Sziasztok!
Amint látjátok végre ez a nap is elérkezett és sikerült befejeznem a könyv fordítását. Már csak a recepteket kell lefordítanom és akkor teljesen kész is leszek.
Amint azzal is megvagyok, fel fogom tölteni az egész könyvet egyben pdf formátumban.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kitartott ilyen hosszú ideig és türelmesen várta a fordításaimat.
Üdv.: Brigi
2018. november 11., vasárnap
2018. november 10., szombat
Ördögi csábítás és gyilkosság - 31. fejezet (VÉGE)
31. fejezet
A könyvbemutató bulinak már majdnem vége volt, amikor Norman megérkezett. Egyenesen Hannah-hoz ment és beállt a sorba, megvárva míg Hannah kiszolgál mindenkit.
- Beszélhetnénk pár percet négyszemközt? – kérdezte.
Hannah csak egy pillantást vetett a megviselt ábrázatára és agya rögtön figyelmeztető jeleket kezdett küldeni. Valami nagyon nem stimmelt. Már érezte egy ideje, de most már biztosan tudta. Norman valami nagyon nagy bajban lehet.
- Menjünk ide hátra. – mondta Hannah, majd jelezte Lisa-nak, hogy vegye át a standot és kivette Marge könyvtár kulcsát a köténye zsebéből. Oda vezette Norman-t egy kisebb szobához, amit Marge irodaként használt és kinyitotta az ajtót.
Volt két szék a fal mellett, amikről Hannah elpakolta a könyveket és az újságokat. – Ülj le Norman. – mondta Hannah leülve az egyik székre miközben rámutatott a másikra.
- Én… nem tudom hogyan mondjam el ezt neked Hannah. – kezdte Norman, de meg kellett állnia, hogy megköszörülje a torkát.
- Nem lehet olyan rossz. – mondta Hannah, kieröltetve egy mosolyt, habár nagyon jól tudta, hogy lehet az a hír nagyon is rossz. – Csak mond el.
- Találnom kell egy új otthont Bujcinak. – nyelt egy nagyot Norman és Hannah észrevette, hogy remeg a hangja. – Allergiás a macskákra.
- Ki allergiás? – bukott ki Hannah-ból a kérdés. Ez csak még szánalmasabbá tette Norman arckifejezését, amitől Hannah azt kívánta, bárcsak ne tette volna fel a kérdést.
- Bev. – válaszolta Norman.
A név úgy lengett közöttük, mint egy kalózzászló, rajta halálfejjel meg csontokkal, szörnyű figyelmeztetésképpen, káoszt és halált ígérve a nyílt tengeren. A csönd már-már végtelennek tűnt, amíg Hannah végre meg nem törte azt.
- Bev doki. – mondta Hannah egy kisebb bólintással.
- Igen.
Hannah látta Norman szemében az árulkodó kis fényt és tudta, hogy már nagyon közel áll a síráshoz. Norman legalább annyira szerette Bujcit, mint ő Mosé-t. – Nem tudod csak addig áthozni hozzám őt, amíg Bev nálad van?
- Nem, az nem működne. Nálad lehetne legalább addig, amíg nem találok neki egy új… gazdát, aki szereti és otthont ad neki?
- Nem kell senki mást keresned. – mondta gyorsan Hannah, kinyúlva, hogy megfogja a férfi kezét. – Nem, amíg én itt vagyok. Mosé nagyon szereti őt, ahogy én is. Jól el lesznek együtt, amíg én dolgozom.
- Jaj Hannah! Az tökéletes lenne! Nem tudod, ez mennyit jelent nekem! Te annyira jó ember vagy és én… annyira szeretlek!
Nagyon szeretsz, de azért feladod a szeretett háziállatodat Bev dokiért? Hannah agya rögtön a lényegre tért, de nem akart semmit mondani. Talán van valami ésszerű magyarázat a dologra, de amíg nem kérdezi meg, nem fogja megtudni. – Nem értem Norman. Miért kell feladnod Bujcit? Miért nem tudsz te átmenni Bev-hez, Bujci meg maradhatna veled otthon?
- Mert… - Norman megint megállt és a fájdalom kifejezése ült ki az arcára. – Mert, Bev hozzám költözik. – Megint szünetet tartott, hogy több kisebb lélegzetet tudjon venni. – Nem akartam elmondani neked Hannah, de nem találok másik kiutat ebből… el kell vennem Bev-et.
Hannah értetlenül bámúlt Norman-re miközben ő szomorú arcal nézett vissza rá. Így maradtak egy ideig, ami több órának tűnt, majd Hannah megszólalt.
- El kell venned?
- Igen, Bev ultimátumot adott nekem. Ha nem veszem el, nem hagyja majd, hogy része legyek Diana életének.
Várjunk egy kicsit! Mi a fene történik itt? Kérdezte Hannah agya, de el sem tudott kezdeni válaszolni. Úgy érezte magát, mint egy színésznő, akit épp most küldtek ki egy teltház elé, úgy hogy soha nem is olvasta a forgatókönyvet. – Ki az a Diana? – tette fel végre a kérdést.
Norman sóhajtott egy nagyot. – Bev terhes volt, amikor felbontotta az eljegyzésünket és úgy döntött, hogy nem mondja el nekem. Diana a lányom.
A könyvbemutató bulinak már majdnem vége volt, amikor Norman megérkezett. Egyenesen Hannah-hoz ment és beállt a sorba, megvárva míg Hannah kiszolgál mindenkit.
- Beszélhetnénk pár percet négyszemközt? – kérdezte.
Hannah csak egy pillantást vetett a megviselt ábrázatára és agya rögtön figyelmeztető jeleket kezdett küldeni. Valami nagyon nem stimmelt. Már érezte egy ideje, de most már biztosan tudta. Norman valami nagyon nagy bajban lehet.
- Menjünk ide hátra. – mondta Hannah, majd jelezte Lisa-nak, hogy vegye át a standot és kivette Marge könyvtár kulcsát a köténye zsebéből. Oda vezette Norman-t egy kisebb szobához, amit Marge irodaként használt és kinyitotta az ajtót.
Volt két szék a fal mellett, amikről Hannah elpakolta a könyveket és az újságokat. – Ülj le Norman. – mondta Hannah leülve az egyik székre miközben rámutatott a másikra.
- Én… nem tudom hogyan mondjam el ezt neked Hannah. – kezdte Norman, de meg kellett állnia, hogy megköszörülje a torkát.
- Nem lehet olyan rossz. – mondta Hannah, kieröltetve egy mosolyt, habár nagyon jól tudta, hogy lehet az a hír nagyon is rossz. – Csak mond el.
- Találnom kell egy új otthont Bujcinak. – nyelt egy nagyot Norman és Hannah észrevette, hogy remeg a hangja. – Allergiás a macskákra.
- Ki allergiás? – bukott ki Hannah-ból a kérdés. Ez csak még szánalmasabbá tette Norman arckifejezését, amitől Hannah azt kívánta, bárcsak ne tette volna fel a kérdést.
- Bev. – válaszolta Norman.
A név úgy lengett közöttük, mint egy kalózzászló, rajta halálfejjel meg csontokkal, szörnyű figyelmeztetésképpen, káoszt és halált ígérve a nyílt tengeren. A csönd már-már végtelennek tűnt, amíg Hannah végre meg nem törte azt.
- Bev doki. – mondta Hannah egy kisebb bólintással.
- Igen.
Hannah látta Norman szemében az árulkodó kis fényt és tudta, hogy már nagyon közel áll a síráshoz. Norman legalább annyira szerette Bujcit, mint ő Mosé-t. – Nem tudod csak addig áthozni hozzám őt, amíg Bev nálad van?
- Nem, az nem működne. Nálad lehetne legalább addig, amíg nem találok neki egy új… gazdát, aki szereti és otthont ad neki?
- Nem kell senki mást keresned. – mondta gyorsan Hannah, kinyúlva, hogy megfogja a férfi kezét. – Nem, amíg én itt vagyok. Mosé nagyon szereti őt, ahogy én is. Jól el lesznek együtt, amíg én dolgozom.
- Jaj Hannah! Az tökéletes lenne! Nem tudod, ez mennyit jelent nekem! Te annyira jó ember vagy és én… annyira szeretlek!
Nagyon szeretsz, de azért feladod a szeretett háziállatodat Bev dokiért? Hannah agya rögtön a lényegre tért, de nem akart semmit mondani. Talán van valami ésszerű magyarázat a dologra, de amíg nem kérdezi meg, nem fogja megtudni. – Nem értem Norman. Miért kell feladnod Bujcit? Miért nem tudsz te átmenni Bev-hez, Bujci meg maradhatna veled otthon?
- Mert… - Norman megint megállt és a fájdalom kifejezése ült ki az arcára. – Mert, Bev hozzám költözik. – Megint szünetet tartott, hogy több kisebb lélegzetet tudjon venni. – Nem akartam elmondani neked Hannah, de nem találok másik kiutat ebből… el kell vennem Bev-et.
Hannah értetlenül bámúlt Norman-re miközben ő szomorú arcal nézett vissza rá. Így maradtak egy ideig, ami több órának tűnt, majd Hannah megszólalt.
- El kell venned?
- Igen, Bev ultimátumot adott nekem. Ha nem veszem el, nem hagyja majd, hogy része legyek Diana életének.
Várjunk egy kicsit! Mi a fene történik itt? Kérdezte Hannah agya, de el sem tudott kezdeni válaszolni. Úgy érezte magát, mint egy színésznő, akit épp most küldtek ki egy teltház elé, úgy hogy soha nem is olvasta a forgatókönyvet. – Ki az a Diana? – tette fel végre a kérdést.
Norman sóhajtott egy nagyot. – Bev terhes volt, amikor felbontotta az eljegyzésünket és úgy döntött, hogy nem mondja el nekem. Diana a lányom.
Ördögi csábítás és gyilkosság - 30. fejezet
30. fejezet
- Húha! Micsoda lakoma! – állapította meg Mike, elvéve a felé nyújtott kávét és folyamatosan szemezve a Lake Éden-i Közösségi Könyvtár távolabbi fala mentén felállított büféasztalok süteményeivel. – Hány féle édesség van itt?
- Körübelül egy tucat, beleértve Knudson nagyi három Ördögi Csábítás tortáit.
- Miért van ilyen sok? – kérdezte Mike megpaskolva Hannah karját. – Nem mintha panaszkodnék.
Hannah megvonta a vállát. – Anyánk folyamatosan meggondolta magát, ezért Lisa és én mindenből csináltunk egy kicsit amit csak megemlített.
- Hát, úgy néz ki az emberek máris megtámadták őket. Jobb lesz ha sietek mielőtt még minden eltűnik.
- Ne aggódj, - mondta neki Hannah felemelve a mellettük lévő asztalt letakaró abroszt, így felfedve a sütisdobozokat. – Bőven van elég ételünk, hogy Lake Éden összes férfiját, asszonyát és gyerekét jóllakkassuk.
- Húha! Micsoda lakoma! – állapította meg Mike, elvéve a felé nyújtott kávét és folyamatosan szemezve a Lake Éden-i Közösségi Könyvtár távolabbi fala mentén felállított büféasztalok süteményeivel. – Hány féle édesség van itt?
- Körübelül egy tucat, beleértve Knudson nagyi három Ördögi Csábítás tortáit.
- Miért van ilyen sok? – kérdezte Mike megpaskolva Hannah karját. – Nem mintha panaszkodnék.
Hannah megvonta a vállát. – Anyánk folyamatosan meggondolta magát, ezért Lisa és én mindenből csináltunk egy kicsit amit csak megemlített.
- Hát, úgy néz ki az emberek máris megtámadták őket. Jobb lesz ha sietek mielőtt még minden eltűnik.
- Ne aggódj, - mondta neki Hannah felemelve a mellettük lévő asztalt letakaró abroszt, így felfedve a sütisdobozokat. – Bőven van elég ételünk, hogy Lake Éden összes férfiját, asszonyát és gyerekét jóllakkassuk.
2018. augusztus 28., kedd
Ördögi csábítás és gyilkosság - 29. fejezet
29. fejezet
Egy huszonkettes félautomata volt. Hannah onnan tudta, hogy Lisa és Herb fegyverkészletében is volt egy ilyen és azt használta, amikor célba lövészetet tartottak. Emellett abban is majdnem biztos volt, hogy ez a hiányzó gyilkos fegyver.
- Mit keresel idefent? – szegezte neki a kérdést Paul.
- Ugyanazt, amit te is. Knudson nagyi meglátta, amint a könyveken állva kerestél valamit a templom irodájában. Kitaláltam, hogy azt keresheted amit az igazi Matthew tiszteletes elrejtett.
- Adjunk a hölgynek egy jelest. – mondta Paul gúnyosan. – Nézzük jól értem e. Elkezdtél keresni valamit, abban a reményben, hogy előbb találod meg mint én és még fel is fogod ismerni azt a valamit?
- Pontosan. – mondta Hannah egyet előre lépve, ami Paul-t hátrálásra késztette.
- Még egy lépés és halott vagy! – fenyegette.
Egy huszonkettes félautomata volt. Hannah onnan tudta, hogy Lisa és Herb fegyverkészletében is volt egy ilyen és azt használta, amikor célba lövészetet tartottak. Emellett abban is majdnem biztos volt, hogy ez a hiányzó gyilkos fegyver.
- Mit keresel idefent? – szegezte neki a kérdést Paul.
- Ugyanazt, amit te is. Knudson nagyi meglátta, amint a könyveken állva kerestél valamit a templom irodájában. Kitaláltam, hogy azt keresheted amit az igazi Matthew tiszteletes elrejtett.
- Adjunk a hölgynek egy jelest. – mondta Paul gúnyosan. – Nézzük jól értem e. Elkezdtél keresni valamit, abban a reményben, hogy előbb találod meg mint én és még fel is fogod ismerni azt a valamit?
- Pontosan. – mondta Hannah egyet előre lépve, ami Paul-t hátrálásra késztette.
- Még egy lépés és halott vagy! – fenyegette.
2018. augusztus 5., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 28. fejezet
28. fejezet
Elég nehéz úgy kutatnia az embernek valami után, ha azt sem tudja mi az amit keres. Hannah mindössze annyit tudott, hogy Knudson nagyi meglátta Paul-t, Matthew-t vagy akárki legyen is ő, amint keres valamit a templom irodájában. Már csak abban reménykedett, hogy még nem találta meg azt a valamit és ő majd előtte rábukkan.
Semmi nem volt a magas könyvespolcon. Hannah benézett mindegy egyes könyv mögé az összes polcon. Még ki is nyitogatta őket egyenként, nem-e üreges az egyik, ami jó rejtekhely lenne.
Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! Ezt mondta Jacob az áll Matthew tiszteletes hangján. De most Knudson nagyi úgy gondolja, az mégsem az ál Matthew tiszteletes volt, hanem az igazi és ez a második férfi, aki Matthew-nak adja ki magát az ál, méghozzá nem más, mint Matthew unokatestvére Paul.
Elég nehéz úgy kutatnia az embernek valami után, ha azt sem tudja mi az amit keres. Hannah mindössze annyit tudott, hogy Knudson nagyi meglátta Paul-t, Matthew-t vagy akárki legyen is ő, amint keres valamit a templom irodájában. Már csak abban reménykedett, hogy még nem találta meg azt a valamit és ő majd előtte rábukkan.
Semmi nem volt a magas könyvespolcon. Hannah benézett mindegy egyes könyv mögé az összes polcon. Még ki is nyitogatta őket egyenként, nem-e üreges az egyik, ami jó rejtekhely lenne.
Tudom, hogy miért vagy itt, de nem fogod megtalálni! Ezt mondta Jacob az áll Matthew tiszteletes hangján. De most Knudson nagyi úgy gondolja, az mégsem az ál Matthew tiszteletes volt, hanem az igazi és ez a második férfi, aki Matthew-nak adja ki magát az ál, méghozzá nem más, mint Matthew unokatestvére Paul.
2018. augusztus 4., szombat
Ördögi csábítás és gyilkosság - 27. fejezet
27. fejezet
A reggel túl korán érte Hannah-t. Tegnap este, majd egy órán át üldögéltek a Bertanelli-ben, próbálva kibogozni a szálakat, majd mire hazaért, csak az üzenetrögzítő piros villogása fogadta otthon. Megnyomva a gombot várta, hogy majd a saját hangját hallja viszont, amint egy nagyon hosszú üzenetet hagy Norman-nek, de e helyett magától Norman-től jött az üzenet, miszerint tegnap át akart jönni, de valami közbejött, így majd másnap megpróbálja őt utolérni. Ennyi volt. Semmi szeretlek vagy sajnálom, esetleg hiányzol, semmilyen szívhezszóló üzenet.
Hannah csipásan és zilált hajjal magára tekerte a régi köntösét és macska lakótársa után kezdett kutatni, ám Mosé meg se mozdult. A farkát sem mozdítva a hívásra, egy drága töltött párna közepén pihent, amit Hannah azért vett neki, hogy ne az övét lopja el.
- Lustaság. – mondta Hannah a halkan horkoló macskának, de nem volt szíve hogy felkeltse. Aztán mezitláb végigcsoszogott az előszobaszőnyegen, mivel túl fáradt volt hogy a papucsa után nézzen. Nem tudta hibáztatni Mosé-t amiért ágyban akar maradni. Senkinek sem kéne fenn lennie, amikor odakint még sötét van. Mikor elért a konyháig odanyúlt, hogy felkapcsolja a villanyt, de az már világított.
A reggel túl korán érte Hannah-t. Tegnap este, majd egy órán át üldögéltek a Bertanelli-ben, próbálva kibogozni a szálakat, majd mire hazaért, csak az üzenetrögzítő piros villogása fogadta otthon. Megnyomva a gombot várta, hogy majd a saját hangját hallja viszont, amint egy nagyon hosszú üzenetet hagy Norman-nek, de e helyett magától Norman-től jött az üzenet, miszerint tegnap át akart jönni, de valami közbejött, így majd másnap megpróbálja őt utolérni. Ennyi volt. Semmi szeretlek vagy sajnálom, esetleg hiányzol, semmilyen szívhezszóló üzenet.
Hannah csipásan és zilált hajjal magára tekerte a régi köntösét és macska lakótársa után kezdett kutatni, ám Mosé meg se mozdult. A farkát sem mozdítva a hívásra, egy drága töltött párna közepén pihent, amit Hannah azért vett neki, hogy ne az övét lopja el.
- Lustaság. – mondta Hannah a halkan horkoló macskának, de nem volt szíve hogy felkeltse. Aztán mezitláb végigcsoszogott az előszobaszőnyegen, mivel túl fáradt volt hogy a papucsa után nézzen. Nem tudta hibáztatni Mosé-t amiért ágyban akar maradni. Senkinek sem kéne fenn lennie, amikor odakint még sötét van. Mikor elért a konyháig odanyúlt, hogy felkapcsolja a villanyt, de az már világított.
2018. június 1., péntek
Ördögi csábítás és gyilkosság - 26. fejezet
26. fejezet
Az iroda teljesen átlagosan nézett ki. Íróasztal egy székkel mögötte és kettővel vele szemben és egy irattároló szekrény. Az ajtóval szembeni falon egy tükör függött, pont jó helyen ahhoz, hogy ha háttal is áll valaki, tökéletesen lássa, ha kinyílik az ajtó. Valahogy Hannah azt érezte, hogy a tükör elhelyezkedése nem csupán szerencsének volt köszönhető.
Hannah bezárta maga mögött az ajtót, majd felhívta a saját számát, ami rögzítőre kapcsolt. Egy kicsit furcsa volt a saját hangját hallgani a vonal másik végéről, és azt kívánta, bárcsak egy kicsit üzletiesebb lenne a hangja. Másrészről viszont szinte soha nem hívták az otthoni számát munka miatt, így végülis az átlagos hangvétel tökéletesen megfelelt. Ha Lenny esetleg felvenné a bár mögötti telefont és belehallgatna, akkor csak azt hallaná, hogy ő beszél, majd leteszi. Legalábbis ebben reménykedett.
- Ott vagy Norman? – kérdezte miután meghallgatta a saját hangja utáni sípszót. – Én vagyok az. Ha ott vagy, vedd fel a telefont.
Az iroda teljesen átlagosan nézett ki. Íróasztal egy székkel mögötte és kettővel vele szemben és egy irattároló szekrény. Az ajtóval szembeni falon egy tükör függött, pont jó helyen ahhoz, hogy ha háttal is áll valaki, tökéletesen lássa, ha kinyílik az ajtó. Valahogy Hannah azt érezte, hogy a tükör elhelyezkedése nem csupán szerencsének volt köszönhető.
Hannah bezárta maga mögött az ajtót, majd felhívta a saját számát, ami rögzítőre kapcsolt. Egy kicsit furcsa volt a saját hangját hallgani a vonal másik végéről, és azt kívánta, bárcsak egy kicsit üzletiesebb lenne a hangja. Másrészről viszont szinte soha nem hívták az otthoni számát munka miatt, így végülis az átlagos hangvétel tökéletesen megfelelt. Ha Lenny esetleg felvenné a bár mögötti telefont és belehallgatna, akkor csak azt hallaná, hogy ő beszél, majd leteszi. Legalábbis ebben reménykedett.
- Ott vagy Norman? – kérdezte miután meghallgatta a saját hangja utáni sípszót. – Én vagyok az. Ha ott vagy, vedd fel a telefont.
2018. május 21., hétfő
Ördögi csábítás és gyilkosság - 25. fejezet
25. fejezet
- Készen állsz? – mondta Andrea miközben Hannah behajtott a Sas parkolójába és leparkolt a hátsó sorban egy kék platós teherautó és egy fekete behorpadt ajtajú Ford közé.
- Kész vagyok. – Hannah kiszállt és ott találta húgát, ahogy egyhelyben ácsorogva felfelé néz a Sas vöröslő, szabálytalanul villogó, zümmögő neonfeliratára, amiből hiányzott pár betű.
- Szerinted megjavítják ezt valaha? – tűnődött Andrea.
- Kétlem. Az összes törzsvendég tudja a hely nevét, úgyhogy nincs szükségük a reklámra. Nem hiszem, hogy ez a hely turisztikai látványosságnak számítana.
Andrea felnevetett, ami egy kis fehér gombócot formált a levegőben. Hideg volt, de nem annyira, mint az előző este.
- Mennyünk. – mondta Hannah felkapva a sütis zacskót, amit Lenny-nek csomagolt, majd bezárta anyja Szedánját, mielőtt átvágtak volna a havas parkolón, egészen a bejáratig. – Be akarok érni mielőtt még anya és Michelle ideérnek.
- Nehogy az emberek gyanút fogjanak, hogy együt vagyunk?
- Nem, csak nem akarom megint látni anya ruháját.
- Mi a baj anya ruhájával? – kérdezte Andrea.
- Majd meglátod. – válaszolta Hannah nevetve. Andreát csak az után vette fel, hogy kirakta Delores-t és Michelle-t Bud Hauge házánál, így fogalma sem volt mit visel az anyjuk.
- Készen állsz? – mondta Andrea miközben Hannah behajtott a Sas parkolójába és leparkolt a hátsó sorban egy kék platós teherautó és egy fekete behorpadt ajtajú Ford közé.
- Kész vagyok. – Hannah kiszállt és ott találta húgát, ahogy egyhelyben ácsorogva felfelé néz a Sas vöröslő, szabálytalanul villogó, zümmögő neonfeliratára, amiből hiányzott pár betű.
- Szerinted megjavítják ezt valaha? – tűnődött Andrea.
- Kétlem. Az összes törzsvendég tudja a hely nevét, úgyhogy nincs szükségük a reklámra. Nem hiszem, hogy ez a hely turisztikai látványosságnak számítana.
Andrea felnevetett, ami egy kis fehér gombócot formált a levegőben. Hideg volt, de nem annyira, mint az előző este.
- Mennyünk. – mondta Hannah felkapva a sütis zacskót, amit Lenny-nek csomagolt, majd bezárta anyja Szedánját, mielőtt átvágtak volna a havas parkolón, egészen a bejáratig. – Be akarok érni mielőtt még anya és Michelle ideérnek.
- Nehogy az emberek gyanút fogjanak, hogy együt vagyunk?
- Nem, csak nem akarom megint látni anya ruháját.
- Mi a baj anya ruhájával? – kérdezte Andrea.
- Majd meglátod. – válaszolta Hannah nevetve. Andreát csak az után vette fel, hogy kirakta Delores-t és Michelle-t Bud Hauge házánál, így fogalma sem volt mit visel az anyjuk.
2018. május 20., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 24. fejezet
24. fejezet
Már majdnem délután egy óra volt és Hannah teljesen kimerült. Beszélt Andreával, aki beleegyezett, hogy majd benéz az ebédszünete alatt, hogy átbeszéljék a tervezett utukat a Sasba. Közben pedig bele-bele hallgatott Lisa összes új történetétébe míg Marge és Michelle bejött a konyhába, hogy folyamatosan újratöltse a sütitároló üvegeket. Hannah szerint ez a mai történet még a tegnapinál is jobbra siekrült és a szóbeszéd hamar terjedt. Már reggel tíz óta szinte csak állóhely volt az üzletben, annyira ember jött folyamatosan.
Miközben Hannah kivette az újabb süti adagot a sütőből és rácsúsztatta őket a rácsra hűlni, valaki kopogni kezdett a konyha ajtaján. Megduplázta a tempót és gyorsan odasietett, hogy kinyissa azt.
- Szia Hannah! – nyomakodott be Andrea az ajtón, felakasztva kabátját a fogasra. – Nem hiszem, hogy anya meglátta, hogy bejövök. Meghívott vacsorára, de azt mondtam neki, hogy más elintéznivalóm van.
- Ugye nem mondtad el neki, hogy a Sasba megyünk?
- Persze, hogy nem! Nem vagyok én ostoba! Akkor ő is jönni akarna és akkor figyelnünk kéne a… - Andrea megállt látva Hannah szenvedő arckifejezését. – Mi a baj?
- Köszönj szépen anyánknak… - próbálta elviccelni a dolgot, reménytelenül – Gondolom most kibújt a szög a zsákból.
- Ne gyere nekem közmondásokkal. – mondta Delores odavonulva a munkalaphoz, majd helyet foglalt. – Akkor mi is van azzal, hogy arra a szörnyű helyre akartok menni?
Már majdnem délután egy óra volt és Hannah teljesen kimerült. Beszélt Andreával, aki beleegyezett, hogy majd benéz az ebédszünete alatt, hogy átbeszéljék a tervezett utukat a Sasba. Közben pedig bele-bele hallgatott Lisa összes új történetétébe míg Marge és Michelle bejött a konyhába, hogy folyamatosan újratöltse a sütitároló üvegeket. Hannah szerint ez a mai történet még a tegnapinál is jobbra siekrült és a szóbeszéd hamar terjedt. Már reggel tíz óta szinte csak állóhely volt az üzletben, annyira ember jött folyamatosan.
Miközben Hannah kivette az újabb süti adagot a sütőből és rácsúsztatta őket a rácsra hűlni, valaki kopogni kezdett a konyha ajtaján. Megduplázta a tempót és gyorsan odasietett, hogy kinyissa azt.
- Szia Hannah! – nyomakodott be Andrea az ajtón, felakasztva kabátját a fogasra. – Nem hiszem, hogy anya meglátta, hogy bejövök. Meghívott vacsorára, de azt mondtam neki, hogy más elintéznivalóm van.
- Ugye nem mondtad el neki, hogy a Sasba megyünk?
- Persze, hogy nem! Nem vagyok én ostoba! Akkor ő is jönni akarna és akkor figyelnünk kéne a… - Andrea megállt látva Hannah szenvedő arckifejezését. – Mi a baj?
- Köszönj szépen anyánknak… - próbálta elviccelni a dolgot, reménytelenül – Gondolom most kibújt a szög a zsákból.
- Ne gyere nekem közmondásokkal. – mondta Delores odavonulva a munkalaphoz, majd helyet foglalt. – Akkor mi is van azzal, hogy arra a szörnyű helyre akartok menni?
2018. május 3., csütörtök
Ördögi csábítás és gyilkosság - 23. fejezet
23. fejezet
- Tiszta libabőr vagy. – mondta Mike magában jót derülve, míg becsukta a bejárati ajtót. – Bocs az előbbiért. Elfejetettem hogy az ajtó nyitva volt.
- Semmi baj. – mondta Hannah, úgy döntve nem említi meg, hogy ő észre sem vette és hogy valószínűleg nem a hűvös levegő volt a libabőr okozója. Mivel túl könnyű lenne visszalépni Mike karjaiba és ott folytatni ahol az előbb abbahagyták, Hannah hátrébb lépett egy kicsit és rámosolygott. – Ettél már valamit vacsorára?
- Nem. Úgy volt, hogy megállok a Sarki Vendéglőnél és bekapok valamit, de elhúzódtak a dolgok az örsön. Azért kérdezed, mert meg akarsz etetni? Vagy csak kíváncsiság?
- Mikor nem kaptam és a lehetőségen, hogy megetesselek? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Hannah.
- Tiszta libabőr vagy. – mondta Mike magában jót derülve, míg becsukta a bejárati ajtót. – Bocs az előbbiért. Elfejetettem hogy az ajtó nyitva volt.
- Semmi baj. – mondta Hannah, úgy döntve nem említi meg, hogy ő észre sem vette és hogy valószínűleg nem a hűvös levegő volt a libabőr okozója. Mivel túl könnyű lenne visszalépni Mike karjaiba és ott folytatni ahol az előbb abbahagyták, Hannah hátrébb lépett egy kicsit és rámosolygott. – Ettél már valamit vacsorára?
- Nem. Úgy volt, hogy megállok a Sarki Vendéglőnél és bekapok valamit, de elhúzódtak a dolgok az örsön. Azért kérdezed, mert meg akarsz etetni? Vagy csak kíváncsiság?
- Mikor nem kaptam és a lehetőségen, hogy megetesselek? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Hannah.
2018. március 28., szerda
Ördögi csábítás és gyilkosság - 22. fejezet
22. fejezet
- Örülök, hogy nem holmi kolbászdarabkával kell beérnem. – mondta Michelle beleharapva a dupla sajtos-gombás hamburgerébe.
Hannah megvárta, amíg maga is lenyeli az ő dupla gorgonzolás hamburgerét mielőtt válaszolt volna. – Miből gondolod, hogy kolbászdarabkával kéne beérned?
- Átnéztem a menüt a tekepálya büféjében arra az esetre, ha Alice elfogadná a helyettesítési ajánlatomat, hogy meg tudja látogatni Matthew tiszteletest. Az egyetlen dolog, amit ott kapni lehet az a szóda, sör, chips, pattogatott kukorica és a kolbász. Ott vannak abban a nagy befőttesüvegben, amit a pult mögött tart.
- Semmi malac láb?
- Nem, azok túl kényesek. Gondolom a kolbász valamivel esztétikusabb.
A két nővér csak hallgatott, amíg megették az ennivalójukat és időnént belekortyoltak a sörös korsójukba. Addig nem is szólaltak meg, amíg már majdnem a hamburgerek végére nem értek.
- Azon gondolkozom, rendelek elvitelre valamit Norman-nek. – mondta Hannah. – De nagyon el lehet havazva. Azt hittem mostanra elolvassa az üzenetemet és egyenesen idejön.
- Lehet, hogy az a fogászati vészhelyzet elég bonyolult. – Michelle elhalgatott, majd összeráncolta a szemöldökét. – Felejtsd el, egyáltalán nem az.
- Hát te ezt meg honnan tudod?
- Az a fogászati vészhelyzet, ha volt egyáltalán, mostanra bizosan vége. Átlátok a szobaelválasztó tetején lévő művirág levelei között és Norman épp itt van.
- Örülök, hogy nem holmi kolbászdarabkával kell beérnem. – mondta Michelle beleharapva a dupla sajtos-gombás hamburgerébe.
Hannah megvárta, amíg maga is lenyeli az ő dupla gorgonzolás hamburgerét mielőtt válaszolt volna. – Miből gondolod, hogy kolbászdarabkával kéne beérned?
- Átnéztem a menüt a tekepálya büféjében arra az esetre, ha Alice elfogadná a helyettesítési ajánlatomat, hogy meg tudja látogatni Matthew tiszteletest. Az egyetlen dolog, amit ott kapni lehet az a szóda, sör, chips, pattogatott kukorica és a kolbász. Ott vannak abban a nagy befőttesüvegben, amit a pult mögött tart.
- Semmi malac láb?
- Nem, azok túl kényesek. Gondolom a kolbász valamivel esztétikusabb.
A két nővér csak hallgatott, amíg megették az ennivalójukat és időnént belekortyoltak a sörös korsójukba. Addig nem is szólaltak meg, amíg már majdnem a hamburgerek végére nem értek.
- Azon gondolkozom, rendelek elvitelre valamit Norman-nek. – mondta Hannah. – De nagyon el lehet havazva. Azt hittem mostanra elolvassa az üzenetemet és egyenesen idejön.
- Lehet, hogy az a fogászati vészhelyzet elég bonyolult. – Michelle elhalgatott, majd összeráncolta a szemöldökét. – Felejtsd el, egyáltalán nem az.
- Hát te ezt meg honnan tudod?
- Az a fogászati vészhelyzet, ha volt egyáltalán, mostanra bizosan vége. Átlátok a szobaelválasztó tetején lévő művirág levelei között és Norman épp itt van.
2018. március 18., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 21. fejezet
21. fejezet
Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. – Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom, csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. – Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.
Hannah? – jött ki Michelle Hannah konyhájából egy forró csokival a kezében. – Tudtad, hogy egy zokni labda van a hűtőd tetején?
- Megint egy. – mondta Hannah felsóhajtva, majd odapillantott Mosé-ra aki egy csepp érdeklődést sem mutatott a beszélgetés irányába.
- Mosé? – kérdezte Michelle észrevéve Hannah pillantását a macskája felé.
- Ő az egyetlen, aki itt él rajtam kívül. Azt pedig nem hiszem, hogy alva járok zoknival a kezemben. Talán most hogy te is itt leszel, meg tudod majd mondani melyikünk a bűnös.
- De Mosé nem tudja kinyitni a zoknis fiókodat, vagy igen?
- Ne felejtsd el, hogy egy olyan makacs macska képességeit becsülöd alá, aki még egy zárt szekrényen is képes keresztülrágni magát, csak hogy hozzáférjen a kajájához. – emlékeztette őt Hannah.
Michelle felhorkantott. – Ez igaz. Megnézted már a zoknis fiókod hátulját?
- Az volt az első.
- És?
- Sehol egy darab lyuk. A fiók tömör fából van és elég nehéz is. Ha nem én csinálom, csak ő lehet, de sehogy se tudok rájönni, hogy tudja kihúzni a fiókot.
- Talán nekem sikerül. Majd szemmel tartom. És téged is. Az alvajárás pedig nem olyan elképzelhetetlen dolog, különösen stresszes időkben. Feszült vagy mostanában Hannah?
- Ki, én? Ugyan mi okom lenne feszültnek lenni? Csak azért mert a macskám furcsa viselkedésformát vett fel, Mike nemsokára eltilt az ügytől, amibe már így is teljesen benne vagyok, anya folyamatosan adja az újabb megrendeléseket a könyvbemutató partijára, Norman pedig sokkal több időt tölt Beverly dokival, aki szebb, fialtabb és tökéletes alakkal rendelkezik. Ugyan mi okozna stresszhelyzetet ezek után?
- Felejtsd el, hogy megkérdeztem. Elég stresszes az életed. – mondta Michelle. – Teljesen egyértelmű, mivel te normális állapotban soha nem használsz szarkazmust.
- Ez valószínűleg igaz. – vallotta be Hannah.
2018. március 16., péntek
Ördögi csábítás és gyilkosság - 20. fejezet
20. fejezet
- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
- Most hogy itt vagytok, mi elmegyünk befizetni a bankba. – mondta nekik Marguerite amikor megérkeztek a paplakba. – Valószínűleg nem lesz több mint tizenöt perc. Innen egyenesen Doug Greerson irodájába megyünk, aki személyesen fogja elintézni nekünk. Így jó lesz neked Hannah?
- Jó. Itt maradunk, amíg vissza nem jöttök, vagy amíg Matthew tiszteletes vissza nem ér a korházból, bármelyik is legyen hamarabb.
- A nagyi azt mondta, öntsetek magatoknak egy csésze kávét és menjetek be a nappaliba. Ott van vele Jacob is.
Természetes, hogy Knudson nagyi már fel is rakott egy új kanna kávét. Mindig volt friss kávé a paplakban. Michelle öntött mind hármójuknak egy-egy csészével, majd elindultak a folyosón a nappali felé.
- Hát itt vagytok! – üdvözölte őket Knudson nagyi. – Még Michelle is. Csak nem kirúgtak a főiskoláról?
Michelle elkezdett nevetni. Tudta, hogy Knudson nagyi csak incselkedik vele. Delores annyit szokott dicsekedni a jegyeivel, hogy már egész Lake Éden tud róla hogy 3.9-es átlaga van. – Nem, nem rúgtak ki a főiskoláról... legalábbis eddig még nem.
2018. március 5., hétfő
Ördögi csábítás és gyilkosság - 19. fejezet
19. fejezet
Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta Matthew tiszteletes holttestét, de azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat, amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett, amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján ült.
Az első dolog amit Hannah észrevett, amikor behajtottak a plébánia kocsifelhajtójára, hogy sehol nincsenek friss keréknyomok. Clara Hollenbeck kocsija ugyan a ház mögött parkolt még mikor Hannah hétfőn elment miután megtalálta Matthew tiszteletes holttestét, de azóta a Hollenbeck nővérek valószínűleg már elmentek ügyeket intézni Knudson nagyinak. Ami azt jelentette, hogy Knudson nagyi jelenleg egyedül volt, nyilvánvalóan zavart állapotban, ha azt gondolja Matthew tiszteletes még életben van.
- Azon gondolkodom, lehet ki kéne hívni Knight dokit. – fordult Norman felé.
- Ha tényleg szükség lesz rá, később felhívhatod. Először menjünk be és nézzük meg mi a helyzet Knudson nagyival.
- Rendben. – szállt ki Hannah a kocsiból kihalászva a Csokis Mennyország rudakat, amit Norman hátsó ülésére tett. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Knudson nagyinak biztos szüksége lesz csokoládéra. Egyértelműen ideges volt, amikor felhívta Hannah-t a Süti Édenben és a csokiban lévő endorfinoktól biztosan jobban fogja magát érezni. A Csoki Mennyország rudak pedig bővelkedtek endorfinban a hatrétegű csokoládé összetevők révén.
Hannah jelezte Norman-nek, hogy kövesse, majd felsétáltak a hátsó tornác lépcsőjén. Bementek az ajtón, ami mindig nyitva volt és elsétáltak az asztal mellett, amin több tucat sütőrács volt. Knudson nagyi a pitéit és tortáit szokta hűteni ezeken ebben a hideg időben. A konyha ajtaja is nyitva volt, amit Knudson nagyi minden reggel elsőnek nyit ki és csak az est leszállta után zár be. Hannah belépett a meleg konyhába Norman-nel a sarkában, majd elkiáltotta magát.
- Szia Knudson nagyi! Hannah vagyok és Norman is velem jött. Itt vagy?
- Itt vagyunk a nappaliban. – válaszolta Knudson nagyi erőteljes hangon, ami egy kicsit meglepte Hannah-t. – Öntsetek magatoknak egy kis kávét és gyertek be.
- Itt vagyunk a nappaliban. – ismételte meg Norman egy kicsit ráncolva a szemöldökét.
- Ezt mondta, én is hallottam. Lehet, hogy valaki a templomból van itt.
Norman bólintott, de nem tűnt túl magabiztosnak. – Majd én viszem a kávét, te csak hozd a csoki rudakat.
Nem tartott soká Norman-nek hogy kitöltsön két csésze kávét. Mivel mindketten feketén itták a kávéjukat, nem kellett nézelődni a tej és cukor után. Norman egy-egy csészével mindkét kezében követte Hannah-t aki bevezette őt Knudson nagyi nappalijába.
- Itt vagyunk! – mondta Hannah vidáman, ahogy belépett a szobába. – Hoztam neked egy kis cso…
- Hűha! – kiáltotta Norman, majdnem kilöttyintve a kávékat miután Hannah hirtelen megállt az útjában. – Hát itt meg mi folyik… ó!
Egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Hannah és Norman csak álltak ott sokkos állapotban, megbámulva azt a férfit aki Knudson nagyi rózsaszín kanapéján ült.
2018. február 28., szerda
Ördögi csábítás és gyilkosság - 18. fejezet
18. fejezet
- Segítek sütni, – ajánlotta fel Norman miután visszaértek a Süti Édenbe.
- Rendben, de tényleg sütni akarsz?
- Igen. Mióta megmutattad milyen könnyű Puffancsokat csinálni, megszerettem a sütést. Szerintem jó is lehetnék benne, ha a te receptjeidet követném.
Hannah elmosolyodott. Ez egy bók volt, ami megérdemelte az elismerését. – Mi lenne ha brownie-kal kezdenénk?
- Kezdetnek remek lesz! Az úgy jó, ha a te Brownie+ receptedet használom? Nagyon finomak.
- Nekem jó. – Hannah átpörgette a receptkönyvét és odalapozott a Brownie+ receptjéhez. – Szerintem van néhány tábla csokim a kamrában ehhez a recepthez. Mindenki nagyon szereti őket.
Miután odaadta Norman-nek a tálat és a tepsit, ránézett a következő receptjére. Ez szintén egy rúd formájú süti volt és nem jutott eszébe senki, aki ne szerette volta azt az üzletben.
- Te mit csinálsz? – kérdezte őt Norman.
- Csokis Mennyország Rudakat.
- Azok mik?
- Hat rétegű csokis süteményrúd, alul csokis keksz utána közepesen édes csoki darabok, majd mini mályvacukrok ,amire fehér csokis reszelék kerül, arra rá a csokis gabonapehely, majd minderre tejcsoki darabokat szórok.
- Hűha, ez tényleg a csoki mennyország lesz.
- Az biztos! Múlthéten teszteltem le a receptet Andreán és már kettő után azt mondta, úgy érzi, minta a fellegekben járna.
- Segítek sütni, – ajánlotta fel Norman miután visszaértek a Süti Édenbe.
- Rendben, de tényleg sütni akarsz?
- Igen. Mióta megmutattad milyen könnyű Puffancsokat csinálni, megszerettem a sütést. Szerintem jó is lehetnék benne, ha a te receptjeidet követném.
Hannah elmosolyodott. Ez egy bók volt, ami megérdemelte az elismerését. – Mi lenne ha brownie-kal kezdenénk?
- Kezdetnek remek lesz! Az úgy jó, ha a te Brownie+ receptedet használom? Nagyon finomak.
- Nekem jó. – Hannah átpörgette a receptkönyvét és odalapozott a Brownie+ receptjéhez. – Szerintem van néhány tábla csokim a kamrában ehhez a recepthez. Mindenki nagyon szereti őket.
Miután odaadta Norman-nek a tálat és a tepsit, ránézett a következő receptjére. Ez szintén egy rúd formájú süti volt és nem jutott eszébe senki, aki ne szerette volta azt az üzletben.
- Te mit csinálsz? – kérdezte őt Norman.
- Csokis Mennyország Rudakat.
- Azok mik?
- Hat rétegű csokis süteményrúd, alul csokis keksz utána közepesen édes csoki darabok, majd mini mályvacukrok ,amire fehér csokis reszelék kerül, arra rá a csokis gabonapehely, majd minderre tejcsoki darabokat szórok.
- Hűha, ez tényleg a csoki mennyország lesz.
- Az biztos! Múlthéten teszteltem le a receptet Andreán és már kettő után azt mondta, úgy érzi, minta a fellegekben járna.
Ördögi csábítás és gyilkosság - 17. fejezet
17. fejezet
Lake Éden nagyon szép volt télen. Igazából Lake Éden az év bármely napján szép volt. Tavasszal a vizek frissen és tisztán csillogtak körbevéve az élénkzöld leveleket hozó fákkal és a vadvirágokkal szegéjezett utakkal. Vannak ott sárga és lila íriszek, amiket még valaki nagyon régen ültetett oda. Ne meg olyan fehér virágok, amiknek vérzőmák volt a neve, és ha megpróbáltad őket letépni, a száruk beszínezte az ujjadat pirosra. A violák rózsaszín és sárga színben fészkeltek az üreges fák szélein. Lehetett még fűzfákat is találni a kis bolyhos szürke virágaikkal, amiket barkának hívnak. Mikor Hannah kicsi volt, azt gondolta, ha elég ideig vízbe rakja őket, a végén kiscicákká fognak átalakulni. Ha valaki szerencsés volt és éles szemű, akkor még Minnesota állam hivatalos védett virágát is megpillanthatta, amit csak Hölgypapucsnak neveztek. Ezeket általában az erdők nedves és sötét részein lehetett megtalálni.
Lake Éden nagyon szép volt télen. Igazából Lake Éden az év bármely napján szép volt. Tavasszal a vizek frissen és tisztán csillogtak körbevéve az élénkzöld leveleket hozó fákkal és a vadvirágokkal szegéjezett utakkal. Vannak ott sárga és lila íriszek, amiket még valaki nagyon régen ültetett oda. Ne meg olyan fehér virágok, amiknek vérzőmák volt a neve, és ha megpróbáltad őket letépni, a száruk beszínezte az ujjadat pirosra. A violák rózsaszín és sárga színben fészkeltek az üreges fák szélein. Lehetett még fűzfákat is találni a kis bolyhos szürke virágaikkal, amiket barkának hívnak. Mikor Hannah kicsi volt, azt gondolta, ha elég ideig vízbe rakja őket, a végén kiscicákká fognak átalakulni. Ha valaki szerencsés volt és éles szemű, akkor még Minnesota állam hivatalos védett virágát is megpillanthatta, amit csak Hölgypapucsnak neveztek. Ezeket általában az erdők nedves és sötét részein lehetett megtalálni.
2018. február 27., kedd
Ördögi csábítás és gyilkosság - 16. fejezet
16. fejezet
- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb. Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
- Nézd meg ezeket! – mondta Norman amint Mike elment, kiterítve négy fényképet a fém konyhapultra. – A Jordan Gimi összes évkönyve fent van a neten. Megtaláltam Paul fotóját és kinyomtattam. Matthew végzős képét is odaraktam az unokatestvéréjé mellé.
- Olyanok, mint az ikrek! – mondta Lisa miközben egyik képről a másikra nézett.
- Ez itt! – mutatott Delores az egyik képre.
- Az Paul. – válaszolta meg Norman Delores ki nem mondott kérdését.
- Paul-nak kiállóbb az arccsontja, bár lehet, hogy csak azért mert vékonyabb. Valószínűleg meg lehetett mondani melyik melyik, ha egymás mellett láttad őket.
- Melyik a fiatalabb? – kérdezte Andrea.
- Paul, – válaszolta Norman. – két évvel fiatalabb, mint Matthew.
- Miért hasonlítanak egymásra ennyire? – érdeklődött Lisa.
2018. február 25., vasárnap
2018. február 18., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 15. fejezet
15. fejezet
Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta, hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr. Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre húzódik vissza.
Hannah hajnali négykor ébredt, pontosan tizenöt perccel az ébresztője idegesítő pittyegése előtt. Kikapcsolta, majd felkapcsolta az ágya melletti kisszekrényen lévő lámpát és átlendítette a lábát az ágyon. Még ha az idő nem is ezt sugallta, Hannah kipihentnek érezte magát mind testileg, mind szellemileg. Sokkal jobban, mint az elmúlt pár hónapban bármikor.
- Jó volt Norman-t újra látni, nem igaz Mosé? – kérdezte szőrős lakótársát, aki nagy kerek szemekkel figyelte őt. A csodálkozó macska látványa annyira szórakoztatta, hogy elnevette magát.
Ahogy Hannah folytatta a nevetést Mosé hátán egyre jobban felállt a szőr. Egyértelműen megdöbbent gazdája ilyen korán mutatott élénkségén, ami még inkább megnevetette Hannah-t. Általában csak egy hosszú nyögést produkált válaszul az ébresztőóra zajára. Amit többnyire az követett, hogy egyik lábára fordítva húzta fel a papucsát, amiben elbotladozott egészen a konyháig, veszélyesen közeli állapotban a visszaalváshoz .
- Rowww! – közölte Mosé, majd leugrott az ágyról. Hannah halotta, ahogy végigszalad az folyosón, majd egy puffanással megérkezik annak a cicaháznak a második emeletére amit még Norman ajándékozott neki. Nyilvánvaló volt, hogy a macska nem tudta mit kezdjen azzal a boldog lénnyel, aki jelenleg birtokolta gazdája testét, így amíg rá nem jön mi is folyik itt, az általa ismert legbiztonságosabb helyre húzódik vissza.
2018. január 28., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 14. fejezet
14. fejezet
Hannah-nak szinte egy örökkévalóságig kellett kutatni a toll után, amit csak az imént ejtett vissza a táskájába. A táskája felépítése kísértetiesen emlékeztette azokra az árkád játékokra, amiben te irányítod ugyan a kampót, ami az üvegfal mögött rejtőzik, de csak nagy szerencsével lehet kifogni azt amit szeretnél. Máskor meg csak olyanok jönnek, amik nélkül tökéletesen meglennél. Ezúttal Hannah sikerrel járt, és kihúzta a tollat, amit keresett.
- Kész vagy? – kérdezte a doki.
- Igen.
- Mikor Matthew a Jordan Gimibe jött és jelentkezett a focicsapatba, először csak csere hátvédnek vették föl. Hugh Kohler volt az akkori hátvéd már második éve. Láttam pár játékot akkoriban, jó volt a fiú.
- Akkor Hugh Kohler volt az igazi hátvéd és Matthew volt a cseréje? – kérdezte Norman.
- Az első három játékon igen. De minden megváltozott, amikor Telleson edző elvitte az egész csapatot kempingezni az Éden Tóhoz. Éppen a visszatérő nagy meccs előtti hétvégére esett. Az lett volna a lényege, hogy összeszokjon a csapat, de sajnos nem működött a dolog.
- Mi történt? – kérdezte Hannah.
Hannah-nak szinte egy örökkévalóságig kellett kutatni a toll után, amit csak az imént ejtett vissza a táskájába. A táskája felépítése kísértetiesen emlékeztette azokra az árkád játékokra, amiben te irányítod ugyan a kampót, ami az üvegfal mögött rejtőzik, de csak nagy szerencsével lehet kifogni azt amit szeretnél. Máskor meg csak olyanok jönnek, amik nélkül tökéletesen meglennél. Ezúttal Hannah sikerrel járt, és kihúzta a tollat, amit keresett.
- Kész vagy? – kérdezte a doki.
- Igen.
- Mikor Matthew a Jordan Gimibe jött és jelentkezett a focicsapatba, először csak csere hátvédnek vették föl. Hugh Kohler volt az akkori hátvéd már második éve. Láttam pár játékot akkoriban, jó volt a fiú.
- Akkor Hugh Kohler volt az igazi hátvéd és Matthew volt a cseréje? – kérdezte Norman.
- Az első három játékon igen. De minden megváltozott, amikor Telleson edző elvitte az egész csapatot kempingezni az Éden Tóhoz. Éppen a visszatérő nagy meccs előtti hétvégére esett. Az lett volna a lényege, hogy összeszokjon a csapat, de sajnos nem működött a dolog.
- Mi történt? – kérdezte Hannah.
2018. január 24., szerda
Ördögi csábítás és gyilkosság - 13. fejezet
13. fejezet
- Ó, remek! Knight doki az. – közölte Hannah mosolyogva. Eddig Sally isteni marhaszegy falatkái habzsolása közben folyamatosan ki-kikukucskált a függönyön arra várva vajon mikor jelenik meg anyja vacsorapartnere.
- Mostanában sokat látják egymást. – jegyezte meg Norman
- Igazán?
- Anya említette, hogy édesanyád önként jelentkezett, hogy besegítsen a Szürke Hölgyeknek.
- Kik azok a Szürke Hölgyek?
- Olyan hölgyek csoportja, akik szabadidejükben betegeket látogatnak a korházban. Delores szervezi a beosztásukat.
- Jótékonyság? – lepődött meg Hannah. Delores nem igazán a jótékonysági munkáiról volt híres.
- Hívhatod jótékonyságnak, de inkább közösségi munkának számít. A betegek könnyen magányosnak érezhetik magukat a doki pedig igen szigorú, ha a látogatási időről van szó. Így bármikor fogadhatják a Szivárvány Hölgyeket a rendszeres látogatóikon kívül.
Hannah kicsit összezavarodott. – Várj egy kicsit. Nem azt mondhat, hogy a nevük Szürke Hölgyek?
- De igen, csak időközben édesanyád megváltoztatta azt.
- Miért tenne ilyet?
- Általában a hölgyek szürke köpenyt viseltek. El tudod képzelni édesanyádat egy szürke köpenyben?
- Hát azt tényleg nem. – vágta rá Hannah gyorsan. Anyja inkább a színes ruhákat részesítette előnyben és a szürke számára nem számított színnek.
- Ó, remek! Knight doki az. – közölte Hannah mosolyogva. Eddig Sally isteni marhaszegy falatkái habzsolása közben folyamatosan ki-kikukucskált a függönyön arra várva vajon mikor jelenik meg anyja vacsorapartnere.
- Mostanában sokat látják egymást. – jegyezte meg Norman
- Igazán?
- Anya említette, hogy édesanyád önként jelentkezett, hogy besegítsen a Szürke Hölgyeknek.
- Kik azok a Szürke Hölgyek?
- Olyan hölgyek csoportja, akik szabadidejükben betegeket látogatnak a korházban. Delores szervezi a beosztásukat.
- Jótékonyság? – lepődött meg Hannah. Delores nem igazán a jótékonysági munkáiról volt híres.
- Hívhatod jótékonyságnak, de inkább közösségi munkának számít. A betegek könnyen magányosnak érezhetik magukat a doki pedig igen szigorú, ha a látogatási időről van szó. Így bármikor fogadhatják a Szivárvány Hölgyeket a rendszeres látogatóikon kívül.
Hannah kicsit összezavarodott. – Várj egy kicsit. Nem azt mondhat, hogy a nevük Szürke Hölgyek?
- De igen, csak időközben édesanyád megváltoztatta azt.
- Miért tenne ilyet?
- Általában a hölgyek szürke köpenyt viseltek. El tudod képzelni édesanyádat egy szürke köpenyben?
- Hát azt tényleg nem. – vágta rá Hannah gyorsan. Anyja inkább a színes ruhákat részesítette előnyben és a szürke számára nem számított színnek.
2018. január 21., vasárnap
Ördögi csábítás és gyilkosság - 12. fejezet
12. fejezet
- Jól vagy? – kérdezte Norman besétálva Hannah lakásának ajtaján aznap este hétkor.
- Gondolom. – hezitált Hannah egy kicsit a válasszal. – Miért nem úgy nézek ki?
- Remekül nézel ki! Tudod, hogy ez az egyik kedvencem rajtad.
Hannah elmosolyodott, de körbefordulni már nem volt ereje pedig erre a dicséretre az lett volna a válasz. Ahhoz még túl lehangoltnak érezte magát. – Szeretem ezt a szoknya-pulcsi kombinációt. – kezdte magyarázni. – Azért vettem fel hogy…
- Miért? – kérdezte Norman amikor Hannah elhallgatott.
- Hogy egy kicsit felvidítson. Szükségem volt valamire.
- Hát akkor pontosan azt fogom tenni. – ígérte Norman. – Hozom a kabátodat és már mehetünk is. Hallottam mi történt délután, majd vacsora közben megbeszéljük és kitalálunk valamit.
Ez senkinél nem ment volna csodaszámba de Hannah pont annak érezte miközben bedugta a kezét a kabátjába, amit Norman tartott neki és nézte, ahogy a férfi kis hal formájú macska nasit dobál Mosé-nak hogy elfoglalja magát, amíg távolt lesznek, majd kikísérte őt az ajtón. Ez volt ez egyik rendkívüli dolog Norman-ben. Mintha valahogy mindig tudta volna, hogy éppen mire van szüksége. És ez alkalommal az akár-modell-is-lehetne-oylan-szép Bev doki nem volt része a képletnek. Norman most itt volt és Hannah azt tervezte, hogy ez még jó sokáig így is fog maradni. Bev doki valószínűleg most otthon van. Egyedül. Így kell lennie, mivel Mike jelenleg nyakig benne volt Matthew tiszteletes halálának ügyében, úgyhogy Bev dokinak tartalékra kellett tennie magát.
- Jó újra mosolyogni látni. – mondta Norman kinyitva neki az utas ajtót.
- Ezt azért van, mert veled vagyok. – mondta Hannah ennyiben hagyva a dolgot. És így is volt. Hannah mindig jobban érezte magát ha Norman-nel volt. Volt persze egy másik oka is annak, hogy Hannah jobban érezte magát de nem akarta megosztani Norman-nel hogy már attól felvidul ha elképzeli Bev dokit otthon egyedül ücsörögni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
