18. fejezet
- Segítek sütni, – ajánlotta fel Norman miután visszaértek a Süti Édenbe.
- Rendben, de tényleg sütni akarsz?
- Igen. Mióta megmutattad milyen könnyű Puffancsokat csinálni, megszerettem a sütést. Szerintem jó is lehetnék benne, ha a te receptjeidet követném.
Hannah elmosolyodott. Ez egy bók volt, ami megérdemelte az elismerését. – Mi lenne ha brownie-kal kezdenénk?
- Kezdetnek remek lesz! Az úgy jó, ha a te Brownie+ receptedet használom? Nagyon finomak.
- Nekem jó. – Hannah átpörgette a receptkönyvét és odalapozott a Brownie+ receptjéhez. – Szerintem van néhány tábla csokim a kamrában ehhez a recepthez. Mindenki nagyon szereti őket.
Miután odaadta Norman-nek a tálat és a tepsit, ránézett a következő receptjére. Ez szintén egy rúd formájú süti volt és nem jutott eszébe senki, aki ne szerette volta azt az üzletben.
- Te mit csinálsz? – kérdezte őt Norman.
- Csokis Mennyország Rudakat.
- Azok mik?
- Hat rétegű csokis süteményrúd, alul csokis keksz utána közepesen édes csoki darabok, majd mini mályvacukrok ,amire fehér csokis reszelék kerül, arra rá a csokis gabonapehely, majd minderre tejcsoki darabokat szórok.
- Hűha, ez tényleg a csoki mennyország lesz.
- Az biztos! Múlthéten teszteltem le a receptet Andreán és már kettő után azt mondta, úgy érzi, minta a fellegekben járna.
2018. február 28., szerda
Ördögi csábítás és gyilkosság - 17. fejezet
17. fejezet
Lake Éden nagyon szép volt télen. Igazából Lake Éden az év bármely napján szép volt. Tavasszal a vizek frissen és tisztán csillogtak körbevéve az élénkzöld leveleket hozó fákkal és a vadvirágokkal szegéjezett utakkal. Vannak ott sárga és lila íriszek, amiket még valaki nagyon régen ültetett oda. Ne meg olyan fehér virágok, amiknek vérzőmák volt a neve, és ha megpróbáltad őket letépni, a száruk beszínezte az ujjadat pirosra. A violák rózsaszín és sárga színben fészkeltek az üreges fák szélein. Lehetett még fűzfákat is találni a kis bolyhos szürke virágaikkal, amiket barkának hívnak. Mikor Hannah kicsi volt, azt gondolta, ha elég ideig vízbe rakja őket, a végén kiscicákká fognak átalakulni. Ha valaki szerencsés volt és éles szemű, akkor még Minnesota állam hivatalos védett virágát is megpillanthatta, amit csak Hölgypapucsnak neveztek. Ezeket általában az erdők nedves és sötét részein lehetett megtalálni.
Lake Éden nagyon szép volt télen. Igazából Lake Éden az év bármely napján szép volt. Tavasszal a vizek frissen és tisztán csillogtak körbevéve az élénkzöld leveleket hozó fákkal és a vadvirágokkal szegéjezett utakkal. Vannak ott sárga és lila íriszek, amiket még valaki nagyon régen ültetett oda. Ne meg olyan fehér virágok, amiknek vérzőmák volt a neve, és ha megpróbáltad őket letépni, a száruk beszínezte az ujjadat pirosra. A violák rózsaszín és sárga színben fészkeltek az üreges fák szélein. Lehetett még fűzfákat is találni a kis bolyhos szürke virágaikkal, amiket barkának hívnak. Mikor Hannah kicsi volt, azt gondolta, ha elég ideig vízbe rakja őket, a végén kiscicákká fognak átalakulni. Ha valaki szerencsés volt és éles szemű, akkor még Minnesota állam hivatalos védett virágát is megpillanthatta, amit csak Hölgypapucsnak neveztek. Ezeket általában az erdők nedves és sötét részein lehetett megtalálni.
2018. február 27., kedd
Ördögi csábítás és gyilkosság - 16. fejezet
16. fejezet
- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb. Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb. Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
2018. február 25., vasárnap
2018. február 18., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 15. fejezet
15. fejezet
Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta, hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr. Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre húzódik vissza.
Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta, hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr. Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre húzódik vissza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
