Ördögi csábítás és gyilkosság - 21. fejezet

21. fejezet

Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. – Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom, csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. – Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.



- Tudod, láttam ám őt.
Hannah pontosan tudta ki az az ő, akiről Michelle beszélt. – Mi a véleményed róla?
- Minden, amit felsoroltál és még egy valami. Tiszta kamu.
- Micsoda?
- Ő egy csaló. – ismételte meg Michelle. – Valami nagyon nem stimmel vele. Senki sem ilyen édes és tökéletes. Olyan, mint egy… doki baba.
Hannah össze volt zavarodva. Soha nem hallott még doki babákról. – Mi az a doki baba?
- Biztos láttad már azokat a karrier babákat, amiket az anyukák vesznek a lányaiknak. Asztronauta nő, tanárnő, ügyvédnő, doktornő. Biztos, hogy van egy fogorvosnő baba is, ami pont úgy néz ki, mint Bev doki.
- Nem hiszed, hogy igazából doktor lenne?
- Nem arról van szó. Az biztos, hogy orvos csak valamilyen más színjátékot is űz. Ő pedig színészkedik. Egy kilométerről felismerem az ilyen embert Hannah. Eljátssza hogy kedves, meg aranyos, meg mindenki barátja, de beül teljesen más. Bárcsak tudnám, mire készül.
Hannah hosszan elgondolkodott ezen. Talán Michelle-nek igaza van. Mikor megfigyelte Bev dokit a szülinapi bulin, olyan érzése támadt mintha az egész egy kicsit hamis lenne.
- Na? Szerinted nincs igazam? – kérdezte Michelle.
- De. Nekem is hasonló érzéseim támadtak vele kapcsolatban, de azt hittem ez csak féltékenység.
- Neked semmire sem kell féltékenynek lenned. Te sokkal jobb ember, vagy mint ő!
Hannah odasétált és megölelte húgát. A Swensen család általában nem mutatta ki az érzéseit ilyen formában, de Michelle megérdemelte ezt az ölelést. – Mit szeretnél vacsorára?
- Vörös húst. Elviszlek téged a Sarki Vendéglőbe egy Dupla Burgerre.  Bevállaltam a múlthéten pár plusz órát, szóval most van egy kis pénzem.
- De attól még nem kell rám költened.
- Nem rád költöm, hanem ránk. Mellesleg mióta Knudson nagyi megemlítette, hogy marhapörköltet fog csinálni Matthew tiszteletesnek vacsorára, eléggé megéheztem a vörös húsra.
Természetesen nem mentek egyből a Sarki Vendéglőbe, legalábbis azután nem, hogy Hannah elmondta, ő felismerte azt a női hangot, akiről Knudson nagyi azt hitte Paul egyik hívője lehetett.
- Alice Vogel? – lepődött meg Michelle. – Miért találkozott ő Paul-al?
- Nem Paul-al találkozott. Alice azt hitte Matthew Walters-el találkozik. Anno, középiskolában randizgattak és azt pletykálják, még mindig érez iránta valamit.
- Érdekes. És te azt gondolod, hogy ő ott volt vele vasárnap este az irodában?
- Ez a sejtésem. Knight doki azt mondta a gyilkosság éjfél és hajnali kettő között történt, tehát Alice nem gyanúsított, ha még tizenkettő előtt elment az irodából. Még az is lehet, hogy látta Paul gyilkosát miközben kijött a templomból.
- Álljunk meg a tekepályánál és beszéljünk vele, úton a Sarki Vendéglő felé. – mondta Michelle. – Látni akarom a reakcióját, amikor elmondod neki, hogy Matthew tiszteletes igazából Paul volt.
Hannah hozott sütit. Hannah mindig hoz sütit. – Kész vagy? – kérdezte Michelle-t a tekepálya bejáratához vezető uton.
- Kész vagyok. Milyen sütiket hoztál?
- Diós Roppancsokat. Alice imádja őket.
- Ahogy én is. JoAnn Hecht receptje, ugye?
- Igen.
- Hová ment miután abbahagyta Sally-nél a munkát?
- Kaliforniába költözött és megnyitotta a saját vállalkozását. Bárcsak még mindig itt lenne. Akkor ő csinálhatná anya könyvbemutató buliján a felszolgálást én meg szórakozhatnék egy kicsit.
Ahogy Hannah kinyitotta az ajtót egy meleg levegő hullám, az élénk beszélgetések és a frissen sült pattogatott kukorica illata csapta őket meg üdvözlésképpen.
Csak egy pillantás elég volt a játékosokra, akik elfoglalták az összes pályát és Hannah tudta, hogy a Ligák Csatája nagy hévvel folyik. Nem sok mindent lehetett csinálni februárban, Minnesotában. A szabadtéri szórakozás lekorlátozódott a szánkózásra, jégkorcsolyára és a jéghorgászatra, de egy olyan hideg napon, mint a mai ezeket senki sem akarta megkockáztatni. E helyett inkább mindenki akit Hannah csak ismert úgy nézett ki a tekézést választotta. A Ligák Csatája elég szórakoztató tudott lenni, főleg hogy egyik ligához sem kellett feltétlenül csatlakozni. Elég volt, ha csak beálltál egy csoportba vagy összeszedtél pár barátot és már részt is lehetett venni a versenyen. Ha vesztett a csapatod, kiestél, de ha nyert, akkor továbbmehettél és a következő csapattal kellett vetélkedni. Amelyik csapat pedig megnyerte az egész versenyt, ők kaptak egy a nyerés dátumával ellátott baseball sapkát. Ezzel aztán henceghettek utána.
Jó páran a mai napi versenyen részvevők közül is már nyerhettek a múltban, mivel Hannah észrevette, hogy Cyril Murphy egy zöldet, Digger Gibson pedig egy narancssárga sapkát hordott.
- Alice a frissítők pultja mögött van. – mondta Michelle, odakormányozva Hannah-t. – Integetett nekünk, amikor beléptünk. Mit fogsz tőle kérdezni?
- Rávezető kérdéseket. Amiktől megered a nyelve.
- Mint például?
Hannah vállat vont. – Nem tudom, de ne aggódj. Majd kitalálok valamit, amíg odaérünk.
Gus York éppen sorban állt, arra várva, hogy Alice öntsön neki egy pohár sört. Hannah észrevette, hogy Alice átöntötte az üveg tartalmát egy nagy eldobható papírpohárba mielőtt odaadta volna azt a férfinak. Legutóbb mikor tekézett, ami már vagy hat hónapja lehetett, Alice csak simán odaadta nekik az üveget. Lehet, hogy túl sok incidens történt a törött üvegek jóvoltából.
Miután beszéltek pár szó Gus-szal, ő pedig távozott, Hannah odafordult ahhoz a személyhez, akihez eredetileg is jött.
- Szia, Alice! – mondta átnyújtva a sütiket. Ezek itt Diós Roppancsok, Lisa mondta, hogy szereted őket.
- Jaj, nagyon is! A karácsonyra emlékeztetnek.
Hannah meglepődött. – Tényleg?
- Szerintem a szerecsendió miatt lehet. – magyarázta Alice. – Mindig reszelek egy kis diót a tojáslikőrömre a karácsonyi szezon alatt.
- Így már érthető. – mondta Hannah lehuppanva az egyik székre a pult előtt, majd mutatva Michelle-nek hogy tegye ugyanazt ő is. – Ismered a legfiatalabb húgomat Michelle-t, ugye?
- Persze hogy ismerem. Szia Michelle. Hogy megy a főiskola?
- Nagyon jól, köszönöm. Van pár szabad napom, úgyhogy hazajöttem segíteni Hannah-nak. Nagyon elfoglalt ezen a héten.
- Gondoltam, hogy az. – Alice odafordult Hannah-hoz. – Megpróbálod majd elkapni Matthew gyilkosát?
- Hát… - hárított Hannah. – Általában az ilyen eseteket inkább a hivatalos bűnüldözőkre szoktam hagyni, de Knudson nagyi megkért, hogy derítsek ki, amit csak tudok.
- Én is így gondoltam. Hát, te már olyan öt órával Mike és Lonnie előtt jársz. Ők csak vacsoraidő körül jöttek ide kérdezősködni. – sóhajtott Alice és ő is leült a saját székére a pult mögött. – Mond meg az igazat Hannah, még mindig én vagyok az elsőszámú gyanúsítottad?
- Már nem. Úgy egy órával azután, hogy Norman és én elmentünk töröltelek a listáról. – Hannah elhallgatott és várta Alice válaszát.
Alice kicsit meglepettnek látszott, majd elmosolyodott. – Ettől most sokkal jobban érzem magam. Hogy tisztáztál?
- Knight doki megadta a gyilkosság időpontját, amit éjfél és hajnali kettő közé tett. Te pedig már fél tizenkettőkor távoztál az irodából.
Ahogy a két Swensen testvér figyelt, jelzőfényszerű piros foltok jelentek meg Alice arcán. – Ezt meg honnan tudod? – kérdezte.
- Jacob mondta el. Emlékszel arra a hegyi seregélyre, ami a könyvespolc tetején egy kalitkában ült?
- Igen. De… - Alice hirtelen abbahagyta a beszédet, ráeszmélve hogy most árulta el, a gyilkosság napján tényleg ott volt a templom irodájában, elkotyogva valami olyat, amit valószínűleg nem állt szándékában megosztani.
Hannah csendben ült, ahogy Michelle is. Mind a ketten arra vártak hogy Alice folytassa a mondandóját.
- Ez nem az, aminek látszik. Úgy értem… csak látnom kellett és megbizonyosodni afelől hogy ő… szeret-e még, tudod? Csak a kíváncsiság hajtott, ennyi.
- És? Érzett még valamit irántad? – kérdezte Hannah.
- Igen. Teljesen olyan volt, mint a régi Matthew, még középiskolából. Még azt is elmagyarázta, miért nem látogatott meg azelőtt, hogy elment a városból. Azt mondta képtelen volt szembenézni velem, mert tudta, hogy ha eljön, valami butaságot csinált volna. Megkért volna, hogy szökjek el vele és házasodjunk össze, vagy telepedjünk le itt Lake Édenben és akkor visszautasította volna a Concordia Főiskola ajánlatát is. Azt mondta, írt egy levelet, amiben ugyanezeket elmagyarázta és megkért tudnék-e várni rá, hogy elvégezze a főiskolát és felszenteljék lelkésznek, hogy utána nyugodtan összeházasodhassunk.
- De te soha nem kaptad meg a levelet. – mondta Michelle sóhajtva.
- Pontosan. Az apám eldugta előlem. Nem akarta, hogy összeházasodjunk Matthew-val és elmenjek Lake Édenből. Azt akarta, hogy itt maradjak és segítsek neki üzemeltetni a tekepályát.
- Elhitted amit Matthew mondott? – kérdezte Hannah.
- Hát persze. Ő olyan… - állt meg Alice letörölve egy könnycseppet a kézfejével. – Ő olyan kedves, édes és figyelmes volt, pontosan olyan, mint annyi évvel ezelőtt. Még azt is mondta, hogy csodálatosan nézek ki, és akkor hívott el hétfőre vacsorázni. Talán semmi nem lett volna belőle. Talán miután befejezte volna Bob tiszteletes helyettesítését, újra elváltak volna az útjaink. De nem tudom megállni, hogy ne gondoljak rá, mi lett volna ha… - Alice hangja elfátyolosodott és a könnycseppek elkezdtek végigfolyni az arcán.
- Tessék. – mondta Hannah kihúzva pár papír zsebkendőt a pulton álló tartóból, majd azokat átnyújtotta Alice-nek. – Szedd össze magad, Alice, ugyanis vagy egy hírem a számodra, ami mindent meg fog változtatni.
Alice könnyes szemekkel felnézett. – Mi az?
- Matthew életben van. Az a tiszteletes, akivel te találkoztál az irodában nem is volt tiszteletes. Matthew unokatestvére, Paul volt az.
Egy pillanatig Alice csak hallgatott, majd elkezdte rázni a fejét. – Nem. – mondta. – Nem, ő nem lehetett Paul. Tudom, hogy nem Paul volt. Paul-t ismertem. Nagyon hasonlítottak, az igaz, de teljesen mások voltak. Paul nem volt kedves. Tudtam volna, ha vele találkozom!
- Matthew most itt van. – mondta neki Michelle. – Ma reggel vezetett idáig Wisconsin-ból rögtön az után, hogy halott a gyilkosságáról itt Lake Éden-ben.
- Matthew ma délután azonosította az áldozatot, mint Paul. – mondta neki Hannah.
- De… - Alice nyelt egy nagyot. – Annyira biztos voltam. Soha nem kételkedtem abban, hogy Matthew volt. Most meg azt mondjátok Paul volt az. – Alice kivett egy másik papír zsebkendőt és megtörölte újra a szemét. – Ezt nem tudom elhinni.
- El akarsz menni, meglátogatni az igazi Matthew tiszteletest? – kérdezte őt Michelle. – Én be tudok ide állni addig helyetted.
Alice megrázta a fejét. – Nem! Mára ennyi elég volt. Én nem hiszem… hogy még többet fel tudnék dolgozni a mai nap folyamán. Talán holnap. Vagy azután. Nekem… csak szükségem van időre, hogy tisztázzak magamban mindent.
- Ez csak természetes. – mondta megértően Hannah, majd leszállt a székről és mutatta Michelle-nek hogy kövesse őt. – Mi megértjük Alice. Ez az egész dolog elég megrázó lehetett. Már csak két dolgot szeretnék tőled kérdezni, és nagyon nagy segítségemre lenne, ha tudnál rájuk válaszolni.
- Persze… tudok. – nézték, ahogy Alice kiegyenesedik és láthatóan összeszedi magát. – Mi az első kérdés Hannah?
- Amikor elhagytad a templomot vasárnap este, láttál ott valakit, valakit, aki éppen arra várt hogy bemehessen, valakit aki kint parkolt vagy esetleg az utcán, netán gyalog jött?
Alice megrázta a fejét. – Senki nem volt arra, körbenéztem. Nem igazán akartam, hogy valaki is meglásson. Csak ugye Matthew és én régebben jártunk és az emberek még mindig azt hiszik, hogy nem tudtam magam túltenni rajta. Nem Hannah, senki nem volt még a közelébe sem a templomnak rajtam kívül.
- Ez segített, köszönöm Alice. A második kérdés pedig Paul-al kapcsolatos. Voltak Paul-nak barátai, amíg idejárt a Jordan Gimibe?
- Csak egyre tudok gondolni. Természetesen Matthew volt a legjobb barátja. Amikor először idekerültek mindig együtt voltak, de később Matthew és én elkezdünk járni Paul pedig összebarátkozott egy Lenny Peske nevű fiúval.
- Az Arany Sas csaposával? - kérdezte tőle Michelle.
- Igen. Nevezhetnénk őket bűntársaknak is. Paul és Lenny elég sok rossz dolgot csináltak együtt. Feltörték a szekrényeket és undorító dolgokat csináltak azokkal a tanárokkal, akiket nem szerettek.
- Köszönjük Alice. – mondta gyorsan Hannah. Látta, hogy Alice mennyire megrendült és most egyedüllétre volt szüksége. – Hívj, ha bármire szükséged van.  Megvan a telefonszámom, ugye?
- Igen. Még délután megadtad.
- Itt van az enyém is. – mondta Michelle, majd kihúzott egy kártyát a táskájából, és átadta Alice-nek. – Hannah néha elfelejti feltölteni az övét.
- Én is. – mondta Alice halvány mosolyt küldve Hannah felé. Aztán ő is feltett egy kérdést. – Mike tudja, hogy Paul volt a gyilkosság áldozata?
- Most már igen. Az igazi Matthew tiszteletes bement a rendőrségre ma délután és beszámolt nekik róla.
- Akkor valószínűleg még ma este visszajönnek újabb kérdéseket feltenni. Lehet, hogy megkérem az egyik tekézőt, hogy vezesse le a versenyt, majd zárja be nekem a helyet miután vége. Digger is itt van és ő elég megbízható. Ő vette át a helyem vasárnap is, amíg vissza nem értem 11:40-re. Nála is leellenőrizhetitek az időt.
- Köszi. – mondta Hannah.
- Utálom, hogy már megint ellógok, de muszáj összeszednem mielőtt a rendőrség újabb kérdéseket tesz fel.
- Ne felejtsd el, hogy van alibid. – emlékeztette őt Hannah.
- Igen, de Mike vajon tud róla?
- Még nem. – ismerte be Hannah. – Elmondom neki, ha legközelebb találkozok vele, de nem hiszem, hogy az még ma lesz. Természetesen azt sem tudja, hogy te ott voltál a templom irodájában. Erről mi is csak pár órája tudunk.
- Rendben. Én most hazamegyek, felveszem a kedvenc régi köntösömet és megnézek egy filmet a kutyáimmal. Megeszem az összes sütit, amit hoztál és talán még le is öblítem pár pohár sörrel. Nem fogok se a kopogásra sem a telefonra válaszolni bárki legyen is az. Még neked se Hannah.
- Nekem jó. Én nem foglak hívni. Minden kérdésemre válaszoltál, ami csak eszembe jutott. Most menj csak haza és pihenj. Elég hosszú érzelmi hullámvasúton mentél keresztül.
Alice elgondolkodott ezen egy kicsit. – Igazad van. Olyan volt ez, mint egy hullámvasút és én mindig rosszul leszek a hullámvasutakon. De szerintem most minden rendben lesz. – Lenyúlt, hogy felvegye a zacskó sütit amit Hannah hozott, majd feltartotta. – Ez alkalommal nem fogom őket elhagyni.
Hannah és Michelle elkezdett nevetni. Nem volt igazán vicces a dolog, de Hannah örült, hogy Alice legalább annyira összeszedte már magát, hogy megpróbálkozzon valami viccessel.
- Gyere velem és akkor Digger-rel is tudsz beszélni. – hívta Alice. – Kérdezd meg tőle hogy mikorra értem vissza vasárnap este és ő majd megerősíti. Én pedig majd megkérem, hogy helyettesítsen engem ma este.
Alice mutatta az utat egészen a hármas pálya vonala mögött ülő tekézőkig. Hannah észrevette, hogy Digger is ott volt egy élénk lila pulóverben, amin a csapata neve díszelgett; Szerencsés Testek.
- Ez egy nagyon rossz szóvicc. – szólalt meg Michelle. – Főleg egy temetkezési vállalkozótól.
- Tudom. Digger-nek több humorérzéke van, mint gondolnád. – Alice megállt éppen mielőtt odaért Digger-hez, majd visszafordult Hannah-hoz. – Kérlek Hannah, ne találj több hullát. Ha még több gyilkosságba keveredem bele, nemsokára fel kell vennem Digger-t a bérlistánkra.