Ne, ne hívd fel őket! – Nézett csúnyán Mike-re Knusdon nagyi. – Nem hagyom, hogy bármi is elrontsa a nászútjukat.
Hannah csodálattal nézett idős barátnőjére. Knusdon nagyit megrendítette a rossz hír, amit Mike épp az imént közölt vele, de a hangja keményen csengett.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Clara Hollenbeck. A Hollenbeck nővérek, Clara és Marguerite épp nemrég érkeztek meg a Biblia órára egy kicsit korábban, hogy segíthessenek Knudson nagyinak előkészíteni a frissítőket.
- Bob tiszteletes azonnal indulna haza, amint meghallaná a hírt. – mondta Marguerite. - Nem akarná, hogy ilyen helyzetben egyedül kelljen lenned.
- Nem vagyok egyedül. – mondta, majd szünetet tartott és Hannah azt találgatta vajon eljötte-e az ideje egy hit megerősítő beszédnek. – Itt vagy nekem te, Clara. – kinyúlt, hogy megpaskolja Clara kézfejét majd ugyanezt végrehajtotta Marguerite kezével is. – És te is, Marguerite.
Mindkét nővér büszkén feszített amiért Knudson nagyi barátjának mondhatták magukat. – De nem lesz Bob tiszteletes mérges ránk, hogy nem szóltunk neki? – vetett fel egy másik lehetőséget Clara.
- Nem látom, mi oka lenne rá. Úgyse tudna most rögtön repülőre pattanni és iderepülni. Jelenleg egy hajón van, ami Hawaii felé tart, és csak három nap múlva fog megérkezni. Nem gondolod, hogy szégyen és gyalázat lenne, ha amint kikötnének, már mehetnének is a repülőtérre, hogy hazajöjjenek?
Clara majd Marguerite is helyeslően bólintott a kérdésre. – Igazad van Knudson nagyi. – mondta Marguerite és Hannah észrevette, hogy az általában visszafogott hangon beszélő nőre is ráragadt valami Knudson nagyi határozottságából. – Ha mind összetartunk, majd csak átvészeljük a dolgokat addig, amíg a nevelde ki nem küld egy másik lelkészt. Addig is szerintem a bátyánk lelkésze, Collins tiszteletes Grey Eagle-ből beleegyezne, hogy segítsen néhány egyházi feladatban.
- Hank Collins egy igazán kedves fiatalember. – értett egyet Knudson nagyi. – Biztos vagyok benne, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. És ott van még Tom Sherman is Little Falls-ból. Bob egyszer kisegítette mikor nyaralni ment.
Mike megköszörülte a torkát, minél fogva mindenki felé fordult.
- Elnézést hölgyeim, de fel kell tennem néhány kérdést Knusdon nagyinak. - mondta.
- Természetesen fiam. – mondta majd odafordult Clara-hoz és Marguerite-hez. – Titeket bízlak meg a Bibliai tanulócsoport vezetésével. Mikor a többi hölgy megérkezik, vezessétek őket a nappaliba és mondjátok, meg hogy volt egy kis baleset a templomban majd kérdezzétek ki őket, nem e tudnak valakit, aki tudna segíteni a templom dolgaiban amíg a nevelde nem küld Bob helyére valaki mást. Ha leírjátok a neveket nekem egy listára, miután én is csatlakoztam hozzátok, majd telefonálunk párat. Én majd felteszem a kávét, hogy az is készen álljon, Hannah pedig hozott egy doboz… mik is ezek?
- Ragacsos Roppanós. Lois Thielen receptje alapján.
- Én azokat már kóstoltam, nagyon finomak. – mondta Clara majd Knudson nagyira nézett. – Hozhatunk ide is kávét és egy tányérnyit belőle, ha szeretnéd.
Knudson nagyi bólintott. – Az remek lenne, köszönöm Clara. Ti lányok mindig olyan figyelmesek vagytok.
Miután Clara és Marguerite kiment Hannah odafordult Mike-hoz. – Akarod, hogy kimenjek, hogy négyszemközt tudj beszélni Knudson nagyival?
- Felőlem maradhatsz, engem nem zavarsz.
- Engem sem. – tette hozzá Knudson nagyi. – Mellesleg így el is mondhatod Mike-nak amit te és Andrea tudtatok meg Matthew-ról. – Knudson nagyi odafordult Mike-hoz majd folytatta. – Hiányoltunk téged a vasárnapi miséről Mike. Ha ott lettél volna, találkozhattál volna Matthew-val személyesen is.
Mike láthatóan meghunyászkodó arckifejezést vett fel és Hannah már ismerte annyira, hogy tudja most vasárnap biztosan megtalálható lesz a misén.
- Mikor láttad utoljára Walters tiszteletest? – kérdezte.
- Tegnap este 9 körül, mielőtt elmentem lefeküdni. Jó éjt kívántam neki és akkor mondta, hogy valószínűleg korán fel fog kelni és átmegy az irodába, hogy tudjon dolgozni a szentbeszédén.
Hannah-t kirázta egy kicsit a hideg mikor eszébe jutott az a sok vér szétterülve a papírokon. Azon gondolkodott vajon be tudta-e fejezni a beszédét, na meg hogy számít-e ez már valamit is.
- Tudsz róla hogy Matthew tiszteletesnek lehettek-e ellenségei? – Mike feltette második kérdését.
- Nem tudok egyről sem. Kivéve… - állt meg Knudson nagyi majd a gondolataiba merült. – Meglehet, hogy volt egy kis ellenérzés benne az unokatestvére, Paul iránt. Vagy fordítva. Bár szerintem már évek óta nem látták egymást. Mikor itt éltek velem, amíg a szüleik misszionáriusként dolgoztak, Matthew és Paul elég közel került egymáshoz. Az itt tartózkodásuk vége felé Paul belekeveredett pár bajba, de azt hittük az csak holmi féltékenység miatt volt, mivel akkoriban Matthew-nak volt egy barátnője és minden idejét vele töltötte.
- Miféle baj?
- Csak kisebb csínytevések. Feltört néhány szekrényt az iskolában és emléktárgyat gyűjtött, kisebb értéktelen dolgokat. Az akkori igazgató úgy gondolta csak fel akarta hívni magára a figyelmet de Matthew úgy gondolta ez valami rosszabbnak a kezdete volt. Azt mondta Paul valamilyen bűnt követett el és börtönbe került Iowa-ba. Matthew nem tudott meg semmi pontosat mivel Paul szülei nem akartak róla beszélni, de szerinte valami rosszul elsült rablótámadás lehetett.
- Ismered Paul szüleit?
- Ismertem. Nem nagyon, de karácsonykor képeslapot küldtünk egymásnak és mindig kaptam valamit tőlük születésnapomra. Már mindketten meghaltak. Paul édesanyja hat éve halt meg, az apja pedig tavaly.
Hannah észrevette, ahogy Mike szája körül megrándultak az izmok. Csalódott volt, hogy nem tudja kikérdezni Paul szüleit. – Tehát mikor látta utoljára Matthew az unokatestvérét?
- Nem vagyok benne biztos, de a húszas éveiben talán. Tudom, hogy megpróbálta vele felvenni a kapcsolatot miután kijött a börtönből, de a magánnyomozó akit felbérelt nem talált semmit.
- Miért akarta vele felvenni a kapcsolatot?
- Hogy megmondja neki az anyja rákban haldoklik. Matthew azt mondta ezzel tartozik neki. Úgy gondolta Paul biztos látni akarja az anyját vagy levelet írni vagy ilyesmi, de végül nem tudott szólni neki.
Mike leírt pár jegyzetet a noteszébe. – Rendben. Mi van azóta, hogy Matthew Lake Éden-be jött? Volt valamilyen összetűzése a helyi lakosokkal? Veszekedés? Nézeteltérés? Esetleg valami régi sérelem még abból az időből, amikor mind a két fiú itt lakott?
- Semmi ilyesmi nem jut az eszembe. Matthew igen szeretetreméltó ember volt. Mindenkit kedvelt és akik találkoztak vele azok is őt. – Knudson nagyi abbahagyta a beszédet amikor Marguerite bejött a tálcával. – Jaj, köszönöm Marguerite, tedd csak le oda, majd Hannah tölt nekünk, nemigaz drágám?
- De, persze. – mondta Hannah, majd finoman felemelte a porceláncsészéket és öntött a kávéból majd körbeadta a süteményes tányért.
Miután elfogyasztották a kávéjukat kijelentve, hogy jó majd megették a sütiket amit kiválónak találtak, Knudson nagyi odafordult Hannah-hoz.
- Meséld el Mike-nak, hogy mit találtatok mikor felhívtátok a papneveldét, hogy információkat gyűjtsetek nekem Matthew-ról.
Mike felhúzta a szemöldökét. – Te lenyomoztad Matthew tiszteletest?
- Le én. – majd elmesélte mindazt, amit kiderítettek az erőszakos bűncselekmény áldozatául esett szerencsétlen tiszteletesről.
Miért nem mész haza? – kérdezte Lisa miután Hannah már harmadjára felejtett elédesített szárított áfonyát tenni a keksz tésztájába. – Az agyad most nem a sütés körül forog és meg egyedül is be tudom fejezni ezeket. Haza tudsz vezetni vagy hívjam fel Herb-öt hogy vigyen haza?
- Jól vagyok. – mondta Hannah annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt a helyzet magaslatán. Még mindig rosszul érezte magát Matthew tiszteletes halott látványától de ez nem akadályozta volna meg abban hogy rálépjen a pedáléra, használja a féket, vagy elvezesse sütis teherautóját a lakásáig.
Lisa észrevette Hannah arcán átfutó érzelmek játékát és aggódva összeráncolta szemöldökét. – Mi az? Nagyon szomorúnak tűnsz?
- Butaság. – mondta Hannah – Én csak antropomorfizálok.
- Felruházol élettelen tárgyakat vagy élőlényeket olyan emberi jellemzőkkel, amelyekre egyébként nem lennének képesek?
- Igen, Jacob-on gondolkodom.
Lisa egy pillanatig elveszettnek tűnt majd megkérdezte. – Ki az a Jacob?
- Pete Nunke hegyi seregélye. A parókián szállásolták el, amíg Pete fel nem épül a hátműtétéből.
- De Jacob jól van, nem? A gyilkos őt nem…
- Nem, ő jól van. – szakította félbe Lisa gondolatmenetét, hogy megnyugtassa. – De Jacob ott volt a kalitkájában, a templom irodájában mikor Matthew tiszteletest megölték. Látnia kellett mindent.
Lisát kirázta a hideg. – Ez borzasztó! De azt mondják a seregélyek nagyon okos madarak, lehet hogy be tudná azonosítani a gyilkost.
- Ja, egy rossz krimisorozatban, a tévében.
- Igazad van. – nevetett Lisa. – Gondolom Jacob szerencsés hogy madár. Ugyan mégis mit mondana, ha a tanuk padjára szólítanák? Polly szereti sütit?
Most Hannah-án volt a sor hogy kirázza a hideg, és ezt még Lisa is észrevette.
- Most meg mi a baj? – kérdezte Lisa.
- Csak eszembe jutott mi történt rögtön azután, hogy megtaláltam Matthew tiszteletes holtestét.
- És mi?
- Ott álltam, éppen Matthew testet bámulva mikor megszólalt és azt mondta „Halállal fizet, ki vétkezik.”
- Ő mondta? Úgy érted hallottad a hangját?
- Igen.
- Akkor mégsem volt halott?
- Jaj, dehogynem. Csak rá kellett néznem és tudtam. De a hangja a hátam mögül jött és egy pillanatig azt hittem valami természetfelettivel van dolgom.
- Mint egy nyugtalan lélek, akivel sok rosszat tettek és közben meghalt?
- Pontosan. De aztán megfordultam és ott találtam Jacob-ot a kalitkájában és rájöttem, valószínűleg megtanulta utánozni Matthew tiszteletes hangját. Tudtam, hogy folyamatosan tanítgatnak neki Bibliai verseket és hogy egyet meg is tanult, és hát valószínűleg pont ez volt az amit Matthew tiszteletes tanított neki.
Lisát újra kirázta a hideg. – Vagy talán… lehet, hogy akkor tanulta meg amikor Matthew tiszteletes a gyilkosának mondta el.
- Na, ez most már tényleg eléggé hátborzongató.
- Tudom. Használhatom holnap a mesedélutánon?
Hannah felnevetett. Lisa nagyon szerette elmondani a maga stílusában annak történetét, hogy hogyan találta meg Hannah a legfrissebb gyilkosság áldozatait, amit a vásárlóik már alig vártak minden alkalommal. Mire Lisa befejezte az egyszemélyes műsorát, merthogy műsor volt az a javából, Hannah fel sem ismerte magát a történetben.
- Na, használhatom? – kérlelte őt Lisa.
- Felőlem. – mondta. – Akarod, hogy elmeséljem hogyan találtam meg a testet? Vagy jobban szeretnéd a magad verzióját előadni?
- Mond. – válaszolta gyorsan Lisa majd elszaladt egy noteszért amit Hannah a szekrényben tartott és már tollal és két bögre kávéval a kezében érkezett vissza a pulthoz. – Készen állok. – mondta kinyitva a jegyzetfüzetet és beélesítve tollát. – És tűz!
- Ne mond, hogy tűz.
- Miért, lelőtték? – nézett Lisa rémülten mikor Hannah bólintott egyet. – Jaj istenem, ez szörnyű! Lehet jobb lett volna, ha megverik, megfojtják vagy valami más.
- Miért? – kérdezte Hannah összezavarodva Lisa gondolatmenetén.
- A sportlövészet megint kereszttűzbe fog kerülni, ha megtudják hogy Matthew tiszteletest lelőtték. A politikusok már így is be akarják tiltani a fegyverhasználatot, legközelebb meg már a kések, kalapácsok és a párnák is illegálisnak lesznek kikiáltva.
- Sajnálom Lisa. – érzett együtt vele Hannah mivel tudta, hogy Lisa és Herb nagyon szeretik a sportlövészetet.
- Hát én is. Herb és én nagyon szeretjük az agyaggalamb lövészetet, azt mondja, nekem már nagyon jó megy. Aztán néha még vadnyugati szerelésbe is be szoktunk öltözni mikor cowboy lövészetre megyünk. Ha betiltják a fegyvereinket, megehetünk helyette…. mehetünk…bowlingozni!
Hannah nagyon közel állt, hogy elnevesse magát, de végül csak sikerült visszafogni azt. Lisa úgy köpte ki a bowling szót, mint Hannah és a testvérei régen az udvarukon a dinnyemag köpő versenyeiken. – Csak óvatosan Lisa. Alice Vogel nem szívesen hallaná, hogy így beszélsz és ő az egyik legjobb vevőnk.
- Igazad van. – hunyászkodott meg egy kicsit Lisa. Nincs semmi baj a bowlinggal, sokan szeretnek tekézni. Alice pedig remek munkát végez a csapat irányításában lent Ally Tekebárjában. De ezerszer jobban szeretek lőni, mint tekézni. Csak gondolj bele Hannah, egy tekegolyóval is simán meg lehet valakit ölni!
Hannah látta Lisán hogy megint kezdi felizgatni magát, úgyhogy küldött felé egy megnyugtató mosolyt. – Elég valószínűtlen hogy a közeljövőben betiltanák nálunk Minnesota-ban a fegyvereket. Vadásznunk kell ahhoz, hogy megakadályozzunk a szarvasok túlszaporodását, ráadásul az ország minden pontjáról járnak ide az emberek horgászi meg vadászni. A turista pénz hangosan beszél ám. Serkentik a városok gazdaságát egész Minnesota területén. Aztán még ott vannak kijjebb a gazdaságok, a farmereknek is meg kell valahogy védeniük a megélhetésüket a ragadozók ellen.
- Így van és a farmereknek ráadásul néha még mérföldeket is menniük kell a legközelebbi szomszédig, ez nagyon megterhelő, főleg télen. Emlékszel mikor Arnie Carson elesett és eltörte a bokáját a legutóbbi hóviharban, abban ami még a telefonvezetékeket is megrongálta?!.
- Emlékszem.
- Arnie még ráállni sem tudott, Sadie pedig nem tudta őt egymaga bevinni.
- Hát ezt megértem. Arnie elég nagydarab fickó, Sadie pedig elég kicsike.
- Ezért ment vissza a házba, fogta Arnie puskáját és háromszor elsütötte egy hóbuckáról. Ez volt a jel, amit még régebben dolgoztak ki a szomszédokkal együtt. A puska hangját messzire is jól lehetett hallani és így tudatta másokkal, hogy segítségre van szüksége.
- Ez nagyon okos.
- Az bizony. És ez azt is bizonyítja, hogy a puskákat másra is lehet használni nem csak fegyvernek. Remélem igazad lesz a Minnesota-i szavazókkal kapcsolatban Hannah. Nem akarom elveszíteni azt az új puskát, amit Herb ajándékozott nekem az esküvőnkön.
- Hát ez egy úgy értelmezése a tűzről pattant menyecskének.
- Igen tudom, mindenki ezzel a viccel jön. – mondta Lisa mosolyogva, majd felvette tollát. – Na és most mondj egy szépen mindent pontosan attól a ponttól, amikor Knudson nagyi elküldött téged a templom irodájába hogy összeszedd Matthew tiszteletest az ebédhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése