- Ó, remek! Knight doki az. – közölte Hannah mosolyogva. Eddig Sally isteni marhaszegy falatkái habzsolása közben folyamatosan ki-kikukucskált a függönyön arra várva vajon mikor jelenik meg anyja vacsorapartnere.
- Mostanában sokat látják egymást. – jegyezte meg Norman
- Igazán?
- Anya említette, hogy édesanyád önként jelentkezett, hogy besegítsen a Szürke Hölgyeknek.
- Kik azok a Szürke Hölgyek?
- Olyan hölgyek csoportja, akik szabadidejükben betegeket látogatnak a korházban. Delores szervezi a beosztásukat.
- Jótékonyság? – lepődött meg Hannah. Delores nem igazán a jótékonysági munkáiról volt híres.
- Hívhatod jótékonyságnak, de inkább közösségi munkának számít. A betegek könnyen magányosnak érezhetik magukat a doki pedig igen szigorú, ha a látogatási időről van szó. Így bármikor fogadhatják a Szivárvány Hölgyeket a rendszeres látogatóikon kívül.
Hannah kicsit összezavarodott. – Várj egy kicsit. Nem azt mondhat, hogy a nevük Szürke Hölgyek?
- De igen, csak időközben édesanyád megváltoztatta azt.
- Miért tenne ilyet?
- Általában a hölgyek szürke köpenyt viseltek. El tudod képzelni édesanyádat egy szürke köpenyben?
- Hát azt tényleg nem. – vágta rá Hannah gyorsan. Anyja inkább a színes ruhákat részesítette előnyben és a szürke számára nem számított színnek.
- Anya mondta, hogy Delores beugrott Claire boltjába és minden önkéntesnek rendeltek színes kabátokat. Igazán könnyűek és könnyen moshatóak, így a Szivárvány Hölgyek kényelmesen viselhetik egy fekete póló és egy fekete nadrág fölött. Anyának nagyon tetszik az övé, ami türkizkék. Az a kedvenc színe. Édesanyád vitt egy színskálát az első találkozóra így mindenki ki tudta választani a kedvenc színét.
Hannah kipillantott a függönyön és látta, hogy anyja igen mély beszélgetést folytat a dokival. Valószínűleg most is a Szivárvány Hölgyekről lehet szó.
Norman megvárta amíg Hannah le nem nyeli az utolsó falat húst, majd megkérdezte. – Van már valami nyomod?
- Még nincs, bele se kezdtem a nyomozásba.
- Elhoztad a nyomozófüzetedet?
Hannah lenyúlt, hogy megpaskolja annak a kis bőrtáskának az oldalát, amit az anyja és Andrea mindenáron le akart cseréltetni. Abban egyet kellett értenie anyjával, hogy a táska igen vacakul nézett ki, de minden benne volt ami a túléléshez kell… meg az is ami nem.
- Szeretnél ötletelni mielőtt édesanyád és a doki csatlakoznak hozzánk, vagy inkább még pihennél egy kicsit?
- Ötleteljünk. – vágta rá habozás nélkül és már nyúlt is le a táskához hogy kivegye a kis jegyzetfüzetét és egy tollat.
- Először hagy írjam le pontosan a tett helyszínét, aztán segíthetsz kitalálni pár lehetséges indítékot.
A helyszín leírása nem tartott sokáig, főleg azok után, hogy az elmúlt hat óra alatt már harmadszorra kellett ugyanazt elismételnie. Először a hivatalos kihallgatáson Mike-nak, majd Lisának a Süti Édenben. Minden alkalommal egyre könnyebb volt elmondani és Hannah már azon aggódott nehogy érzéketlenné váljon az ügy iránt. Az erőszakos halált soha nem lehet fél vállról venni!
- Akkor tehát a gyilkos tárgy egy fegyver volt? – kérdezte Norman amint Hannah befejezte a leírást.
- Igen és arccal előre dőlt az asztal tetejére.
- Megtalálták már a fegyvert?
- Már megkérdeztem Mike-ot de még nem. Persze többet tudnánk, ha a boncolási eredmények meglennének a… dokitól!
Norman felnevetett. – Tényleg, a doki. Hát most majd valószínűleg elmondja nekünk a véleményét. A doki már rengeteg golyó ütötte nyomot látott a pályája során mint megyei halottkém, úgyhogy nagy rá az esély hogy igaza legyen a fegyvert illetően.
- Legalább lesz valami nyom, amin elindulhatunk addig, amíg a ballisztikai labor vissza nem küldi az eredményeket. Mike azt mondta, hogy az legalább három nap de akár egy hét is lehet.
Norman elhallgatott mikor Dot megjelent az asztalnál. Összeszedte a tányérokat és közölte, hogy Delores és a doki öt perc múlva csatlakozik hozzájuk. Ezután elment magával vive Norman bankkártyáját.
- Beszéljünk az indítékokról, amíg ide nem érnek. – ajánlotta Norman. – Miért akarna bárki is megölni egy lelkészt?
- Talán semmi köze nem volt ahhoz, hogy Matthew tiszteletes milyen pozícióban dolgozott. Ne felejtsd el hogy a középiskola utolsó évében végig itt lakott. Lehet, hogy valaki, akinek régi sérelmei voltak meglátta a lehetőséget és lecsapott.
- Oké, szóval régi sérelem. De mégis miféle?
- Nem tudom. Talán féltékenység. Knudson nagyi mondta, hogy amikor Matthew a Jordan gimibe járt hátvéd volt és a pompomlányok vezetőjével járt. Azt is mondta, hogy az akkori igazgató megemlítette neki hogy Matthew unokatestvére Paul féltékeny volt rájuk, mivel minden időt együtt töltöttek.
Norman elgondolkodott ezen egy kicsit. – De hát miért pont most, ennyi év után állt volna bosszút Paul, hiszen Matthew tiszteletes végül nem is vette feleségül azt a lányt. És ha Paul unokatestvére olyan féltékeny volt az együtt töltött idejükre, miért nem a pompomlányt ölte meg?
- Nem tudom, ezek mind jó kérdések. Gondolom, akkor jelenleg ki kell hagynunk mindebből Paul-t. Amúgy se tudja senki merre lehet most. Matthew tiszteletes még egy magándetektívet is felfogadott mikor Paul anyja haldoklott, hogy megkeresse őt, de a nyomozó nem talált semmit. A nyom teljesen eltűnt mikor Paul elhagyta az Iowa-i börtönt.
- Na várjunk egy kicsit! Szóval Matthew tiszteletes unokatestvére Paul börtönben volt?
- Igen, de hamarabb kiengedték a börtön túlzsúfoltsága miatt. Senki nem tudja miért is volt pontosan börtönben csak azt, hogy egy rablás rosszul végződött. De mivel öt éven belül szabadult valószínűleg nem gyilkosság lehetett.
- Egyetértek, szerintem akkor ezt a Paul ügyet le is tudhatjuk. Arról tudsz, hogy volt-e ellensége Matthew tiszteletesnek, mint tinédzser itt Lake Édenben?
- Knudson nagyi szerint nem, de persze neki nem kellett feltétlenül tudnia róla. Ő elég elfoglalt volt akkoriban a férjével meg a templommal, és hát a tinik általában nincsenek nagy bizalommal a majdnem idegenekkel szemben.
- Ez igaz. Akkor meg kell találnunk Matthew régi osztálytársainak a listáját és ellenőrizi lakik-e még itt valaki közülük. Talán ők emlékeznek valamire.
- Jó ötlet! – küldött Hannah egy nagy mosolyt Norman felé, de rögtön vissza is vett belőle. Norman azt mondta, „meg kell találnunk”, többes számot használt tehát valószínűleg ő is részt akar majd venni a nyomozásban. – Marge Beeseman-nek van egy teljes polcnyi Jordan gimis évkönyve lent a könyvtárban. Csak annyit kell tennünk hogy megtaláljuk a pontos évet.
- Holnap reggel az lesz az első dolgom, hogy leszaladok a könyvtárba, Bev majd fedez engem, amíg megnézem. Lehet hogy Marge még emlékszik is Matthew-ra.
- Az lehetséges. egész életében itt élt. Lisa apukáját is meg tudjuk kérdezni.
Norman egy kicsit aggódott, mivel tudta, hogy Lisa apját Alzheimerrel diagnosztizálták. – Szerinted Jack meg fogja tudni mondani?
- Talán, ha jó napja van. De ha nincs, majd máskor próbálkozunk.
- Ez egy furcsa ügy. – mondta Norman kicsit összevonva szemöldökét. – Mintha két gyilkosságot kéne kinyomoznunk.
- Egyet Matthew tinédzserkorából, egyet pedig a jelen időben? – tippelt Hannah.
- Pontosan. Matthew tiszteletest a jelen időben ölték meg, de az indítékot lehet hogy a múltban kell keresnünk. De persze az is lehet, hogy az indíték is a jelenből származik és tudod hogy az mit jelent.
- Dupla munka? – találgatta Hannah.
- Úgy ám, ami azt jelenti ennél az ügynél tényleg szükséged lesz még két lábra, nevezetesen az enyémekre hogy segítsek.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Hannah és látta, hogy Norman nagyon elégedett magával. Tényleg nagyon szeretett neki segíteni, és semmi kétség, ők ketten igazán jó csapatot alkottak.
- Bev át tudja venni a betegeket egy hétre. – közölte Norman éppen kihalászva a telefonját. – Megmondom neki, hogy ne vegyen fel túl sok új beteget. Ha pedig mégis gondjai támadnának a sok emberrel, még mindig meg tudja kérni Bennett dokit, hogy segítsen be neki. Így csak neked tudnék szentelni egy egész hetet. Hogy hangzik?
- Csodásan. – mondta Hannah, azt kívánva bárcsak ne tette volna hozzá az „egy hetet” szavakat.
- Nem bánnád ha most felhívnám?
- Egyáltalán nem. – válaszolta azon gondolkodva, vajon hogy fogja fogadni Bev doki a híreket miszerint Norman nem fog bemenni egész héten. Vajon féltékeny lesz, hogy végig vele fogja tölteni az idejét? Vagy vigaszt keres majd Mike-nál miután az hazamegy este a munkából?
- Sziasztok, drágáim! – köszöntötte őket Delores miközben becsusszant az ülésre Knight dokival az oldalán. A következő dolog pedig Hannah kezének megpaskolása volt. – Már mindent tudok Lisa-tól. Milyen szörnyű élmény lehetett ez neked! Jól vagy?
- Igen, jól… legalábbis eddig még.
- Hát persze hogy jól. Hiszen Norman is itt van. – fordult Delores Norman felé. – Most már te viseled gondját az én kicsi lányomnak.
- Kicsi lányom??! – Hannah nem tudta megállítani a kitörni készülő kérdést.
- Sajnálom drágám, de úgy tudok aggódni mikor egyedül vagy. Andreának ott van Bill, Michelle-nek meg a kollégiumi lakótársai, de neked senkid sincs.
Norman kinyúlt, hogy megfogja Hannah másik kezét, ami eddig kettőjük között feküdt az ülésen majd erősen megszorította azt. Hannah tudta ez mit jelent. Jelenleg csendben kell maradnia, mert ha ellenállna és közölné, hogy ő nincs egyedül az csak bonyodalmakba torkollna. Anyja nem hagyná abba a „szegény magányos Hannah” témát, amíg a végén már nem lenne miről beszélni.
- Elég már, Delores. – szólt közbe Knight doki, most először megszólalva mióta megjelent. És még mielőtt bárki bármit is mondhatott volna megjelent Dot a kávékkal és a desszertekkel. Dot kitöltötte a kávéjukat, majd tejszínhabot és kis barna cukrot hintett az összes tetejére. Amint mindenki megkapta a kávéját Delores odafordult Hannah-hoz.
- Jaj, olyan jó lenne drágám, ha ilyet tudnál nekem csinálni a könyvbemutatómra. Sally Fahéjas Fejedelmi Kávéja a kedvencem.
- A KörTe Pite is biztosan ízleni fog. – ígérte Dot, miközben vágott négy jókora szeletet és kirakta őket a tányérokra. – Próbáljátok csak ki nyugodtan, ez az egyik kedvencem.
Hannah nézte, ahogy az anyja bekap egy madárnyi falatot a pitéből. Aztán látta, ahogy az anyja legközelebb már egy hatalmas falatot emel a szájához és tünteti azt el seperc alatt. Hiába oktatta a lányait mindig arra, hogy teli szájjal enni nem igazán hölgyhöz méltó, mégis Delores volt az első, aki befejezte a kávéját és a desszertjét a jelenlévők közül.
- Hát ez fenséges volt! – mondta mosolyogva Hannah-ra. – Milyen jó lenne, ha mindkettőt felszolgálhatnám a bemutatómon.
- Szerencséje van, Mrs. Swensen, - mondta Dot benyúlva a köténye zsebébe és kihúzva két receptet, amit egyenesen Hannah-nak adott át. – Sally mondta, hogy valószínűleg igényt tartasz majd rájuk.
Hannah visszafojtott egy vigyort. Hannah már rég feladta az anyja által leadott édesség rendeléseket, amit a partiján akar majd felszolgálni. Ha Hannah felszolgálna mindent, amit anyja csak megemlített, minden jelenlevő nagy valószínűség szerint cukormérgezésben halálozna el. És akkor Mike-nak és Bill-nek le kéne őt tartoztatnia cukros gyilkosság vádjával.
Hosszú percekig csak az ezüst evőeszközök zörgését lehetett hallani a desszertes tányérokon. Mikor mindenki befejezte az evést a doki Hannah-hoz fordult.
- Gondolom tudni akarod a boncolás eredményét most és nem megvárni amíg Andrea kihízelgi belőlem előbb vagy utóbb.
Hannah szája leesett a meglepetéstől, de Delores derűsen fordult a doki irányába. – Andrea hízeleg?
- Igen, ha nem tudja megszerezni a másolatot Vonnie-tól, vagy nem tudja kicsempészni Bill aktatáskájából amíg ő alszik. Igazán leleményes lányokat neveltél, Lori.
Lori? Hannah ránézett az anyjára várva a kirohanást, de az csendben maradt. Vagyis igazából egyenesen Knight dokira mosolygott.
- Próbáltam jó példát mutatni. – mondta.
Knight doki hirtelen hátravetette a fejét és nagyot nevetett. Aztán átkarolta Delorest és megszorította egy kicsit. – Ez az én csajom.
Csajom? Ez már túl sok információ volt egyszerre Hannah-nak aki folyamatosan döbbent pillantásokat váltott Norman-nel.
- Legalábbis ma estére. – válaszolt Delores egy olyan mosolyt villantva amit Hannah csak gyere-kapj-el mosolyként tudott leírni.
Hannah azonnal jobban érezte magát. Anyja nagyon jól szórakozott a Knight dokival folytatott flörtölés közepette. És miért is ne tenné? Hannah már látta őt flörtölni Joe Dietz-el és Bud Houge-al, csak hogy megemlítsünk néhány nevet, akikkel anyja az elmúlt hónapokban randizgatott. Hannah szinte teljesen biztos volt, hogy ők ketten csak barátok. De ha nem így állna a helyzet, azt is el kéne fogadnia. Ha valaki megkérdezte volna, nyugodt szívvel bevallotta volna, hogy egy kicsit azért zavaró a már jóval ötvenen túli anyját flörtölgetni látni a helyi férfiakkal, de azért örült hogy jól szórakozik eközben.
- Milyen becsült időt állapítottál meg Matthew tiszteletes halálával kapcsolatban? – kérdezte Norman a dokit.
- Tizenkettő és kettő között történhetett.
- De én már ott voltam fél 1 körül és akkor már… - Hannah megállt a mondat közben mikor is kigyulladt az a bizonyos villanykörte. – Úgy értetted vasárnap hajnalban?
- Pontosan úgy értettem. Mire te megtaláltad ő már legalább tizenkét órája halott volt, vagy még annál is több ideje.
- De honnan tudtad… - Hannah megállt, mert észrevette anyja arckifejezését. – Na de hagyjuk is. Ez már túl sok információ, és nincs is szükségünk rá, hogy tudjuk.
- Köszönöm, drágám. – mondta Delores egy hálás pillantást vetve lányára majd odafordult a dokihoz. – Nekem viszont lenne egy kérdésem a számodra.
- Kérdezz nyugodtan. – válaszolta egy mosolyt villantva a doki.
- Az érdekelne, vajon evett-e abból az ízletes tortából amit Hannah talált a tetthelyen… természetesen csak puszta kíváncsiságból kérdezem. És nem akarom hallani a részleteket, hogy hogyan tudtad megállapítani.
- Igen, evett egy-két falatot.
- Mi van a gyilkossal? Ő evett belőle, mielőtt meggyilkolta Matthew tiszteletest? – dőlt hátra Hannah a válaszra várva.
A doktor elnevette magát. – Én orvos vagyok nem médium. Ezt nem tudnám meg mondani.
- Hát én örülök, hogy pitét ettünk és nem tortát. – mondta Norman, amin mindenki elkezdett nevetni.
Hannah küldött felé egy helyeslő pillantást, majd feltett még egy kérdést a dokinak.
- Szerinted kaphatnék egy másolatot a boncolási jegyzőkönyvből?
A doki megrázta a fejét. – Ezt nem tehetem Hannah. Mellesleg, nincs is rá szükséged. A húgod már kinyomtattatott egyet Vonnie-val.
Hannah elmosolyodott. A húga tényleg nem semmi volt. Tudta, hogy Hannah úgyis el fog kezdeni nyomozni Matthew tiszteletes halálának ügyében és már el is kezdte összeszedni a hivatalos jelentéseket a számára. – Mielőtt csatlakoztatok volna hozzánk, Norman és én a lehetséges indítékokról beszélgettünk. Arra jutottunk, hogy vagy valami mostani ügy lehet a háttérben, ami azóta történhetett mióta átvette a lelkész helyét vagy valami a múltból, amikor a gimi utolsó évét itt töltötte Lake Éden-ben.
- Vagy valami teljesen független Matthew tiszteletes személyétől. – hozta fel a harmadik lehetséges verziót a doki.
- De az meg hogy lehet? – kérdezte tőle Delores.
- Tegyük fel hogy valaki betört a templomba az éjszaka közepén, nem is sejtve hogy ő ott tartózkodik az irodában. Lehet, hogy egy félresikerült rablásról van szó és a tettes csak nem akart szemtanúkat hagyni.
Hannah agya rögtön Paul-t juttatta az eszébe. Őt egy félresikerült rablás miatt ítélték el. Ránézett Norman-re, akinek valószínűleg szintén ugyanez járhatott a fejében, mivel megrázta egy kicsit azt eszébe juttatva őt, hogy Paul-t már kizárták a lehetséges gyanúsítottak listájáról.
- Mit akarhat valaki ellopni egy templomból? – kérdezte Delores
- Az összegyűjtött pénzadományt? – ajánlotta a doki.
Hannah elgondolkodott ezen egy kicsit. – Az lehetséges. Vasárnap szép kis tömeg gyűlt össze a templomban mivel a mise után tartottuk Claire és Bob búcsú buliját. Több pénz gyűlhetett össze, mint általában.
- Nagyon értesz te ehhez doki. – dicsérte őt Delores.
- Köszönöm. Jónak is kell lennem annyi gyakorlat után amennyin én már túl vagyok.
- Oldottál már meg bűnügyeket ezelőtt? – kérdezte tőle Norman.
- Nem, de nagyon hasonlít a betegek diagnosztizálására. Összeszeded a tényeket, kizárod azokat a betegségeket, amik nem illenek, amikre meg igen azokat teszteled. Ezt próbálom megtanítani a gyakornokaimnak is. Marlene már egész jó benne, de Ben-nek még sok gyakorlásra van szüksége. – A doki kinyúlt a kávékiöntő felé hogy még egy csészét öntsön Delores-nek, majd felajánlotta Hannah-nak és Norman-nek, majd csak ezután öntött saját magának. – Lori arra gondolt, szeretnéd tudni hogyan szerezte meg a hátvéd szerepét Matthew a Lake Éden-i Sirályok csapatában.
- Igen szeretném. – mondta Hannah már félig a táskájában kotorászva a toll után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése