- Mindenki rendben van hátul? – kérdezte Hannah miközben ráfordult az autópályára.
- Jól vagyunk. – válaszolta az egyik feleség. Hannah nem volt biztos melyik volt, mivel két házaspár is utazott a furgonja hátuljában. Ők annak a csapatnak a tagjai voltak akiket Knight doki gyakornokainak kérésére Hannah jelenleg is szállított a korházba, mivel csak kevés mentőautó volt, azok pedig a súlyosabb sebesülteket szállították. Szerencsére a házaspárok megúszták csak kisebb horzsolásokkal. Az egyik férjnek lett egy vágás a lábán, amit pár öltéssel össze kell majd varrni, a másik férj pedig beütötte a fejét így valószínűleg pár napig megfigyelésen benntartják majd. A feleségeknek is van néhány horzsolásuk és zúzódásuk, de semmi komolyabb. Éppen úton voltak a bevásárlóközpontba, hogy megnézzenek egy filmet, amikor belefutottak a balesetbe és már nem volt idejük kerülni, úgyhogy ők is részévé váltak a feltorlódott kocsisornak.
- És te hogy vagy Buddy? – kérdezte Hannah. A billentyűsnek volt a legkomolyabb sérülése az ő kis csapatában, akit Ben Matson, Knight doki egyik gyakornoka járó betegnek titulált.
- Jól vagyok, hacsak nem számoljuk bele a fahéjas tekercseket, amik már az őrületbe kergetnek. Általában meg szoktunk állni menet közben enni, de most a Tóparti Pavilonban ettünk volna a fellépés előtt.
- Mindössze az én zöldséges chipsemből evett. – jelentette Lynnette, Hannah csapatának utolsó tagja.
Neki semmi baja nem volt, de azért velük ment, hogy a korházban csatlakozni tudjon a banda többi tagjához.
- Mi az egyik étteremben ettünk volna a bevásárlóközpontban. – mondta az egyik férj Hannah-nak. – Így mi is elég éhesek vagyunk. Mennyi idő még, amíg odaérünk?
- Nem több mint tizenöt perc. Egy kicsit meg kell állnunk, hogy kirakjam a kiskutyát és onnan egyenesen a kórházba megyünk. Ha odaértünk majd szerzünk mindnyájatoknak valami harapnivalót az automatákból.
- Hagyd a kutyát, inkább nekünk szerezz valami ennivalót. – mondta Buddy mint egy elkényeztetett kisgyerek. – Akarok egyet azokból a fahéjas tekercsekből.
Hannah megrázta a fejét. – Sajnálom, de nem lehet. A fahéjas tekercseket valaki már megrendelte és ki is fizette. De van pár más sütim ott hátul. Mit szólnál egy Tripla Csodához?
- Azok mik? – kérdezte az egyik feleség.
- Sütik háromféle csoki darabkával. Vannak benne fehér csoki, félédes csoki és tej csoki darabok.
- Kár hogy azok a fehér csoki darabkák nem mogyoróvajasak. – panaszkodott Buddy.
Hát nem és most már nem tudok ez ellen mit tenni, gondolta Hannah és erősen összeszorította a száját emlékeztetve magát, hogy Buddy egy igen traumatikus baleset szemtanúja volt. Igaz, hogy a sérülése nem volt életveszélyes, de valószínűleg félt, hogy a csuklója eltört és esetleg ez véget vethet a zenei karrierjének.
- Próbálj ki egyet, biztos ízleni fog. – mondta Michelle miközben Hannah bekanyarodott Lisa és Herb háza elé.
- Hannah bemegy a kiskutyával, addig én itt maradok és megkeresem az összes felesleges sütit. Ti pedig kiválaszthatjátok, melyiket akarjátok kipróbálni.
- Hannah! Te meg mit csinálsz... ó! Jaj de aranyos! - nyújtotta ki a karját Lisa, hogy átvegye a kiskutyát.
Hannah pontosan ezt a reakciót várta. Belépett az üzlettársa meleg konyhájába, majd belerakta Lisa várakozó karjába a kiskutyát. – Ez a szegény kisfiú épp a buszon volt, amikor az felborult. Részt vett az utópályán történt balesetben. Valaki fogta, így nem esett semmi baja.
- Istennek hála! Már hallottunk a balesetről. Herb kapott egy hívást húsz perccel ezelőtt, most is ott van és segít az embereket a kórházba szállítani. – Lisa aggodalmasan lenézett a kiskutyára. – Biztos vagy benne, hogy nem sérült meg?
- Biztos. Az egyik mentős megvizsgálta. De szerintem már nagyon éhes. A banda buszvezetője talált rá remegve a hidegben és megállt, hogy felvegye. A basszuson játszó tag felesége bebugyolálta egy takaróba és ő tartotta. El akarták vinni egy menhelyre.
- Hová? – kérdezte Lisa majd odasétált Dillon fekhelyéhez a kiskutyával és alaposan körbe tekerte a takaróval. Kinyitott egy kutya konzervet, kirakott belőle egy kicsit a tálba majd húslevest kevert bele hogy felhígítsa egy kicsit és felmelegítette azt a mikróban. – Tartozik valakihez?
- Nem. Ezért akarták leadni egy menhelyen. Miután ezt elmondták nekem, felajánlottam, hogy majd én befogadom, de nem tudom miért. Nem tudom, hogy kijönnének e Moséval. És ha ki is jönnének, akkor is egyedül lenne egész nap a lakásban, amíg én dolgozok. És mivel a másodikon lakom még kutya ajtóm se lehet.
- Nekem van kutya ajtóm. – mondta Lisa megkeverve a kutyakaját és felvette a kiskutyát. Belefektette őt az ölébe, majd belemártotta az ujját a tálba és hagyta, hagy nyalogassa le róla az ennivalót.
- Tudom hogy neked van, de nem azért jöttem hogy kihúzzam magamat. Kipróbálhatom és megnézem, hogy működik. Csak addig kéne figyelned rá, amíg elviszem a baleset áldozatait a korházba, hogy megvizsgálják őket.
- Rendben, semmi gond. De komolyan mondtam Hannah, én be tudom fogadni. Csak egy kutyánk van és már beszéltünk egy másodikról. Ha kettő van, egymás társai lesznek.
- De ő még nagyon kicsi, ki fog jönni Dillon-nal?
- Persze. Dillon nagyon szereti a kutyákat, főleg a kölyköket. Pillanatok alatt befogadja majd.
- Hát... nem akarom, hogy úgy érezd muszáj befogadnod.
- Nem érzem kényszernek. Én tényleg szeretném befogadni. Dillon mindig Herb-bel van. Mindig vele megy az osztag kocsijában, még terepre is megy vele. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok. Tudom, hogy Dillon szeret engem de Herb tanította és sokkal több időt töltött vele mint én. Dillon így igazából Herb kutyája és én is szeretnék magamnak egyet. Ez a kis fickó pont megfelelne.
- Hát...
- Gyerünk Hannah. Csak azért mondtad, hogy befogadod, mert megsajnáltad. Most meg elkezdted átgondolni az egészet és.... – Lisa abbahagyta a beszédet és összeszűkült a szeme.
- Pontosan tudtad, hogy én befogadnám már az elejétől fogva, igaz?
- Ki? Én? – vette fel Hannah a legártatlanabb arckifejezését.
- Igen, te. Tudtad, hogy én szívesen befogadnám, ezért hoztad el. Aztán idehoztad, hogy beleszeressek és megtartsam. Ne is tagadd Hannah. Már majdnem három éve vagyunk társak és ismerlek.
- Oké. Talán tényleg te jutottál eszembe. Egyszer említetted, hogy szeretnél magadnak is egy kutyát. Ő pedig olyan kicsi, napközben akár a Süti Édenben is tarthatnánk.
- És mi van az egészségügyi előírásokkal?
- A férjed a bűnüldöző szerveknél van. A rendőrségi kutyák ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint a többi munkakutya. Tudod a szabályokat. A szolgálati kutyák olyan helyre is bemehetnek ahova a többi nem.
- De Sammy se nem rendőrkutya se más munkakutya.
Már el is nevezte! Hannah már szinte érezte a siker ízét. – Sammy lehetne akár tanuló szolgálati kutya. Amúgy miért nevezted el Sammy-nek?
- A kis mintája miatt. Olyan mintha egy Sam Browne övet viselne. Biztos vagy benne, hogy bevihetem majd a munkahelyre?
- Biztos. Csak kell majd egy láda vagy tartó, amíg nagyon elfoglaltak vagyunk, egy ágy, pár játék, egy póráz vagy hám arra az esetre, ha látogatóba jönne, meg sétálni.
- Te már mindent kiterveltél, igaz?
- Nem. Legalábbis nem mindent. Csak reménykedtem, ez minden. Szóval, szerinted működni fog?
Lisa lepillantott a kicsi Sammy-re. Már majdnem megette az összes ennivalót és most bevackolta magát a karjaiba. – Ó, hát persze. – mondta, boldogan mosolyogva. – Nagyon jól megleszünk.
Mikor Hannah beállt a Lake Édeni korház sürgősségi bejárata elé, ott találta Freddy Sawyer-t, akit befogtak segíteni és Marlene Aldrich-ot, aki Knight doki egyik gyakornoka volt.
- Ben bent vagy, irányítja az ellátásokat. – mondta Marlene mutatva Freddy-nek hogy segítsen kiszállni a két házaspárnak Hannah furgonja hátuljából. – Van komolyabb sérült, Hannah?
- Egy lehetséges agyrázkódás, egy vágás, amit össze kell varrni pár öltéssel, zúzódások, horzsolások. Semmi életveszélyes. A legkomolyabb sérült Buddy Neiman. – nézte Hannah amint Freddy lesegíti Buddy-t a furgonról. – Ő a Fahéjas Hatok jazz banda billentyűse. A banda busza beborult egy árokba. Buddy csuklója megsérült, de reménykedünk benne hogy nem tört el.
Marlene megvizsgálta Buddy sínbe tett csuklóját és bólintott. – Most rendben lesz. Vidd az egész csapatodat a várószobába én meg majd visszajövök és elviszem Buddy-t egy röntgenre.
- Majd én mindenkit leültetek. – mondta Michelle és elvezette a kis csoportot. Amint hallótávolságon kívülre értek Marlene odafordult Hannah-hoz. – Hallottam őket játszani a Club 19-ben a városban és Buddy elképesztő volt. Az egész banda nagyon jó volt. A többi bandatag is megsérült?
- Csak Buddy. Valaki más hozza be a többieket. Van valami, amiben tudok segíteni Marlene?
- Csak lásd el a csapatodat kávéval meg valami ennivalóval, ha éhesek. A konyha zárva van, de az előcsarnokban lévő automatákból tudtok szendvicseket meg gyümölcsöket venni. Amint tudunk, megyünk és megvizsgáljuk az embereidet.
- Freddy hogy van? – kérdezte Hannah amint bementek a sürgősségi ajtaján. Mióta a kissé fogyatékos fiatal férfi elkezdett Knight dokinak és csapatának dolgozni, sokkal nyugodtabb és vidámabb.
- Freddy nagyon ügyes. Nagyon szeret dolgozni és miután megtanult valamit sosem felejti el. Ez a hely már nem is tudna nélküle működni. Ezt mindennap elmondom neki és olyankor mindig kiül az arcára egy hatalmas mosoly aztán elmeséli, hogy az anyukája is mindig ezt mondta neki. – Marlene megállt és felsóhajtott. – Ha már az anyáknál tartunk, majdnem elfelejtettem neked mondani. A tiéd pont itt van és szólt, hogy amint megjössz látni szeretne. Szerintem Knight doki irodájában van és telefonálgat a Szivárvány Hölgyeknek erősítésért.
- Rendben, majd megtalálom.
Hannah segített Michelle-nek ennivalót és innivalót vinni az automatákból a két házaspárnak, Buddy-nak meg Lynnette-nek. Amint látta, hogy mindenki kényelmesen letelepedett, elment megkeresni az anyját.
Delores Swensen magához vette a Szivárvány Hölgyek, női csoport vezetői szerepét. Ez egy amolyan segélycsoport volt, akik a kórházban tevékenykedtek. Segítettek a betegeknek papírokat kitölteni, ott voltak azoknak, akiknek nem volt senkije, olvastak könyveket azoknak, akik megunták a tévénézést és egyfajta összekötők voltak a betegek, a család és a korházi személyzet között.
Az anyjuk új felelősségteljes munkája mindhárom nővért meglepetésként ért. Hannah, Michelle és Andrea úgy gondolta talán az anyjuk idősebb korára lehet csak együtt érzőbb lett a rászorulókkal szemben, de Hannah és Michelle gyanakodott, hogy valami más indíték is lehet a változás mögött. Delores nem igazán volt az egyletekhez csatlakozó sem jótékonykodó típus. Kellett lennie valami oknak, amiért az anyjuk hirtelen ennyire megváltozott, de még nem jöttek rá a titokra.
Mielőtt Delores átvette ennek a jótékony csoportnak a vezetését, a nevük a Szürke Hölgyek volt. A szürke köpeny, amit a hölgyek munkaruhaként hordtak viszont nagyon nem volt az anyjuk kedvére. Delores inkább az élénk színeket szerette, amit rögön hangoztatott is, ami ahhoz vezetett, hogy a Szürke Hölgyek most már Szivárvány Hölgyek lettek és most mindegyikük blézert viselt a kedvenc élénk színeikben. Mint a vezetőjük, Delores rögtön három blézert is rendelt magának. Hannah észrevette rögtön, hogy ma este éppen a meggypiros színűt viselte amint kilépett Knight doki irodájának ajtaján.
- Hannah! – kiáltotta Delores, amit egy megkönnyebbült sóhaj követett. – Tudtam, hogy ma este Sally-hez autóztál ki és reméltem, hogy te és Michelle nem voltatok részesei a hatalmas balesetnek.
- Nem voltunk. Még időben le tudtam hajtani a pihenőnél.
- Hát akkor ez volt az utolsó, hogy panaszkodtam a pihenő miatt és a sok elpazarolt pénz miatt, amit az állam kidobott rá. – Delores élesen ránézett a lányára. – Rögtön fel kellett volna hívnod engem. Halálra aggódtam magam miattatok.
- Sajnálom, anya. Elfoglaltak voltunk, hogy odajussunk egy buszhoz, ami beborult az árokba és nem is jutott eszünkbe. Nem akartuk, hogy aggódj és bocsánatot kérünk.
- Akkor jó. Csak örülök, hogy mindketten jól vagytok. Mesélj a buszról.
- A Fahéjas Hatok banda busza volt. A sok kocsi, ami felhalmozódott az autópályán eltorlaszolta az utat, így a mentőautóknak sok időbe tellett, hogy elérjenek a buszhoz. Michelle és én a bekötőúton közelítettük meg majd gyalog átvágtunk az árkon. Mi értünk oda elsőnek.
- Jaj istenem!
- A vezető halott, de úgy néz ki senki sem sérült meg komolyabban, kivéve a billentyűst. Neki lehet, hogy eltört a csuklója, de amíg nem röntgenezik meg, nem tudnak biztosat.
- Jaj drágám! Hívtad már Sally-t?
- Nem anya. Miért kéne hívnom őt?
- Hogy elmond, hogy a banda buszának balesete volt. Biztos aggódik, hogy még nem értek oda.
Hannah benyúlt a telefonjáért, reménykedve hogy feltöltötte azt. – Most is fel tudom hívni.
- Majd én felhívom. Te majd hívhatod, ha már kiderült hogy van billentyűs csuklója. Ha a Fahéjas Hatok nem tudnak fellépni, találnia kell egy másik jazz bandát.
- Rendben anya, akkor így lesz.
- A banda többi tagja is a kórházban van?
- Szerintem igen.
- Jó. Hol vannak azok a fahéjas tekercsek amiket Sally rendelt?
- A furgonomban.
- Mennyi van belőlük?
- Tíz tucat. Annyit rendelt.
- Gyere velem. – mondta Delores és visszament Knight doki irodájába. Leült az asztal mögé, felkapta a telefont és tárcsázott. – Sally? – kérdezte amint valaki felvette. – Itt Delores Swensen a kórházból. A jazz bandád balesetet szenvedett az autópályán lévő torlódás miatt, most itt vannak a kórházban. A buszuk beborult egy árokba, a vezető meghalt, de ezen kívül az egyetlen komolyabb sérülést a billentyűs szenvedte el. Lehet, hogy eltört a csuklója, de csak akkor fogunk biztosat tudni ha megröntgenezték. Hannah majd hív téged ez ügyben. Addig is itt vannak a fahéjas tekercseid. Szeretnéd, ha szétosztanánk őket a banda tagjai és a többi sebesült között?
Delores hallgatott egy ideig, majd bólintott. – Természetesen felmelegítjük őket Sally. Hannah pedig majd megmondja nekik, hogy Dick idejön és elviszi őket a Tóparti Pavilonba.
Hannah hallgatott, amíg az anyja befejezte a beszélgetést és elköszönt. Ez volt a legrövidebb és leglényegretörőbb telefonhívás, amit valaha hallott az anyától. Talán az, hogy a Szivárvány Hölgyek vezetője lett mégiscsak jó hatással volt rá. Úgy néz ki, hogy ez a plusz felelősség megtanította, hogy inkább hatékony legyen, mint cseverésző. Ha ez a telefonhívás jelként kezelendő, akkor megmutatta, hogy a pletykálkodás egy kicsit alábbmaradt az életében.
- Rendben drágám, - mondta Delores miután letette a telefont. – Ülj le és ki vele.
- Micsoda?
- Ülj le és mond el. Ha te és Michelle voltatok az elsők a baleset helyszínén, akkor valószínű, hogy van pár belső információd és pár szaftos részlet a Fahéjas Hatokkal kapcsolatban.
- De én tényleg nem tudok sokat...
- Valószínűleg többet tudsz, mint hiszed. Carrie kapott egy hívást az egyik barátjától Uppsala-ból ma délután. Ez a hölgy azt mondta, hogy ez a buszvezető, Roger hogyishívják magával vitt egy lányt, aki egy tizenkét éves szökevény volt!
- Ez nem igaz, anya. Voltak lányok a buszon, de semelyik sem volt annyira fiatal. Amúgy meg a vezető neve nem Roger hanem Clayton volt.
Delores hallatott egy elkeseredett sóhajt. – Látod? Így indulnak a pletykák! Egy hibás információ elkezd terjedni az emberek között, akik semmit sem tudnak.
- Igazad van.
- Tudom, hogy igazam van. A legrosszabb az egészben hogy... – Delores megállt és elkezdte bámulni Hannah-t. – Az előbb azt mondtad, volt. Azt mondtad, a vezető neve Clayton volt.
Most Hannah-nán volt a sor hogy sóhajtson. Gondolkodás nélkül beszélt és most beszorították. Nem volt más hátra, mint elmondani anyának, amit már eddig is tudott. – A buszvezető halott, anya.
Delores olyan mélyet sóhajtott mintha az a lábujjából jött volna. – Már megint találtál egy hullát!
- Nem egészen. Valaki más találta meg először.
- De te láttad őt?
- Igen, láttam. – Hannah tudta mi jön ezután. Mindig ez jött.
- Akkor mondj el róla mindent. Az összes részletet tudni akarom, hogy továbbadhassam a Szivárvány Hölgyek többi tagjának. Azt akarom, hogy tizenöt perc múlva találkozzunk a konyhában. És siess drágám. El kell kezdenünk szétosztani azokat a fahéjas tekercseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése