22. fejezet
- Örülök, hogy nem holmi kolbászdarabkával kell beérnem. – mondta Michelle beleharapva a dupla sajtos-gombás hamburgerébe.
Hannah megvárta, amíg maga is lenyeli az ő dupla gorgonzolás hamburgerét mielőtt válaszolt volna. – Miből gondolod, hogy kolbászdarabkával kéne beérned?
- Átnéztem a menüt a tekepálya büféjében arra az esetre, ha Alice elfogadná a helyettesítési ajánlatomat, hogy meg tudja látogatni Matthew tiszteletest. Az egyetlen dolog, amit ott kapni lehet az a szóda, sör, chips, pattogatott kukorica és a kolbász. Ott vannak abban a nagy befőttesüvegben, amit a pult mögött tart.
- Semmi malac láb?
- Nem, azok túl kényesek. Gondolom a kolbász valamivel esztétikusabb.
A két nővér csak hallgatott, amíg megették az ennivalójukat és időnént belekortyoltak a sörös korsójukba. Addig nem is szólaltak meg, amíg már majdnem a hamburgerek végére nem értek.
- Azon gondolkozom, rendelek elvitelre valamit Norman-nek. – mondta Hannah. – De nagyon el lehet havazva. Azt hittem mostanra elolvassa az üzenetemet és egyenesen idejön.
- Lehet, hogy az a fogászati vészhelyzet elég bonyolult. – Michelle elhalgatott, majd összeráncolta a szemöldökét. – Felejtsd el, egyáltalán nem az.
- Hát te ezt meg honnan tudod?
- Az a fogászati vészhelyzet, ha volt egyáltalán, mostanra bizosan vége. Átlátok a szobaelválasztó tetején lévő művirág levelei között és Norman épp itt van.
2018. március 28., szerda
2018. március 18., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 21. fejezet
21. fejezet
Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. – Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom, csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. – Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.
Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. – Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom, csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. – Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.
2018. március 16., péntek
Ördögi csábítás és gyilkosság - 20. fejezet
20. fejezet
- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
2018. március 5., hétfő
Ördögi csábítás és gyilkosság - 19. fejezet
19. fejezet
Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta Matthew tiszteletes holttestét, de azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat, amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett, amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján ült.
Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta Matthew tiszteletes holttestét, de azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat, amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett, amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján ült.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
