Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta, hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr. Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre húzódik vissza.
- Nyugalom, ez csak Norman hatása. – közölte Hannah, miközben elindult a konyha irányába mindkét lábán a jó papuccsal, hogy kiöntse magának az első kávéját. A bögrével a kezében kikukucskált a konyhaajtón és látta, hogy Mosé még mindig a cicaházban tartózkodik. Lehet azt gondolta jól elbújt, de az ajtón kikandikáló farka igen árulkodó volt. – Minden rendben. Megígérem, hogy nem nevetek még egyszer legalább addig, amíg a nap fel nem kel.
Három abból a négy Sárgabarackos Kenyérből még mindig a sütőrácson feküdt, amit Norman és ő tegnap este sütött. Hannah azon gondolkodott vágjon-e magának belőle reggelire. Az egyik cipót anyja részére tartogatta, mivel az imádta Sally Sárgabarackos Kenyerét. A másik kettőt pedig elvihetné magával a Süti Édenbe, hátha fel tudná őket használni hogy valami desszertet készítsen belőlük arra az esetre ha esetleg Lisa kifogyna napközben a sütikből.
Kifogyhatnának-e valaha a sütikből? Hannah úgy gondolta ez elég valószínű lehet, mivel mindenki szeretett beugrani egy csésze kávéra és két sütire, miközben meghallgatják Lisa történetét arról, hogyan találta meg Hannah az aktuális gyilkosságok áldozatait. Legutóbb mikor Lisa előadta „Hannah Hullataláló Históriáját”, már kora délutánra kifogytak a sütikből, így be kellett zárniuk kettőkor. Ki volt zárva, hogy Hannah magába fogja felszolgálni azokat a Sárgabarackos kenyérszeleteket. Azt bármikor megtalálhatják Sally Tóparti Pavilonjának kenyereskosarában is. Tehát ki kellett találnia valami mást, amihez vagy kenyér vagy piskóta kell, mivel Sally Sárgabarackos kenyere valahol a kettő között helyezkedett el.
Hannah becsukta a szemét és pár másodpercig elgondolkodott rajta. Majd hirtelen kinyitotta a szemét és elkezdett mosolyogni. Csinálhatna kenyérpudingot sárgabarackos kenyérrel. Nem hallotta, hogy ezelőtt bárki is csinált volna ilyet, de nem volt semmi ellene szóló érv miért is ne működhetne. De kellene bele egy másik összetevő, ami jól megy a sárgabarackhoz és az a másik hozzávaló… a csoki!
A sárgabarack és csokoládé kombinációja szinte természetesnek hatott. Mindenki szerette őket. A krémsajt pedig jó kiegészítő lenne, feldobná az ízeket anélkül, hogy valami édeset kelljen hozzáadni. Nem tartott sokáig Hannah-nak lekörmölni a receptet. Természetesen előbb le kell tesztelni és mikor van erre a legjobb idő, ha nem most.
Kevesebb, mint öt perc múlva már kész volt a szirup, felvágta a kenyereket és kezdte összerakni a desszertet. A szirupot ami barna cukor, vaj és sárgabarack palacsinta szirup keveréke volt, éppen beleöntötte egy serpenyőbe, majd a kenyérszeletek felét bekente krémsajttal és megszórta csoki darabokkal. Kizárt dolog hogy ez ne működjön… nem igaz?
Már éppen az utolsó darabokat kente, amikor megszólalt a telefon. Felpillantott az órára és látta, hogy hajnali fél öt van majd grimaszolt egyet. Ki lehet az ilyen korán? Éppen valami súlyos betegség, autóbaleset és törött végtagok száguldottak át gondolatain, amikor a telefonért nyúlt.
- Halló? – kérdezte próbaképpen.
- Hannah. Gondoltam már fent vagy, igazam volt ugye?
- Igen. – válaszolta mosolyogva Hannah. Norman volt az és kifejezetten örült, hogy hallja a hangját. – És te mit csinálsz fent ilyen korán?
- Egy kis kutatást végeztem a neten. Egy ötletre keltem és úgy néz ki igazam volt.
- Hogyhogy?
- Majd elmesélem ha találkozunk. Mit szólsz egy reggelihez a Sarki Vendéglőben?
Hannah rápillantott az előkészületi műveleteire. Nyugodtan itt hagyhatna mindent, megvárnák őt, de nem akart úgy elmenni, hogy meg se kóstolja az új receptet.
– Jólesne egy reggeli, de be kéne ugranom a Süti Édenbe, éppen egy új receptet tesztelek.
- Rendben. Te csak teszteld azt az új receptet én meg majd hozok neked reggelit. Hogy hangzik a sajtos baconős rántotta?
Hannah gyomra már azelőtt megszólalt, hogy ő azt mondhatta volna, hogy az a kedvenc reggelije. – Remekül hangzik. – válaszolta helyette.
- Mi van Lisával? Ő is korán megy be?
- Gondolom. Általában ő is korán szokott beérni.
- Akkor viszek neki is egyet. Rendelek még egy nagy adag rösztit és még pár extra ropogós szalonnát is. Lesz még ott valaki ilyen korán? Ha igen, tudok még vinni többet is.
Hannah elgondolkodott ezen egy kicsit. - Nem hiszem, de nem vagyok benne biztos.
- Oké, ha valaki időközben beugrik, csak hívj a mobilomon.
- Rendben.
- Mikor találkozzunk?
- Lássuk csak… ezt itt befejezem, gyorsan lezuhanyozom és találkozhatunk olyan… - Hannah megállt és felnézett az alma formájú konyhai órájára. Ahogy ezt megtette a szeme átvándorolt a hűtő tetejére. Még egy zokni labda! Itt meg mégis mi folyik?
- Egy pillanatra lefagytál. – mondta Norman. – Akkor mikor találkozzunk?
Hannah gyorsan kiszámolta mennyi idő szükséges ahhoz, hogy bemenjen a városba és hogy mennyi adag sütit kell még kisütni abból a tésztából amit Lisa és ő tegnap este bekevert. A kenyérpuding befejezéséhez elég lenne tíz perc, majd még tíz a zuhanyzáshoz, majd húsz perc a Süti Édenig, aztán még tíz perc míg bemelegszik a sütő és még tizenegy perc csak a biztonság kedvéért, beleszámolva az ennyire reggel valószínűtlen sűrű forgalmat és egyéb bonyodalmakat amik menet közben adódhatnak, hátráltatva az indulását vagy az érkezést. Ezt mind összeszámolva, ha minden jól megy fél hétre kész is lesz, hogy Norman-nel tudjon reggelizni.
- Hannah?
- Eltartott egy ideig míg kitaláltam. Hogy hangzik a 6:30?
- Ott leszek. Remek lesz újra látni téged Hannah. – Hannah mosolyogva tette le a telefont miközben Norman szavai csengtek a fülében. Norman jó pár órát eltöltött vele tegnap este és még most is úgy gondolja remek lesz őt újra látni. Melyik nő kérne ennél többet?
- Nagyon jó illata van. – mondta Lisa miközben a Csípős Málnás Szelet, az egyik kedvenc receptje tésztáját kevergette.
- Rendben kell hogy legyen. Jók az alapanyagok és még össze is illenek, legalábbis szerintem.
- Szerintem is, főleg a csoki és a sárgabarack. Ne aggódj Hannah, nagyon jónak ígérkezik.
- Nem azon aggódom, hogy nem lesz jó, hanem hogy nem lesz látványos.
Lisa elnevette magát. – A jó nekem tökéletes le… van valaki a hátsó ajtónál?
Hannah abbahagyta a dió aprítását a konyhai robotgépen és hallgatózott egy kicsit. Lisának igaza volt, valaki kopogott. De még túl korán volt, hogy Norman legyen. Kivéve, ha már annyira nem bírt magával hogy újra lássa és iderohant és…
- Majd én megyek. – ajánlotta fel Lisa miután Hannah meg sem mozdult. Odasietett az ajtóhoz, kinyitotta majd üdvözölte akárki is állt ott. – Hé, hát te meg mit csinálsz itt ilyen korán?
- Dolgozom. Itt van már? Lenne még egy kérdésem hozzá.
Hannah majdnem felnyögött. Mike volt az. Nem arról volt szó, hogy nem szívesen látná, csak hát ha ő tovább kérdezősködik, az simán belekontárkodhat a reggeli találkába. Aztán jól leteremtette magát fejben hogy ez a gondolat nem a legjobb köszöntő egy olyan ember számára, aki valószínűleg egész este Matthew tiszteletes halálának ügyében nyomozott.
Aztán már csak felvette a szokásos széles vigyort és integetéssel üdvözölte Mike-ot amikor belépett.
- Szia Mike! – mondta. – Mi az, hogy itt van-e? Persze hogy itt vagyok. Hol máshol lennék?
- Otthon, hogy kipihend a tegnapi sokkot?
Hannah megrázta a fejét. – Nincs idő holmi sokkra. Sütiket kell sütni, megrendeléseket kielégíteni és helyekre menni.
Mike odament és rátette a kezét a vállára. Jó érzés volt és Hannah-nak az az őrült érzése támadt, hogy valahogy megcsalja Norman-t. Ez teljesen nevetséges volt, mégis kényelmetlenül érezte magát. – Azt mondtad lenne egy kérdésed hozzám?
- Igen. Csak nem sárgabarackot érzek?
- De igen. – Hannah tépelődött egy darabig, de a lelkiismerete végül arra ösztönözte, hogy a helyes dolgot tegye azzal az emberrel, akinek valószínűleg még arra sem volt ideje, hogy megálljon enni. – Ez egy sárgabarackos kenyér puding. Norman pedig mindjárt ideér és hoz egy kis sajtos baconős rántottát és rösztit is a Sarki vendéglőből. Szeretnél maradni és velünk reggelizni?
- Igen, köszi Hannah.
- Szóval mit akartál kérdezni? – kérdezte Hannah hogy még azelőtt letudják a kellemetlenségeket mielőtt az ennivaló megérkezne.
- Azt akartam kérdezni nem akarsz-e elmenni reggelizni, de te már meghívtál ide.
Lisa odament, hogy töltsön Mike-nak egy csésze kávét amíg Hannah bekevert három adag tésztát, amit majd később sütnek ki. Miután bevitte őket a fagyasztóba kivette a mobilját a köténye zsebéből és gyorsan felhívta Norman-t.
- Norman? – mondta miután az felvette. – Lenne még egy adag. Mike épp most ért ide. Egész este dolgozott így meghívtam reggelire.
- Rendben. – monda minden csalódottság híján a hangjában. – Majd felkapok pár kolbászt is, meg egy adag mézes kekszet. Biztos nagyon éhes, ha egész este dolgozott. Hívj fel, ha valaki még betoppanna.
Miután kilépett a fagyasztóból épp hogy csak pár kornyi kávéra volt ideje mielőtt megszólalt volna a sütő időzítője. Kivette a kenyérpudingot a sütőből, ellenőrizte az állagot majd a rácsra rakta hűlni. Már épp vissza akart térni a kávéjához, amikor valaki megint kopogtatott a hátsó ajtón. Norman érkezett meg. Mikor aztán odament, hogy beengedje döbbenten látta, hogy az anyja áll az ajtóban.
- Szia, drágám. Tudom, hogy még nagyon korán van, de megtudtam valamit, amit feltétlenül tudnod… - Delores hirtelen megállt, amikor észrevette lánya pánik közeli arckifejezését. Hannah kicsit arrébbállt mire ő gyorsan felvett egy bájos mosolyt.
- Helló Mike.
- Szia Delores. Akármi is legyen az, amit el akartál mondani Hannah-nak, ugye nem befolyásolja a gyilkossági nyomozásomat?
- Te jó ég, dehogy! – döbbent meg Delores már a feltételezésen is. – Csak egy kis semmiség, amiről tegnap este telefonon értesültem, de felesleges is megemlítenem.
- Örülök, hogy itt vagy anya. – szállt be gyorsan Hannah, mielőtt Mike újabb kérdéseket tenne fel az anyjának. – Szeretnél itt maradni reggelire és tesztelni az egyik új kísérletemet?
- Az az új kísérleted? – mutatott Delores a sütőrácsra.
- Igen az. Csokis Barackos Kenyérpuding a neve.
- Sally Sárgabarackos Kenyere alapján? – tippelte Delores.
- Úgy van.
- Akkor vad lovakkal se tudnál elrángatni. Tegnap megkóstoltam egy szeletet abból a mennyei kenyérből és egész éjszaka arra riadtam föl bárcsak lenne még belőle.
- Nem csomagoltál el egyet a szalvétádba és csempészted ki a táskádban?
- Hannah! – ráncolta össze a homlokát Delores. – Az csak egyszer történt, akkor is csak azért mert tudtam hogy nem lesz időm másnap reggelizni.
Hannah leültette az anyját a pulthoz majd elment hozni neki egy csésze kávét. Útközben felhívta Normant a telefonon. – Anya itt van. – nem vesztegetett semmi időt az udvariaskodásra.
- Vettem. Hívj, ha jön még valaki.
Hannah éppen hogy letette anyja elé a kávét máris újabb kopogás hallatszott a hátsó ajtón. Mikor Hannah kinyitotta, Andreát találta ott, kicsit bosszúállós angyal kifejezéssel az arcán.
- Beszélnem kell veled négyszemközt Hannah. – mondta Andrea. – Ki tudsz jönni egy percre?
- Persze, csak egy pillanat. – válaszolta Hannah, visszalépve és felvéve a telefonját. – Andrea is itt van. – mondta abban a pillanatban, hogy Norman felvette. – Legközelebb gondolom a Jordan Gimi Sirály csapatának hátvédjei fognak beugrani.
Miután visszadobta a telefonját a zsebébe, gyorsan kilépett, hogy kielégítse húga akaratát. Andrea még mindig elég bosszúsan nézett ki. – Mi történt Andrea?
- Hannah! – kiáltotta Andrea amint bezáródott utánuk az ajtó. – Hogy tehetted?
- Mit hogy tehettem?
- Hogy vehetted meg azt az aranyos rózsaszín toppot, amit Claire nemrég rakott akcióba? Láttam és az pont nem a te színed. Te is tudod, hogy nem megy a hajadhoz!
Hannah majdnem hangosan felnevetett. Andrea nagyon mérgesen festett. – Teljesen igazad van Andrea. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem illik a hajamhoz.
- Ha tudod, miért vetted meg? Nem gondoltam volna, hogy te is olyan ember vagy aki csak azért vesz meg valamit mert az akciós.
- Nem vagyok olyan.
- Akkor miért? Szörnyen fogsz kinézni abban a felsőben Hannah. Még gondolni sem akarok rá. Ígérd meg, hogy soha nem veszed fel itt Lake Édenben.
- Megígérem.
- Hála az égnek! – sóhajtott fel Andrea a megkönnyebbüléstől. – És akkor sem veszed majd fel, amikor velem vagy…ugye?
- Igen.
- Majd otthon fogod hordani ahol senki sem láthatja?
- Nem.
- Akkor valami kiránduláson, amiről én nem tudok?
- Dehogy is, nyugodj meg Andrea. Egyáltalán nem fogom felvenni.
- Nem fogod fel… - állt meg Andrea zavart arckifejezéssel. – De ha nem is akarod felvenni, akkor minek vetted meg?
- Hogy elküldjem Edwina Gadsby-nek a születésnapjára. Ő küldte el az egyik legjobb receptet, amit valaha is próbáltam. Mindenki szereti Edwina Csokibevonatos Mazsolás sütijeit.
Élénk színű foltok kezdtek megjelenni Andrea arcán. Egyértelműen szégyellte magát.
- Sajnálom, én tényleg azt hittem hogy te majd…na de úgyis tudod. Sajnálom, hogy így a torkodnak ugrottam Hannah. Éppen átnéztem Claire számláit, hogy lássam van e valaki akinek tetszene valami az új szállítmányból, amikor megláttam a neved. Aztán amikor rájöttem, hogy mit vettél…hát…egy kicsit túlreagáltam a dolgot.
- Csak egy kicsit, de nem baj. Jó tudni, hogy a divat rendőrség mindig járőrözik. Gyere be, anya és Mike itt vannak és nemsokára már Norman is ideér.
- Köszi. – mondta követve Hannah-t az ajtón. – Mi ez a mennyei illat?
- Csokis Barackos Kenyérpuding. Ez az új kísérlet.
- Segíthetek az íz tesztelésben?
- Igen, mindenkinek jut majd.
Andrea épp, hogy befejezte Lisa, Mike és az anyja üdvözlését, Norman akkor lépett be az ajtón.
- Még jó, hogy többet hoztam. – mondta Norman, átadva Hannah-nak a dobozokat a Sarki Vendéglőből. – Nagyon jó illat van.
Lisa kirakta a tányérokat, evőeszközöket és a szalvétákat, amíg Norman kiszedegette a sajtos baconos rántottát, kolbászokat, a rösztit és a kekszeket, aztán átadta őket Hannah-nak hogy fel tudja szolgálni őket az éhes seregnek.
Hosszú percekig senki sem szólt egy szót sem. Mindenki el volt foglalva az evéssel. Aztán Norman törte meg a csendet. – Repetát valakinek? Hoztam eleget.
- Csak rakd le középre a dobozokat drágám. - ajánlotta Delores. – Nem kell ránk várnod, majd mi kiszolgáljuk magunkat.
Pár perc alatt mindent eltüntettek abból, amit Hannah rengeteg ételnek gondolt.
- Mit gondoltok? – kérdezte a csapatot. – Együnk Csokis Barackos Kenyérpudingot desszert gyanánt?
- Desszertet reggelire? - kérdezte Delores. Miután mindenki hevesen bólogatott, ő csak megvonta a vállát. – Miért is ne?
Ezután újabb percekig csend telepedett a társaságra miközben Hannah körbeadta a kenyérpudingos tálat krémmel a tetején. Aztán mindenki nekiállt enni. Hannah hallgatta, ahogy az ezüst evőeszköz csilingel, amikor hozzáér a tálakhoz és elmosolyodott. Csupán kisebb nyögéseket és elégedett sóhajokat lehetett hallani egy ideig és senki nem is próbált beszélni. Mindenki túlságosan belemerült a desszertes tál kitakarításába. Körbenézve a családja és barátai elégedett arcán, Hannah tudta, ha most megkérdezné melyik a kedvenc étkezésük, mindenki azt felelné. – Reggeli! Főleg ez a mai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése