9. Fejezet
Mikor Hannah kinyitotta a plébánia konyhájának ajtaját, ott találta Knudson nagyit aki éppen a tűzhely felett egy nagy fazék levest kevergetett.
- Csodálatos illata van. – mondta Hannah amint belépett a gőzölgő melegbe és már vette is le a kabátját. – Az egy igazi házi csirkeleves akar lenni?
- Igen és nem.
- Ezt hogy érted?
- Az egyetlen házi ebben a levesben a csirke. Ezt a receptet még évekkel ezelőtt kaptam a menyemtől Janelle-től. Ügyvédként dolgozott és nem sok ideje volt főzni. Ülj le az asztalhoz és mindjárt adok neked egy tállal, hogy megkóstolhasd.
Hannah gyomra kordúlt egyet amikor Knudson nagyi kimerte a levest és letette elé a gőzölgő tányért. Mennyei illata volt.
- Még elég forró, úgyhogy jobb, ha előbb megfújod.
Hannah pontosan követte az utasításokat, de nagyon nehéz volt várni, ha valami olyan finoman illatozott, mint Janelle csikre levese. Kierőltetett magából pár fújást de aztán az éhség átvette a hatalmat.
A leves még meleg volt, de nem annyira hogy ne tudta volna élvezni az ízeket. Tökéletes volt és érezte, hogy meg kell szereznie a receptjét. – Tejföl? – kérdezte már vissza is merítve kanalát.
- Igen, a legvégén kell beletenni. Én a tiédbe azután tettem, hogy kiraktam a tányérba.
- Fantasztikus. Nekem adod a receptet, ha megígérem hogy neked adom az elsőszülöttem?
Knudson nagyi elnevette magát. – Az csak az Ótestamentumban szokás. Megkaphatod a receptet, de az ígéret szükségtelen. Amint befejezted a levest átmásolom neked.
- Köszönöm. – mondta Hannah majd rekordgyorsasággal meg is ette azt.
- Még egy kicsit?
- Nem köszönöm. Nagyon jólesett, de hagynom kell helyet a vacsorának is. Norman elvisz este a Tóparti Pavilonba.
- Akkor átmennél a templomba és szólnál Matthew-nak hogy kész az ebédje? Megpróbáltam telefonon utolérni, de nem vette föl.
- Biztos hogy ott van?
- Hát persze. Mielőtt elmentem lefeküdni tegnap este beszéltünk és azt mondta korán fel fog kelni, hogy meg tudja írni a szentbeszédét a prédikációhoz. Tényleg nagyon korám felkelhetett, mivel én fél hétkor sétáltam el az ajtaja előtt és már nem volt bent. – Knudson nagyi arcán megjelent egy kis mosoly. – Ebben az egyben nem sokat változott a középiskola óta, még mindig rendesen beágyaz maga után. Azt is észrevettem, hogy egy nagy szeletet is elvitt az én Ördögi Csábítás tortámból reggelire.
Be volt ágyazva. Villant fel Hannah agyában egy gondolat. Knudson nagyi azt feltételezi, hogy biztosan reggel ágyazott be, de mi van akkor, ha le se feküdt előző este? Mi van, ha elment valahová és még nem jött vissza?
- Szerinted előfordulhat, hogy kiment a gyülekezet egyik beteg tagjához vagy ilyesmi?
- Nem hiszem. Matthew igen előrelátó. Biztos hagyott volna nekem egy üzenetet. Ráadásul nem hiszem, hogy magával vitte volna Jacob-ot valahová a templom irodáján kívül.
- Tehát Jacob nincs itt. – vonta le Hannah az egyértelmű következtetést.
- Igen. Matthew igazán megszerette őt. Mindig hangosan szokta felolvasni neki a prédikációit hátha megtanul pár Bibliai verset.
- És sikerült?
- Csak egyet. Ha Matthew nincs az irodában, akkor a templom valamelyik másik részében lehet. Említette, hogy ki kéne cserélni egy kiégett izzót az egyik felakasztott lámpában. Vagy lehet, hogy a kazánt próbálja megcsinálni, még Bob mutatta meg neki hogy kell mielőtt elment.
- Ne aggódj, majd csak megtalálom. – ígérte Hannah majd felállt és berakta a leveses tányért a mosogatóba. – Csak ne felejtsd el lemásolni nekem azt a receptet. Tényleg nagyszerű ez a leves.
Egyáltalán nem volt semmi ijesztő a templomban ezen a délutánon. Hannah becsukta maga mögött a konyhaajtót, átszelte a hátsó teraszt majd rálépett az útra, ami a parókiától egészen a templom oldalsó ajtajáig vezetett. De ha semmi ijesztő nem volt a templomban vajon miért vert a szíve egyre hevesebben, ahogy közelebb és közelebb ért?
Hannah kikerülte a jégtócsát az úton majd zsebre tette a kezét. Napsütéses téli nap volt, és ahogy egyre közeledett az ajtóhoz, megpróbálta meggyőzni magát, hogy rengeteg elfogadható oka lehet annak, hogy Matthew tiszteletes nem válaszol a telefonhívásokra. Lehet, hogy valami olyan helyen van ahol nem hallja, mint például a mosdó vagy a bejáratnál, mert éppen a havat takarítja. De az is lehet, hogy a templom hátsó részében lévő raktárhelyiségben keres valamit. Persze az is előfordulhat, hogy Knudson nagyi véletlenül rossz számot tárcsázott és a többi és a többi. Csak azért mert Matthew tiszteletes nem adott magáról életjelet még nem azt jelenti, hogy valami baj van.
De Hannah megérzése az ellenkezősét súgta. Tényleg lehet hogy valami történt. Mi van ha Matthew leesett egy létráról miközben az izzót cserélte ki azokban a nehéz színes üveg lámpákban, amik a templom boltíves mennyezetéről lógnak? Vagy mi a helyzet azzal a nagy kazánnal? Bob tiszteletes már szinte profi volt azokkal a huzalokkal, de mi van ha Matthew tiszteletes is megpróbálkozott vele, de áramütés érte közben?
Mindezek persze csak feltételezések voltak. Hannah felnevetett egy kicsit az ő már túl élénk fantáziáján. Butaság volt felsorolni mindazt a lehetséges balesetet, ami megtörténhetett szegény helyettes tiszteletessel.
Hannah odaért és kinyitotta a templom oldalajtaját azzal a kulccsal, amit Knudson nagyi adott neki. A biztonság kedvéért mégegyszer elmondta magának, hogy nincs miért aggódnia, minden a legnagyobb rendben lesz. Matthew tiszteletes majd biztosan üdvözli őt amint belép az irodába és együtt szépen visszasétálnak a parókiára.
Egy állott levegő hullám csapta meg őt amint belépett. A haldokló virágok és a régi kazánból származó fáradt olaj szagának keveréke volt ez. Bár a belső ajtó, ami egy ablak nélküli helységbe vezetett nyitva volt, csak a templomfalat díszítő ólomüvegablakokon hatolt át egy kis fény. Hannah próbálta kitapogatni a villanykapcsolót, de sehol sem találta. Azon tépelődött vajon nyitva hagyja-e a bejárati ajtót, hogy legyen egy kis fény és friss levegő, de akkor eszébe jutott az a hatalmas fűtésszámla, amit a templom minden télen előállított. Rekord hideg jellemezte a mostani Februárt, az ő szeme meg majdcsak hozzászokik a homályos fényhez. Eltelt pár pillanat mire végül csak látott annyira, hogy tudjon közlekedni a zsúfolt szobában. Egy fiókos szekrény állt a fal mellett, benne egy csillogó fehér vászonnal, amit az ostyaadás közben szoktak használni. A szekrény tetején volt egy nagy kerek ezüstálca amit Hannah szomszédjai Marguerite és Clara Hollenbeck fényesített tökélyre. A tálcán apró kerek bemélyedések voltak a kis kerek üvegpoharaknak, amiket a bor kitöltéséhez szoktak használni. Egy másik kisebb ezüst tálca pedig arra várt, hogy megtöltsék az ostyákkal.
Elkerülve néhány dobozt, amik felbukkantak útközben, Hannah egész jól haladt a kapualj felé majd belépett a templom főhajónak nevezett részébe. Na így már sokkal jobb volt! Csodálatos látványt nyújtott, ahogy a napfény áthatolt a színes ólomüvegablakokon és megvilágította az egész templomot.
- Matthew tiszteletes? – szólította meg Hannah majd várt, de senki nem válaszolt. Hannah végigfuttatta a szemét a tölgyfapadsorokon, de csak az apró porszemeket látta, ahogy táncolnak a színes napsugarakban.
Hannah várt még egy-két percet hátha Matthew tiszteletes hallotta és épp most tart idefelé a templom egyik másik részéből, de sehonnan sem hallott sietős lépéseket. Miután úgy gondolta eleget várt, elindult a középső szőnyegezett folyosón, amit a templom mindkét oldalán íves színes üvegablakok kereteztek és egyenesen az iroda felé vette az irányt. Az iroda pont a lépcsővel volt szemben, ami a karzathoz vezetett fel. Ott foglalt helyet az énekkar és amiről Hannah tudta, hogy Bob tiszteletes éppen nemrég újíttatott föl. Mivel az ajtó csukva volt Hannah tétovázott egy kicsit. Mi van ha Matthew tiszteletes éppen mélyen imádkozik vagy meditál? Nem lenne baj őt megzavarni valami olyan ostoba földi dolog miatt min az ebéd? Na persze Knudson nagyi házi csirke levesét nemigen lehetne földinek nevezni, inkább mennyeinek.
- Matthew tiszteletes?! – szólt megint Hannah majd óvatosan bekopogott az ajtón. – Odabent van?
Nem kapott választ. Érezte, ahogy a szívverése egyre gyorsul és egy gombóc keletkezik a torkában. Ez nagyon nem volt jó így. Legszívesebben fülét farkát behúzva rohant volna az ellenkező irányba. De mi van ha Matthew tiszteletes épp odabent van csak megsérült valahogy? Vagy ha megbetegedett? Vagy ha meg… de arra nem is akart gondolni!
Még kétszer elismételte a nevét majd remegő újjakkal megfogta a kilincset. Minden lélekjelenlétére szüksége volt, hogy résnyire kinyissa az ajtót, legalább annyira hogy az asztal szélét láthassa. Aztán még egy kicsit és aztán…
Az első dolog, amit meglátott az Knudson nagyi Ördögi csábítás tortájának egyik szelete volt az asztal előtti szőnyegen. Volt ott egy tányér is, egyértelműen odadobva. Hannah egy pillanatig csak bámulta a tortadarabot. Knudson nagyi nyálcsorgató tölteléke bele volt kenve a tört fehér szőnyeg szálaiba és Hannah csak remélni tudta, hogy nem fog foltot hagyni. De mikor meglátta mi van az asztal mögött rögtön megfeledkezett erről az apró problémáról.
Hannah csak állt mozdulatlanul, ledöbbenve a látványtól. Matthew tiszteletes ott ült a székében, valószínűleg a következő szentbeszédén dolgozott a vasárnapi misére, mivel minden szét volt terítve előtte az asztalon. A feje a papírokon nyugodott, de ő nem aludt. Valami volt körülötte a papírokon és az asztalon is. Az a valami vér volt. Rengeteg vér. Sokkal több, mint amire Hannah valaha is gondolt, hogy elférhet egy emberi testben.
- Matthew tiszteletes? – kérdezte újra nagyon halkan. Nem remélte hogy választ kap és nem is kapott. Matthew tiszteletes halott volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése