
- Ez igaz. Azt a Vörös Keresztes véradó kártyájáról olvastuk le. Azon a kártyán is a Bernard Alan Neiman név állt egy Seattle-i Vérbank adataival.
Már megint Seattle! Hannah elraktározta az adatot hátha a jövőben még szüksége lehet rá. Cammy említette, hogy Buddy valamilyen Seattle-i problémáról beszélt az egyik reggelijük alatt. Emlékeztetnie kell majd magát, hogy kérdezze meg Norman-tól nem-e találkozott Buddy-val, amikor még Seattle-ben járt a fogászati iskolába.
- Szeretnék kérdezni tőled valamit Hannah. – mondta a Doki előrehajolva, hogy magára vonja a figyelmét. – Van valamilyen jó módszer a korpás sütemények elkészítésére?
A kérdés annyira távolt állt a gyilkosságról folytatott beszélgetésüktől, hogy Hannah egy kicsit megszeppent. – Úgy érted olyan korpás süti, aminek jó az íze is?
- Pontosan úgy értettem. Van egy jó pár olyan páciensem, akiknek szüksége lenne több teljes kiörlésű gabonából készült ételekre a diétájukhoz. Megkértem a kórházban dolgozó szakácsokat, hogy készítsenek korpás sütit, de olyan rossz lett az íze, hogy azt senki sem fogja megenni.
- Én mondtam a Dokinak, hogy ha valaki tud sütni olyan korpás sütit, aminek az íze is jó, az csak te lehetsz. – mondta neki Delores.
- Megpróbálhatom. Milyen hozzávalókat kell használnom?
- Korpa, zabliszt és nagyjából ennyi. Ezen kívül bármi mást belerakhatsz.
- Mi a helyzet a tojással?
- A tojás rendben van.
- Vaj?
- Az is jó, csak ne használj margarint.
- Mehet bele mazsola? – kérdezte Michelle.
- Mazsolák. – a Doki elgondolkodott egy kicsit. – Igen, a mazsola is jó lesz. És bármilyen fűszert is tehetsz bele. Azokkal sincs semmi baj.
- Szerintem meg tudjuk csinálni. – mondta Michelle Hannah-ra mosolyogva. – Te mit gondolsz?
- Egyetértek. Szerintem is meg tudjuk csinálni, ha kapunk pár napot a kísérletezésre.
- Remek! – fordult a Doki Delores-hez. – Kíváncsi vagyok, vajon azok a szörnyű korpás süti az egyik oka-e annak, hogy Ben elmegy.
- Azt kétlem.
- Kóstoltad már azokat a korpás sütiket? – kérdezte a Doki.
- Nem.
- Akkor nem tudod milyen rosszak voltak.
- Ben Matson-ról beszélsz? – kérdezte Hannah, majd meglepődött, amikor a Doki és Delores is bólogattak. Legutóbb, két napja, amikor látta Ben-t elégedettnek tűnt a munkájával.
- Ben kapott egy jobb gyakornoki lehetőséget. – magyarázta a Doki. – A plasztikai sebészetet akarja a fő szakának választani. Lett egy nagyon jó hely az egyik legrangosabb Los Angeles-i klinikán. Megértem, hogy miért akar lecsapni a lehetőségre.
Hannah tudta, hogy mikor kell csendben maradni, vagy megszólalni és ez most pont egy ilyen alkalom volt. – Melyik klinikára megy át? – kérdezte.
- A Rolling Hills Vista Klinikára. Ők állnak a vezető helyen az arc rekonstrukciójának területén. Hallottál már a figyelemre méltó új arcátültetésről, nem?
Hannah hallott. Általában támogatta a transzplantációkat, még donor kártyája is volt. De azt még nem tudta pontosan, hogy az arcátültetésről hogy érez. Olyan volt, mintha valaki egy halott ember arcát lopná el és kissé viszolygott már az ötlettől is, hogy valaki más az ő arcával mászkáljon. Másfelől viszont, ha valamilyen szerencsétlenségben összeroncsolódna az arca, nem szívesen töltené a hátra lévő életét zárt ajtók mögött, ahol senki sem látná, vagy egy sötét fátyol mögé rejtőzve. Ez esetben talán megbarátkozna a gondolattal, hogy más arcát viselje, de még így is kirázta a hideg, ha csak az eszébe jutott.
- A Doki elmagyarázta nekem idefele jövet. – mondta Delores. – Ez nem egy olyan klinika, ahol hétköznapi arcfelvarrásokat végeznek, orr műtéteket meg ilyesmiket. A legsúlyosabb eseteken dolgoznak és az a céljuk, hogy a betegeknek egy jobb életet biztosítsanak.
- Ez egy nagyszerű lehetőség lesz Ben számára. – mondta a Doki. – De annak azért örülök, hogy Marlene itt marad. Nagyon nagy segítség a számomra. De elég lesz mára a gyakornokaimból. Ki fogja megszerezni a DNS mintát Norman-től?
- Carrie jelentkezett önként, miután csatlakozunk hozzájuk a desszertnél. – mondta a férfinak Delores. – Amikor majd Norman befejezi a desszertjét, ő elcseni a villáját, átcsúsztatja nekem az asztal alatt, én pedig bezsákolom és beteszem a retikülömbe. A kocsinál pedig én majd átadom neked.
- Köszönöm Natasha. – mondta a Doki, Delores-re kacsintva.
- Szívesen Boris. –válaszolta Delores visszakacsintva.
Ezután mindketten elnevették magukat, ami Hannah-t is megnevettette. Delores nagyon boldognak és gondtalannak tűnt ma este, még a hosszú munkanap után is. A Knight Dokival töltött idő egyértelműen jó hatással volt rá.

Hannah nézte, ahogy Sally néhány kisegítője odavisz még pár széket Carrie és Earl asztalához. Miután minden a helyére került, Carrie odaintett Delores csapatának, majd felálltak és átsétáltak az étkezőn.
Andrea a Delores melletti széket választotta, Michelle pedig a Doki mellé ült, így Hannah-nak nem volt más választása, mint hogy a Carrie és Norman közötti egyetlen üres székre üljön. Hannah odasétált, azon gondolkodva, vajon ez előre meg lett-e szervezve.
Olyan nagy gombócot érzett a torkában, mint egy nagydarab főtt krumpli öntettel a tetején, amikor leült Norman mellé. Nehéz volt a krumpli nagyságú gombócon keresztül beszélni, de annyit sikerült kinyögnie, hogy; – Helló, hogy vagy?
- Jól vagyok. – mondta Norman, de Hannah nem úgy látta, hogy jól nézne ki. Sötét karikák voltak a szeme alatt, és egy olyan emberre emlékeztette, aki ítélőszék elé készül. Természetesen ez lehetett csak az ő képzelete szüleménye is, de meg volt arról győződve, hogy Norman nincs jól. – Anya mondta, hogy szükséged lenne a segítségemre?
Ez egyértelműen kérdésnek hangzott, így Hannah bólintott. – Így igaz. Andreának van egy képe egy nőről, aki a mi általunk Buddy Neiman-nek hitt férfivel beszélget. Az azt megelőző estén készült, mielőtt közölte a banda menedzserével, hogy el kell tűnnie Minneapolis környékéről.
- Várj csak! – állította meg őt Norman rátéve a kezét az övére. – Buddy Neiman nem is volt Buddy Neiman?
- Nem. A Doki észrevette, hogy a vércsoportja nem egyezett meg a donor kártyáján szereplővel. Még nem tudjuk, hogy ki is volt valójában.
- Kutattál Buddy háttere felöl? Mármint az igazi Buddy Neiman-re gondoltam.
- Még nem volt rá időm. Eddig csak annyit tudok az igazi Buddy Neiman-ről, hogy mi a vércsoportja, és hogy egy Seattle-i vérbankban adott vért. Véletlenül sem futottál össze vele, amíg ott éltél, igaz?
- Nem hiszem. Láttam veled aznap este a kórházban, de nem tűnt ismerősnek, és a nevet sem ismertem fel.
- Lehet, hogy Seattle-ben nem ezt a nevet használta. Annyit tudunk, hogy amikor csatlakozott a Fahéjas Hatokhoz már ezt a nevet használta. Egy Minnesotai jogosítványa volt, tehát amikor azt csináltatta már meg kellett, hogy legyen a hamis személyazonossága.
- Ennek van értelme, de akkor nem ugyanazt a vércsoportot adta volna meg, ami a donorkártyáján is szerepelt?
Hannah egy kissé megvonta a vállát. – Talán, ha tudta volna. Sok ember nem tudja milyen a vércsoportja.
- Valószínűleg igazad van. Akarod, hogy kutassak egy kicsit az igazi Buddy Neiman után, már ha létezik igazából?
- Az remek lenne! De van… rá időd?
- Van bőven időm. Bev a hétvége nagy részét a városban fogja tölteni. Látni akarta az anyját és a lányát és megbeszélni velük a költözést.
Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy ne grimaszoljon. Bev Doki már most hazudik Norman-nek arról, hogy hová megy, és mit csinál. De abban biztos volt, hogy nem most fogja elmondani neki az igazat. Várni fog addig, amíg a teljes kép összeáll és csak akkor fog majd kitálalni az igazságról.
- Mi az? Valami baj van? – kérdezte tőle Norman.
- Nem, csak elgondolkodtam, ez minden. Tehát akkor… szabad vagy ma este?
- Mint egy szárnyas.
Úgy érted olyan szabad, mint a madár! Javította ki őt Hannah agya, de nem mondta ki. Túlságosan örült annak, hogy Norman nem lesz Bev Dokihoz kötve majdnem egy egész hétvégére.
- Bev vasárnap délután háromig nem jön vissza. Akkorra beszélt meg időpontot Claire-rel, hogy felpróbálja a ruhát, amit az esküvőn fog viselni.
- Ó! – mondta Hannah, azon gondolkodva vajon Norman miért közölte mindezt vele.
- Ez azt jelenti, hogy addig teljesen szabad vagyok. Tudok neked segíteni a nyomozásban, ha akarod!
- Jaj, hát persze! – mondta Hannah rámosolyogva. – Biztos lehetsz benne, hogy akarlak!
A szavait hatalmas csend fogadta. Ekkor vette észre, hogy mindenki, aki az asztalnál ült éppen őket nézte rejtett érdeklődéssel az arcukon.
Nem volt valami kényelmes érzés tudni, hogy elpirultál. Hannah megpróbálta megállítani az arca pirosodását, ami tükrözte rendkívüli zavarát, de természetesen nem sikerült. Pontosan tudta, hogy az arca most pont olyan vörös, mint a haja és ez egyáltalán nem lehetett valami vonzó látvány.
- Norman éppen felajánlotta, hogy segít nekem a Buddy Neiman gyilkosság nyomozásában. – magyarázta el a történteket mindenkinek, abban reménykedve, hogy az arca lassan visszanyeri természetes színét. – Én meg azt mondtam, hogy persze hogy akarom a segítségét.
- Hello mindenkinek! – Dot Truman Larson, Sally főpincérnője jött oda az asztalukhoz, a tőle már jól megszokott könnyű és barátságos modorával. – Hogy vagytok mindannyian ma este?
- Jól vagyunk. – mondta Hannah olyan hálásan a közbelépésért, hogy legszívesebben egy medveölelésben részesítette volna a nőt, és még azt is felajánlotta volna, hogy vigyáz a gyerekére akár egy egész hónapig.
- Sally készített számotokra valami különlegeset. – mondta nekik Dot. – Megcsinálta az Anyu Almás Pitéjét, csak a ti számotokra.
- Imádom az almás pitét. – mondta a Doki.
- Én is. – tette hozzá Norman, amit mindenkitől jövő helyeslő bólogatás fogadott. Úgy nézett ki mindenkinek az almás pite volt a kedvence.
- Remek. Még meleg és van hozzá vanília fagyi, fahéjas fagyi, édesített tejszínhab, vagy tejfölös krém is. Van még cheddar sajtunk is annak, aki kér. Kávét?
- Kávét az egész asztalnak. – mondta Earl mindenki helyett.
Carrie várt, amíg Dot elment az asztaluktól, majd elégedetten elmosolyodott. – Ez most olyan, mint a régi szép idők. Olyan jó újra mindenkivel így együtt lenni.
Norman egy szót sem szólt, csak kinyúlt és megszorította Hannah kezét.