Amikor hajnali négykor megszólalt az ébresztőóra, Hannah minden tőle telhetőt megtett, hogy le ne csapja és a fejére ne húzza takarót. Hétfő reggel volt és a nap még fel sem kelt. Tizenöt adag sütit kellet még megcsinálniuk esküvői fogadásokra, két másikat egy eljegyzési partira és még egyet egy születésnapra. Ebben pedig még benne sem volt az a több tucat, amit a Süti Édenben kellett kirakni.
Aztán ugye még ott volt Bev Doki szülinapi bulijának megterhelő emléke is, meg az a bizonyos párkapcsolt kasza, ami egyre közelebb és közelebb ereszkedett a nyakához. Vajon Norman tényleg beleszeretett volna Bev dokiba? Valószínűleg majd megtudja délben, amikor találkoznak. Talán éppen azt tervezi, hogy szakítani fog vele. Egyszer régen azt mondta elég magányosan érzi magát egyedül abban a nagy házban, de az még azelőtt volt, hogy örökbe fogadta Bujcit. A macskák nagyon jó társaságot jelentettek, lehet, ha neki sem lenne Mosé, ő is egyedül érezné magát.
Hannah megint sóhajtott egy nagyot. Bármit is tervez mondani Norman, fontos kell hogy legyen. Csak abban reménykedett nem azt akarja közölni, hogy nem randizhatnak többet, mivel épp el akarja venni a régi menyasszonyát.
Ezen gondolatmenet után Hannah már nagyon is éber volt, ami azt jelentette, hogy automatikusan elkezdett stresszelni. Még túl sok feladat vár rá és túl sok probléma, amiket meg kell oldani. Valahogy lépésről lépésre, óráról órára és napról napra túl kellet rajtuk jutnia. Butaság volt azt mondani, hogy aludjon rá egyet és reggel minden jobb lesz. Most már reggel volt és semmi sem lett jobb az öt órával ezelőtti állásnál, amikor is elment lefeküdi.
Ez a mai nap nem nézett ki túl jól. Hannah már akkor érezte, amikor besétált a konyhába és a kávégép piros készt jelző fénye sötéten figyelt. Nincs kávé. Elfelejtette tegnap este beállítani. Most hogy kezdje a napot kávé nélkül? Vissza kéne feküdni egy kicsit szunyókálni, majd mindent előröl kezdeni.
De a kötelesség hívott és soha egyik Swensen lány sem futamodott meg még előle. Itt ütközött ki az anyja vonaláról örökölt német munkamorál és az apai ágról örökölt skandináv kötelességtudat. Egy ötven órás munkahéttől nincs nyavalygás és a hatvan órás munkahét sem volt lehetetlen. Addig kell dolgozni, amíg a munkád kész nincs, még ha félidőben ki is szeretnél dőlni.
Két perccel később a kávégép már beüzemelve járt miközben Hannah kinyitotta a hűtőt egy kis gyümölcsléért. Kitöltött egy pohárba egy kis csípős paradicsomlevet és már épp azon volt, hogy visszategye az üveget, amikor is észrevett egy fehér zokni labdát a hűtő tetején.
- Mosé? – fordult hátra hogy szemügyre vegye szőrös szobatársát, aki éppen a tálkája előtt ült türelmesen. – Hogy kerültek ezek a zoknik ide?
Tudna még ennél is ártatlanabb kifejezéssel ott ülni? Hannah-nak egy pillanatra kétségei támadtak. Lehet, hogy mikor kijött kivette azokat a szekrényből és mielőtt öntött magának egy kis gyümölcslevet gondolkodás nélkül felrakta a zoknikat a hűtő tetejére.
- Dehogy tettem! – mondta ki hangosan. Pontosan emlékezett, hogy nem hozta ki a zoknikat ma reggel és tegnap este még biztosan nem voltak ott. Biztosan Mosé volt, de hogyan? Nem tudta volna kihúzni a szekrényfiókot ő pedig nem mosott szombat óta semmit. Hannah megfogta a zokni labdát majd a macska felé fordult. Még mindig ártatlanul meresztgette a szemét. Feldobta a levegőbe a labdát Mosé pedig követte azt a szemével, de meg sem mozdult. Aztán lehajolt és odagurította azt, ami pont Mosé mellett állt meg, majd türelmesen várt hátha valamilyen módon leleplezi magát a tettes. Mint mondjuk, például ha bevenné a szájába, felugrana és letenné a hűtő tetejére azt. De persze ez nem működött. Mósé már nem is vett tudomást a labdáról, ahogy pár pillanattal később róla sem és máris a feje mögött lévő falra koncentrált.
Ahogy a szőre kissé felállt és kinyíltak a szemei Hannah hátranézett, hogy lássa mire reagál így a macska de nem volt ott semmi.
Arra jutott, hogy kitalálni vajon macskája bűnös-e vagy ártatlan jelenleg időpazarlás számba menne és kizárt, hogy a zokni labda relytéjét még ma reggel ki tudná bogozni. Hannah félretette az esetet és megtöltötte Mosé tálkáját a kedvenc macskarágcsájával. Miután öntött friss vizet a macskának, fogta a kávét és elkezdte szürcsölni a fürdőszoba felé menet, hogy lezuhanyozhasson és végre elkészüljön a munkába induláshoz.
- Szia Norman. – üdvözölte Hannah öt miközben Norman éppen belépett a Süti Éden konyhájába. – Van egy remek új sütim. Ki szeretnéd próbálni anya Narancsos Puffancsát?
Norman csak bámult rá pár pillanatig csodálkozó kifejezéssel. – Édesanyád tud Narancs Puffancsot csinálni?
- Nem anya. – nevetett Hannah már a feltételezésen is. Delores nem tud és soha nem is tudott sütni. – Anya szerezte a receptet egy ír nőtől, aki Angliában él. Lehet naranccsal vagy citrommal is csinálni és te kapsz mindegyikből egy kóstolót. Mindkettőből fogunk felszolgálni a könyvbemutató partiján.
Norman érdeklődéssel szemlélte a sütiket amit Hannah odavitt a pultra a kávéjával egyetemben. – Nagyon szépek. – mondta.
- Anya is így gondolja. Úgy fogalmazott, a kirobbanó citrus íz nagy sikert aratott volna a Regency korabeli Angliában ahol csak a gazdagok engedhették meg maguknak a narancsházakat. – Hannah észrevette Norman összezavarodott tekintetét és elkezdte elmagyarázni. – A narancsházak egyfajta belső üvegház kertek ahol gyümölcsfákat és egzotikus virágokat termesztenek.
- Mint Wayne Bergstrom apartman kertje?
- Pontosan. – Idézte fel Hannah a bizonyos kertet. Volt már párszor ott mióta Jenny beköltözött a tetőtéri lakásba Anna-val. Az egyetlen változtatás, amit végrehajtottak azóta, hogy új gyümölcsfákat ültettek. Az egyik pont egy mandarin fa volt úgyhogy Norman-nek kétszeresen is igaza volt. Nem csak úgy nézett ki, mint egy narancsház, de végül is tényleg az volt.
Norman felvette majd amíg megkóstolta a Narancs Puffancsot, Hannah megpróbált nem arra gondolni hogyan halt meg az áruház mogul.
- Nagyon finom. – mondta Norman, kizökkentve Hannah-t álmélkodásából. – A narancs íz tényleg elég erőteljes.
- Az a rengeteg narancshéj lesz. Próbáld ki a citromosat is.
Norman letette a maradék narancsosat majd felvette a citromos sütit. Beleharapott majd egy kis örömteli hangot adott ki. – Nagyon jó! Szerintem nekem a citromos ízlik a legjobban, de az igazságosság nevében adok még egy esélyt a narancsosnak is.
Hannah szája mosolyra görbült. – Csak az igazságosság nevében.
- Pontosan. – mondta Norman miközben bekapta a maradék narancsos puffancsot. Amint kivégezte azt, szörnyű horror terült szét az arcán. – O-Ó, még nem akartam befejezni. Még nem végeztem a narancs és a citrom összehasonlításával.
Hannah elnevette magát majd felkapott még két puffancsot. Alig várta, hogy elújságolhassa Delores-nek mennyire ízlettek Norman-nek a sütijei.
- Volt már az új Füstőlthúsos Hamburgerükből, amikor szombaton te meg Mike a Tóparti Pavilonban ettetek?
Hannah-t meglepte a kérdés. Honnan tudta Norman hogy szombat este Mike-kal vacsorázott. Bár lehet, hogy maga Mike említette meg neki, elviekben barátok lennének vagy mi.
- Igen már volt belőle nekik. Az volt az első a hamburgeres menün. – válaszolta Hannah.
- És milyen volt?
- Én nem azt ettem. Egy bacon-ös sajtburgert rendeltem. Az az egyik kedvencem. – Hannah hallgatott azon gondolkodva, vajon megkérdezze-e hogy Norman elvitte-e már vacsorázni Bev dokit. Jó pár törzsvendégük említette, hogy látták őket együtt korábban. – És mi van veled? – kérdezte végül reménykedve hogy csak egy sima baráti kérdésnek hangzott. – Te megkóstoltad már?
- Ó, mi nem ott voltunk. Elvittem Bev-et a Bertanelli-be, hogy megkóstolja a Hawaii specialitásukat.
- Én azt hittem nem szereted az ananászt a pizzádon. – csúszott ki Hannah száján a megjegyzés még azelőtt, hogy átgondolhatta volna. Megdöbbent, hogy bárki is rá tudja beszélni Norman-t hogy olyat egyen amit nem is szeret.
- Hát még mindig nem vagyok oda érte, de az Bev kedvenc pizzája úgyhogy megpróbálom megszeretni.
Velem bezzeg mindig felesbe rendelt mindent, gondolta Hannah magában. Kizárt, hogy én rá tudtalak volna venni, hogy csak megkóstold az ajókát. Biztos sokkal jobban szereted őt, mint engem.
- Én szívesebben lennék veled,- mondta Norman kinyúlva, hogy megfogja Hannah kezét. És épp akkor amikor Hannah elkezdte volna magát újra jól érezni így folytatta – de meguntam, hogy az én körömre várjak. Jól esik, hogy valaki velem akarja tölteni az idejét. Ha például én el szeretnék menni vacsorázni de te éppen elmész valahová Mike-kal, én elhívom Bev-et.
És Bev doki ott ül arra várva, hogy te telefonálj? Akarta kérdezni Hannah de nem tette.
- Bev általában elérhető, úgyhogy remekül működik a dolog. Csak egy másik férfival szokott randizni a városból néha.
- Csak EGY másikkal?- Hannah ez alkalommal rögtön feltette az első kérdést ami bevillant az agyába.
- Mike-kal. – Norman biztosan látta rajta a meglepetést, mivel rögtön megszorította a kezét. – Sajnálom Hannah. Pedig szinte biztos voltam, hogy megemlítette neked. Bev pont szemben lakik vele, úgyhogy elég kézenfekvő a dolog. Ha ő éppen Mike-kal van valahol, te valószínűleg ráérsz, hogy elgyere velem. Ha pedig mi megyünk valahová, ő Mike-kal megy el. Így mindenki megkapja amit akar és kiegyenlíti a dolgokat.
Hannah kissé összeráncolta a homlokát. Ahogy Norman előadta, Beverly Thorndike úgy hangzik, mint egy bolyhos sárga teniszlabda ami két férfi között pattog ide-oda. Ez a hasonlat eléggé mulattatta, amíg rá nem jött, hogy ő is pont ugyanebbe a kategóriába sorolható mivel ő is kettéosztja idejét a két játékos között anélkül hogy meg tudna állapodni az egyik oldalon.
De ez a gondolkodásmód sehová nem vezet, a kérdés pedig, amit jelenleg elsődlegesnek tartott még mindig megválaszolatlanul függött a levegőben.
- Mi az? – kérdezte Norman észrevéve hogy Hannah-hoz szokatlan módon elég hallgatag.
Ez volt az a bizonyos most vagy soha pillanat, amikor a szarvánál kell megragadni azt a bikát. – Miért akartál velem négyszemközt találkozni Norman? – tette fel végre a kérdést.
- Már mondtam tegnap este a buli után. Mostanában nem igazán töltöttünk együtt időt és hiányoztál.
- Akkor nem azért jöttél, hogy szakíts velem?
- Szakítani? – kérdezte Norman összezavarodva. – Persze hogy nem! Csak el akartalak hívni vacsorázni ma estére.
- Ó… - mondta Hannah kicsit meglepetten.
- Szóval eljössz?
- Igen… Elmegyek.
- Remek! – pattant fel Norman majd berakta a kávéscsészéjét a mosogatóba. – Hétkor felveszlek és kimegyünk a Pavilonba, ha az megfelel neked.
- Nekem tökéletes. – Hannah közben elkékeztette magát, hogy hívja fel Sally-t még délután és figyelmeztesse, hogy Norman-nek azt mondta a Kávés Kehely receptje igen bonyolult.
- Most jobb, ha megyek. Tíz perc múlva jön egy betegem. Akkor látjuk egymást este, Hannah.
Miután Norman elment, Hannah még ott ült egy darabig a széken és próbálta az összes új információt feldolgozni, amit megtudott. Mind Norman mind Mike randizgatott Bev dokival. Norman egyenesen a szemébe mondta, hogy szívesebben lenne vele, de vajon ez tényleg az igazság volt? Ha ő abbahagyná a Mike-kal való randizást, vajon Norman is abbahagyná Bev-vel a dogokat? És vajon ő tényleg ezt akarná a két férfitól?
- Hannah?
Hannah meglepetten nézet fel, amikor Lisa besétált a lengőajtón. – Igen?
- Knudson nagyi hívott. Azt szeretné tudni, mikor szállítod ki neki a sütiket a ma délutáni összejövetelére.
- Mond neki, hogy már indulok is. – mondta Hannah felpattanva, majd felkapva kabátját. A hótaposóval nem foglalkozott, mivel mindennap le szokták takarítani a parókia előtti járdát, meg amúgy is hátul, pont a konyhába vezető ajtónál fog leparkolni. Felvette a sütis dobozt a pultról, felkapta a táskáját és már sietett is ki az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése