- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
Knudson nagyi vidáman felnevetett, Hannah pedig észrevette, hogy már csak az egy negyed része van meg annak a sütis tálcának, amit nemrég hozott. Knudson nagyi sokkal nyugodtabbnak látszott, és még az arcának is lett egy kis színe.
- Azt üzented, látni szeretnél, merthogy van egy nyomod, ami alapján lehet, hogy be tudjuk azonosítani a gyilkost. – mondta Hannah, leülve a nagyihoz legközelebbi székbe, míg Norman és Michelle a rózsaszín kanapén foglaltak helyet. – Mi lenne az?
- Jacob az. – mutatott Knudson nagyi a ketrecében ülő seregélyre. – Nemrég mondott valamit, amit még soha nem hallottam tőle. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a gyilkosság éjszakáján tanulhatta. Remélem meg tudom vele ismételtetni, hogy ti is halljátok.
- Gyerünk Jacob. Legyél jó kismadár és mond még egyszer.
Hannah, Norman, Michelle és Knudson nagyi, mind odagyűltek a madárketrec köré. Knudson nagyi vagy már öt perce próbálta rávenni Pete Nunke madarát hogy ismételje meg magát, de az csak nézte őket nagy sárga szemeivel.
- Lehet, hogy tényleg van valami alapja a madáragyú sértésnek. – mondta Hannah, megnevettetve a jelenlevőket. Jacob hirtelen felemelte a fejét, mintha megértette volna amit Hannah mondott, majd hangosan rikácsolt egyet, nemtetszését kifejezve, majd azt mondta ”Brr, de hideg van odakint!” Pete Nunke hangján.
- Ez volt az? – kérdezte Norman.
- Nem. – válaszolta Knudson nagyi. – Ezt még Pete tanította neki régebben.
- A halottas kocsi nem cipel házat. – szólalt meg Jacob Claire hangját utánozva.
- Most végigmegy az egész repertoárján. – mondta nekik Michelle. – A szobatársam papagája is ugyanezt szokta csinálni. Soha nem tudja szóra bírni, de ha egyszer elkezd beszélni, folyamatosan elmond mindent, amit addig megtanult.
- Jaj istenem, remélem a kútásós dolgot nem fogja elmondani. – mondta Knudson nagyi Michelle-nek. – Ha elkezdi, csak fogd be a füledet drágám. Azt is Pete tanította meg neki, de nem valami kedves.
- Halállal fizet, ki vétkezik! – mondta a madár az ál Matthew tiszteletes hangját utánozva, majd felborzolta a tollait és csak bámult rájuk.
Michelle-t kicsit kirázta a hideg. – Ezt mondta Hannah-nak miután ő… hát tudjátok.
- Mennem kell, már majdnem fél tizenkettő. – mondta Jacob egy női hangot utánozva. Hannah és Norman összenéztek. Ő biccentett a fejével és Hannah tudta, hogy Norman is felismerte a hangot, ami Alice Vogel-lé volt.
- Ezt még nem hallottam, de biztos valamelyik hívőé volt, aki tanácsadásra jött hozzá – mondta nekik Knudson nagyi.
- Matthew... úgy értem a férfi aki Matthew-nak adta ki magát, általában reggelre hívta be tanácsadásra az embereket és Jacob-ot is magával vitte. Délutánra általában mindig visszaért a paplakba, ezért is kezdtem aggódni aznap, amikor nem jött ebédelni.
Hannah nem igazán volt abban biztos, hogy Knudson nagyinak igaza van az ál Matthew reggeli elfoglaltságával kapcsolatban, de inkább nem mondott semmit. Előtte még beszélnie kell Alice Vogel-lel, hogy megtudja, pontosan mikor is érkezett a templomba aznap a nő, hogy találkozzon az általa Matthew Walters-nek hitt férfivel.
- Hidegebb van odakint mind a kútásó seg… - kezdte el mondani Jacob, de Knudson nagyi közbeszólt.
- Jacob! Ne beszélj csúnyán!
A madár felemelte a fejét, majd megrázta magát és Knudson nagyi hangján azt mondta, „Jacob! Ne beszélj csúnyán!”
Hannah nem tudta visszatartani a nevetést, ahogy senki más sem a szobában, beleértve Knudson nagyit is.
- Ha időjárásra, zenére vagy a legújabb hírekre vágysz, kapcsolj ránk, KCOW, a country és blues otthona. – énekelte Jacob tökéletesen utánozva a helyi rádió reklámzenéjét.
- Ez jót jelent. – mondta Hannah. – Az ál Matthew tiszteletes valószínűleg a KCOW-t hallgatta.
Knudson nagyi megrázta a fejét. – Nem, ez Claire ötlete volt. Mindig bekapcsolva hagyta a rádiót Jacob-nak, mikor elmentek valahova.
- Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! – ismételte Jacob hangosan az ál Matthew tiszteletes hangján.
- Ez az! – mondta gyorsan Knudson nagyi. – Ezt akartam, hogy halljátok.
Mindenki elhallgatott, arra várva, hogy Jacob folytassa az elraktározott mondatait, de a madár is csak csendben várt. Felborzolta a tollait, leugrott a rúdjáról és odament a ketrec falához erősített itatóhoz.
- Szerintem ennyi volt, - mondta Knudson nagyi miközben nézte ahogy a madár iszik majd elkezd tollászkodni. – Mindig ezt csinálja, mielőtt elkezdi a délutáni sziesztáját.
Mindannyian figyelték, ahogy a madár visszaül a rúdjára és kényelmesen elhelyezkedik a szunyókálásához. Knudson nagyi letakarta a ketrecét egy rongydarabbal, majd visszaültette vendégeit a kanapéra és a székekre.
- Nem fogja zavarni őt, ha beszélgetünk? – kérdezte Norman.
- Nem. Pete mondta, hogy amikor az ő kis barlangjában van, ellazul és elalszik, hacsak nincs valami nagy zaj, ami felriasztja.
- Ez biztos igaz a legtöbb madárra, vagy mindegyikre. – jegyezte meg Michelle. – Tudom, hogy ha a szobatársam letakarja a papagáját, ő is elalszik.
- Pete azt mondja, valószínűleg azért, mert azt hiszik este van. De szerintem nem kéne őket így becsapni, hacsak tényleg nincs szükségük pihenésre. Nem valami szép dolog.
Hannah visszaemlékezett az időre, amikor Andrea a lakónegyed körül körözött a babakocsival, hogy elaltassa Tracey-t, mivel neki is szüksége volt az alvásra. Úgy látszik a szülőknek és a madártartóknak elég sokk trükk akad a tarsolyukban, amikor a kicsinyeik elaltatásáról van szó és az egyik ilyen az átverés.
- Ízlettek Marguerite-nek és Clara-nak a csokis rudak? – kérdezte Hannah remélve, hogy Knudson nagyi vesz még egyet a sütikből, mivel még mindig elég megviseltnek látszott.
- Ó, hát persze! Csinálni is akartak a templomi csoportjuknak, amit ők vezetnek, de amikor megtudták, hogy az egyik hozzávaló az édesített sűrített tej, meggondolták magukat. A boltban megvásárolható konzerves változat elég drága és a Szingli Nők Pár Nélkül csoportnak több mint harminc hölgy tagja van.
- Nem muszáj a boltból valót használniuk. – mondta Hannah. – Van egy receptem, ami pont ugyan olyan jól működik, és csak tejpor meg pár más dolog kell bele. Szeretnéd, hogy megkeressem, hogy oda tudd adni nekik?
- Jaj, az nagyon jó lenne! Emlékszem régebben nekem is megvolt, még a Farm Magazinból vágtam ki, de nem másoltam be a receptkönyvembe és most már nem tudom, merre lehet.
- Lehet, hogy nekem is pont ugyanaz van meg. Még Ingrid nagyitól kaptam régen és ő is mindig a Farm Magazint olvasta. Ott van a Süti Édenben, kinyomtatom és elhozom neked.
- Csak küld át e-mailben. – mondta Knudson nagyi. – Majd berakom a receptes mappámba.
- Neked van e-mailed? – kérdezte Michelle meglepetten.
- Persze hogy van e-mail címem. Tudod, az nem csak a fiataloknak van. Bob csinálta nekem és igen remek módja annak, hogy kapcsoltban tudjak maradni a barátaimmal. E mellet internetezni is nagyon szeretek, a legelképesztőbb dolgokat tanultam meg. Még a Bibliáról is van fent pár oldal. Csak beírsz valamilyen kifejezést a keresőbe és ő megmondja a könyvet, fejezetet és még a versszakaszt is pillanatok alatt. Egészen fantasztikus!
- Elküldenéd az oldal címét? – kérdezte Michelle leírva a saját e-mail címét egy darab papírra, majd azt átnyújtotta Knudson nagyinak. – Az egyik szobatársam éppen egy vallásokat összehasonlító esszén dolgozik és ez igen hasznos forrásnak hangzik.
- Még ma este átküldöm. – ígérte meg Knudson nagyi, majd visszafordult Hannah-hoz. – Szükséged lesz az címemre, ha el akarod küldeni a receptet. Az enyém annyi csak, hogy K Nagyi egyben és a templom weboldalának címe.
Hannah ránézette Norman-re, aki azzal a bizonyos én megmondtam arckifejezéssel nézett vissza rá. Nem hitte el, amikor Norman azt mondta, hogy szinte már mindenki Lake Édenben számítógép guru lett, de most úgy néz ki talán tényleg igazat mondott. Ha Knudson nagyi, aki már majdnem kilencven éves volt el tudta sajátítani az internet használatát, talán itt lenne az ideje, hogy ő is fejlessze magát ezen a téren.
- Szeretnéd a helyettesítő receptet is? – kérdezte Hannah. – Ez azoknak jó, akiknek tejallergiájuk van.
- Az nagyon jó lenne! Van egy pár olyan tagja az egyháznak, akik érzékenyek a tejre.
- Akkor azt is átküldöm majd. – ígérte Hannah. – Ha van valamilyen kedvenc recepted, csak annyit kell kérned hogy, küldjem át, és én már meg is teszem azt.
- Üdvözlet mindenkinek! – szakította őket félbe egy hang, amikor Marguerite és Clara Hollenbeck besétáltak az ajtón.
- Jaj, édesem! – mondta Marguerite rápillantva Jacob ruhával letakart ketrecére. – Halkabban Clara, Jacob éppen alszik.
- Te hangosabban beszélsz, mint én Marguerite.
- Bocsánat. – fordult Marguerite Knudson nagyihoz. – Belefutottunk egy kisebb problémába a bankban.
- Mi a probléma? – kérdezte őt Knudson nagyi.
- Azt csináltuk, amit eddig mindig. – kezdte Clara. – Megfogtuk a bankos zsákban összegyűjtött adományokat és elvittük azt Doug-nak a Lake Éden-i Kereskedelmi Bankba.
- Doug megszámolta nekünk – folytatta a történetet Marguerite. – Mindig meg szokta számolni, hiába rakjuk mi is bele a cédulát, amin rajta van a pontos összeg. Mi még soha az elmúlt 22 évben nem rontottuk el a számolást.
- Doug egy bankár. – mondta Clara. – Meg kell róla győződnie, hogy minden rendben van. – aztán visszafordult feléjük. – De az összeg, amit mi számoltunk a vasárnapi mise után teljesen más volt, mint amit Doug számolt.
- Többet vagy kevesebbet számolt Doug? – kérdezte Hannah gyorsan, rátérve a lényegre.
Marguerite sóhajtott egyet. – Kevesebbet. – mondta. – Sokkal kevesebbet.
- Háromszáz huszonöt dollárral kevesebb, hogy pontosítsak. – mondta Clara. – Valaki kivette a nagyobb papírpénzeket és csak a kicsik maradtak.
- És eddig ezt senki nem vette észre? – kérdezte Hannah, azon gondolkodva ez meg mégis hogyan történhetett.
- Nem. – válaszolta Clara. – Senki még csak nem is gondolt rá hogy ellenőrizni kéne az adománypénzt. Mindig kedden visszük el és rakjuk azt be a bankba. Vasárnap a mise után bemegyünk az irodába, háromszor leszámoljuk azt, majd megírjuk a papírt az összegről. Most vasárnap elég sok bevételünk volt. Emlékszem, hogy a szokásos öt és egy dollárosok helyett most voltak bőven húszasok is. Ritka az ilyen.
- És ne felejtsd el az aranyérméket se. – emlékeztette őt Marguerite. – Volt öt darab a gyűjteményben és azokat is elvitték a nagyobb pénzekkel együtt.
- Lett még egy indíték a gyilkosságra. – mondta Norman.
- Emlékeztek mit mondott Jacob? – kérdezte őket Hannah. – Utánozta az ál Matthew tiszteletest és azt mondta „Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni.”Lehet, hogy az adománypénzről beszélt.
- Ennek van értelme. – mondta Marguerite. – Mindig az iratszekrényben tartjuk az A betűnél, de most valaki átrakta azt. Lehet, hogy az ál Matthew tiszteletes volt.
- Vagy talán az, aki megölte az ál Matthew tiszteletest, miután elvette belőle azt, ami neki kellett. – következtetett Michelle. – De ha az ál Matthew tiszteletes dugta el a gyilkosa elől, akkor tudhatta, hogy a gyilkos jönni fog és azt is, hogy ki az.
Hannah bólintott. Büszke volt, hogy a húga használja a fejét. – Elég sok feltételezés között ugrálunk, de lehet benne igazság is. – fordult oda Clara-hoz. – Hány ember tudott róla, hogy az A betűnél tartjátok az adomány pénzt?
- Sajons… elég sok. Mind tagja az egyházunknak, nem volt okunk nem megbízni bennük.
- És a templom irodája este zárva van. – mondta Marguerite. – Az egyetlen oka annak, hogy a gyilkosság alatt nyitva volt az az, hogy a tiszteletes vagy bárki is legyen éppen dolgozott odabent.
- Szóval lehet, hogy egy rosszul elsült rablás volt. – mondta Knudson nagyi megfontoltan. – Paul is ezért került börtönbe. Egy rosszul végződő rablási kísérlet miatt ült.
- Ezt az ál Matthew tiszteletes mondta neked. – emlékeztette őt Hannah. – Lehet, hogy erről is hazudott valamiért.
Ekkor megszólalt a telefon és Knudson nagyi kinyúlt, hogy felvegye. Mindannyian csendben hallgatták, ahogy először felveszi majd üdvözni a hívót. – Igen Matthew. Örülök, hogy hívtál. Merre vagy?
Most, hogy Hannah tudta ki telefonált még figyelmesebben hallgatózott. Odapillantott Norman-re és látta, hogy ő is nagyon figyel az egyoldalú beszélgetésre.
- Jól vagy? – kérdezte Knudson nagyi majd elhallgatott egy kis időre. – Igen drágám, mi is ezt gondoltuk. Most rögtön menj el a seriff irodájába és mond el nekik hogy sikeresen azonosítottad őt. Miattam pedig ne aggódj. Clara és Marguerite itt vannak és azt mondták itt maradnak, amíg vissza nem érsz.
Tehát az ál Matthew tiszteletes tényleg Paul volt. Ez elég egyértelmű volt Knudson nagyi egyoldalas beszélgetéséből is. Meg az is, hogy az igazi Matthew tiszteletes eléggé aggódik Knudson nagyi miatt.
- Csak gyere vissza ide, ha végeztél. – mondta Knudson nagyi. – Van itt nekem egy kis csontozott tarjám csinálok belőle valami finomat és táplálót neked vacsorára. A testnek mindig jót tesz, ha valami jóízűt eszünk.
Hannah nézte, ahogy Knudson nagyi arcán szétterül egy nagy mosoly. Matthew tiszteletes biztos mondott neki valamit, amitől boldog lett.
- Nagyon kedves, hogy ezt mondod drágám. Nekem is olyan vagy, mint egy unoka.
Miután Knudson nagyi letette a telefont Hannah hozzáfordult megerősítésért. – Matthew tiszteletes azt mondta neked, hogy a meggyilkolt áldozat tényleg az unokatestvére, Paul volt?
- Igen. Szegény Matthew nagyon megviselt volt Hannah. A hangja is végig remegett, míg beszéltünk.
- Ebben biztos vagyok. – mondta Norman. – Biztos nagyon nehéz lehetett neki azonosítani az unokatestvérét.
- És még annál is jobban megviselhette, hogy az, akiben egyszer régen megbízott, felvette az ő személyazonosságát. – mondta Marguerite. – Ez egy igazi árulás.
Clara bólintott. – Pont ahogy Júdás, csak itt nem húsz darab ezüstért történt. Kíváncsi vagyok, miért tette.
- Én pont ezt próbálom majd meg kideríteni. – ígérte meg Hannah.
- Én pedig segíteni fogok neki. – tette hozzá Norman. – Kiveszem az egész hetet, hogy ezen az ügyön tudjunk dolgozni.
- Én is. – mondta Michelle, gyorsan bólogatva. – Te csak ne aggódj emiatt Knudson nagyi, hagyd csak ránk a dolgot. Mi majd a végére járunk ennek a dolognak!
Hannah ránézette a húgára. Michelle ügyesen megnyugtatta Knudson nagyit, de egy kicsit kevesebb pozitivitással a hangjában jobb lett volna. A „Csak hagyd ránk a dolgot” éppen elég lett volna. Nem akarják, hogy Knudson nagyi elkezdjen Paul gyilkosságán gondolkodni és aggódni. De az, hogy Michelle megígérte neki, hogy a végére fognak járni egy kicsit sok volt Hannah-nak. Persze hogy meg fognak mindent próbálni, hogy rájöjjenek mindenre, de azért annak a lehetősége is ott van, hogy elbuknak. Eddig szerencséjük volt, hogy Lake Éden néhány gyilkossági esetét meg tudták oldani, de lehet, hogy Paul esete ki fog fogni rajtuk is.
Még maradtak pár percig és különböző dolgokról beszélgettek, de amint Hannah látta, hogy Knudson nagyi egy kicsit megnyugodott, arra hivatkozva, hogy vissza kell mennie a Süti Édenbe, a többiekkel együtt elindultak.
- Ha nem bánod, gyorsan leírnék pár dolgot a jegyzetfüzetembe visszafelé menet. – mondta Hannah Norman-nek amikor az kinyitotta neki az utas ülést.
- Nekem jó. Így legalább majd felolvashatod nekünk, amikor visszaérünk a… egy pillanat. Valaki hív és ezt fel kell vennem. – Norman odadobta neki a kulcsokat. – Indítsd el a kocsit és üljetek be hogy melegen legyetek Michelle-el.
Hannah és Michelle a kocsi ablakán keresztül figyelték, ahogy Norman felveszi a telefont. Hallgatott egy kicsit majd nagyon elkeseredett arcot vágott.
- Bárcsak hallhatnánk. – mondta Michelle. – Norman nem néz ki valami boldognak.
- Nem, egyáltalán nem. Biztosan valami sürgős eset. Remélem, hogy nincs semmi baj Carrie-vel vagy Earl-el.
Norman folyamatosan járkált miközben beszélt, párat előre majd hátra. Látták az arcát, amikor éppen feléjük fordult és Hannah észrevette, hogy eléggé ideges volt arra akivel éppen beszélt.
- Nem hiszem, hogy köze lenne Carrie-hez vagy Earl-höz. – jegyezte meg Michelle. – Norman inkább idegesnek mind aggódónak néz ki.
- Meg ha valami sürgős családi eset lenne már visszapattant volna a kocsiba és már odafelé taratana. – tette hozzá Hannah.
Tíz perc telt el mire Norman visszajött a kocsihoz. Hannah örült, hogy már az elején bekapcsolta a fűtést, mivel Norman vacogott egy kicsit mikor beült. – Minden rendben van? – kérdezte tőle.
- Nem. Van egy sürgős fogászati eset és most azonnal vissza kell mennem a klinikára. El fog tartani egy ideig, úgyhogy kiraklak titeket a Süti édennél, és majd otthon találkozunk, ha nem bánod.
- Nem, persze. – mondta Hannah. – Jó lesz úgy.
- Ha te és Michelle elmentek valahová, csak hagyj egy cetlit az ajtódon.
- Rendben. – ígérte Hannah, de egyáltalán nem volt jó előérzete ezzel kapcsoltban. Valami baj volt. Nagyon szerette volna tudni, de Norman megint titokzatoskodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése