Hannah visszaérve a várószobába ott találta Michelle-t Lonnie Murphy és az unokaöccse között ülve. Devin magas, nyurga termetű fiatal fiú volt, megnyerő mosollyal és a legkékebb szemekkel amiket Hannah valaha látott. Ehhez még hozzájött a hullámos fekete haja, ami rálógott a homlokára. Kevin ült Buddy Neiman mellet, akinek az arcán egy hatalmas mosoly ült. Hannah kitalálta, hogy Devin valószínűleg folyamatosan elárasztotta a Fahéjas Hatok billentyűsét dicséretekkel. Talán ettől kedvesebb lesz.
- Szia Devin, - köszönt Hannah majd Lonnie-hoz fordult. – Behívtak segíteni?
- Aha. Csak egy mérföldre voltunk innen mikor felhívtak. A diszpécser azt mondta egyenesen a korházba jöjjek, de már azelőtt ideértem hogy befejezte volna a baleset részletezését.
Hirtelen Marlene sétált be és egyenesen Buddy-hoz ment. – Most már velem jöhetsz. – mondta neki.
- A másik gyakornokunk Matson meg akarja nézni a csuklódat, ezután majd valaki lekísér a röntgenre. Ott majd egy kicsit várni kell, de nem sokat.
- Megyek veled. – ajánlotta fel Lynnette de Buddy megrázta a fejét.
- Maradj itt és várd meg a banda többi tagját. – mondta. – Találkoznod kell velük, amikor ideérnek. Majd Devin velem jön a röntgenre... nem igaz kölyök?
- Hát persze! – ugrott fel rögtön Devin. Aztán a boldog arckifejezése elfelhősödött egy kicsit miközben odafordult Lonnie-hoz. – Mehetek? Nem kell valahol segítenem neked?
Lonnie megrázta a fejét. – Nem szükséges. Azért vagyunk itt, hogy a betegeknek segítsünk. Buddy pillanatnyilag egy beteg és azzal is segítesz, ha mellette vagy.
- Hozzátok a csapatotok többi részét és kövessetek. –utasította Marlene Hannah-t és Michelle-t. – Elvisszük őket a sürgősségire. Miután mindenkit megvizsgáltak a Szivárvány Hölgyek elintézik a szállítást.
Csak egy rövid séta volt a sürgősségiig. Miután mindenki átnyújtotta a kérdőívet, amit kitöltöttek, helyet foglaltak a kényelmetlen zöld műanyag székekben, amik a betegeknek volt fenntartva. Hannah nem tudta eldönteni, hogy ezek a székek arra voltak e hivatottak, hogy távol tartsák a nem sürgősségi esetes betegeket vagy hogy még több beteget kreáljanak hátproblémával, nyak és váll merevséggel vagy csupán csak mozgáskorlátozottak lesznek miután eltöltenek egy kis időt ezeken a kényelmetlen, kemény székeken. A sürgősségi berendezése egy kicsit máshogy nézett ki ma este. Két pár ronda barnás színű függöny, ami eredetileg elválasztotta az ágyakat most hátra voltak kötve, hogy ne legyenek az útban. Az így keletkezett hely tele volt sürgősségi dolgozókkal, akik a fal mentén sorakoztak. Hannah felismert három nővért, de a többiek idegenek voltak a számára. Biztos ők jöttek a közeli városokból hogy segítsenek Knight doki kis csapatának.
Vonnie Blair, a doki titkárnője az egyik sarokban lévő asztal mögött ült. Egy másoló volt mellette és amint befejezte a betegek papírjainak másolását, betette azokat külön mappákba. Az orvosok folyamatosan jöttek sorban, és miután elvettek egy mappát már rögtön is hívták a betegeket vizsgálatra.
Lonnie figyelte az eseményeket egy ideig, majd odafordult Michelle-hez és Devin-hez. – Majd én segítek másolgatni Vonnie-nak. Így gyorsabban fog menni az egész.
Miután Lonnie elment a kis csoportjuk mellől, Michelle odafordult Hannah-hoz. – Az ott nem Norman a sor vége felé?
- Én nem látom... ja de. Az Norman. Biztos behívták a fogászati esetekhez. Szerintem én odamegyek és... – Hannah megállt és felsóhajtott. – Nem, nem megyek. Ő van vele.
- Ezt a részt nem akartam megemlíteni. Tudom hogy érzel a nő iránt. De akkor is oda kéne menned. Lake Éden nem olyan nagy és meg kell próbálnod kijönni vele, ha Norman barátja akarsz maradni. – Michelle megállt majd összeráncolta a homlokát. – Hacsak te mégsem akarsz baráti kapcsolatban maradni Noman-nel.
- Persze hogy a barátja akarok maradni. Át kell majd járnia, meglátogatni Bújcit.
- Amúgy hogy működik a dolog?
Hannah megejtett egy kis mosolyt. Beleegyezett, hogy befogadja Bújcit, Norman macskáját mikor az új otthont akart neki keresni, mivel a menyasszonya Bev doki hozzá költözött, viszont allergiás volt a macskákra. Hannah cicája Mosé nagyon boldog, hogy ott van vele Bújci, nagyon szereti őt és Bújci is megőrül érte.
- Hiányzik Bújcinak Norman?
- Szerintem igen. Tudom, hogy az én lakásom a második legjobb otthon a számára, de Norman háza, Norman-nal benne lenne neki a legjobb. Csak hát kár hogy... – Hannah megállt és könnyek szöktek a szemébe. Pislogott párat hogy bent tartsa őket. – Mindegy is. Ezt majd este megbeszélhetjük. Nálam leszel, nem?
- Természetesen. Tudom hogy anyához is mehetnék, de ő sosincs otthon. Vagy a Szivárvány Hölgyekkel van a kórházban vagy a doki házába van. Nem lenne olyan szórakoztató ott lenni egymagamban.
Hannah pislogott egyet, de most nem a könnyek eltüntetése miatt. – Anya átjár a doki házába?!
- Jaj ne, nem úgy értettem. Csak elég sok időt töltenek együtt a doki házában, nála meg a kórházban vagy valahol máshol. Ez minden.
Hannah-ból kiszakadt egy megkönnyebbült sóhaj. Nem arról volt szó, hogy aggódott az anyja viselkedése miatt. Csak nem akarta, hogy a telefonfa többi tagja, amit elneveztek Lake Édeni Pletyka Forródrótnak elkezdjen pletykálni az egyik alapító tagjukról Delores-ről.
- Buddy Neiman? – egy hang szakította félbe Hannah gondolatmenetét. – A doktor úr most már fogadja.
- Gyerünk kölyök. – kelt fel Buddy a műanyag székéről olyan könnyedén amivel Hannah nagyon szeretett volna vetekedni, majd intett Devin-nek. – Valószínűleg be fognak küldeni a röntgenre, menjünk.
Hannah felállt. – Én is veled megyek. Biztosra akarok menni, hogy jól van a csuklód.
Párban sétáltak be, Buddy és a nővér ment elöl, mögöttük pedig Hannah és Devin. Ahogy elhaladtak Norman és Bev doki mellett, Norman menyasszonya gyorsan a férfi mögé lépett mintha nem akarta volna, hogy Hannah meglássa. Bev manővere ennél jobban nem is passzolhatott volna Hannah gondolataihoz. Amint elhaladt mellettük intett egyet és röviden odaköszönt. – Szia, Norman. – és már úton is voltak doktor Ben Matson-hoz.
- Hello Hannah. – üdvözölte őt Ben. – Te nem sérültél meg, vagy igen?
- Nem én nem. Buddy Neiman a beteged. Ő a Fahéjas Hatokban játszik.
Ben lenézett a táblázatra. Figyelmesen végigolvasta, majd odafordult Buddy-hoz. – Szóval te vagy a billentyűs. Lássuk mi a helyzet a csuklóddal.
Ahogy Ben elkezdte megvizsgálni Buddy csuklóját, Hannah ránézett az órájára. Már majdnem eltelt tizenöt perc mióta elváltak az anyjával és ideje volt, hogy kimenjen a fahéjas tekercsekért, majd találkozzon az anyjával, felmelegítse a tekercseket és elkezdjék szétosztani. – Nem lenne gond, ha most itt hagynálak Buddy? – kérdezte tőle. – A hölgy, aki rendelte a fahéjas tekercseket, azt mondta behozhatjuk és szétoszthatjuk őket.
- Nem, ha nekem is hozol egyet. Semmi probléma.
- Majd megkereslek. – igérte Hannah és ezzel el is sietett, egyenesen Michelle-hez és a csapatuk többi tagjához. Mikor odaért észrevette, hogy Bertie Straub a Szivárvány Hölgyek egyike az általa üresen hagyott széken ül.
- Édesanyád küldött, hogy vegyem át a csapatodat. – mondta neki Bertie. – Azt akarja, hogy mind a hármatok segítsen neki szétosztani a fahéjas tekercseket.
- Mindhármunk? – kérdezte Michelle.
- Andrea biztos ideért. – mondta Hannah, levonva az egyértelmű következtetést.
- Így van. A konyhában van anyátokkal és kávét főznek.
Hannah megkönnyebbülten felsóhajtott. Legalább nem próbálnak meg semmit főzni. A konyhai tudományokban mind Delores, mind Andrea egy kicsit problémás volt.
- Azt mondta mondjam meg, hogy dobj el mindent és vidd neki a tekercseket. – tette hozzá Bertie. – Azt is mondta, hogy most rögtön.
- Hát persze. – mondta Hannah, pillantásokat cserélve Michelle-lel. Ez egy parancs volt, és Delores parancsait mindig komolyan kellett venni. Megköszönték Bertie-nek hogy átveszi a feladataikat, elköszöntek a csapattól, megfogtak egy használaton kívüli korházi kocsit és kimentek hogy behozzák a tekercseket.
Kevesebb, mint öt perccel később már tolták is a kocsit a korház folyosóján, ami tele volt tíz tucat Különleges Fahéjas Tekercsel a tetején, az alján pedig az összes mozdítható maradék sütivel amivel Hannah furgonja meg volt pakolva.
- Mi van a dobozban? – kérdezte Michelle szemezve a jellegzetes Süti Éden dobozzal, amit Hannah a tekercsek tetejére rakott.
- Sinco de Cocoa sütik. Csokis és avokádós csepp sütik.
- Csoki és avokádó? Ez egy fura párosítás. – Michelle kinyitotta a dobozt és belekukkantott. – Nagyon jó illatuk van. Finomak?
- Szeretnél megkóstolni egyet?
Michelle elnevette magát. – Azt hittem már soha nem kérdezed meg! Neked is vegyek ki egyet?
- Hát persze. Így is késésben vagyunk és anya valószínűleg már magán kívül van. Egyszerűbb lesz elviselni őt, ha van nálunk egy kis csoki. Te kóstold meg először én meg tolom a kocsit. Aztán cserélünk.
- Nekem jól hangzik. – Michelle jó nagyot harapott a sütijéből és boldogság ült ki az arcára.
- Jó? – kérdezte Hannah.
- Olyan jó hogy akár életem végéig is tudnék csak ezeken élni. Akkor most én tolok te meg kóstolsz. – Michelle bedobta a maradék sütit a szájába, átadta a másik sütit Hannah-nak és megragadta a kocsit.
Hannah beleharapott és ízlelgette egy ideig. Először rágott, nyelt majd mosolygott szinte egyszerre mindhármat.
- Neked is annyira ízlik, mint nekem?
- De még mennyire! Ez egy remek párosítás. Nem tudom miért, de az avokádó valahogy sokkal intenzívebbé teszi a csoki ízét.
- Szerintem csinál valamit az állagával is.
- Igazad van. Az állaga sokkal puhább, szinte már krémes.
Michelle egy kicsit zavartnak tűnt. – Én igazából nem érzem annyira az avokádót, legalábbis nem annyira, mint a guacamolét szoktam.
- Én sem érzem annyira, de egyértelműen hatást gyakorol a többi hozzávalóra. Nem tudom hogy működik pontosan ez, de működik.
- És még hogy! – értett egyet Michelle miközben befordultak a sarkon és megérkeztek a konyha kétszárnyú ajtaja elé.
- Szerinted adnunk kéne anyának is egyet ebből, hogy megpuhítsuk?
- Még ne. Csak tedd át a dobozt az alsó szintre. Ha megkérdezi mi az, majd azt mondjuk, hogy egy különleges rendelés.
- De nem az...vagy igen?
- Igen az. Egy különleges rendelés az egész Swensen családnak.
- Már értem. –Michelle elégedetten nézett. – Ez későbbre van, mikor már túl vagyunk a betegeken és minden szép és csendes, mi pedig nyugodtan relaxálhatunk egy kávé és valami finomság mellett.
- Tudod te. – mondta Hannah majd kinyitotta a kétszárnyú lengőajtót és tartotta azt, hogy Michelle betolhassa a kocsit.
- Már ideje volt! – üdvözölte őket Delores.
- Szia, anya. Szia, Andrea. – küldött feléjük egy hatalmas mosolyt. – Itt vagyunk, készen arra, hogy felvidítsunk pár éhes beteget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése