- Szóval, most hogyan tovább? – kérdezte Andrea miközben elhajtottak a Klub 19-től. – Nem tudtunk meg semmi fontosat a tulajtól, sem az asszisztensétől.
- Tudom. Mindössze ugyanazt ismételték meg ők is, hogy Buddy tehetséges billentyűs volt és a hölgyek nagyon szerették.
- Akkor? Mit csinálunk most?
- Gondolom, hazamegyünk. – mondta Hannah a fejét a kezére támasztva. Úgy érezte magát, mint aki egy viharos tengeren hánykolódik csónak vagy bármilyen más támogatás nélkül. – De előbb ne álljun meg egy kis csokiért?
- Már azt hittem soha sem kérdezed meg. – mondta Andrea egy éles kanyart véve, hogy lehajtson az autópályáról egyenesen az első fagyizó felé. – Szerezzünk egy hatalmas adag sárlavinát. Még mindig ég a szám a Mexikói Paprikás sajttól.
- Mi az a sárlavina?
- Egy fagylaltkehely kávés fagyigombócokkal amit karamell öntettel öntenek le és a tetejére aprított pekándiót szórnak.
- Nekem jól hangzik. – mondta Hannah kikapcsolva a biztonsági övét, amint behajtottak az Álmodozó Tejcsarnok üzletlánc üzletének egyik parkoló helyére.
- Helló – köszöntötte őket egy vidám hang amint beléptek az ajtón. Hannah odafordúlt és egy nagyon szép lányt látott fehér és rózsaszín kötényben a pénztárgép mögött. – Szeretnének valamit elvinni vagy esetleg itt fogyasztanak?
- Le szeretnénk ülni. – mondta Andrea.
- Hol van mindenki? – kérdezte Hannah miközben a lány odavezette őket egy rózsaszín inda mintás fülkéhez. – Akárhányszor jártam bármelyik üzletetekben, mindig tömve voltak vendégekkel.
- Az időjárás a hibás. Az emberek még úgy gondolják, hogy túl hideg van a fagyizáshoz. Amint egy kicsit melegebb lesz, visszajönnek. Jelenleg az üzletünk a forró csokik és kávékból tartja fenn magát.
- De még készítetek sárlavinát, igaz? – kérdezte Andrea.
- Igen. Azt szeretnétek? Egy sárlavinát két kanállal?
- Neki hozz egy sárlavinát kávés fagyival és egy kanállal. – mondta Hannah rámutatva Andreára. – Nekem pedig ugyanazt csak csoki fagyival. Elég húzós napunk volt. Jó sok csokira lesz szükségünk.
- Mit szólnátok egy innivalóhoz? Kávét esetleg? – fordult a lány Andreához.
- Ém kérek.
- És neked? – fordult Hannah-hoz.
- Forró csokit. Legyen inkább kettő tejszínhabbal és csoki darabokkal a tetején. És lehetne még valami akkorra, amikor indulunk?
- Igen? – várt készenlétben a lány ceruzával a kezében.
- Egy dupla forró csokit is szeretnék elvinni. Meg neki is egyet. – mutatott Hannah Andrea felé. – Így nem kell majd mégegyszer megállnunk csokiért.
- Húha! – nézett a lány együttérzően. – Adok nektek pár csokis süti ostyát is. Nektek aztán tényleg elég nehéz napotok lehetett!
- Itt vagyunk. – mondta Andrea kissé feleslegesen, amint behajtottak a Süti Éden hátsó parkolójába. Lenyelte az utolsó csepp forrócsokiját is a hordozható pohara aljáról és elmosolyodott. – Kitartott a csoki.
- Hálistennek. – mondta Hannah kikapcsolv a biztonsági övét és kinyitotta a kocsi ajtaját. – Bejössz?
- Mérget vehetsz rá. Biztosra akarok menni, hogy tényleg felhívod Norman-t és idehívod őt. Szükségünk van rá, hogy megnézze a képet és megmondja, hogy tud-e vele valamit kezdeni.
Hannah rápillantott az órájára. – Négy óra. Valószínűleg beteg van nála.
- Akkor majd átadja őt ANNAK. Ez most sokkal fontosabb, mint a fogászata. Amit most érte teszünk, az hatással lehet az egész jövőjére!
- Ugye nem fogod elmondani neki, hogy DNS mintát szereztél? – nézet Hannah döbbenten a húgára.
- Persze hogy nem. Gyerünk Hannah, menjünk be. Szükségem van egy friss bögre kávéra.
Amikor beléptek a már megszokott illatok terjegtek a Süti Édenben. Csak egyetlen szóval lehetett leírni, ami az ínycsiklandó volt.
- Fahéj. – vett egy mély levegőt Andrea.
- És alma. – fűzte hozzá Hannah. – Lisa vagy Marge biztos elkészítette az Almás Fahéjas Gyerkőceidet.
Andrea elégedetten festett. – Még mindig nem hiszem el, hogy az ÉN süti receptemet használod.
- Miért ne használnánk? Nagyon jó recept és tökéletes arra az esetre, ha fogyóban lennének a sütijeink, mivel nagyon hamar megvan. Mindössze annyi a dolgunk, hogy mindig tartunk kéznél fűszerkeveréket. – Hannah a konyhát és kávézót elválasztó lengőajtó felé lökte kissé Andreát. – Menjünk és köszönjünk Lisa-nak meg a többieknek és igyunk friss kávét. Ez a sok csoki annyira megnyugtatott, hogy minden jól fog alakulni, hogy most szükségem van egy kis kávéra, ami majd visszalök a valóságba.
- Hannah! – üdvözölte őt Lisa egy nagy mosollyal amint beléptek a kávézóba. – Azt hittem nem érsz vissza addig, amíg még itt vagyunk.
- Villám kirándulás. – mondta Hannah.
- Küldetés teljesítve. – tette hozzá Andrea.
Ekkor az összes jelenlévő beleértve Delores-t, Carrie-t, Earl-t és még Lisa-t is tapsviharban tört ki.
- Istenkém! – mondta Andrea sütkérezte a nem várt fogadtatásban. – Köszönöm. – aztán Hannah-hoz fordúlt. – Jobb lesz, ha most megejted azt a telefonbeszélgetést, mielőtt Norman még elmegy valahová Bev Dokival és akkor aztán AZ A NŐ soha nem fogja szem elől téveszteni.
Eltartott egy pillanatig, amíg Andrea reagált, aztán Hannah nézte, ahogy a testvére arca vörösre vált. Andrea nem vette észre, hogy Carrie, Norman anyja Delores mellett ült és lehet, hogy nem értékelte azt a hangnemet, amivel azt a bizonyos „AZ A NŐ”-t ejtette ki a száján.
- Sajnálom Carrie. – mondta Andrea. – Nem úgy értettem, hogy… - Andrea megállt és Hannah tudta, hogy semmi sem jut az eszébe, amivel lesímíthatná azokat a bizonyos felborzolt tollakat.
Ekkor Carrie elnevette magát, meglepve mindenkit, kivéve Delores-t és Earl-t, akik szintén mosolyogtak.
- Minden rendben van Andrea. – mondta neki Carrie. – Mindannyian ugyanazon az oldalon állunk. Earl és én úgy gondoljuk, hogy Norman hatalmas hibát követ el és nagyon hálásak lennénk neketek lányok, ha valamilyen módon szét tudnátok őket szakítani még az esküvő előtt.
- Megszerezted a DNS mintát? – kérdezte Delores.
- Anya! Talán ez most nem a legmegfelelőbb pillanat…
- Nyugodtan beszélhetsz Carrie és Earl előtt. – szakította őt félbe Delores. – Pontosan tudják, hogy mit csinálunk és segíteni fognak megszerezni Norman DNS mintáját ma este.
- Hogy? – fordult Hannah Carrie-hez.
- Earl és én elvisszük Norman-t vacsorázni, mivel egyedül lesz. AZ A NŐ a hét nagy részében távol lesz, mivel elment meglátogatni az anyját és a lányát.
- Értem. – mondta Hannah Andreára villantva egy figyelmeztető pillantást. Tudták, hogy Bev Doki bulizni fog és egyáltalán nem is fogja látni egyikőjüket sem. Hiába lenne kielégítő megosztani ezt az információt, de nem most lenne a legjobb alkalom elmondani Carrie-nek és Earl-nek, hogy a leendő menyük egy hazudós dög.
- A Doki és én is kint leszünk a Pavilonnál. – tájékoztatta őket Delores. – Mi majd a desszert alatt fogunk csatlakozni Carrie-ékhez. Így a Doki megkapja Norman DNS mintáját és már holnap el tudja vinni az egyik barátjához a laborba.
- Mennyi ideig fog tartani, míg választ kapuk? – tette fel Lisa azt a kérdést, amire mindannyian tudni akarták a választ.
- A Doki még nem biztos benne. Attól függ, hogy mennyire elfoglaltak, de a barátja tudja, hogy milyen fontos ez a dolog, így megígérte, hogy annyira meggyorsítja a dolgokat, amennyire csak tudja.
- Ez remek! – mondta Andrea megkönnyebbülten. – Csak azt remélem, hogy még az esküvő előtt megkapjuk az eredményeket.
- Hát még én! – mondta Carrie. – És nagyon köszönöm mindazt, amit ma tettél. Delores mindent elmesélt.
- Miért nem jöttök ti is vacsorázni velünk lányok? – ajánlotta fel Delores. – Én állom az egészet. Így mindannyian csatlakozni tudunk majd Carrie-ékhez a desszertnél.
- Csodálatos ötlet! – fordult Carrie Hannah-hoz. – Andrea azt mondta, úgyis beszélned kell Norman-nel.
- Így igaz, a gyilkosságról. Az egyik pincérnő a Klub 19-ből lefotózta Buddy-t, amint veszekedett egy nővel a parkolóban az azt megelőző estén, hogy Buddy bejelentette, ki akar szállni a Fahéjas Hatokból.
- És úgy gondolod, hogy ennek a nőnek lehet valami köze Buddy meggyilkolásához?
- Lehetséges. Minden felbukkanó nyomot követnünk kell. A kép nagyon sötét és elég messziről lett fotózva. Tudjuk, hogy Norman mennyire ért a fényképezéshez, így azt gondoltuk, talán ő tud vele valamit csinálni, hogy jobban felismerhetőek legyenek rajta az emberek.
Carrie bólogatott. – Ha bárki képes rá, az Norman lesz. Átváltott a digitális fotózásra és nagyon jó benne. Milyen kár, hogy AZ A NŐ nem értékeli a tehetségét.
- Carrie. – Earl kinyúlt, hogy a vállára tegye a kezét.
- Igazad van kedvesem. – mondta Carrie mélyet sóhajtva. – Ez az ő dolguk én nekem nem kéne beleütnöm az orromat.
Egy pillanatra kellemetlen csend támadt, így Delores átvette az irányítást. – Lányok? Akkor csatlakoztok hozzánk vacsorára a Pavilonban?
- Köszönöm anya, én ott leszek. – mondta Hannah gyorsan. – Te velem jössz majd, igaz Michelle?
- Persze. Köszi a meghívást anya.
- Andrea? – fordult felé Delores.
- Boldogan megyek. Bill úgyis csak későn fog hazaérni. Köszönöm a meghívást anya.
Delores odafordult Lisához. – Veled mi a helyzet Lisa? Te is része vagy a családnak. Csatlakozol hozzánk?
- Nem tudok, de azért köszönöm a meghívást. Herb ma hamar hazajön és hoz majd pizzát. Összebújunk Dillon és Sammy társaságában és megnézünk valami jó filmet.
Hannah-t hirtelen irígység fogat el Lisa esti tervei miatt. Azt gondolta, bárcsak visszamehetne az időben pár hónappal korábbra, mikor még Norman-nel, Bújcival és Móseval összebújva nézte a tévéjét otthon a kanapén. De ez most már lehetetlennek látszott. Norman most belezavarodott ebbe a mindenki csak veszít kapcsolatba Bev Dokival és ő biztos nem engedné meg, hogy Norman átjöjjön hozzá filmet nézni. Móse és Bújci szívesen összebújna vele a kanapén, csak aztán Bújci megint fogócskára csábítaná Mósét így Hannah lemaradna a film végéről, mivel a macskák által kiborított vagy összetört dolgokat takarítaná.
- Jaj, egyébként Hannah. – mondta Lisa. – Megtaláltam a kabátodat.
- Tényleg? – Hannah úgy érezte, mintha a valóság kicsúszna a lába alól. Tegnap minden egyes pontot átkutatott a Süti Édenben, hogy megtalálja a kabátját és 99.9% biztos volt abban, hogy nem volt az épületben. – Hol találtad meg?
- A zuhanyzóban, egy fogason. Ki akartam öblíteni pár törülközőt, és úgy gondoltam a zuhanyzó lenne a leggyorsabb módja. És lám pont ott lógott, ahogy kell.
Hannah eltakarta a szemét a kezével. Ez a megalázó zavar fizikai kinyílváníása volt, és tökéletesen tükrözte azt, ahogy jelenleg érezte magát. Akkor egyáltalán nem is gondolt rá, de mostmár eszébe jutott, hogy ő maga akasztotta oda fel, miután valaki aki a hátsó ajtón jött be rárakott egy havas-vizes kabátot az övére.
- Én tettem oda. – vallotta be. – Aztán, úgy ahogy volt el is felejtettem. – odafordult Delores-hez. – Sajnálom anya. Azt gondoltam, hogy esetleg te… de tévedtem.
- Azt gondoltad, hogy elloptam a kabátodat, csak azért, hogy tudjak neked egy olyat venni, ami nekem is tetszik? – kérdezte Delores inkább mulatva a dolgon, mintsem mérgesen.
- Hát… igen. Ezt gondoltam. De ez tényleg csak egy múló gondoltat volt. Komolyan.
- Tudom, hogy mennyire szereted a régi parkádat. – mondta Delores. – Akarod, hogy visszavigyem az újjat a boltba?
- Ne, ne vidd! – Hannah megállt és félénken elmosolyodott. – Nagyon tetszik az új parkám. Tökéletesen illik hozzám. Különlegesnek érzem benne magam és szeretve… soha nem volt még ilyen kabátom.
- Ez csodálatos drágám. – mosolyodott el Delores. – Már csak az a kérdés, hogy mit fogsz csinálni a régivel?
- Meg foglak kérni rá, hogy vidd vissza a Segítő Kezekhez. Egyálltalán nincs rosszabb állapotban, mint akkor, amikor én vettem. Talán valaki még hasznát fogja venni.
- Kedves ötlet. – mondta Delores egy jóváhagyó bólintás kíséretében. – És ne felejtsd el leíratni, amikor majd Stan csinálja a jövedelemadódat. Biztos vagyok benne, hogy a Segítő Kezek értékelni fogja a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése