- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb. Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
Most jött el Hannah ideje hogy elmagyarázzon valamit. – Matthew apjának volt egy öccse, anyukájának meg egy húga. A két fiatalabb testvér találkozott az esküvőjükön és egy évvel később már ők is összeházasodtak.
- Kíváncsi vagyok vajon most is ennyire hasonlítanak-e. – tűnődött Andrea. – Szerintem Matthew tiszteletes pontosan úgy nézett ki, mint ennek a fotónak az idősebb változata. Bárcsak tudhatnánk, hogy az unokatestvére Paul hogy néz ki jelenleg.
- Hát azt sehogy sincs módunkban kideríteni. – mondta neki Hannah. – Ha annak a magándetektívnek akit Matthew bérelt fel, hogy megtalálja Pault nem sikerült, a mi kilátásaink se valami jók.
- Itt van Matthew végzős osztályának a többi tagja. – magyarázta Norman rámutatva a harmadik képre. – És itt van egy kép Matthew-ról ami a végzős bálon készült. A középiskolás barátnőjével van együtt és akkoriban mindenki azt hitte rögtön ballagás után már össze is fognak házasodni. Alice Roste volt a neve.
- Most pedig Alice Roste Vogel. – mondta neki Delores. – És nem házasodtak össze. Az egyik telefonos informátorom szerint Matthew összetörte Alice szívét és ő elkeseredettségében hozzáment a legidősebb Vogel fiúhoz.
- És ő lenne a mi Alice-ünk? – lepődött meg Hannah.
- Így igaz. – erősítette meg Delores. – Ezt akartam neked elmondani, amikor ideértem ma reggel. Aztán megláttam Mike-ot és úgy döntöttem jobb, ha várok. Nem akartam, hogy zaklassa Alice-t a kérdéseivel. Nagyon nehéz lehet neki. A forrásom azt mondja Alice sosem tette igazán túl magát Matthew-n.
Andrea kinyúlt, hogy megfogja Hannah karját. – Anya forrásának igaza van Hannah. Emlékszel, amikor azt mondtam átnéztem Claire eladási listáját?
- Emlékszem.
- Hát az egyik számla Alice Vogel nevére szólt. Vett egy új ruhát Matthew tiszteletes megérkezésének másnapján.
- Ez egy elég elhamarkodott következtetés lenne. – figyelmeztette Hannah a testvérét. – Mit bizonyít ténylegesen az a számla? Nem vásárolt már máskor is ruhát Alice Claire-nél?
- Nem, legalábbis az elmúlt 12 hónapban. Átnéztem egy egész évnyi számlát, és az egyetlen ok, amiért Alice egy ilyen drága ruhát vett magának az az, hogy jól akart kinézni Matthew tiszteletes szemében.
- Ennek van értelme. – mondta Delores. – Teljesen természetes hogy jól akarsz kinézni, ha találkozni szeretnél egy régi románc megtestesítőjével ennyi év után.
Hannah odafordult, hogy jól megnézze magának az anyját. Delores a megszokottnál is jobban öltözködik mostanában és ez jelent valamit! Emellett az elmúlt hetek mindegyikében legalább egy ruhát vett magának Claire legdrágább kollekciójából. Most hogy átgondolja, Bertie nemrég említette, hogy Delores minden héten benéz az Éden Szalonba, hogy megcsináltassa a haját, majd arc és manikűrkezelésre is ottmarad. Vajon mindez azért történik, mert régi fellángolásokkal randizgat?
- Ne nézz már olyan aggodalmasan drágám, - Delores közelebb hajolt, hogy halkan tudja folytatni mondandóját. – Az apád volt az egyetlen rég fellángolásom. A férfiak akikkel mostanában randizok csak holmi szikrák voltak.
Hannah elnevette magát és megszorította anya kezét. Néha Delores igazán figyelmes tudott lenni.
- Alice ott volt Bob tiszteletes és Claire búcsú buliján? – kérdezte Lisa, véget vetve Hannah anyja szerelmi életéről való töprengésének. – Én nem láttam őt.
- Én sem. – mondta Andrea.
- Ahogy én sem. – csatlakozott Delores.
- Őszintén szólva én nem emlékszem. – mondta Hannah majd odafordult Norman-hez. – És te?
- Nem hiszem, de elég sok ember volt ott. Meg persze én csak pár percig voltam jelen. Amint készen vagy a sütéssel, beugorhatnánk Alice-hez a tekepályára és megkérdezhetnénk tőle.
- Ő most az Anyák Ligájával van, ami 10-től délig tart. – mondta nekik Andrea. – Tudom, mivel Lucy Dunwright is oda jár. Mindig leadja Karen-t az iskolában, aztán beugrik hozzám egy kávéra az ingatlan irodába, utána pedig indul tekézni. Azt mondja azért csinálja, hogy formában maradjon.
- A tekézés jó testmozgás. – jegyezte meg Norman. – Lehet, hogy várnunk kellene délutánig. Valószínűleg Alice elég elfoglalt lesz délig az Anyák Ligájával így nem fog tudni velünk beszélni.
- Nem hiszem. – vágta rá Delores. – Amint felvetted a cipőt, vagy a sajátodat, onnantól kezdve Alice-nek nincs sok dolga. Automatikus tekerendezője és ponttáblája is van. Hacsak nincs velük valami baj, ő egy széken ülve könyvet fog olvasni a pult mögött.
Hannah ledöbbent. Amennyire eddig tudta anyja sosem tekézett. – Honnan tudod te mindezt? – kérdezte.
- Én az egyik Idősek Ligájában tekézek. Egy csapatban vagyok Bud Houge-gal, Joe Dietz-zel és a Dokival. Minden vasárnap délután oda járunk.
Hannah megpróbált közömbös arcot vágni, de közben elképzelte magában, ahogy az anyja mind a három pasival flörtöl és egymásnak ugrasztja őket játék közben.
- Ez olyan, mint a dollárokért tekézés? – kérdezte Lisa. – Herb és én egyszer már kipróbáltuk azt.
- Úgy is mondhatjuk. De a mi csapatunk inkább sörért tekézik.
- Sörért? – lepődött meg Hannah. – De te nem is szereted a sört.
- Ez igaz. Az egyetlen alkalom, amikor egy kicsit is ízlett akkor volt, amikor apád meg én együtt voltunk. Egy nagyon meleg nyári nap volt a sör meg jó hideg, mi meg egy softball mecset néztünk a tónál.
- Akkor mit csinálsz, ha a te csapatod nyeri meg a játékot? – kérdezte tőle Norman.
- Joe-nak adjuk, ő szereti. A Doki nem issza meg ahogy Bud sem.
- Az Anyák Ligája miért játszik? – kérdezte Lisa Andreát.
- Gyerekfelvigyázás. A vesztes csapat leggyengébb emberének fel kell áldoznia két órát az idejéből hogy, vigyázzon a nyertes csapat legjobb játékosának gyerekére. Múlt héten például Lucy nyakán maradtak a Janowski ikrek. – Andrea lehalkította a hangját még annak ellenére is, hogy rajtuk kívül senki más nem volt ott. – Lucy szereti a gyerekeket és jól is bánik velük, de azt mondta, hogy ezek az ikrek iszonyú rosszak voltak.
Norman kinyitotta az üvegajtót Hannah-nak, aki fel volt fegyverkezve sütivel Alice számára, amikor beléptek Ally Tekebárjába. Hangos női beszéd fogadta őket vegyítve a tekegolyók jellegzetes pályához csapódó hangjával, amit incselkedő beszólások tarkítottak az egymást cukkoló csapatoktól.
- Elég zajos idebent. – jegyezte meg Hannah. – Nem számítottam rá, hogy az Anyák Ligája ilyen hangzavart fog csinálni.
- Még hangosabbak is, mint a férfiak. – mondta Alice feléjük tartva, hogy üdvözölje őket így még pont elkapva Hannah megjegyzését. – Ezután hallanod kéne az időseket. Határozottan lármás népség.
Hannah odaadta Alice-nek a doboz süteményt. – Ezeket neked hoztam Alice. Lisa nemrég csinált Csípős Málnás szeletet és mondta, hogy az a kedvenced.
- Lisa igazat mondott. Olyanok, mint az omlós kekszek, azokat pedig nagyon szeretem. – Alice odafordult Norman-hez. – Ma nincs semmilyen foghúzás?
- Nincs, ma Hannah-nak segítek.
Csak egy pillanatra ugyan, de Alice arcán feltűnt egy zavarodott kifejezés. Aztán a már így is világos bőre még sápadtabb lett. – Matthew. – mondta. – Ezért vagytok itt. Matthew halálának ügyében nyomoztok.
- Attól tartok igen. – válaszolta Hannah emlékezve Delores szavaira arról, hogy Alice soha nem tette magát túl régi szerelmén. – Részvétem Alice.
- Nekem? – kacagott fel keserűen Alice. – Én már akkor elvesztettem, amikor ballagás után elment Lake Édenből. Azt gondoltam legalább elköszön majd, mielőtt elmegy de… - állt meg Alice mondat közben és nyelt egy nagyot. – Ez most nem is fontos. Mindez már a múlté és jobb is, ha elfelejtjük.
Elhagyták. Ez egy indok a gyilkosságra. Hirtelen nagyobb fokozatra kapcsoltak Hannah agytekervényei. Matthew csalódást okozott neki. Talán azt is gondolja, hogy tönkretette az életét mivel három hónappal később hozzáment Butch Vogel-hez, ami nem igazán sikerült jól.
Hannah gondolatban átfutotta mi mindent is tud Butch Vogel-ről. Ő egy nagyszájú, nagyivó férfi, több izommal mint aggyal és mindig a kocsmában tanyázott. Ha jól emlékszik a házasságuk kevesebb, mint egy évig tartott. Volt valami botrány Butch és az egyik pincérlány viszonyáról, Alice pedig beadta a válókeresetet.
- Miért vagy ilyen csendben Hannah? – kérdezte őt Alice. – Próbálod kitalálni, hogy én öltem-e meg Matthew-t?
- Igen. – válaszolta Hannah. Alice-ről azt kellett tudni, hogy ami a szívén az a száján és az egyetlen mód, hogy valamit is megtudjon az ember egy ilyen őszinte személytől az az, hogy aki beszél vele szintén nyílt kártyákkal játszik. – Neked jó indítékod volt, Alice.
- Még szép hogy az volt! Ha egy éven belül visszajött volna Lake Éden-be, lehet hogy meg is teszem. De most…? Már túl késő Hannah. Matthew teljesen más ember lett, ahogy én is. Tudtad, hogy vettem egy új ruhát, amit nem is engedhettem volna meg magamnak csak azért, hogy lenyűgözzem, milyen jó formában tartottam magam? Még Bertie-t is megkértem, hogy tegyen fel pótlást, hogy el tudjam takarni az ősz részeket a hajamban.
- Észrevettem, hogy kicsit máshogy nézel ki. – mondta Norman. – Nagyon szép a hajad Alice. Bármi is legyen az a pótlás, remekül működik.
Alice elnevette magát. – Köszönöm. Nem is várom el egy férfitől, hogy tudja mi az. Persze Matthew észrevette. Tudom. Felhívott és meghívott vacsorára hétfő estére. Annyira izgatott voltam, hogy megint elmegyünk együtt valahova. Még Claire boltjába is el akartam menni hétfő reggel, hogy vegyek egy másik új ruhát. De akkor… - állt meg Alice és pislogott párat. – Aztán hallottam a hírt a rádióban majd Jake és Kelly mondták, hogy Matthew meghalt.
- Köszi hogy vezetsz Norman. – mondta Hannah amint becsusszant az anyósülésre. Fel kell jegyeznem pár dolgot a füzetbe.
Norman rápillantott miközben beindította a kocsit. – Alice-t is felírod a gyanúsítottak listájára?
- Igen, de csak azért, hogy ki tudjam húzni. Nem szokás megölni a középiskolai szerelmedet, aki végre újra elhívott téged vacsorázni.
- Nem értem. – távolodott el Norman a járdaszegélytől és fordult rá az útra.
- Mit nem értesz?
- Miért írod le Alice nevét, ha már úgyis tudod, hogy ki fogod húzni.
- Ez egyszerű. Így számon tudom tartani, hogy kit kérdeztem ki már és miért. Alice indítéka mostanra megszűnt, de addig még megvolt, amíg Matthew el nem hívta vacsorázni. Erről jut eszembe. Kéznél van a telefonod?
- Persze. Kit akarsz felhívni?
- Sally-t. Meg akarom tudni Matthew tényleg foglalt-e asztalt hétfő estére. Ha igen, akkor minden egybevág Alice sztorijával.
- Szerinted hazudik?
- Nem, de ha tényleg Alice ölte meg Matthew tiszteletest ez egy jó fedő sztori lenne, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése