12. fejezet
- Jól vagy? – kérdezte Norman besétálva Hannah lakásának ajtaján aznap este hétkor.
- Gondolom. – hezitált Hannah egy kicsit a válasszal. – Miért nem úgy nézek ki?
- Remekül nézel ki! Tudod, hogy ez az egyik kedvencem rajtad.
Hannah elmosolyodott, de körbefordulni már nem volt ereje pedig erre a dicséretre az lett volna a válasz. Ahhoz még túl lehangoltnak érezte magát. – Szeretem ezt a szoknya-pulcsi kombinációt. – kezdte magyarázni. – Azért vettem fel hogy…
- Miért? – kérdezte Norman amikor Hannah elhallgatott.
- Hogy egy kicsit felvidítson. Szükségem volt valamire.
- Hát akkor pontosan azt fogom tenni. – ígérte Norman. – Hozom a kabátodat és már mehetünk is. Hallottam mi történt délután, majd vacsora közben megbeszéljük és kitalálunk valamit.
Ez senkinél nem ment volna csodaszámba de Hannah pont annak érezte miközben bedugta a kezét a kabátjába, amit Norman tartott neki és nézte, ahogy a férfi kis hal formájú macska nasit dobál Mosé-nak hogy elfoglalja magát, amíg távolt lesznek, majd kikísérte őt az ajtón. Ez volt ez egyik rendkívüli dolog Norman-ben. Mintha valahogy mindig tudta volna, hogy éppen mire van szüksége. És ez alkalommal az akár-modell-is-lehetne-oylan-szép Bev doki nem volt része a képletnek. Norman most itt volt és Hannah azt tervezte, hogy ez még jó sokáig így is fog maradni. Bev doki valószínűleg most otthon van. Egyedül. Így kell lennie, mivel Mike jelenleg nyakig benne volt Matthew tiszteletes halálának ügyében, úgyhogy Bev dokinak tartalékra kellett tennie magát.
- Jó újra mosolyogni látni. – mondta Norman kinyitva neki az utas ajtót.
- Ezt azért van, mert veled vagyok. – mondta Hannah ennyiben hagyva a dolgot. És így is volt. Hannah mindig jobban érezte magát ha Norman-nel volt. Volt persze egy másik oka is annak, hogy Hannah jobban érezte magát de nem akarta megosztani Norman-nel hogy már attól felvidul ha elképzeli Bev dokit otthon egyedül ücsörögni.
- Hannah? Megjöttünk.
Ébresztette fel Hannah-t egy hang a rendkívül kellemes sziesztájából. Egy lágy gondoskodó hang volt és Hanna egy pillanatra azt hitte édesapja próbálja őt felébreszteni, mert ideje volt iskolába menni. De nem az apja hangja volt. Norman volt az. Ő meg épp most aludt be az első randijukon annyi hónap után.
- Jaj, Norman! Annyira sajnálom, nem gondoltam, hogy ilyen fáradt vagyok de… miért itt parkoltál le? Ez rakodó terület.
- Felhívtam Sally-t és megkérdeztem. Ma nem lesz semmilyen kiszállítás. Nem akartam, hogy egészen a parkolóból kelljen gyalogolnod.
- Köszönöm Norman. – ajándékozta meg őt egy nagy mosollyal Hannah annak ellenére, hogy a hideg éjszakai levegő már teljesen kiűzte a visszaalvás minden hívogató gondolatát. Hiába volt olyan közel a kocsi és a vendéglő ajtaja, a dolog bevált és mire Hannah odaért a vendéglőhöz ő már teljesen éber volt.
Miután felakasztották a kabátjukat és lecserélték a csizmákat a cipőkre, amiket magukkal hoztak, rögtön az ebédlő felé vették az irányt. Amint beléptek Sally már üdvözölte is őket.
- Kíváncsi voltam mikorra értek ide. – mondta – Van egy új desszertem ma esti menün és már csak néhány maradt, akarjátok, hogy félrerakjak párat?
Norman bólogatott. – Az remek lenne? Mi a neve?
- KörTe Pite. Rhanna receptje alapján. Emlékszel rá, ugye Hannah? Ő igazgatta ezt a helyet az első évünkben.
- Emlékszem. Nagyon szomorú voltál, amikor nyugdíjba ment és elköltözött Kaliforniába.
- Mi a legjobb a mai kínálatból Sally? – kérdezte Norman. – Hannah-nak szüksége van egy kis lazításra egy pohár bor és valami kellemes étel segítségével. És hát… nekem is jól jönne. A bor helyett persze ásványvíz, de ami az ételt illeti, akármit is hozol, nyugodtan jöhet.
- A lehető legjobb helyre jöttetek. – mondta Sally egy széles mosoly kíséretében. – Gondoltam, hogy sokaknak jólesne valami forró szíverősítő, amilyen hideg van odakint. Ezért marhaszegy szeleteket csináltam zöldségágyon.
- Pont amire szükségem van! – vágta rá Hannah gyorsan.
- Nekem is. – ismételte egyetértőn Norman.
- Remek! Ti csak pihenjetek és hagyjatok rám mindent mást. – Sally odafordult, hogy megpaskolja Hannah vállát. – Meghagytam nektek az egyik külön fülkét, így senki sem fog zaklatni téged kérdésekkel.
Hannah nagyon hálás volt. Benne fel sem merült ez de Sally-nek igaza van. Valószínűleg Lake Éden minden lakosa alig várja hogy meghallgassa a történetet arról, hogyan találta meg Matthew tiszteletes holttestét. – Köszönöm Sally, ez igazán figyelmes tőled.
- Megmondom Dot-nak hogy ültessen le titeket és húzza be a függönyt.
Sally intett és Dot Larson, Sally főpincérnője felvezette őket az ebédlő emeleti részére és leültette őket az utolsó fülkébe.
- Hogy van a kicsi Dot? – tette fel Hannah a kérdést még mielőtt Dot elhúzhatta volna a függönyt.
- Úgy nő, mint a bolondgomba. Csak egy sebességet ismer és az a teljes gáz. Ha nagyobb házunk lenne anya valószínűleg nem is bírna lépést tartani vele.
- Anyukád vigyáz rá, amíg te itt dolgozol? – kérdezte Norman.
- Igen, remekül működik a dolog. Öttől tízig tart a műszakom hét közben, ő pedig átjön fél ötkor. Megcsinálja a vacsorát Jimmy-nek mire fél hatra hazaér, majd megeteti Jamie-t, ágyba rakja és még időben hazaér, hogy meg tudja nézni a kedvenc sorozatát. Az, hogy gondoskodik Jamie-ről legalább lefoglalja, most hogy apa elment.
- Sajnálom, hogy édesapád meghalt. – mondta Norman gyorsan.
- Jaj, ő nem halt meg! – kacagott fel Dot. – Csak a téli szezont Alaszkában tölti a kutyákkal. Anya általában vele megy, de nem sok dolga akad, amíg apa kint van. Szerintem még örült is hogy a Jamie-re való felvigyázást kifogásként tudta használni, hogy ebben az évben ne kelljen mennie.
Miután Dot elment, hogy hozza az italaikat, Hannah azzal szórakoztatta magát, hogy kikukucskált a többi vendéget szemmel tartani. – Howie és Kitty Levine épp most sétált be. – jelentette Norman-nek. – Ott pedig Pam és George Baxter, mögöttük meg… anya!
- A tiéd vagy az enyém?
- Az enyém és egyedül van.
- Szeretnéd ide hívni?
Hannah egy kis belső vitát folytatott magával. Tényleg kettesben akart lenni Norman-nel de tudta, hogy Delores nagyon utálna egyedül vacsorázni.
- Hannah? Azt csinálom, amit te szeretnél.
Norman a válaszra várt. Hannah mélyen felsóhajtott majd lehajtott a fejét. – Nem igazán akarom idehívni, hogy velünk egyen de gondolom kéne.
- Akkor idehívjuk. Akarod, hogy én mennyek és kérdezzem meg?
- Az remek lenne. – mondta Hannah, keresztbe téve ujjait és a szerencséjében bízva. Előfordulhat, hogy valamelyik barátjával találkozik később, csak ők még nem érkeztek meg. Eléggé kicsípte magát, de hát ő mindig nagyon odafigyel a kinézetére. Delores volt kétséget kizáróan a legvonzóbb nő az ő korosztályában, nem csak Lake Éden-ben de talán egész Winnetka megyében is.
A mai estén egy drága kosztümöt viselt. Hannah nem volt egy nagy divatzseni mint a húga Andrea, de még ő is látta hogy az egy igen márkás kosztüm volt. Delores sosem vett volna mást. A kosztüm puha zöld gyapjúból készült olyan tökéletesen szőve, hogy Hannah-t azokra a fátyolos szárnyú lepkékre emlékeztette. Az avokádó zöldnél egy fokkal világosabb volt viszont sötétebb a sáfrány bimbóknál, amik tavasszal dugják ki a fejüket a talajból. Delores volt az egyetlen ember, aki ilyen kényes anyagot és színt képes volt remekül viselni. A kabát derék tájt be volt húzva, ami előnytelen lett volna a feles kilókkal rendelkező embereknek, de persze Delores-en egy kiló felesleg sem volt. A szoknya szintén tökéletesen feszült készen hogy megmutassa a nem létező hibákat. Röviden és tömören Delores Swensen elragadóan festett. A haja tökéletes volt, a sminkje ragyogó és a megjelenésében egy kis hibát sem lehetett találni. Valószínűleg elég sokat bíbelődhetett mire elkészült a mai vacsorához, így Hannah kezdett nagyon kíváncsi lenni vajon ki vagy kik lesznek a szerencsés társak a mai vacsorájához.
Amíg Norman eltűnt, meghozták az innivalóikat. Dot hozott egy szénsavas vizet citromkarikával díszítve Norman-nek, Hannah pedig Sally kedvenc borából kapott. Miközben a bort kortyolgatta, a függöny résén keresztül azt figyelte, ahogy Norman az anyjával beszél.
Delores nem kelt fel és Hannah ezt jó jelként könyvelte el. Norman már éppen idefelé kísérné őt, ha elfogadta volna a meghívásukat. De valami éppen folyamatban volt, mivel Norman ott hagyta az anyja asztalát és kifelé ment az ebédlőből.
Kérlek, csak ne egy fogászati vészhelyzet legyen. Gondoltam magában Hannah. És ha az, akkor hívja csak fel Bev dokit, aki majd szépen intézkedik. Ez az első kettesben töltött idejük hónapok óta és Hannah nem szándékozott rövidre zárni azt.
Dot még azelőtt megjelent egy kenyereskosárral mielőtt Hannah tovább töprenghetett volna. Felemelte a kendőt, ami letakarta a gőzölgő kincseket és egy elégedett mosolyt villantott. Ma három kenyeret szolgáltak fel. A kenyérkosár jobboldalán Sally két kenyérsüteménye foglalt helyet egy mézes muffin kíséretében. Volt még ott három könnyű sajtos keksz, ami szintén megmosolyogtatta Hannah-t. Az egyik barátjától kapta a receptet majd továbbadta azt Sally-nek. De aminek Hannah a legjobban örült az a középső kenyér volt. Sally Sárgabarackos Kenyérkölteménye volt ott, amit annyira szeretett. Sally már hónapokkal ezelőtt odaadta neki a receptjét, de még nem volt ideje kipróbálni azt. Talán a ma este tökéletes lenne rá. Miután Norman és ő visszamennek a lakására. Egy adagból két cipó jön ki, de ha két adagot csinálnának, adhatna belőle egyet Norman-nek, egyet az anyjának, aki szintén nagyon szereti és még magának is megtarthatna kettőt.
Hannah éppen puha vajat kent az egyik kenyérsüteményére amikor Norman félrehúzta a függönyt és behuppant az fülkébe. – Ezt vehetem úgy, hogy anya nem fog hozzánk csatlakozni a vacsoránál? – kérdezte még mindig mosolyogva.
- Nem, éppen a randevú partnerére vár.
- Kivel van randija?
- Nem mondta. De érdeklődött, hogy vajon neki állsz-e kinyomozni ki ölte meg Matthew tiszteletest.
- Mit mondtál neki?
- Azt,hogy gondolom igen, mivel felelőséget érzel amiatt, hogy te találtad meg a holtestet. – Norman előre dőlt. – Igazam van?
- Igen. – mondta, habár eddig a pontig még nem volt benne biztos. – Segítesz?
- Természetesen. Már el is kezdtem. Megkérdeztem anyádat ismerte-e Matthew tiszteletest amíg Knudson nagyikénál élt tinédzser korában.
- Mit mondott?
- Azt mondta csak futólag. De azt is mondta, hogy a randi partnere, akire éppen vár sokkal jobban ismerte Matthew-t mint ő.
Hannah csendben maradt, amíg megpróbálta a hallottakat feldolgozni. Már felmerült benne hogy Matthew tiszteletest lehet, hogy valami régi ügy miatt ölthették meg, ami anno Lake édenben történt. – Ez még hasznos lehet, talán össze kéne ülnünk egy kávéra és desszertre.
- Már megelőztelek. – mondta Norman elégedetten. – Meghívtam őket, hogy csatlakozzanak hozzánk a desszertnél. Aztán elmentem beszélni Sally-vel és azt mondta félrerakja nekünk négyünknek a maradék Körte Pitéket.
- Remek, köszönöm Norman. – mondta Hannah beleharapva a kenyérsüteményébe és elégedett hangott hallatott. Aztán eszébe jutott mit akart kérdezni Norman-től.
– Mit szólnál a lakásomhoz később? Lenne kedved segíteni nekem, megsütni Sally Sárgabarackos Kenyerét? A végén egyet haza is vihetnél.
Norman kinyúlt, hogy megfogja Hannah kezét. – Jól hangzik. – mondta. – Szeretnék veled sütni.
- Én is nagyon szeretnék veled sütni. – válaszolta Hannah, letéve a már félig megevett kenyér sütijét, hogy a másik kezét is Norman-ére tudja tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése