Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta Matthew tiszteletes holttestét, de azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat, amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett, amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján ült.
- Szia Hannah és Norman! – fordult feléjük Knudson nagyi a székében, hogy üdvözölni tudja őket. – Ismerjétek meg az igazi Matthew Walters tiszteletest. Rögtön eljött meglátogatni abban a pillanatban, amikor értesült halálának híréről.
- Pont ugyanúgy nézel ki, mint ő! – mondta Hannah a magyarázat után.
- Tudom. – válaszolta az igazi Matthew tiszteletes. – Mindig is hasonlóak voltunk. Azt még nem tudom, hogy miért jött ide Paul és adta ki magát nekem, de mindenképpen ki fogom deríteni. Szegény titkárnőm teljesen magán kívül volt, amikor megtudta, hogy meghaltam.
- Colleen? – kérdezte Hannah és nem tudta megállni, hogy ne tesztelje őt ő maga is.
- Corrine. – javította ki őt Matthew tiszteletes. – Éppen Wisconsin-ban voltam meglátogatni néhány barátomat, és úgy döntöttem odatelefonálok, hogy megkérdezzem volt-e új üzenetem. Corrine majdnem elájult, amikor meghallotta a hangomat.
- Engem is csúnyán megijesztettél, – mondta Knudson nagyi – habár nem állt szándékodban.
- Tudom. – állt fel Matthew tiszteletes és odament Knudson nagyi széke mögé, majd rátette a vállára a kezét és megpaskolta azt. – Nagyon sajnálom. Csak hát semmilyen könnyebb módot nem találtam, hogy közöljem a hírt.
Knudson nagyi kinyúlt és rátette a kezét a férfiéra. – Hát, most már boldog vagyok. Nem is tudod milyen szörnyen éreztem magam, amikor megtudtam, hogy…
- Most már nem kell ezen rágódni. – szakította őt félbe Matthew tiszteletes. – Egyél meg egyet Hannah sütijeiből. A cukortól majd biztos jobban leszel.
- Nem is beszélve a csokoládéról. – egészítette ki Hannah. Aztán Matthew tiszteleteshez fordult. – Most hogyan tovább? Elmész a korházba, hogy… - állt meg Hannah, mivel nem akarta, hogy Knudson nagyi újra szomorú legyen attól, hogy megemlíti, Paul testét azonosítani kell.
- Természetesen elmegyek. Ez volt az egyik oka annak, hogy idehívattam valakit, hogy Knudson nagyi addig se legyen egyedül. A barátai elmentek vásárolni és a templomi ügyeket intézni. A nagyi nem tudja pontosan, hogy ezek meddig fognak tartani én pedig nem akarom őt egyedül hagyni. Itt maradnátok vele?
- Állj! – fordult meg Knudson nagyi és szemöldökét ráncolva nézett Matthew tiszteletesre. – Nem vagyok én gyenge! Tökéletesen képes vagyok itt maradni teljesen egyedül.
- Azt látom! Még mindig olyan talpraesett vagy amilyen tinédzser koromban. – mondta Matthew tiszteletes nevetve. – De nem tetszik maga az ötlet hogy itt hagyjalak teljesen egyedül. Megtennéd ezt az én kedvemért?
- Hát, hogy ha így fogalmazol... akkor legyen. – egyezet bele Knudson nagyi, majd visszafordult Hannah és Norman felé. – Matthew mindig is rá tudott beszélni mindenkit mindenre.
- Nem szeretnél vinni ezekből a csoki rudakból az útra? – kérdezte Hannah Matthew tiszteletest. A kérdésének két oka is volt. Az egyik az az, hogy valamit élvezni is tudjon a korház felé vezető úton, de a másik egy kicsit ravaszabb volt ennél. Látni akarta, hogyan reagál a csokoládé felajánlására.
- Köszönöm Hannah, ez igazán kedves tőled, de inkább nem. Nem tenne jót nekem, próbálok óvatosan bánni a csokoládéval. Már jó pár éve nincs nagyobb gondom vele, de az orvos azt mondta azért ne vigyem túlzásba. Meg hogy az allergia bármikor újraépülhet a szervezetben és lehet, hogy rosszul reagálnék rá.
Érdekes; gondolta Hannah. Jobb, ha ennek utánanézek Knight dokinál.
Matthew tiszteletes lehajolt, hogy puszit adjon Knudson nagyi feje tetejére. – Visszajövök, amilyen gyorsan csak lehet. – mondta neki. – Ha nem bánnád, inkább a bejárati ajtón mennék ki, a bérelt kocsimmal az utcán parkoltam le.
Hannah várt, amíg meghallja a Matthew tiszteletes után becsukódó ajtó hangát és csak utána fordult Knudson nagyihoz. – Biztosan rendben vagy?
- Remekül, köszönet ezeknek. – mutatott rá Knudson nagyi a csoki rudakra. – Hogy hívod őket Hannah?
- Csokis Mennyország Rudak.
- Hát, a neve nagyon találó! - nyúlt Knudson nagyi egy másikért. – Nem kéne, de nem tudom megállni, hogy ne egyek. Lehet, hogy át kéne nevezned őket Csokis Szenvedély Rudaknak.
- Az lehet, hogy rossz üzenetet küldene a vendégimnek. – mondta Hannah kuncogva.
Knudson nagyi elmosolyodott, de aztán gyorsan elkomolyodott. – Még mindig nem hiszem el, hogy Paul el tudta velem hitetni, hogy ő Matthew.
- Abból amit Hannah nekem mondott ő egyáltalán nem vert téged át. – emlékeztette őt Norman. – Hannah azt mondta, hogy te már az elejétől fogva gyanakodtál, hogy Matthew nem is Matthew.
- Igen, de Hannah és Andrea felhívták a papneveldét és a titkárnőjét, akik eloszlatták az összes gyanúmat.
Hannah megrázta a fejét. – Nem az összeset. Azt furcsállottad, hogy ez a felnőtt Matthew valahogy teljesen más, mint akire te tinédzser korából emlékeztél. Tudtad, hogy valami nincs rendben még akkor is, ha nem tudtad pontosan hogy mi is az, és ebben teljesen igazad volt.
- Ez igaz. – húzta ki magát egy kicsit Knudson nagyi és Hannah tudta, hogy most visszaadtak egy kicsit az emberismeretére oly büszke nagyi önbizalmából. – Tudod, már elkezdtem kételkedni magamban.
- Hát nem kellett volna. – mondta Norman. – Főleg akkor nem, ha teljesen igazad volt. Az ál Matthew tiszteletes mindenkit becsapott, kivéve téged.
- Az ál Matthew tiszteletes. – mondta Knudson nagyi, és ahogy nézték az arcát az egyre sápadtabb lett.
- Mi az? – kérdezte Hannah.
- Lett egy nagy problémánk. – közölte Knudson nagyi, majd megállt és vett egy nagy levegőt. – Paul soha nem volt felszentelve, mint lelkész. Ezt biztosan tudom. És ha Matthew azonosítja azt az embert, mint Paul, az aki neki adta ki magát, bármilyen egyházi ceremónia, amit ő vezetett.. – Knudson nagyi abbahagyta a mondatot és összeráncolta a homlokát. – Nem tudom persze biztosan, de… jaj, ez igazán katasztrofális!
- Micsoda? – ezúttal Norman tette fel a kérdést.
- Paul nem volt lelkész. Ő egy laikus volt. Ha Matthew-nak igaza van, még tagja sem volt egy egyháznak. Ami azt jelenti, hogy az összes keresztelés, imádság vagy áldás és minden házasságkötés amit levezetett az…az… - Knudson nagyi megrázta a fejét. – Az olyan mintha meg sem történt volna! Semmi, amit csinált nem lesz elismerve az egyház által!
- Hova mentél Hannah? – kérdezte őt Michelle, amikor Hannah és Norman visszaértek a Süti Édenbe.
- Elmentünk meglátogatni Knudson nagyit. – Hannah megállt. Ha most elmondja Michelle-nek mi történt, újra el kell majd mondania Lisának ugyanazt mégegyszer. – Megkérdeznéd Marge-ot nem e helyettesítene a boltban tíz percre? Aztán megkérnéd Lisát, hogy jöjjön hátra? Mindkettőtöknek itt kell lennie.
- Talán valami gond van Matthew tiszteletes halálának nyomozásában? – kérdezte Michelle.
- Úgy is mondhatjuk. Most kérlek menj és hozd ide Lisát. Minél hamarabb el tudom nektek mondani a fejleményeket az üggyel kapcsolatban, annál hamarabb elkezdhetjük kitalálni, hogyan tovább.
Michelle valószínűleg továbbadhatta Hannah sürgetését Lisának, ugyanis pár pillanattal később már mind a ketten a konyhában voltak. Hannah átadta az új tényeket olyan kevés szóval amilyennel csak lehetett, összefoglalva a plébánián történteket egy utolsó mondatban. – Szóval most csak várunk Knusdon nagyira, hogy jelentkezzen. Megígérte, hogy felhív minket ha az igazi Matthew tiszteletes visszaér és megmondja hogy a gyilkosság áldozata tényleg Paul volt-e.
Az egyetlen hang a konyhában a kazán alacsony zúgásának hangja volt. Hannah látott már parton vergődő halakat levegő után kapkodni, a két lány pedig pontosan úgy nézett ki jelenleg. A szájuk nyitva volt, a szemük tágra nyilt, az egyetlen dolog amit nem csináltak az a földön vergődés volt. Eltartott pár másodpercig, amíg összeszedték magukat és Michelle volt az első, aki megszólalt.
- Úgy érted… minden a feje tetejére állt?
- Pontosan. És van itt még egy gond.
- Hogy az a személy, aki magát Matthew tiszteletesnek adta ki, nem is volt igazi lelkész?
- Így igaz. – mondta neki Norman. – Knudson nagyi meg fogja kérdezni Matthew tiszteletest, miután visszajön az azonosításból, de majdnem biztos benne, hogy bármilyen egyházi szertartás, amit egy állelkész vezet le, azt az egyház nem ismeri el.
- Micsoda zűrzavar! – mondta Lisa folyamatosan rázva a fejét. – Arra gondolok, vajon hogy fogja magát érezni a barátnőm Sarah. Múlthéten volt az esküvője amit Matthew tiszteletes vezetett… vagy legalábbis ő úgy gondolta Matthew tiszteletes volt az. Most meg igazából még csak nem is házas!
- Elfelejtetek valami fontosat! – mondta nekik Hannah. – Csak feltételezitek, hogy Matthew tiszteletes azt fogja mondani, hogy az áldozat tényleg Paul volt. De mi van, ha valaki teljesen más volt az, esetleg egy másik lelkész.
- Ez igaz, – mondta Norman. – de a képeken, amiket az évkönyvből nyomtattam ki tegnap este egyértelműen látszik, hogy Matthew és Paul nagyon hasonlóan néztek ki. Te pedig ma is pont azt mondtad, hogy az igazi Matthew tiszteletes mennyire hasonlít Paul-ra. Szerintem ez egy erőteljes zsákolás.
- Erőteljes zsákolás? – ismételte meg Hannah – Ne mond, hogy kosárlabdát nézel a tévében!
- De igen, azt. Ez mind Bev miatt van. Szereti nézni a Minnesota-i Vadakat a nagyképernyőmön. Azt mondja ez amolyan hazafias dolog, ha az ember Minnesota-t választja otthonául.
- És te szeretsz kosárlabdát nézni? – Hannah még mindig nem tudta elhinni, hogy Norman kezdi megszeretni a kosárlabdát. Soha nem volt valami nagy sportrajongó.
- Nem olyan rossz. Két vagy három játék után már ismered a játékosokat és kezdesz belejönni, tudod?
Hannah érzett egy apróbb rúgást a rozsdamentes acél konyhapult alól, és amikor odanézett észrevette, hogy Michelle kissé megrázza a fejét. A kishúgának igaza volt. Ez nem a legjobb pillanat volt Norman-t kérdőre vonni vajon miért engedte meg Bev dokinak, hogy kosárlabdát nézzen a nagyképernyőjén, miközben az elől pedig húzódzkodott, hogy őt áthívja focit nézni.
- A parókia telefonja megállás nélkül fog szólni, miután kitudódik ez a hír. – mondta Lisa egy sóhaj kíséretében. – Nagyon sok esküvő volt a múlt héten. Sarah nem az egyetlen menyasszony lesz, aki meg akarja majd tudni, hogy a házassága legális volt-e.
- Az eltemetett emberek családjai sem lesznek túl boldogok. – emlékeztette őt Hannah. – Vagy annak a babáknak a szülei akit múlthéten kereszteltek meg.
- Vagy bárki, aki ott volt a legutóbbi úrvacsorán múlt vasárnap, amit szintén az ál Matthew tiszteletes tartott. – folytatta Norman. – Nem is említve a betegeket, akiket a korházban látogatott meg.
- Knudson nagyi teljesen egyedül van ott? – kérdezte Hannah-t Michelle.
- Nem. Marguerite és Clara Hollenbeck visszajöttek. Azt mondták megvárják amíg Matthew tiszteletes vissza nem jön a kórházból mielőtt befizetnének a templom banki letétébe.
- Amikor Hannah és én eljöttünk, mindannyian Csokis Mennyország Rudakat ettek. – tette hozzá Norman.
- Örülök, hogy több mint egy tepsivel csináltál. – mondta Lisa Hannah-nak.
- Igaza van. – mondta Michelle. – Hallanod kellet volna a nyögéseket, amikor Lisa bejelentette, hogy mind elfogytak. Nehéz őket megcsinálni? Csinálhatnék párat otthon a te sütődben. Erről jut eszembe, nálad marathatnék, ugye?
- Neked mindig van helyed nálam. De ezt te is tudod. Adtam neked egy kulcsot is. A legnehezebb a Csokis Mennyország Rudak elkészítésében pedig a tepsi fóliával való kibélelése.
- Rendben, akkor csinálok egy fél tucattal holnapra. Van más recepted is?
- Biztos, hogy van. Csak átpörgetem a könyvet és lejegyzem. Otthon pedig minden megvan a számítógépen.
- Szerinted mikor kéne beleszőnöm az új információkat a történetembe? – kérdezte Lisa Hannah-t.
- Jobb lenne, ha várnál vele holnapig. Még nem tudunk semmit biztosan.
- Rendben, de azért adok nekik egy kis ízelítőt, mint például; Ha valakinek feltűnt esetleg hogy egy kicsit zavart vagyok, az csak azért van, mert egy olyan információ került a birtokomban Matthew tiszteletesről, ami teljesen fel fogja forgatni ezt az egész gyilkossági ügyet. Hannah éppen most várja, hogy megerősítsék a híreket és megígérte, hogy holnap mindenkinek beszámolhatok róla.
- Ez nagyon jó! – dicsérte őt meg Michelle.
- Köszi. Azt akarom, hogy mindenki visszajöjjön holnap. Ma még csak kedd van, de már most több volt a forgalmunk, mint egész múlt héten összesen.
- A gyilkosság jót tesz az üzletnek. – mondta Hannah. – Nem szeretem, de így van.
- A cselszövés és megtévesztés is jót tesz neki. – mutatott rá Lisa. – És én pont erről fogok holnap beszélni. Mindenki hallani akarja majd, hogy te és Andrea hogy hívtátok fel a papneveldét, és hogy oszlatta el ez Knudson nagyi összes gyanúját. Imádni fogják, amikor elmondom, hogy mindvégig igaza volt csak rossz okokból. Nem hiszem, hogy járna ide egy olyan ember is aki ne szeretné Knudson nagyit.
- Valószínűleg igazad van. – mondta Hannah benyúlva a zsebébe, hogy kivegye azt a receptet, amit Knudson nagyi adott neki mielőtt elindultak volna a plébániából. – Ezt neked küldte, mivel emlékezett, hogy az ananász Herb kedvenc gyümölcse. A menyétől kapta Janelle-től.
Lisa lepillantott a receptre. – Sült Ananászrakás? Erről még soha nem hallottam.
- Ez olyan, mint az ananászos rakott hús? – kérdezte tőle Michelle.
- Nem. Nem igazán tudom, mi lehet ez. Van benne ananász, cukor, liszt, só, szódabikarbóna és reszelt cheddar sajt.
- Ananász és cheddar sajt együtt? – mondta Michelle bizonytalanul. – Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Finom. – mondta nekik Norman. – Knudson nagyi ragaszkodott hozzá hogy együnk sült sonkát és kekszet ebédre. Ő meg elkészítette a Sült Ananászrakást, amíg mi beszéltünk hozzá a konyhában. Könnyű elkészíteni. Kevesebb, mint öt percig tartott neki összerakni és még fél óráig sütötte. A morzsolt kukoricapehely és vaj a tetején pedig valami isteni.
- Ma este kipróbálom. – mondta Lisa belegyömöszölve a receptet a köténye zsebébe. – Herb-nek biztosan fog ízleni, nekem meg még maradt egy kis sonkám múlt vasárnapról. Szép volt Knudson nagyitól, hogy gondolt ránk. Ha legközelebb mész légy szíves köszönd meg a helyemben is.
- Rendben. – mondta Hannah éppen akkor, amikor megszólalt a telefon. Lisa felállt, hogy felvegye és hallotta, ahogy megköszöni a receptet Knudson nagyinak.
- Knudson nagyi az, egy üzenettel a számodra. – mondta Lisa Hannah-nak. – Azt mondja, van még egy nyom, a gyilkos beazonosításához, és azt szeretné tudni, hogy fel tudsz-e menni most a plébániába.
- Mond meg neki, hogy öt percen belül ott leszek. – mondta Hannah felpattanva és indulva a kabátjáért, ami a hátsó ajtó melletti fogason pihent.
- Ha már Marge úgyis itt van én is veled megyek. – mondta Michelle felugorva majdnem olyan gyorsan, mint Hannah. – Te is jössz Norman?
- Én vezetek. – mondta Norman felkapva a kabátját, követve a két Swensen nővért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése