- Nagyon jó lelkész – súgta oda Delores Hannah-nak Matthew tiszteletes szentbeszédének végén.
- Igen az. Egy egy igazán jó prédikáció volt. – súgta vissza Hannah. Matthew tiszteletes még csak alig egy hete volt Lake Édenben, de fantasztikus munkát végzett Bob tiszteletes helyettese ként. Claire bizalmasan elárulta, hogy a férje Bob szándékosan állt félre és személyesen unszolta Matthew tiszteletest, hogy átvegye az összes egyházi feladatot, beleértve a mai szentbeszéd elmondását is az egész közösség előtt. Ez egy próba akart lenni és Matthew tiszteletes kitűnően vizsgázott. Eddig a hét folyamán Matthew levezetett három házasságkötést, két keresztelőt és egy temetést. Ezen kívül megtartotta a Biblia tanórát, elment meglátogatni az egyházközösség betegeit a Lake Éden-i Kórházban, megírta a következő egyházi közleményt és két párnak is tanácsadást tartott a közelgő házasságukkal kapcsolatban.
- A hangja is milyen ragyogó! – folytatta Delores. – Jóképű is és talán egy idősebb férfi még jót is tenne neked Hannah.
Hannah egy gyilkos pillantást lövellt anyja felé, aminek egy vállrándítás lett az eredménye, mint válasz, majd mindketten felvették a tökéletes mosolyt szinte egyszerre. Már rengetegszer lejátszották ezt a jelenetet. Hannah-nak az volt a szerepe hogy kifogásolja Delores minden férfira vonatkozó javaslatát, anyjának pedig hogy felajánljon minden egyedülálló Hannah-val egyidős vagy idősebb férfit, mint leendő férjjelöltet.
A himnusz a végéhez közeledett. Mikor az utolsóelőtti versszak utolsó hangjánál jártak a többiek, Delores és Hannah kicsusszantak helyükről és lábujjhegyen kiosontak. Ideje volt Hannah-nak elrendezni a sütiket a szörfdeszka-tálalón, Delores pedig beleegyezett, hogy segít neki. Lisa és Herb már lent is voltak a templom alaksorában, feltették főni a kávét, bevonták a szörfdeszkát védőfóliával, majd elhelyezték azt a tálalóasztalon, kirakták a szalvétákat majd tejet, cukrot és citromot azoknak, akik a teát részesítették előnyben.
- Kettéválasztod a sütiket, vagy vegyesen rakod őket? – kérdezte Herb a sütis dobozzal a kezében.
- Vegyesen, úgy jobban fognak kinézni.
- Ezt én is meg tudom csinálni. – Jelentkezett Marge és elkezdte kirakosgatni a sütiket a szörfdeszkára.
- Majd én segítek. – mondta Delores odasietve. – Te mész az esti partira, Marge?
- Nem. Vasárnap a mi társasjáték estünk, amit Jack és én is nagyon szoktunk élvezni. A Parcheesi a kedvence, de a Tekergő Bácsit is nagyon szereti, régebben a gyerekekkel is azt játszotta.
Delores felsóhajtott. – Tudom, hogy régebben remek bridzs játékos volt, mostanában már nem játszik?
- Nem, az túl frusztráló. Elfelejti a szabályokat és utána rosszul érzi magát hogy elfelejtette. A társasok sokkal jobbak és mindketten nagyon élvezzük őket.
- Főleg én. – jött föl Lisa egy kosárnyi gyógyteával. – Mivel én voltam a legfiatalabb engem mindig elküldtek lefeküdni még mielőtt a játék véget ért volna. Később, mikor már elég idős lettem, akkor pedig a többi gyerek nem akart már játszani.
- Mit gondolsz a helyettes tiszteletesről? – kérdezte Herb Delorest.
- Tehetséges és a fekete is remekül áll rajta.
Marge felnevetett. – Csak nem egy cseppnyi érdeklődést hallok a hangodban? – ugratta.
- Jaj nem, nekem túl fiatal.
Hannah visszatartott lélegzettel várta anyja következő megjegyzését és reménykedett benne hogy nem lesz hallható. Küldött anyja felé egy „Nehogy megpróbáld!” pillantást, de ő csak egy ördögi mosollyal válaszolt.
- Igazából… - kezdte Delores – én másvalakire gondoltam…
Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy ne nyögjön fel hangosan, amíg várta, hogy anyja befejezze a mondatát.
- Én Vonnie Blair-re gondoltam, Knight doki titkárnőjére. Nagyon kellemes teremtés és igen vallásos is. Egyszer régen megemlítette nekem, hogy ő maga is lelkész akart lenni, de akkoriban nem vették volna komolyan.
Köszönöm Anya, mondta Hannah halkan átküldve azt különleges anya-lánya radarjukkal, ami kettejük között működött. Delores visszajelezte egy bólintással, hogy vette az üzenetet. Minden jól alakult, még nem volt itt az ideje a járassuk le lányunkat napnak.
Egy hangra lettek figyelmesek a fejük felett, majd léptek zajára. Vége volt a misének és Matthew tiszteletes meghívta az egész gyülekezetet Claire és Bob búcsú bulijára. Harminc perc olyan gyorsan eltelt, hogy Hannah még levegőt is alig tudott venni. A süteményeik háromnegyede egy pillanat alatt eltűnt, ahogy a két negyven csészényi kávéadag és a gyógynövényteák egyharmada is. A gyerekek megitták a limonádéjukat és a kis Dennis Weiler csak öt darab sütit tudott megfogdosni mielőtt az anya megragadta a kezét, majd Earl Fensburg megállás nélkül dicsérte Hannah-t a sütijeiért. Tíz perc elteltével már semmi nem maradt hátra csak a takarítás. Hannah és Lisa jó pár ölelést kapott Claire és Bob tiszteletes részéről mielőtt a pár visszament volna a parókiára összeszedni a bőröndjeit, kézfogást Matthew tiszteletestől aki megdicsérte őket munkájukért, és elfogadták Marge, Herb és Delores segítségét akik felajánlották, hogy segítenek a takarításban. Amíg Marge és Lisa elmosták a templom kávéspoharait és kanalait, Herb pedig összehajtotta és egymásba rakta a székeket, Hannah és Delores letörölték az asztalokat és elcsomagolták a megmaradt sütiket. Tizenöt perc múlva már mindennel kész is voltak.
- Holnap reggel találkozunk! – kiáltotta oda Hannah partnerének Lisának, aki éppen Marge-al és Herb-el hajtott el.
- Earl-nek úgy látszott nagyon ízlettek a sütik és Carrie is megevett hármat azokból a papayásakból. – említette meg Delores miközben a kocsijaik felé gyalogoltak Hannah-val. - Ha én is tudnék sütni, csinálnék belőle most szerdára, tudod, átjönnek vacsorára.
Hannah pontosan tudta mikor akarnak belőle kicsalogatni sütiket. – Szeretnéd megtartani a maradék sütiket, anya?
- Hát persze, de te nem szolgálsz fel sütiket Bev doki születésnapi buliján? Hallottam, hogy te lettél a desszertfelelős.
- De, de nem aprósütemény lesz, valami mást viszek. – adta át Hannah anyjának a megmaradt sütis dobozt. – Csak tedd be a dobozt a mélyhűtőbe és szerdán egész napra vedd ki őket, olyanok lesznek, mint új korukban.
- Köszönöm drágám. Reméltem, hogy el tudok menni a ma esti bulira de tudod hogy el vagyok csúszva a könyvel.
Hannah sóhajtott egyet miközben a sütis teherautója felé vette az irányt. Egyik fele reménykedett benne hogy ott lesz az anyja is, hogy támogassa őt, a másik fele viszont örült, hogy Delores nem lesz szemtanúja, amikor Hanna húgy dönt itt az ideje kikaparni Beverly Thorndike doki szemecskéjét.
Hannah kitolatott a parkolóból közben búcsút intve anyjának. Mielőtt elérte volna a főutat befordult egy sikátorba és pillanatok múlva már a szokásos helyén parkolt a Süti Éden mögött. Itt volt az ideje, hogy megcsinálja azt, amihez nagyon nem volt kedve és elkezdje azokat a Kávés Kelyheket Bev doki bulijára.
Este nyolc óra volt és olyan lassan telt az idő, hogy Hannah azt hitte itt fog elhalálozni. Lepillantott órájára és reménykedett senki nem veszi észre, hogy folyton az időt figyeli, majd felsóhajtott. Itt volt Bev Doki szülinapi buliján, de nem akarta, hogy bárki is megtudja micsoda megpróbáltatás ez neki.
Norman kibérelte a Lake Édeni Kultúrház bankett termét a buli helyszínéül. A terem tele volt vendégekkel így egyértelmű volt, hogy Mike mindent beleadott a vendégek meghívásánál. Több mint ötven ember mászkált ide-oda, nevetgélt, beszélgetett és iszogatott a bárból amit Hank Olsen a Lake Édeni Városi Bár csaposa üzemeltetett. Azok pedig, akik nem éltek az alkohol adta lehetőséggel a hosszú fal mellett felállított asztalokon elhelyezett üdítős automatákból élvezhették a frissítőket. Úgy nézett ki mindenki remekül szórakozik. Mindenki kivéve Hannah-t.
Valaki feldíszítette a mennyezetet krepp papírszalagokkal és metál fényű lufikkal, amik szalaggal voltak hozzárögzítve a virágcserepekhez. Egy hat személyes zenekar állt a színpadon és az emberek falatoztak a szendvicsek és chipsek tömkelegéből. Hannah kelyhei, mind az öt gyertyákkal a tetejükön a hűtőben várakoztak a desszert idejének pillanatát várva. A zenekar elkezdett játszani és a parti hivatalosan is elkezdődött. Hannah érzett egy hitelen nyílalást amint Norman a karjába vette Bev Dokit. A nő mosolyogva nézett fel rá miközben kecsesen a parkettre mentek és Norman egyértelmű szeretettel nézett le rá.
Több volt ez egy kis nyilalásnál. Hannah már szinte érezte a rothadás szagát. Hatalmas megerőltetés volt számára hogy kellemes arckifejezést vegyen fel miközben nézte, ahogy Bev doki és Norman táncol. Ez a jelenet arra az első romantikus táncra emlékeztette őt, amikor a friss férj felkéri a feleségét az első közös táncukra.
- Hannah?
Egy hang kizökkentette őt a boldogtalan szemlélődésből és Hannah levette tekintetét a mindenki számára boldognak tűnő párról. – Mike. – üdvözölte örülve a beavatkozásnak.
- Gyere Hannah, táncoljunk!
Mike kinyújtotta a kezét, Hannah pedig elfogadta. A Mike-al való táncolás remélhetőleg majd eltereli a figyelmét Bev és Norman táncáról. Már tapasztalatból tudta, hogy kizárt, hogy másra figyeljen, ha Mike karjaiban van.
Mike lehengerlő kisugárzása abban a pillanatban elkezdett működni, ahogy a tánc elindult, Hannah agya pedig üresjáratra kapcsolt. Annyira hálás volt Mike-nak hogy megmentette őt a nemkívánatos nézői pozícióból, hogy egy kicsit közelebb lépett és pont úgy nézett fel rá mosolyogva, ahogy Bev Doki csinálta. Ahogy a tánc folytatódott Hannah tudatában volt, hogy több pár is csatlakozott hozzájuk a táncparketten. A szám, amit a kis zenekar elkezdett a táncuk elején már befejeződött és egy másik lassú romantikus számot kezdtek el játszani. Csak néhány pillanatig jutottak el a számban mikor Mike megállt és Hannah észrevette, hogy valaki megütögette a vállát. Norman volt az és Hannah követve az udvariasság szabályát átlépett Norman karjaiba. Bev doki ugyanezt tette Mike-kal és a két pár szétvált.
- Jól szórakozol? – kérdezte Norman.
- Jól. – ismételte meg Hannah válaszként remélve hogy ennyi is elég lesz.
- Remek. Szerintem Bev is jól érzi magát. A legtöbb páciensünk is itt van. Még édesanyád is feltűnt. Azt mondta elég elfoglalt lesz az új könyvével, de végül csak eljött.
Hanna egy hirtelen szeretet hullámot érzet anya iránt. Delores megtalálta a legjobb kibúvót, de csak megjelent, hogy támogassa Hannah-t. Még a táncparkettre is feljött, éppen Knight dokival táncolt. Amikor Hannah észrevette őket Delores leadta a jelet, ami azt jelentette a szituációhoz megfelelően viselkedett. Talán jobb is volt, hogy Delores nem tudta Hannah milyen közel került a kiboruláshoz mikor meglátta Bev dokit Norman karjaiban.
Szerencsére nem szenvedett senki partner hiányában. A Lake Édeni férfiak szerettek táncolni. Itt a tánc nem olyan volt, mint azokban a szakadt vidéki bárokban ahol mindenki sorba áll és csoportosan mutatják be rosszabbnál rosszabb mozdulatokat. Arrafelé azok a férfiak, akiknek nincs partnerük általában zárás előtt esnek be, felmérik az összes nem túl vonzó nőszemélyt, kiválasztanak egyet akit meghívnak egy „utolsó” italra majd megpróbálnak megbeszélni egy későesti randit egy olyan helyen ami nem kerül nekik pénzbe.
Hannah addig maradt míg felszolgálták a frissítőket majd megvárta az ajándékbontást. A kávés kehely recept amit Sallytől kapott hatalmas sikert aratott, de még ez is csak egy csekélynyi vigaszt nyújtott. A reggeli kezdésre hivatkozva elbúcsúzott és boldog szülinapot kívánt Bev dokinak majd két óra folyamatos mosolygás után, amitől azt hitte mindjárt darabokra esik az arca végre lelépett.
Ahogy kisétált a Kultúrház kapuján a fagypont alatti hőmérsékletbe, akkorát sóhajtott, hogy a lehelete egy kézilabda nagyságú gőzfelhő formájában távozott belőle. Legalább ennek már vége. Alig várta, hogy hazaérjen és megigyon egy nagy csésze forró csokoládét egy tucat mályvacukorral megpakolva, Mosé-val az oldalán, amíg a saját testhőmérséklete visszaáll normálisra, majd bebújjon a meleg ágyába.
- Hannah?
Hannah nagyon közel járt, hogy felnyüszítsen mikor felismerte Norman hangját. Most tényleg nem volt semmi hangulata a Norman-nel való beszélgetéshez. Igazából azon is elgondolkodott, hogy úgy tesz mintha nem hallotta volna őt, de éppen egy tiszta és csendes éjszaka volt és Norman tudta, hogy semmi baj a hallásával. Azt mondta magának, ha már ennyi ideig kibírta mit számit még egy kicsi, majd fogta magát és megfordult.
- Szia Norman. – vette fel újra a már jól begyakorolt mosolyát. – Nem fázol kabát nélkül?
- Nem. Utol akartalak még érni mielőtt elmész. Nagyra értékelem, hogy bevállaltad Bev buliját. Eredetileg egy tortát akartam venni, mivel tudom milyen elfoglalt vagy így Valentin nap közeledtével meg minden. De akkor Mike azt mondta megkérdezett és te elvállaltad, hogy megcsinálod a desszertet.
- Így van. – mondta Hannah reménykedve, hogy Norman nem akarja őt kifizetni a munkájáért.
- Az a kehely nagyon jó volt, Bev azt mondta szívesen megtanulná hogyan kell elkészíteni. Sajnos nem valami jó a konyhában, igazából szerintem hasonló szinten lehet, mint a testvéred Andrea.
- Annyira rossz?
- Nem sokkal az után hogy ide költözött, készített pár muffint és olyanok lettek, mint a jégkorongok.
Hannah mosolya egy kicsit természetesebbre váltott. Annyira örült, hogy végre volt valami amiben Bev doki nem jeleskedett, így úgy döntött nagylelkű lesz. – Lehet hogy a sütője rosszul van beállítva.
- Hát az én sütőm volt és tudom, hogy semmi baja sincs.
Hannah szíve nehezebb lett. Bev doki Norman sütőjét használta, azt a sütőt, amelyiket Hannah választott ki, amikor együtt tervezték a házat. Emlékeztetnie kellett magát hogy az nem is az ő sütője, addig legalábbis nem amíg hozzá nem megy Norman-hez és be nem költözik abba a gyönyörű házba.
- Mi van azzal a kehellyel? Nehéz elkészíteni?
A nagylelkűségnek ezennel vége szakadt. Hannah vállat volt. – Nekem nem nehéz. – mondta kihangsúlyozva a nekem szót.
- Nem is gondoltam, te mindent meg tudsz csinálni. Csak azt szeretném tudni mennyi sütés is kell hozzá?
- Hát egy piskótával kezdődik. – kezdte őszintén majd a kísértés úrrá lett rajta. – Szerinted Bev doki meg tud csinálni ilyesmit?
- Nem fogadnék rá.
- Hát… oda tudom adni neked az én piskóta receptemet, ha szerinted szeretne rajta dolgozni. – ajánlotta fel Hannah szándékosan kétkedően. Azt biztosan nem akarta megemlíteni Norman-nek hogy az elkészítési idő körülbelül csak 15-20 perc, semmilyen sütést nem igényel és a piskótát a boltban is be lehet szerezni a többi hozzávalóval egyetemben.
- Akkor hagyjuk. Bev odaéget mindent, amit megpróbál megsütni és valószínűleg csak szomorú lenne. Nagyon nehezen viseli, ha valamit nem tud a tökélyre fejleszteni.
- Rendben. – monda Hannah azon gondolkodva vajon Norman meddig fog itt kint állni egy szál pólóban. – Biztos nem fázol?- kérdezte megint.
- Nem. Csak olyan jó egy kicsit egyedül lenni veled Hannah. Mi lenne, ha beugranék holnap a Süti édenbe.
- Rendben, mindig szívesen látunk.
- Reggel? Vagy délután?
- Valahol a kettő között. – döntött Hannah gyorsan. – Rengeteg sütnivalóm van reggel aztán elég sok a kiszállítani való délután.
- A dél jó? Van egy betegem fél tizenkettőkor, de az csak egy gyors rutinvizsgálat lesz.
- A dél jó lesz. Akkor holnap. – Hannah tett pár lépést a teherautója irányába, de amikor megfordult, hogy végleg elbúcsúzzon észrevette, hogy Norman még mindig ugyanúgy áll ott, mozdulatlanul, mint egy szobor. – Menny be mielőtt még jégcsappá fagysz itt Norman. Már rég fagyáspont alatt van a hőmérséklet.
- Ja, igen. – mondta Norman egy kis biccentéssel. Kicsit megborzongott mintha most vette volna csak észre, milyen hideg van, majd gyorsan visszasétált és belépett a fűtött helyiségbe.
- Ó, jaj. – lehelte Hannah, majd beült a kis teherautója műanyaghuzatára, ami talán még hidegebb volt, mint az idő odakint. Norman nagyon szórakozott volt, ha még azt sem vette észre milyen hideg van. De volt még valami, ami felkeltette az érdeklődését. Az a bizonyos aggodalom barázda a két szemöldöke között, ami eddig sosem volt ott. Valami baj volt és neki semmi ötlete nem volt mi lehet az.
Hannah beindította a kocsit, feltekerte a fűtést a maximumra majd felhajtotta a műszőrmegallérját és várta, hogy a szélvédő kiolvadjon. Igen, valami nagyon nem stimmelt Norman-nel. Vajon ezért akar holnap délben találkozni vele? El akarja mondani neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése